Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-06 / 31. szám
1999. február 6., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Fogságban is szabadon? A tavalyi, fővárosi Aranykéz utcai robbantásos merénylet - amelynek során több ártatlan áldozat is életét vesztette, köztük egy szolnoki lány - után úgy gondolhattuk, sok meglepetés már nem érheti a békés honpolgárt, már ami a bűnügyeket illeti. Aztán kiderült, hogy ha minőségében és elkövetési módjában más is volt a legutóbbi, budapesti géppisztolyos„kivégzés”, azért az élet - vagy inkább a halál - tud még meglepőt produkálni. Mert ugyan most hála istennek nem folyt ártatlan áldozatok vére, de azért gondoljuk csak el a szituációt: békésen üldögélünk egy eszpresszóban a sörünket vagy üdítőnket kortyolgatva, amikor egyszer csak a mellettünk lévő boxban se szó, se beszéd, szitává lőnek embereket. Szó szerint vérfagyasztó. Nehéz józan ésszel felfogni - még ha a jogszabály ezt lehetővé teszi is -, hogy miként kerülhetnek utcára hivatalosan olyan „fajsúlyú” elítéltek, akiknek mégiscsak a rácsok mögött lenne a helyük. A jogerős börtönbüntetését töltő D. György pedig saját kocsmájában dolgozhatott, bírói engedéllyel. Furcsa egy helyzet, annyi szent. Az emberek többsége ugyanis nagy megnyugvással veszi tudomásul, ha egy bűnözőt elítélnek, s néhány évre kivonják őt a forgalomból. S miközben mi úgy gondoljuk, hogy ő a rácsok mögött eszi a rabok keserű kenyerét, ehelyett munkába jár nap mint nap - a börtönből. Hogy aztán munka címén vajon milyen ügyeket intéz- szervez, abba jobb nem is belegondolni. Persze nem vagyunk naivak, hiszen tudjuk: mindig is jártak ki elítéltek a civil környezetbe dolgozni. Csak valahogy úgy gondolja az ember, hogy a „nehézfiúkat” nem engedik ki még ilyen címen sem. Ám mint kiderült, amikor valamelyik elítélt az enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezéséért folyamodik (amibe beletartozik a börtön falain kívül végezhető munka is), akkor a jogszabályok szerint az enyhítéshez csak az elítélt börtönben tanúsított magatartását, személyiségjegyeit és családi körülményeit vizsgálják, tehát nem feltétlenül az elkövetett bűncselekmény alapján adják ki vagy tagadják meg az engedélyt. Szóval ha valaki tegyük fel többszörös gyilkosként odabent olyan, mint a kezes bárány, akkor előbb-utóbb akár még az utcán is találhatja magát - a békés emberek nem kis „örömére”. Aztán volt, amikor valaki alig hogy kitette a lábát az utcára munka címén, visszaváltozott dühöngő őrültté, és gyilkolt. Komolyan mondom, igencsak aggasztó mindez. Mert mi van akkor - ad abszurdum -, ha egyszer a jó fiúként viselkedő Magda Ma- rinko kérvényezi a könnyített fogva tartást? Az eset a fentieken túl szolgál még tanulsággal: láthatják a fogva tartottak, hogy bizony nem mindig az a jó számukra, ha minél előbb az utcán találják magukat valamilyen módon. Vannak esetek, amikor a rácsokkal körbezárt világ, a börtön jelenti a biztonságot. Nekik is és nekünk is. Pro Scientia díj Szabó Lászlónak Február 1-jén Debrecenben közgyűlést tartott az MTA Debreceni Területi Bizottsága (a korábbi DAB), amelyen kitüntetést nyújtottak át Szabó László szolnoki néprajztudósnak. Berényi Dénes akadémikus, a bizottság elnöke beszámolt az elmúlt évben végzett munkáról, majd átadták a Pro Scientia díjakat. A fődíjat Ja- kucs Pál geológus kapta tudományos életművéért, a díjat pedig hárman vehették át, közöttük Szabó László, tudományos munkásságáért és tudományszervező tevékenységéért. Az indoklásban többször is említést nyert a Jászkunság című folyóirat magas színvonalú szerkesztése. Az ülésszak fő témája a tudományszervezés problémaköre volt, ennek során többször is elismerően hivatkoztak a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testület működésére, és folyóiratára, a Jászkunságra. Szabó László elmondta, mivel a dijat részben a tudományszervező tevékenységért kapta, nem csupán az ő munkáját ismerték el vele,’ hanem mind- azokét, akik a megyében dolgoznak a tudományos élet szervezésében, a tudomány népszerűsítésében. B. A. A lakástulajdonosoknak egyre mélyebben kell a pénztárcájukba nyúlni Honnan lesz pénz a tömbházak felújítására? Az átlagos lakóépületek „kihordási” ideje 50 év, azonban jóval előbb komoly összegeket kell fordítani az állagmegóvásra, a felújításra. A döntően 18-30 éve épült lakástömbök tulajdonosai rövid időn belül az épületgépészeti berendezések teljes cseréjének szükségességével találják magukat szembe - hogy csak egyet említsünk a sok közül. De honnan lesz erre pénz? Meddig állnak még ezek az épületek? Ez nem piramis Ha az ember nem piramist épít, akkor általában egy épület kihordási, azaz használati ideje 50 év. Persze csak úgy átlagosan, merthogy akár 100-200 évig is állhat egy-egy lakóépület, lebontani csak akkor szokták, ha már többe kerülne az átalakítása, mint egy új felépítése. Ráadásul ezeknek a tömbépületeknek nemcsak fizikai avulása van, hanem erkölcsi is: ma cél a vidék, a családi ház. Az elmúlt 18-30 év alatt felhúzott lakótelepi épületek annak a lakásépítési láznak az eredményei, amikor nem a minőség, hanem a mennyiség volt a fontos. Életkorukat jelentősen befolyásolja az alkalmazott technológia és a kivitelezési fegyelem (ez utóbbit ismerjük). Maga az egész paneles, lapostetős épületrendszer ezért aztán rövid élettartamú, mindenféle szemponttól - mondja Pataki Ferenc építész, aki egyúttal a megyeszékhely főépítésze is. Hogy összedőlhet? Szerinte csak egy földrengés végezne egy-egy ilyen épülettel, bár meg kell hagyni, nem igazán lehet tudni, mi rejlik az eltakart szerkezetekben. A tető az egyik kulcspont Felújítani pedig ezeket is kell, a lapostetőket ráadásul szinte minden évben karban kell tartani. Egy ilyen tető felújítása több millió forint, amelyet ha nem fedez a felújítási alap, akkor a lakóknak kell ismételten a zsebbe nyúlni, mint ahogy az történt a szolnoki Békés Otthon Lakás- szövetkezet egyik épületénél. Ahogy Kiss Gyula elnöktől megtudom, lehetne komolyabb felújítást is végezni a tetőn, mely már hőszigetelést is tartalmazna, a komák megfelelő technológiával, azonban egy épületre ez 15 millióba(!) kerülne. Esetleg megoldást jelentene az, ha újabb, sátortetőt kapna az épület. Vezetékes százezrek Az épületeken belül leggyorsabban a gépészeti berendezések mennek tönkre. Ám egy-egy sträng teljes cseréje, mondjuk egy 10 emeletes „faluban”, több százezer forint. Az alkalmazott építési technológia miatt csak nagyon drágán újítható fel bármi is egy ilyen többemeletes házban — mondja Pataki Ferenc. Mert például hogyan lehet a 8-9. emelet között elhelyezett, s mára elért tömítést kicserélni?- Időszerű lenne a vízvezetékek cseréje - véli Kiss Gyula -, azonban jelenleg szinte elképzelhetetlen ilyesmi. Akkor szoktak egy-egy felszálló ágat cserélni, ha csőtörés következik be. A szolnoki Szé- chenyi-lakótelep legnagyobb lakás- szövetkezetéhez tartozó épületeknél a melegvíz-csövek mondják fel a szolgálatot a leghamarabb. Ennek felújítására most egy olyan módszert alkottak, hogy azok szekunder részét az Alfa- Nova üzemelteti, így ez már nem terheli a lakástulajdonosokat - pontosabban „csak” fizetni kell. German Sándor szövetkezeti elnök beszélgetésünk során arra is kitér, hogy komplett rekonstrukció nem szerepel a napirenden a vízvezetékek esetében sem. A lifteken - összesen 48 van náluk- a biztonságos üzemeltetéshez szükséges karbantartásokat végzik el, modernizációra nincs megfelelő forrás. Ami pedig az utólagos hőszigetelést illeti: a tulajdonosok nem igazán érdekeltek ebben, mert a hődíj ezzel nem változik, míg költsége igen nagy, ráadásul a beruházás megtérülése igen hosszú időt vesz igénybe. Pénz kell - de honnan? Az biztos, bármit is javítsanak a tulajdonosok az épületeken, legyen akár szövetkezeti vagy társasház, pénz kell hozzá, és nem is kevés. Mert arról szó sem lehet, hogy az épületeket lebontsák, hiszen csak a megyeszékhelyen a lakosság 35-40 százaléka ezekben éli életét. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a legkisebb jövedelműek maradnak a lakótelepi lakásokban, s nekik sokszor még a havi kiadásokra sem elég a bevétel. Márpedig a mostanában fizetett átlag 2000-3000 forintnyi közös költség nem nyújt fedezetet ezeknek az épületeknek a fenntartásához és felújításához. Már ha egyáltalán befizetik azt a lakók. Talán valamilyen vállalkozási pluszbevétel jelenthet megoldást, ha arra esetleg lehetőség nyílik. Az Egyesült Államokban és Európa több országában lakótelepek tűnnek el, lebontják őket. Nálunk erre csak akkor kerülhetne sor, ha ezeknek az épületeknek a kiváltásához megfelelő állami támogatás állna rendelkezésre, ugyanis nem csak „függőlegesen”, hanem „vízszintesen” is megoldható ugyanennyi család lakásproblémája. Einvág Zoltán Államvizsga előtt a szolnoki főiskolán Csütörtökön és pénteken közel száz ifjú hölgy és úr életében nagy eseményt jelentett a kurta hónapnak ez a két napja. Ugyanis Szolnokon, a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán államvizsgáztak. Mindannyian kereskedelmi szakosok, és nemcsak roppant idegesek, valahol, legbelül ünnepélyesek is voltak. Nem csoda, kevés államvizsga akad az ember életében. Jäger Garbiella messziről érkezett, hiszen soproni.- Édesanyám unszolására kerültem ide a nyugati végekről az ország keleti részére. Az eldöntött tény volt, hogy érettségi után tovább tanulok, és ma már látom, jól választottam.- Sokba kerülhet az út.- Szerencsére apu vasutas, így nagyon olcsó. Ha végzek, valószínűleg folytatom a tanulást a közgázon.-A várt eredmény?- Közepessel kibékülnék. Rigó Krisztina jókora távolságról, Szolnokról, a Várkonyi térről gyalogolt ide. Levelezős, és egy remek ötéves lurkó anyukája.- Hogy gyerek mellett lehet-e tanulni? Remekül: hol ide rakja a könyveket, hol oda. Megvan a középfokú nyelvvizsgám, és ha végzek, maradok a polgármesteri hivatalban mint előadó.- Ünneplés?-Most nem lesz, ráadásul lázas is vagyok, mert elkapott az influenza. De egy hét múlva, majd a diplomaosztáskor! Békés Gábor budapesti.- Én már túlestem rajta, Boros Lajos volt az elnököm, és a munkabér gazdálkodásáról kellett beszélnem.- Közbeszóltak?- Az elnök nem, de a többiek rengeteget.- Mit vársz?- Közepest. Ha megkapom az oklevelet, egy időre elég a tanulás, dolgozni szeretnék. Balázs Péter eredetileg kecskeméti, és három évig kollégiumban lakott. Most a TV2-nél tölti szakmai gyakorlatát, és ott is marad.- Megpályáztam az állást, és nagy örömömre sikerült. Remek, fiatal társaság verődött össze. Reklámidő-értékesítéssel foglalkozom. A Józsefvárosban lakom albérletben.- Tudtál tanulni?- Visítva, mert nagy a hajtás. Azért egy jó közepesben reménykedem, mert nem voltam én annyira elesett. Horváth Andrea győri.- Jaj, most nagyon izgulok, mert másodikként megyek be! Én is kollégista voltam a munkásszállón, ki lehetett bírni. Ha meglesz a diplomám, egyelőre nekem is elég a tanulás, szeretnék valahol dolgozni.- És most, ha sikerül a vizsga?-Elmegyünk a Grand Canyonba egy kis kikapcsolódásra. Elvégre hét szemeszteren, azaz féléven leszünk túl. Ennyit pedig megengedhet magának az ember. Nem igaz? Szerintem is. Elvégre mire e sorok megjelennek, remélhetőleg a kérdezettek már diplomások lesznek. D. Szabó Miklós Három diplomával sem tud elhelyezkedni a kétgyermekes pedagógus Minél többet tud, annál kevésbé van rá szükség Az asszony még nem adta fel. Próbálkozik, mert nem adhatja meg magát, hiszen a gyerekeit föl kell nevelnie. Miközben az évek és a megszerzett tudás mintha ellene dolgoznának. Hányattatása néhány évvel ezelőtt kezdődött Szolnokon, amikor egy elbocsátási hullámba került. Az iskolában, ahol tanított, tizenöt embernek mondtak fel, elsősorban 45 év felettieknek. Később aztán visszavették volna a volt munkahelyére, de csak napi 3 óra gyermekfelügyeletet tudtak felajánlani bruttó 20 ezer forintért. A férje azt mondta, hogy ha zsíros kenyeret esznek, akkor se írja alá ezt a papírt.- Azóta csak úgy tudtam elhelyezkedni, ha személyes ismeretségem volt valahol. Valakin látszott, hogy nem is akar segíteni, másról nem lehetett eldönteni, hogy nem tud vagy nem akar lépni az érdekemben. Én úgy látom, hogy mindenki sütögeti a maga kis pecsenyéjét, és nem foglalkozik a másik emberrel. Voltak, akik egyenesen azt tanácsolták, újak össze egy listát, hogy kik azok az ismerőseim, akik segíthetnek a helyzetemen.- Arra nem gondolt, hogy pályát változtasson?- Részt vettem átképzésen, vállalkozásszervező szakközgazdász lettem. így a tanítói és a tanári könyvtár szakos oklevelem mellett ez a harmadik, és most is egyetemre járok. De ez nem növelte az elhelyezkedési esélyeimet, ugyanis gyakorlatom nincs ebben az új szakmában. Végül is túlképzett lettem a három diplomával, és sokan csodabogárnak tartanak a környezetemben, hogy eny- nyire perspektívátlan helyzetben is mindig tanulok.- Mi adja hozzá az erőt?- Az, hogy van két gyerekem. Másrészt hiszek benne, hogy lesz valamilyen változás. Az iskolában, ahonnan annak idején elbocsátottak, nagyon szerettem dolgozni. Huszonnégy év munkaviszony után lettem munkanélküli. Akkor azt hittem, hogy nem állok talpra. Sokan úgy élik meg ezt a helyzetet, hogy: jaj de jó, munkanélküli lettem, milyen sok szabadidőm lesz most! Én a leértékelést éltem meg, hogy ennyit érek. Ennyit ér a tudásom. Az én korosztályom van a legrosszabb helyzetben, mert nyugdíjba még nem mehetek el. Próbálkoztam a munkaügyi központban is, de nem tudtak semmit kínálni, ugyanis más szakmában nincs gyakorlatom. Nagyon nagy bajnak tartom, hogy nincs nyelvvizsgám, annak idején ezt elmulasztotta az én nemzedékem. Legutóbb néhány hónapig alkalmaztak egy ismerős iskolában, de előre megmondták, hogy csak ennyi időre tudnak fölvenni. Az egészben az a legfurcsább másoknak, hogy én a pedagógusi pályát ennek ellenére nagyon szeretem, és örömmel csináltam. És ha ma kezdenék, ma is ezt választanám. Az azért bánt, hogy én a hivatásszeretetemmel nem kapok munkát, miközben azért vannak olyanok is, akik a fizetés miatt mennek be az iskolába, nem a munka öröméért. Az asszony reménykedik. Nem adja fel, mert ha nem küzd, akkor mire várhat? Úgy búcsúzik, hogy mosolyog. A könnyein keresztül. Paulina Éva Közmunka, szigorúbb feltételekkel Idén is részt vesz Kétpó a közmunkaprogramban. Jelentős segítség ez, hiszen a faluban a munkanélküliek aránya magas. A napokban írta alá 28 közmunkás a szerződést, mely szigorításokat tartalmaz. Egyebek között azonnali felmondást helyeztek kilátásba egyes szabályok megsértőivel szemben. Többek között el lehet küldeni azt, aki késve veszi fel a munkát, munkahelyéről hamarabb távozik, illetve ott szeszes italt fogyaszt. Az így jövedelemhez jutók az utóbbi napokban a járdákat, utakat tisztították. A tevékenységre vonatkozóan több panasz érkezett a polgármesterhez, aki elmondta, az évszak jellegéből adódóan ezúttal ezt a feladatot kellett, kell elvégezni. -gg-
