Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-06 / 31. szám

1999. február 6., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Fogságban is szabadon? A tavalyi, fővárosi Aranykéz utcai rob­bantásos merénylet - amelynek során több ártatlan áldozat is életét vesztette, köztük egy szolnoki lány - után úgy gon­dolhattuk, sok meglepetés már nem érheti a békés honpolgárt, már ami a bűnügyeket illeti. Aztán kiderült, hogy ha minőségében és elkövetési módjában más is volt a leg­utóbbi, budapesti géppisztolyos„kivégzés”, azért az élet - vagy in­kább a halál - tud még meglepőt produkálni. Mert ugyan most hála istennek nem folyt ártatlan áldozatok vére, de azért gondoljuk csak el a szituációt: békésen üldögélünk egy eszpresszóban a sörünket vagy üdítőnket kortyolgatva, amikor egyszer csak a mellettünk lévő boxban se szó, se beszéd, szitává lőnek embereket. Szó szerint vérfagyasztó. Nehéz józan ésszel felfogni - még ha a jogszabály ezt lehetővé teszi is -, hogy miként kerülhetnek utcára hivatalosan olyan „fajsú­lyú” elítéltek, akiknek mégiscsak a rácsok mögött lenne a helyük. A jogerős börtönbüntetését töltő D. György pedig saját kocsmájá­ban dolgozhatott, bírói engedéllyel. Furcsa egy helyzet, annyi szent. Az emberek többsége ugyanis nagy megnyugvással veszi tu­domásul, ha egy bűnözőt elítélnek, s néhány évre kivonják őt a for­galomból. S miközben mi úgy gondoljuk, hogy ő a rácsok mögött eszi a rabok keserű kenyerét, ehelyett munkába jár nap mint nap - a börtönből. Hogy aztán munka címén vajon milyen ügyeket intéz- szervez, abba jobb nem is belegondolni. Persze nem vagyunk naivak, hiszen tudjuk: mindig is jártak ki el­ítéltek a civil környezetbe dolgozni. Csak valahogy úgy gondolja az ember, hogy a „nehézfiúkat” nem engedik ki még ilyen címen sem. Ám mint kiderült, amikor valamelyik elítélt az enyhébb vég­rehajtási szabályok engedélyezéséért folyamodik (amibe beletarto­zik a börtön falain kívül végezhető munka is), akkor a jogszabályok szerint az enyhítéshez csak az elítélt börtönben tanúsított magatar­tását, személyiségjegyeit és családi körülményeit vizsgálják, tehát nem feltétlenül az elkövetett bűncselekmény alapján adják ki vagy tagadják meg az engedélyt. Szóval ha valaki tegyük fel többszörös gyilkosként odabent olyan, mint a kezes bárány, akkor előbb-utóbb akár még az utcán is találhatja magát - a békés emberek nem kis „örömére”. Aztán volt, amikor valaki alig hogy kitette a lábát az ut­cára munka címén, visszaváltozott dühöngő őrültté, és gyilkolt. Komolyan mondom, igencsak aggasztó mindez. Mert mi van akkor - ad abszurdum -, ha egyszer a jó fiúként viselkedő Magda Ma- rinko kérvényezi a könnyített fogva tartást? Az eset a fentieken túl szolgál még tanulsággal: láthatják a fogva tartottak, hogy bizony nem mindig az a jó számukra, ha minél előbb az utcán találják magukat valamilyen módon. Vannak esetek, amikor a rácsokkal körbezárt világ, a börtön jelenti a biztonságot. Nekik is és nekünk is. Pro Scientia díj Szabó Lászlónak Február 1-jén Debrecenben közgyűlést tartott az MTA Debre­ceni Területi Bizottsága (a korábbi DAB), amelyen kitüntetést nyújtottak át Szabó László szolnoki néprajztudósnak. Berényi Dénes aka­démikus, a bizottság elnöke beszámolt az elmúlt évben végzett munkáról, majd átad­ták a Pro Scientia dí­jakat. A fődíjat Ja- kucs Pál geológus kapta tudományos életművéért, a díjat pedig hárman vehet­ték át, közöttük Szabó László, tu­dományos munkásságáért és tu­dományszervező tevékenységé­ért. Az indoklásban többször is említést nyert a Jászkunság című folyóirat magas színvonalú szer­kesztése. Az ülésszak fő témája a tudományszerve­zés problémaköre volt, en­nek során többször is elis­merően hivatkoztak a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Tes­tület működésére, és folyó­iratára, a Jászkunságra. Szabó László elmondta, mivel a dijat részben a tu­dományszervező tevékenységért kapta, nem csupán az ő munkáját ismerték el vele,’ hanem mind- azokét, akik a megyében dolgoz­nak a tudományos élet szervezé­sében, a tudomány népszerűsíté­sében. B. A. A lakástulajdonosoknak egyre mélyebben kell a pénztárcájukba nyúlni Honnan lesz pénz a tömbházak felújítására? Az átlagos lakóépületek „kihordási” ideje 50 év, azonban jóval előbb komoly összegeket kell fordítani az állagmegóvásra, a felújításra. A döntően 18-30 éve épült lakástömbök tulajdono­sai rövid időn belül az épületgépészeti berendezések teljes cse­réjének szükségességével találják magukat szembe - hogy csak egyet említsünk a sok közül. De honnan lesz erre pénz? Meddig állnak még ezek az épületek? Ez nem piramis Ha az ember nem piramist épít, akkor általában egy épület ki­hordási, azaz használati ideje 50 év. Persze csak úgy átlagosan, merthogy akár 100-200 évig is állhat egy-egy lakóépület, lebon­tani csak akkor szokták, ha már többe kerülne az át­alakítása, mint egy új felépítése. Ráadásul ezeknek a tömbépü­leteknek nemcsak fi­zikai avulása van, hanem erkölcsi is: ma cél a vidék, a csa­ládi ház. Az elmúlt 18-30 év alatt felhúzott la­kótelepi épületek an­nak a lakásépítési láznak az eredmé­nyei, amikor nem a minőség, hanem a mennyiség volt a fontos. Életkorukat jelentősen befolyá­solja az alkalmazott technológia és a kivitelezési fegyelem (ez utóbbit ismerjük). Maga az egész paneles, lapostetős épületrend­szer ezért aztán rövid élettar­tamú, mindenféle szemponttól - mondja Pataki Ferenc építész, aki egyúttal a megyeszékhely főépítésze is. Hogy összedőlhet? Szerinte csak egy földrengés vé­gezne egy-egy ilyen épülettel, bár meg kell hagyni, nem igazán lehet tudni, mi rejlik az eltakart szerkezetekben. A tető az egyik kulcspont Felújítani pedig ezeket is kell, a lapostetőket ráadásul szinte min­den évben karban kell tartani. Egy ilyen tető felújítása több mil­lió forint, amelyet ha nem fedez a felújítási alap, akkor a lakók­nak kell ismételten a zsebbe nyúlni, mint ahogy az történt a szolnoki Békés Otthon Lakás- szövetkezet egyik épületénél. Ahogy Kiss Gyula elnöktől megtudom, lehetne komolyabb felújítást is végezni a tetőn, mely már hőszigetelést is tartalmazna, a komák megfelelő technológi­ával, azonban egy épületre ez 15 millióba(!) kerülne. Esetleg megoldást jelentene az, ha újabb, sátortetőt kapna az épület. Vezetékes százezrek Az épületeken belül leggyorsab­ban a gépészeti berendezések mennek tönkre. Ám egy-egy sträng teljes cseréje, mondjuk egy 10 emeletes „faluban”, több százezer forint. Az alkalmazott építési techno­lógia miatt csak nagyon drágán újítható fel bármi is egy ilyen többemeletes házban — mondja Pataki Ferenc. Mert például ho­gyan lehet a 8-9. emelet között elhelyezett, s mára elért tömítést kicserélni?- Időszerű lenne a vízvezetékek cseréje - véli Kiss Gyula -, azonban jelenleg szinte elképzelhetet­len ilyesmi. Akkor szoktak egy-egy fel­szálló ágat cserélni, ha csőtörés követke­zik be. A szolnoki Szé- chenyi-lakótelep leg­nagyobb lakás- szövetkezetéhez tar­tozó épületeknél a melegvíz-csövek mondják fel a szolgá­latot a leghamarabb. Ennek felújítására most egy olyan módszert alkottak, hogy azok szekunder részét az Alfa- Nova üzemelteti, így ez már nem terheli a lakástulajdonosokat - pontosabban „csak” fizetni kell. German Sándor szövetkezeti el­nök beszélgetésünk során arra is kitér, hogy komplett rekonstruk­ció nem szerepel a napirenden a vízvezetékek esetében sem. A lifteken - összesen 48 van náluk- a biztonságos üzemeltetéshez szükséges karbantartásokat vég­zik el, modernizációra nincs megfelelő forrás. Ami pedig az utólagos hőszigetelést illeti: a tu­lajdonosok nem igazán érdekel­tek ebben, mert a hődíj ezzel nem változik, míg költsége igen nagy, ráadásul a beruházás meg­térülése igen hosszú időt vesz igénybe. Pénz kell - de honnan? Az biztos, bármit is javítsanak a tulajdonosok az épületeken, le­gyen akár szövetkezeti vagy tár­sasház, pénz kell hozzá, és nem is kevés. Mert arról szó sem le­het, hogy az épületeket lebont­sák, hiszen csak a megyeszékhe­lyen a lakosság 35-40 százaléka ezekben éli életét. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a legkisebb jövedelműek maradnak a lakóte­lepi lakásokban, s nekik sokszor még a havi kiadásokra sem elég a bevétel. Márpedig a mostaná­ban fizetett átlag 2000-3000 fo­rintnyi közös költség nem nyújt fedezetet ezeknek az épületek­nek a fenntartásához és felújítá­sához. Már ha egyáltalán befize­tik azt a lakók. Talán valamilyen vállalkozási pluszbevétel jelent­het megoldást, ha arra esetleg le­hetőség nyílik. Az Egyesült Államokban és Európa több országában lakóte­lepek tűnnek el, lebontják őket. Nálunk erre csak akkor kerül­hetne sor, ha ezeknek az épüle­teknek a kiváltásához megfelelő állami támogatás állna rendelke­zésre, ugyanis nem csak „függő­legesen”, hanem „vízszintesen” is megoldható ugyanennyi csa­lád lakásproblémája. Einvág Zoltán Államvizsga előtt a szolnoki főiskolán Csütörtökön és pénteken közel száz ifjú hölgy és úr életében nagy eseményt jelentett a kurta hónapnak ez a két napja. Ugyanis Szolnokon, a Kereskedelmi és Gazdasági Főiskolán államvizsgáztak. Mindannyian kereskedelmi szakosok, és nemcsak roppant idegesek, valahol, legbelül ünnepé­lyesek is voltak. Nem csoda, kevés államvizsga akad az ember életében. Jäger Garbiella messziről ér­kezett, hiszen soproni.- Édesanyám unszolására kerültem ide a nyugati végek­ről az ország keleti részére. Az eldöntött tény volt, hogy érettségi után tovább tanulok, és ma már látom, jól válasz­tottam.- Sokba kerülhet az út.- Szerencsére apu vasutas, így nagyon olcsó. Ha végzek, valószínűleg folytatom a tanu­lást a közgázon.-A várt eredmény?- Közepessel kibékülnék. Rigó Krisztina jókora távol­ságról, Szolnokról, a Várkonyi térről gyalogolt ide. Levelezős, és egy remek ötéves lurkó anyukája.- Hogy gyerek mellett le­het-e tanulni? Remekül: hol ide rakja a könyveket, hol oda. Megvan a középfokú nyelv­vizsgám, és ha végzek, mara­dok a polgármesteri hivatalban mint előadó.- Ünneplés?-Most nem lesz, ráadásul lázas is vagyok, mert elkapott az influenza. De egy hét múlva, majd a diplomaosztáskor! Békés Gábor budapesti.- Én már túlestem rajta, Bo­ros Lajos volt az elnököm, és a munkabér gazdálkodásáról kel­lett beszélnem.- Közbeszóltak?- Az elnök nem, de a többiek rengeteget.- Mit vársz?- Közepest. Ha megkapom az oklevelet, egy időre elég a tanulás, dolgozni szeretnék. Balázs Péter eredetileg kecskeméti, és három évig kollégiumban lakott. Most a TV2-nél tölti szakmai gyakor­latát, és ott is marad.- Megpályáztam az állást, és nagy örömömre sikerült. Remek, fiatal társaság verő­dött össze. Reklámidő-értéke­sítéssel foglalkozom. A Jó­zsefvárosban lakom albérlet­ben.- Tudtál tanulni?- Visítva, mert nagy a haj­tás. Azért egy jó közepesben reménykedem, mert nem vol­tam én annyira elesett. Horváth Andrea győri.- Jaj, most nagyon izgulok, mert másodikként megyek be! Én is kollégista voltam a munkásszállón, ki lehetett bírni. Ha meglesz a diplo­mám, egyelőre nekem is elég a tanulás, szeretnék valahol dolgozni.- És most, ha sikerül a vizsga?-Elmegyünk a Grand Ca­nyonba egy kis kikapcsoló­dásra. Elvégre hét szemeszte­ren, azaz féléven leszünk túl. Ennyit pedig megengedhet ma­gának az ember. Nem igaz? Szerintem is. Elvégre mire e sorok megjelennek, remélhető­leg a kérdezettek már diplomá­sok lesznek. D. Szabó Miklós Három diplomával sem tud elhelyezkedni a kétgyermekes pedagógus Minél többet tud, annál kevésbé van rá szükség Az asszony még nem adta fel. Próbálkozik, mert nem ad­hatja meg magát, hiszen a gyerekeit föl kell nevelnie. Miközben az évek és a meg­szerzett tudás mintha ellene dolgoznának. Hányattatása néhány évvel ez­előtt kezdődött Szolnokon, amikor egy elbocsátási hul­lámba került. Az iskolában, ahol tanított, tizenöt embernek mondtak fel, elsősorban 45 év felettieknek. Később aztán visszavették volna a volt mun­kahelyére, de csak napi 3 óra gyermekfelügyeletet tudtak felajánlani bruttó 20 ezer forin­tért. A férje azt mondta, hogy ha zsíros kenyeret esznek, ak­kor se írja alá ezt a papírt.- Azóta csak úgy tudtam el­helyezkedni, ha személyes is­meretségem volt valahol. Va­lakin látszott, hogy nem is akar segíteni, másról nem lehetett eldönteni, hogy nem tud vagy nem akar lépni az érdekemben. Én úgy látom, hogy mindenki sütögeti a maga kis pecsenyé­jét, és nem foglalkozik a másik emberrel. Voltak, akik egyene­sen azt tanácsolták, újak össze egy listát, hogy kik azok az ismerőseim, akik segíthetnek a helyzetemen.- Arra nem gondolt, hogy pályát változtasson?- Részt vettem átképzésen, vállalkozásszervező szakköz­gazdász lettem. így a tanítói és a tanári könyvtár szakos okle­velem mellett ez a harmadik, és most is egyetemre járok. De ez nem növelte az elhelyezke­dési esélyeimet, ugyanis gya­korlatom nincs ebben az új szakmában. Végül is túlképzett lettem a három diplomával, és sokan csodabogárnak tartanak a környezetemben, hogy eny- nyire perspektívátlan helyzet­ben is mindig tanulok.- Mi adja hozzá az erőt?- Az, hogy van két gyere­kem. Másrészt hiszek benne, hogy lesz valamilyen változás. Az iskolában, ahonnan an­nak idején elbocsátottak, na­gyon szerettem dolgozni. Hu­szonnégy év munkaviszony után lettem munkanélküli. Ak­kor azt hittem, hogy nem állok talpra. Sokan úgy élik meg ezt a helyzetet, hogy: jaj de jó, munkanélküli lettem, milyen sok szabadidőm lesz most! Én a leértékelést éltem meg, hogy ennyit érek. Ennyit ér a tudá­som. Az én korosztályom van a legrosszabb helyzetben, mert nyugdíjba még nem mehetek el. Próbálkoztam a munkaügyi központban is, de nem tudtak semmit kínálni, ugyanis más szakmában nincs gyakorlatom. Nagyon nagy bajnak tartom, hogy nincs nyelvvizsgám, an­nak idején ezt elmulasztotta az én nemzedékem. Legutóbb néhány hónapig alkalmaztak egy ismerős isko­lában, de előre megmondták, hogy csak ennyi időre tudnak fölvenni. Az egészben az a legfur­csább másoknak, hogy én a pedagógusi pályát ennek elle­nére nagyon szeretem, és örömmel csináltam. És ha ma kezdenék, ma is ezt választa­nám. Az azért bánt, hogy én a hivatásszeretetemmel nem kapok munkát, miközben azért vannak olyanok is, akik a fizetés miatt mennek be az iskolába, nem a munka örö­méért. Az asszony reménykedik. Nem adja fel, mert ha nem küzd, akkor mire várhat? Úgy búcsúzik, hogy moso­lyog. A könnyein keresztül. Paulina Éva Közmunka, szigorúbb feltételekkel Idén is részt vesz Kétpó a köz­munkaprogramban. Jelentős segítség ez, hiszen a faluban a munkanélküliek aránya magas. A napokban írta alá 28 köz­munkás a szerződést, mely szi­gorításokat tartalmaz. Egyebek között azonnali felmondást he­lyeztek kilátásba egyes szabá­lyok megsértőivel szemben. Többek között el lehet küldeni azt, aki késve veszi fel a mun­kát, munkahelyéről hamarabb távozik, illetve ott szeszes italt fogyaszt. Az így jövedelemhez jutók az utóbbi napokban a jár­dákat, utakat tisztították. A te­vékenységre vonatkozóan több panasz érkezett a polgármes­terhez, aki elmondta, az évszak jellegéből adódóan ezúttal ezt a feladatot kellett, kell elvé­gezni. -gg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom