Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-06 / 31. szám

Három Három civil ruhás tiszt - valame­lyik fegyveres testület alkalmazott­jai - tartózkodott a Palota presszó­ban a kivégzés idején. Miután mind a Nemzetbiztonsági Hivatal, mind pedig a Budapesti Rendőr-fő­kapitányság tagadta, hogy az ő emberei lettek volna a kávézóban, a HM kiadott egy nyilatkozatot, miszerint három, szolgálati időn kívüli katonatiszt valóban arra járt a kérdéses időpontban. A katonák visszatérnek A kommüniké szerint valóban a kávézóban tartózkodott három katonatiszt, akik azonban a me­rénylet előtti percekben távoztak a presszóból, s csak azután fordul­tak vissza, miután több tízméter­nyi távolságból gépfegyverropo­gásra lettek figyelmesek. Ezután törvénytisztelő állampol­gárok lévén megvárták a helyszín­re érkező rendőröket, hogy tanú­ként jelentkezhessenek náluk. A Vasárnap Reggel logikája szerint azonban ez a hivatalos állásfoglalás több sebből is vérzik. Mint említet­tük, a Palota presszó falai vastagok, kirakatüvegei golyóállóak, s a bejá­rati ajtó általában csukva van. Ezenkívül a fegyverszakértő megál­lapította, hogy Döcher Györgyöt és bolgár testőrét egy hangtompítós (!), egyes lövésekre állított cseh a civil gyártmányú Scorpio géppisztollyal végezték ki, amelynek hangját nagy valószínűséggel elnyelték a falak, a kirakatüvegek és az utca zaja. Ezt látszanak alátámasztani azok a ta­núvallomások is, amelyek a presz- szó előtt, illetve annak közelében tartózkodóktól származnak. La­punk értesülése szerint egyikük sem hallott lövéseket. Nagyobb a valószínűsége tehát annak, hogy a három katona va­lójában a Katonai Biztonsági Hi­vatal főtisztje, és hogy a merény­let egész ideje alatt a Palota presszóban tartózkodtak, és ott is várták meg a rendőröket. Figye­lemre méltó tény még az is, hogy a rendőrök a kávézó átvizsgálását követően csupán egyetlenegy dolgot, Döcher György kedvenc asztalát vitték magukkal. Egyes információk szerint azért, mert menteni akarták róla a hetekkel ezelőtt felszerelt lehallgatótech­nikát. Mit tehet a titkos ügynök? Dr. Kátai Ildikótól, a Polgári Biz­tonsági Szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter szóvivőjé­től azt kérdeztük, hogy ha kons- pirált munkatársai a helyszínen tartózkodnak, kötelességük lett volna-e megakadályozni a gyil­kosságot?- Amennyiben más feladatot vé­gezve ők kerültek volna hasonló szituációba, akkor a nemzetbiz­tonsági törvény szerint kellett vol­na eljárniuk - válaszolta a szóvivő asszony. Életveszélyes döntés Dézsi Mihály, a BRFK szóvivője szerint amennyiben konspirációs munkát végző nyomozók kerül­nek hasonló helyzetbe, akkor ne­kik kell mérlegelniük, hogy felfe- dik-e rendőri mivoltukat vagy sem.- Gondoljunk bele - mondta -, ha egy fedett nyomozó több éve be­épült már egy nemzetközi kábító­szer- és emberkereskedelemmel foglalkozó bűnbandába, akkor az operatív tisztnek a pillanat tört ré­sze alatt kell döntenie, hogy a tet­tes elfogásáért vagy a gyilkosság megakadályozásáért kockáztatja-e több hónapos titkos munkáját, va­lamint saját és kollégái életét. Le­het, hogy durván hangzik, de ha az ember belegondol, akkor köny- nyen rájöhet arra, hogy egy banda nem egy embernek, hanem akár több száznak jelent valós élet­veszélyt. (oszkár) I 1 Pintér Sándor belügyminiszter szerint már csak idő kérdése, hogy a külföldi bandák mikor lendülnek támadásba a magyar maffia ellen. A délszlávok közül első he­lyen a szerbeket kell említe­ni, akik az olaj mellett fegy­verkereskedelemmel, lány­futtatással és behajtással foglalkoznak. Bosszú vagy egyéb leszámolás esetén kegyetlenek, háborús terü­letnek nyilvánítják leendő áldozatuk környezetét és nemegyszer mindenre ké­pes bérgyilkosokkal dol­goztatnak. A piac érdeké­ben gyakran kötnek szövet­séget országuk háborús el­lenfeleivel, a horvátokkal. Szerb-horvát összefogás A horvát maffiózókra ha­sonló brutalitás jellemző, a két náció a közös cél érde­kében tökéletesen megérti egymást. Jelentős erőt kép­viselnek a hazai alvilágban a koszovói albánok, akik a sikeres kábítószerüzlet re­ményében gyakran tevé­kenykednek együtt a mace­dónokkal. A honi valuta­piacot viszont nem szlá­vok, hanem arabok uralják, egyes csoportoknak azon­ban jogosítványuk van bi­zonyos mértékű kábító­szer-kereskedelemre is. Fehérgalléros ukránok A nemzetközi csoportban az ukrán maffiózók az utóbbi években az intellek­tuális, fehérgalléros bűnö­zésből veszik ki részüket. Kudarc esetén azonban rendkívül agresszívvá vál­nak, az árulókkal különö­sen kegyetlenül bánnak el: előbb tarkón lövik őket, majd nejlonzacskót húz­nak a fejükre. A szlovák kapcsolat A szlovák maffiózók is otthon érzik magukat Magyarországon. Ezt a tényt erősíti meg a szlovák belügyminiszter nyilatko­zata is. Vladislav, Pittner ugyanis kijelentette: a ta­valy nyáron elkövetett Aranykéz utcai robbantá­sos merényletet a Meciar- kommandóként ismert cso­port hajtotta végre. A cél­pont Boros Tamás vállalko­zó volt, aki többszöri fi­gyelmeztetés ellenére is sértette a szlovák alvilág köreit. Pittner egyébként elmondta, hogy a hamis papírokkal vásárolt, a me­rénylet időpontjában a po­kolgép rejtekhelyét biztosí­tó kis Polski vevője, Jozef Hamala megtalálására szin- { te már semmi remény nincs. A férfi akkor tűnt el hirtelen a szlovák hatósá- | gok látóköréből, amikor > Magyarországon először je- : lent meg a neve és fényké- 1 pe az írott és elektronikus sajtóban. A triádok bárdja Hasonló jelzés értéke van a j távol-keleti maffiajellegű csoportok, a triádok kivég- I zési szokásainak. Szinte sohasem használnak lő­fegyvert, szamurájkarddal vagy bárddal követik el a , gyilkosságokat. Ősi keleti ; szokás szerint nemcsak az árulókkal, hanem annak I családjával is leszámolnak. 1 A családfő fejét ilyenkor le- vágják, majd azt a holttest ; lábához teszik. Szokásuk i szerint így alázzák meg az | áruló bandatagot. 1999. február 7. Villanófény Ötödik oldal * Belövés VÁRNAI IVÁN JEGYZETE Kellér Dezső két okból járt kávéházba. Egyrészt, hogy ne legyen otthon, másrészt, hogy ne legyen a jó levegőn sem. Persze ma már nincs ilyen gond, amúgy sem vagyunk otthon, a jó levegő meg a múlt - és a jelen - füstködébe veszett, mint a kávéház. így aztán jó arról hallani, hogy presszók azért még vannak, a honi társasági élet nem minden bástyája omlott porba az utóbbi évtizedekben. A presszókban hál’ istennek alig változott valami. A székek, asztalok, gyakorta a szendvicsek is a múltat idézik, és bár a „szimpla” csendben kihalt, lett helyette cappuccino. Az sem nagy változás, hogy nekem ser- dületlen koromban azt a tanácsot adták a szüleim: estefelé még fagyiért se menj a presszóba, mert ilyentájt már lehetnek ott olyan bácsik, akik rummal, keverttel, vagy háromcsillagos magyar konyakkal lőtték be ma­gukat. És mit mondok én ma a fiamnak: délelőtt ne menjetek presszóba, mert ilyenkor némely bácsik, ha nem is magukat, de másokat lőnek be, azaz le. Ez lenne olyan nagy különbség? A presszó tehát egy kicsit a ha­gyományok s a bimbózó demokrácia jelképe lehetne nálunk. Nem vélet­len, hogy szeret(ett) idejárni a börtönből méltán szabadságolt veszélyes bűnöző csakúgy, mint - mert ezt is megírta az újság, persze meg nem erő­sített hírek szerint - nemzetbiztonsági tisztek beszélgetésre, felfrissülésre vágyó csoportja, ráadásul egy időben. S akkor jön egy stílustalan figura, ajtóstul ront be e pestújhelyi agórába, és géppisztolyával kivégzi a bör­tönmunkában megfáradt bűnözőt, s egy füst alatt hűséges testőrét is, majd sietősen távozik. Csúnya történet. Bár azért az környezetvédelmi szempontból biztató, hogy a géppisztolyon volt hangtompító, így a közelben babakocsikkal sé­tálgató kismamáknak nem kellett újraaltatniuk kicsinyeiket. Sőt, még az egyébként izgága verebek is maradtak a helyükön. Csak egy szomorú pelikán szállt el, igaz, egy nappal korábban, és másutt. Mein Kampf: tűmi vagy tiltani? Újra fellángolt a vita Hitler Mein Kampf cí­mű könyve körül. A rendőrség szerint a kö­tet kiadása nem bűn- cselekmény, hiszen a közösség elleni izgatás­hoz szándékos, célza- tos gyűlöletkeltés vagy uszító magatartás szük­séges. A könyv ezzel szemben közerkölcsöt sértő kitételeket tartal­maz, amelyre a sajtó- törvény vonatkozik. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége panaszt tett a Fővárosi Főügyészségen a rend­őrségi határozat ellen. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke a VR- nek úgy fogalmazott, a nyomozó hatóság tév­úton jár, a Mein Kampf kiadása, terjesztése bűncselekmény. Ha vi­szont mégsem, akkor szerinte hazánkban senkit sem lehet közös­ség elleni izgatás miatt elítélni. Arra a felvetés­re, hogy akkor miért le­het Izraelben is kapni a művet, Feldmájer azt válaszolta: tény, hogy lefordították héber nyelvre, de csak könyv­tárakban, egyetemeken, tudományos műhelyek­ben lehet hozzáférni. A könyv brit kiadó­jának magyarországi képviselője, Mónus Áron lapunknak el­mondta, tévedés, hogy a Legfelsőbb Bíróság ta­valy betiltotta a művet, csupán a nyilvános közlését nem engedé­lyezi. Azaz könyves­boltban szabad árulni, csak nem lehet a kira­katba tenni vagy az utcán forgalmazni. Mónus azt azonban nem volt hajlandó el­árulni, hogy másodszor is kiadják-e a könyvet vagy esetleg újranyom- ják-e. Végül azt állítot­ta, a zsidó Soros György is azért jelentet­te meg a művet Magyar- országon angolul, hogy konkurenciát teremt­sen az ő könyvének. A Mein Kampfot jelen­leg nem vagy csak elvét­ve lehet kapni. Több fő­városi és vidéki árustól érdeklődtünk, akik na­gyon eltérő tapasztala­tokról számoltak be. Voltak, akik szerint kor­tól, nemtől, iskolázott­ságtól függetlenül na­gyon keresik a könyvet, mások azt mondták, tel­jes az érdektelenség. A. B. Cs. 1 ■ 1 PERC TOCSIK ■ PERC SZENES Holnap hirdet ítéletet a Fővárosi Bíróság a 804 millió forintos csa­lással vádolt Tocsik Márta peré­ben. Az ügyész börtönbüntetést kért, míg a védő felmentést. Tocsikkal együtt várják ítéletüket az ÁPV Rt. korábbi vezetői is, vala­mint Boldvai László, az MSZP volt pénztárosa, akit befolyással való üzérkedéssel vádolnak, hasonlóan Budai Györgyhöz, az SZDSZ-hez közel álló-üzletemberhez. A két üzletember „rávette” Tocsikot, hogy az érdekkörükbe tartozó cé­geknek 343 millió forintot utaljon át cserébe azért, hogy pályázatát „támogatják” az ÁPV Rt.-nél. Tocsik védője azt állítja, a jogász­nő hárommilliárd forintot takarí­tott meg a magyar államnak azzal, hogy közvetített az önkormány­zatok és az ÁPV Rt. között. Szerin­te egy ilyen nagyságrendű megbí­zás esetén piacgazdasági körülmé­nyek között a 804 millió forint nem tekinthető kirívóan nagy ösz- szegnek. Az ÁPV Rt. vezetői azzal védekeztek, hogy testületi döntést hoztak a megbízásról, így egyéni­leg senki nem felelős. i A kisgazdáknak nagyon a bögyük- ben van a Magyar Televízió. Sze­rintük az FKGP és főleg az elnöke kevesebbet szerepel a hírekben, mint amennyi „járna” nekik. Ezért felröppent a hír, hogy Torgyánék leváltanák Feledy Péter alelnököt, és Szenes Andrea show-womant ültetnék a köztévé politikai és hír­műsorait felügyelő alelnöki széké­be. Lányi Zsolt képviselő az egyik bulvárlapban helyeselte a fel­vetést. Bánk Attila frakcióvezető azon­ban a VR-nek cáfolta ezt a hírt. Mint kijelentette, egyetlen párt sem tehet neki tetsző embert erre a posztra, a törvényes utat kell be­tartani.- Az utóbbi időben annyit hallot­I tam Szenes Andrea nevét, hogy szívesen megismerkednék vele - mondta Bánk. Miután közöltük vele, hogy megadjuk a műsorve­zető telefonszámait, a politikus nevetve hárította el ajánlatunkat, mondván neki felesége van. Szenes Andrea a megkeresésünkre e-mailen azt válaszolta, ha aktuális lesz, jelentkezik. emebdml mmm m MM® [PSD®?

Next

/
Oldalképek
Tartalom