Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-27 / 49. szám

1999. február 27., szombat Körkép 5. oldal __________________Nézőpont M eghúzták a nadrágszíjat A szolnoki közgyűlés csütörtöki ülésén a képviselők elfogadták a város idei költség- vetését. Sok egyeztetés, vita, kompromisz- szum előzte meg a tervezet véglegesítését. A képviselők közül az ülésen már kevesen vitatták a konkrét szá­mokat, bár még voltak, akik bizonyos pénzeszközök átcsoportosí­tását javasolták, ezeket a javaslatokat azonban sorra leszavazta a többség. Végül maradtak az eredeti számok, amelyek azt mutatják, hogy a város több mint nyolcszázmilliós adósságot hurcol magá­val, amely kismértékben növekszik, de általános vélemény szerint kezelhető marad. Fölmerülhet a kérdés, hogy miért éppen most alakult ki ilyen ne­héz helyzet? Ennek alapvetően két oka van: az elmúlt évek jelentős, és a város fejlődése szempontjából szükséges beruházásaira fölvett hitelösszegeket most kell visszafizetni, ugyanakkor csökkennek az állami források, mintegy öt százalékkal kevesebb lesz az szja hely­ben maradó része is. A nehézségeket átmenetileg talán lehetne csökkenteni, ha az ön- kormányzati vagyon értékesítéséből származó bevételeket a műkö­dés költségeire fordítanák, mint az megtörtént az elmúlt években, ezzel a gyakorlattal azonban határozottan szakítani akar a közgyű­lés, mivel a vagyon feléléséhez vezetne, és előbb-utóbb igen súlyos helyzetet teremtene. Vagyonértékesítésre most is sor kerül, az eb­ből származó bevételt azonban közgyűlési határozat alapján csupán vagyongyarapításra lehet használni. Ennek nagyságát nem határoz­ták meg, hiszen előre nem is nagyon tervezhető. Hogyan fogják érzékelni a szolnoki lakosok a költségvetés feszí- tettségét? Ez a helyzetüktől függ, de várható, hogy valamilyen for­mában majdnem mindenki megérzi majd. A köztisztviselők a bér­emelés elmaradásában, az intézmények dolgozói munkahelyük át­világításában, esetleges átalakításában, ami ha nagyobb mértékű elbocsátást nem is jelent az elképzelések szerint, de munkaerő-át­csoportosítást igen. A különböző alapok, szervezetek kedvezmé­nyezettjei, tagjai megérzik, hogy jóval kevesebbet, vagy egyáltalán semmit sem kapnak támogatásként. Gyakorlatilag nem, illetve csak a vagyon értékesítésének arányában lesznek új önkormányzati be­ruházások. Mindez okozhat, és valószínűleg okoz is feszültségeket. Ám ha megvalósul, ami a költségvetés előszavában áll, hogy „Ha kemé­nyen végigvisszük az évezred utolsó előtti évét, 2000-re fellélegez­hetünk.”, akkor a helyzet nem reménytelen. ; BISTEY ANDRÁS Tengernyi vér tapad a kezéhez Akad, aki egyetlen késszúrá­sért éveket csücsül a börtön­ben, míg a most 37 éves kisúj­szállási Gurmai András kezé­hez tengernyi vér tapad, és mindeddig még csak a körö­zöttek listájára sem került rá. Sőt, messze környéken isme­rik, és tessék megkapasz­kodni, hívják is: olyankor vi­szi magával nem akármilyen nagykésgyűjteményét. Hogy mi a különbség a böllér meg a húsfeldolgozó szak­munkás között? Szerinte igen sok, mert a húsfeldolgozó szakmunkás évekig iskolában is tanulta ezt a foglalatosságot, innen kikerülve mégis rettentő kevesen tudnának közülük le­vágni, megperzselni, teljesen feldolgozni egy-egy röfögőt: hurkát, kolbászt, szalámit, saj­tot csinálni földi maradványa­iból. Ezzel szemben a böllér soha' nem tanulta padban a szakmát, de remekül szétszedi, majd íz- letesebbnél ízletesebb dara­bokra összerakja a hízót. Ő egyébként szintén húsfeldol­gozó szakmunkásként kezdett, de a gyakorlat azóta mestert varázsolt belőle. 1983 óta a kisúji gondozási központ, vagy ahogyan a nép hívja, a szoci hentese, és csak itt évente 200 hízó vére tapad a kezéhez. Hét akkora bökőt hord ma­gával, hogy egyik sem életbiz­tosítás: ebből a szúrókés pen­géje 13 centi, amit kéthetente köszörül, hogy panasz, jobban mondva visítás minél kevesebb érkezzen azoktól, akik tőle vár­ják a földi létük utolsó mozza­natait. Akadt már 350 kilós hí­zója is. Szerinte az úgynevezett kéteres szúrás az igazi, ezt kell eltalálni. Volt moslékpusztító, amelyik eszelősen küzdött az életéért, de hízó azért még nem harapta meg. Otthon a felesége a konyha­főnök. ő általában keddenként vág a szóéiban, az éjszakával ébred, 4 körül. Ötkor kezdi, hármat vág egyszerre, és több­ször fél kettőre a zsír is kisül. Hobbija a pecázás: három­négy kilósat már akasztott. Ma­guknak évente általában egy hí­zót öl, mert a rokonság sűrűn hívja, és ilyenkor kijár egy kis kóstoló. Kedvenc étele a pacal. De annak, ugye, aki évente 200 négylábút indít útnak az örökös moslékos mezőkre, megbocsát­ható, ha nem a májas hurkára vagy az oldalasra esküszik. Nem igaz? D. Sz. M. Ennek ennyi tepertője lett - mutatja Gurmai András, aki hízókörökben nem biztos, hogy felhőtlen népszerűségnek örvend fotó: cs. i. Sokan még mindig misztikus dolognak tartják A repülés veszélyes és biztonságos A egyesület néhány tagja a hangárban, a szandai réten fotó: csabai i. A repülésnek Szolnokon régi hagyományai vannak, s ma is virágzó repülősélet van a városban. A Szolnoki Repülő Egyesület 110 tagja három működő (vitorlázó repülő, ejtőernyős, motoros repülő) szakosztályban dol­gozik. Az egyesület elnöke Ignácz Ervin, vele beszélget­tünk a tevékenységükről.- A Szolnoki Repülő Egyesü­let tevékenysége a harmincas években kezdődött, azóta használja a Holt-Tisza partján lévő oktatóbázist és műhelyt. Nagy fájdalmunkra a sport- törvény értelmében nem ke­rülhetett a tulajdonunkba, hi­ába pályáztuk meg. Most a megyei közgyűlés az oktató­bázis tulajdonosa. Használ­hatjuk, erre a sporttörvény ti­zenöt éves garanciát nyújt. A megyei közgyűlés kor­rekt módon támogatja a repü­lőegyesületet. A volt MHSZ- székházban vannak még iro­dáink és egy üzlethelyisé­günk. Ez utóbbi hasznosítása egyelőre nincs megoldva. A szandai réten lévő létesít­ménynek pedig a magyar ál­lam a tulajdonosa, és a hon­védség a kezelője. Ezt csak azért említem, hogy teljes le­gyen a kép.- A szavaiból úgy érzem, elég sok a bizonytalanság a tulajdonjogok körül.- A sporttörvény nem ren­dezett el mindent megnyugta­tóan. Remélem, hogy a sportminisztérium fényt derít az anomáliákra, és rendezik a tulajdonlást.- A szolnokiaknak a szan­dai réten álló épület jut eszükbe, ha az egyesületről hallanak.- Az nagyon érdekes épület, lábakon áll, hiszen a 4-es út elkerülő szakaszának megépí­tése előtt árvízkor a területet a Tisza elöntötte. A repülőtér egyébként Magyarország egyik legszebb és legnagyobb sportrepülőtere. Szakosztályaink közül az ej­tőernyősökét említem először. Igen jó eredményei vannak. Negyven-negyvenöt taggal működik, tavaly huszonnyolc újonc vagy gyakornok kezdte meg az ugrásokat. Minden év­ben rendezünk egy nemzetközi tábort, amelynek a múlt évben kétszáz német és osztrák ven­dége volt. A másik jelentős szakosztály a vitorlázóké, en­nek vagy hatvan igazolt ver­senyzője van. A harmadik a motoros repülő szakosztály. Volt még a hőlégballonos és könnyűrepülő szakosztály, de ez most nem működik.- Időnként látni sárkányre­pülőket a szandai rét fölött.- Ahhoz, hogy szakosz­tályként működjenek, leg­alább öt fő kellene, és ennyi jelenleg nincs.- Az egyesületben verseny­zők vannak, vagy olyanok, akik egyszerűen szeretnek re­pülni? Mert eddig mindig ver­senyzőkről beszélt.- Erre a kérdésre nehéz vá­laszolni, a következők miatt: a repülésnek igen szigorú egész­ségügyi és egyéb feltételei vannak. Aki ezeket teljesíti, az tulajdonképpen versenyző, még akkor is, ha nincs ott bíró, aki értékeli, hogy egy leszál­lása mondjuk tíz pontot ért, vagy csak ötöt. És persze so­kan versenyeznek, felállhatnak egy nem csak képzeletbeli do­bogó valamelyik fokára. Mo­toros repülőink mellett ejtőer­nyőseink és vitorlásaink is in­dulnak országos és nemzetközi versenyeken, és igen szép eredményeket érnek el. De arra is van lehetőség, hogy va­laki ilyen versenyeken ne ve­gyen részt. A tevékenységünk azonban az említetteknél szé­lesebb körű, például segítünk a szúnyogirtásban.- Drága mulatság a repülés vagy az ejtőernyőzés?- Egy ejtőernyős ugrás 2500 forint körüli összegbe kerül. Ez átlagár, amelytől el­térések lehetségesek. Ä vitor­lázóknál egy felszállásért 300 forintot kell fizetni a tagok­nak. Ezek az összegek termé­szetesen nem fedezik az egye­sület működési kiadásait, be­leértve az épületek karbantar­tását, a géppark felújítását, az oktatásokat.- Nem kapnak állami tá­mogatást?- Egyáltalán nem. A Ma­gyar Repülő Szövetség, tehát a központ 4,5 milliót kap ál­lami támogatásként. Ez azon­ban szinte semmire sem elég. A felelősség pedig nagyon nagy az oktatón és a szerelőn, aki például először elenged repülni valakit.- Veszélyes sport a repü­lés?- Nagyon veszélyes, ugyan­akkor a legbiztonságosabb is, és ez nem ellentmondás. Aki betartja a szabályokat, nincs olyan veszélyben, mint egy au­tóversenyző, vagy akár egy futballista. Aki viszont hibá­zik, az életével játszik. Har­mincöt-negyven órát kell re­pülnie valakinek, hogy repü­lési engedélye legyen. Ez azonban csak bizonyos típusra érvényes. Autósnyelven szólva, mintha Zsigulin sze­reztem volna meg a jogosítvá­nyomat, és Trabantba csak úgy ülhetnék, ha előtte különórákat veszek. Sok ember valami tá­voli, misztikus dolognak tartja a repülést. Aki azonban csak egy kissé is másképp érez, azt arra biztatnám, jöjjön ki a szandai repülőtérre, és győ­ződjön meg róla, hogy nagy­szerű dolog. B. A. A zagyvarékasi baromfi-feldolgozó „illatanyagai” érezhetőek a fürdőszobákban is Bűz árasztotta el a szolnoki belvárost Mégpedig alaposan, ezt hozta a Mikulás. Hogy hová és kiknek? Szolnokon a Thököly útnak, azután az Eötvös térnek, a Gólya ABC-nek, továbbá a Konstantin iskolának is, ahol és amerre nem kimondottan húsvéti illatokat lehelt a csatorna. És ez még semmi: mert a hívatlan és váratlan szag fellopakodott a házak vécéibe, fürdőszobáiba is. Mindez azt követően történt, hogy a szolnoki szennyvízcsatorna-hálózathoz csatlakozott a Con Avis Rt Zagyvarékasi Baromfi-feldolgozó Gyár hasonló rendszere. Innen naponta átlagosan ezer, ezerkétszáz köbméter szennyvíz érkezik. Azt, hogy ebből mi mindent éreznek azok, akik estén­ként kézenfogva járnak a szaggal, mondják el ők. Vona Istvánné, a Konstantin is­kola gazdasági vezetője:- Akadtak napok, amikor büdös volt a konyhában, a vé­cében, de még a tornaterem­ben is. Először gázszagra gya­nakodtunk, de amikor kijöttek ellenőrizni a rendszert, kide­rült, máshol van „gáz”. Szól­tunk az ÁNTSZ-nek is, tudtak a dologról.- És mostanában?- Nem tudom, történt-e va­lami, de mintha mostanában megszűnőben lenne a korábbi illat. Nagy Miklós a Thököly út 31-33.-ban lakik:- Hét esztendeje élünk itt, temérdek gépkocsi bűzét be­szívtuk, de ez másféle „aroma”. December eleje óta időről időre tapasztaljuk, hogy itt a csatornában valami nem stimmel. Nálunk főleg a für­dőszobában és a vécében len­gedezett borzasztó szag. Elő­ször valamilyen dugulásra gyanakodtunk, felnyitottuk a lefolyó fedelét, átmosattuk, de kevés idő teltével minden folytatódott elölről. Nem ér­tem, miért kell az itt lakók éle­tét megkeseríteni azzal, hogy tíz-egynéhány kilométerről olyan hulladékvíz érkezik ide, amelyik több-kevesebb idő teltével bomlani, bűzösödni kezd. Engem nem érdekel, hogy esetleg a rendszer rossz, vagy a szennyvíz tartalmaz sok bomló anyagot, hiszen ez néhány hónapja van így. In­kább arra kellene törekedni minden érintettnek, hogy ki­fogás, hallgatás helyett meg­oldást keressen a gondok megszüntetésére. Dr. Ludmány Eva a Thököly út 19.-es társasház 3. emeletén lakik a családjával.- Mikulás után tapasztaltuk először a bűzt. Nehezen jöt­tünk rá, sok kutatás után, hogy Rékasról érkezik hozzánk olyan szennyvíz, ami valami miatt bomlani kezd.- Mindig érezhető?- Nem. Kisebb szünetek után jelentkezik a bűz. írtunk mi mindenhová: Rékasra, a polgármesternek Szolnokra, a víz- és csatornaművekhez, az ÁNTSZ-nek, illetve a Kör­nyezetvédelmi Felügyelőség­nek. Január 22-én minden le­velet elpostáztunk, de válasz csak a környezetvédelemtől jött. Igaz, szóbeli máshonnan is, sőt nem kevés elutasítás után végre fogadtak a város­házán. Közben azért beindult, elkezdődött valami, hiszen kaptunk értesítést a polgár- mesteri hivataltól, hogy a szag január 25-én megszűnt. Kár, hogy ezt a bűz nem tudta, mert ismételten visszalopódzko- dott. Tóth Lajosné szerint most még úgy-ahogy istenes a hely­zet, de mi lesz a kánikulában?- Én napról napra végiggya­logolom a Thököly utat a Li­get útig, és érzem az illatot, ami megjelent a Gólya ABC- nél is. De mi itt lesz nyáron, a melegben? Szerintem az ef­féle bosszúságok okozzák azt, hogy a megyeszékhelyek nép­szerűségi listáján Szolnok va­lahol hátul kullog. Az, ahogy efféle levél megy sok hivatal­hoz, temérdek aláírással, az je­lez valamit. Meg az is, hogy akad, ahol agyonhallgatják a panaszt. Egyébként február 22-én este én is végigballagtam a Tököly úton. Táján Koszovó­ban sem lehet büdösebb a helyzet, mint ott egy-két sza­kaszon. Szóba elegyedtem sok em­berrel, és kiderült: őket a megoldás érdekli és nem az, hogy a szennyvíz olyan kon­centrációban tartalmaz anya­gokat, amelyek előidézik ezt a bűzt. De az sem nyugtatja meg őket, hogy esetleg ez a rend­szer rossz, netalántán korsze­rűtlen ekkora tömegű „hulla­víz” fogadására. A válaszokat, a helyes fele­leteket mi sem tudjuk, hiszen nem mi terveztük a rendszert, de a felek szerződését sem lát­tuk. Gyanítom, abban nem volt szó esetenkénti szagról. Sem másnaponként, sem rit­kábban. így azután az ott la­kók, a közvetlenül érintettek úgy vannak a jelenséggel, hogy valami nincs rendben a rékasi bekötést követően. Ha ez az állítás nem igaz: tesse­nek mondani, honnan érkezik a bűz? Mert hogy olykor ott van, ehhez egy pisze orr is elegendő. .. D. Szabó Miklós I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom