Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-20 / 43. szám
1999. február 20., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Pótszer Három évszám - 1849,1944 és 1999. Mindany- nyiszor Debrecenre figyelt az ország, mert ott vert tanyát az országgyűlés. Míg százötven éve a Habsburg, ötvenöt esztendeje a német, addig a most elmúló héten az új házszabály üldözte el a Duna-partról a képviselőket. Pontosabban harmadszorra a honatyáknak csak egy része, az MSZP-frakció költözött a cívisvárosba egy kis „pótparlamentesdire”, vagy ahogy ők nevezték, ország(rész)-gyűlésre. A Tisztelt Ház új rendje szerint ugyanis a honatyák egyheti, megfeszített bizottsági munka, valamint egyheti, látástól vakulásig tartó plenáris viták után a választókra is szakítanának időt. A parlament kormánypárti vezetése mindettől azt reméli, hogy hatékonyabb lesz a törvényhozói munka, és a tévé képernyőjén, az újságok fotóin sem csak üres székek tűnnek majd fel. (Bár ez utóbbit már tavaly igyekeztek azzal megakadályozni, hogy csak az országház stúdiójának kamerái által felvett képek kerülhettek a televíziókhoz.) A honatyák egy része már a múlt héten fittyet hányt az új rendre. Szerdán, csütörtökön - régi szokásuk szerint - a Duna-parti palota helyett az édes otthon felé vették az irányt. De a „szabad hetet” is csak kevesen töltötték utazgatással a választókörzetükben. Az ellenzéki képviselők mégsem ebben látják új munkarend fő hibáját. Már az első ciklus alapján kérdéses, hogy egyes határidőkhöz kötött törvények megalkotása nem húzódik-e el? A szocialisták ezért is - és a közszereplés miatt - döntöttek úgy, a rendes ülésekre felkészülendő, pótparlamentet tartanak. Az országgyűlés elnökét mindezek nem győzték meg, ő majd csak tavasszal kívánja megvonni az új rend mérlegét. Addig a képviselőknek marad az országjárás. Én mégsem a vidékre száműzött honatyákat, hanem a tévénézőket sajnálom. Hiszen az elmúlt nyolc év tapasztalata alapján állíthatom, egyetlen televízióműsor sem nevetteti vagy éppen könnyezteti meg az embert úgy, mint egy parlamenti közvetítés. És ezt még a szocialisták ország(rész)-gyűlése sem képes pótolni. Tegnap rendezte hagyományos farsangi bálját a szolnoki Kassai Általános Iskola. Képünk a 3. c osztályban készült. A jelmezes táncos délutánt játékos vetélkedők színesítették. FOTO: CS. I. Vélemények az áramkommandóról A nyereségből jusson nekünk is A napokban látott napvilágot a hír: a bor- és a húskommandók után az áramos „különítmények” is járni fogják az országot, leleplezendő azokat az illegális áramvételezéseket, amelyek jelentős veszteséget okoznak az áramszolgáltatóknak. Azok után, hogy ismét vékonyítják pénztárcáinkat a megemelt áramdíjak, valamint azok után, hogy lapunk is közzétette a hírt, miszerint 1997-es 351,471 milliós eredményét 1,561 milliárd forintra növelte 1998- ban a Titász Rt, kíváncsiak voltunk olvasóink véleményére: miképpen fogadják az újabb kommandó hadra fogásának a tervét? F. Mihály, mezőgazdasági vállalkozó:-Nálunk a faluban gyorsan terjed a hír, így én is tudok arról, hogy van, aki feketén csapolja a rendszert, őket büntetni is kell! Ám a településen nagyon sok a munkanélküli és a kispénzű nyugdíjas, aki szegénysége ellenére rendszeresen fizet. Jó lenne ezért, ha a kommandó munkájával megnövelt nyereséget arra fordítanák az áramszolgáltatók, hogy az ő terheiket tolerálják valamilyen formában. Mert az sem megoldás, hogy az év elején automatikusan nőnek a díjak, hiszen a jövedelmek még spórolósan sem tudnak ezzel lépést tartani. Nekem is nagy teher, különösen télen az áramszámla, de becsületesen fizetem. így csak annyi a hozzászólnivalóm, hogy amennyiben a becsületes állampolgárok érdekében dolgozik, akkor végezze szigorúan munkáját a kommandó! A. Lőrinc, köztisztviselő:-Nagyon is élő a probléma. Nem titkolom, nekem is mutattak már villanyóra-zaboláló módszereket. Elég hozzá - megfelelő helyre bedugva - egy műanyag lapocska, hogy , jól” forogjon a számláló. Ennek ellenére én álmomban sem mernék próbálkozni ilyesmivel, és becsületesen fizetem a kirótt díjat, ami bizony télen elég magas, hiszen villanykályhával fűtök. így is üdvözlöm azonban az ötletet, de csak akkor, ha a kommandó nem a mi pénzünk rovására működik. Azt pedig csak remélni tudom, hogy a kommandósok munkája olyan plusznyereséget is hoz az újságban közölt 1,5 milliárd mellé, hogy az áramszolgáltatók a jelenlegi árakkal is rentábilisan tudnak működni. Egy magát megnevezni nem kívánó szakember:- Nekem kizárt, hogy segítsek az áramlopásban, mert a megélhetésemmel játszanék. Természetesen tudok olyan módszerekről, amelyek könnyen kivitelezhetek, de nagyon nehezen bizonyíthatók. Az ember nem szívesen tanúskodik ugyanis ilyen esetekben, és azt is megrágja százszor, Hogy szakvéleményt mondjon, mert aki erre vetemedik, az másra is képes. Ebből a szempontból jó, ha dolgozik a kommandó, mert a jelenség él, s terjed is, aminek nagyon sokszor nem csak a szociális helyzet a magyarázata, -pMinden az emberen múlik, nem a falakon Szórópusztát másfél kilométerre elhagyva, az útról beljebb egy tanyasi iskola figyeli a végtelen hómezőt. Gróf Klebels- berg Kunó építtette 1928-ban az arrafelé lakó gyermekek pallérozására. Kopogtatásunkra néhány éber eb és az egyszerű öltözetű gazda fogad. Hatalmas könyvtárba toppanunk, majd a ház asszonya, dr. Adorján Ildikó köszönt, aki hosszú ideig orvosként dolgozott. A férje sem akárki: dr. Gergely Mihály professzor, a neves sebész. 1985 óta itt a lakásuk, és a prof. nevetve meséli: sok országúti barátja akad. Azért, mert reggelente mindig azonos időben fut, és a buszok vezetői, az arrafelé járók már ismerősként köszöntik. Sokszor segít bajba jutott úrvezetőkön is. Bemutatkozni mindig csak úgy szokott, hogy Gergely Mihály vagyok. A sofőrök nem is gyanítják, hogy egy sebészprofesz- szor istápolja őket a továbbjutásban. Öt gyereket (négy fiút, egy lányt) neveltek. Hívők, Ildikó dolgozott a Kereszténydemokrata Néppártban is. Gyermekeik közül kettő orvos lett, kettő pedagógus, egy pedig pszichiáter. A hat unokájuk rövid időn belül nyolcra módosul, mert útban vannak az ikrek. Amikor Gergely úr elvette élete párját, hangsúlyozta, ő a szakmájának él, a gyermeknevelés Ildikóé. Természetesen szeretni fogja a kicsiket is, de az ebbéli munka dandátja a párjáé, így is lett, a doktornő ezek szerint remekül megoldotta a feladatát, hiszen tanult emberek váltak a Gergely fiúkból, egy szem lányukból. És ez bizony akkor sem számított semminek. Ezért nem vehettek villát az úri negyedben, maradt a világ zajától távoli tanya. Nyaralni innen soha nem mennek, de hát hová is mennének: ide jön hozzájuk a természet minden szépsége, ősszel az alacsonyan vitorlázó, bánatukat síró felhők, télen a szállingózó hópihék, tavasszal a kíváncsi hóvirágok, szegény kis ibolyák, nyáron a madárdalos hajnalok, a tengernyi virág. Túl vannak mindketten egy-egy bonyolult műtéten: élnek, hisznek Istenben, és abban, még sokat dolgozhatnak ezen a földön az emberekért, családjukért. Természetesen nem úgy, hogy rendelnek, de ha a régi barátok, ismerősök felkeresik őket, és tanácsot kémek, segítenek. Jó szóért, köszönömért. Mert azóta már híre ment, hogy ebben az iskolában, ezen a tanyán két igazi orvos lakik. Ráadásul az egyik professzor! Rengetegen süvegelik őket, de előfordul, aki a fejét ingatja, mondván: ezeknek is hiányozhat egy kerekük, ha már itt kötöttek ki. Ezen csak mosolyognak, hiszen évek hosszú sora óta ez az ő kikötőjük. Olyan menedék, ahová jószerével mindennap betoppan valaki. A gyerekek, az unokák, a barátok, most éppen egy minisztertől érkezett telefonhívás. Nem titok, egyikőjük sem volt az előző rendszer híve. Ráadásul a professzor úr kimondottan nehéz embernek számított a szocialista hatalom szemében. Ha úgy gondolta, hogy az emberi tisztességével nem fér össze valami, egyszerűen fogta a kalapját. Ezt tette Szentesen is, meg Szolnokon a He- tényiben is, pedig akkor egyesek az ország öt, mások szerint tíz legjobb sebésze közé sorolták. Ajkán fejezte be nem akármilyen pályáját, amikor lement a megyei kórházból egy kis vidéki kórházba. Mert mindig azt vallotta, hogy a lényeg magán az emberen múlik, és nem a falakon. 1992. december 18-án Misi fiával operált utoljára, hatvanévesen. Pedig mint professzor még tíz évig dolgozhatott volna. De úgy volt vele, hogy nem tartozhat azok közé, akik képtelenek átadni a helyüket időben a fiataloknak. Még erejük teljében, akkor, amikor nem remeg a kezük, akkor, amikor még valakik. Kitüntetései nincsenek, illetve efféle mondatok: Professzor úr! Szeretném ha ön operálna. Mert a férjem műtétje is sikerült. Reggelente fut, temérdek fekvőtámasz tartozik a napirendhez. Meg favágás, hóseprés, a tanulmányai rendezése, amelyek most valahogy árván hevernek, nem kellenek. Csak neki. Hiszen ezek és a betegei bizonyítják, hogy Gergely Mihály azért valamit alkotott, valamit hagyott maga után ezen a hol saras, hol száraz, hol havas földgolyón. D. Szabó Miklós Ez a tudományos könyvtár is hozzátartozik dr. Gergely Mihály tanyasi mindennapjaihoz FOTÓ: CS. I. A lakásra áhítozók tábora nem csökken Ha felépül végül a házunk Hathatós támogatás nélkül a fiatalok nem juthatnak sokra A rendszerváltozás óta nem múlt el választási kampány, hogy a pártok ne ígérték volna meg: megoldják a fiatalok első lakáshoz jutását. Az egymást váltó kormányok tettek is lépéseket, ám nem sok sikerrel. Legalábbis megyénkben tavaly jelentősen vissza esett a lakásépítési kedv. Az országos átlagnál jobb a helyzet Jász-Nagykun-Szol- nokban, annak ellenére hogy a tavaly kiadott lakás-használatbavételi engedélyek száma alig haladta meg az 1994-es mélypontot - állítja a statisztikai hivatal munkatársa. Hegedűs Lajos érdeklődésünkre elmondta, hogy az évtized elején még több mint ezer lakás épült esztendőnként. Ezt követően egyre kevesebb család költözött új otthonba, 1994-ben pedig már csak 538 lakásra adtak ki használatbavételi engedélyt a hivatalok. Az évtized második felében azonban ismét többen kezdtek építkezni. A fellendülés azonban átmenetinek tűnik, hiszen tavaly csupán 622 családi fészek készült el. Csodára várva A saját lakásra áhítozók tábora nem csökkent. Csak Szolnokon több mint ezren várnak önkormányzati lakásra. Ám arra nem sok esélyük van, hogy a közeljövőben költözhetnek. Tavaly ugyanis mindössze hetven családnak utalt ki lakást a város. Az önkormányzat illetékes osztályvezetője szerint többre nem volt lehetőség, 1985 óta ugyanis nem épült önkormányzati lakás. így csak a - kiköltözés vagy a kilakoltatás miatt - megüresedett lakásokat tudják szétosztani. Ebből pedig azért sincs sok, mert egy évtized alatt hét és fél ezerről kétezerre csökkent az ön- kormányzati lakások száma. Talán ezért is igyekeztek az egymást váltó kormányok támogatni az önerős építkezéseket. Felsorolni is nehéz a különböző kedvezményeket: lakásépítési (korábban szociálpolitikai) kedvezmény, adó-visszatérítés, állami kamattámogatás. Venni, de miből?- Annyit érnek ezek, mint halottnak a csók - fogalmaz egy albérletben élő család feje. A fiatalember szerint a kedvezményekhez csak az tud hozzájutni akinek van megspórolt pénze, vagy az építkezés költségeihez a szülők is hozzátudnak járulni. Tény, csak kölcsönből lehetetlen tető aláhozni egy házat. A szociálpolitikai támogatás is édeskevés, hiszen a kétgyermekes családnak járó 1,2 millió forint a megyeszékhelyen még a telek árát is alig fedezi. Lakást vásárolni sem köny- nyebb. Az állam ugyanis az átíratási illeték egy részének átvállalásán kívül semmivel sem segíti a használt lakások vásárlóit. Aki ilyenre szánja rá magát, az legfeljebb az önkormányzat segítségére számíthat. Szolnokon például 200 ezer (gyermekenként plusz ötvenezer) forintot kapnak azok a fiatalok, akik így próbálnak saját otthont teremteni. Csábító takarék Hathatós állami támogatás vagy szülői segítség híján a saját otthont teremtem igyekvőknek nem marad más, mint az évekig tartó spórolás (már annak, aki a havi 15-20 ezer forintos albérleti díj mellett félre tud valamit rakni). A ku- porgatóknak talán a legcsábítóbb a lakástakarék, mely négy év után kedvezményes, hatszázalékos kamatozású hitelt kínál. Kérdés persze, hogy az elő- takarékosság letelte után mire lesz elég a kölcsönnel kedvező esetben kétmillió forintra duzzadó összeg. Egy ingatlanközvetítő vezetője szerint nem sokra. A lakástakarékok első, talán legnépesebb „nemzedéke” két év múlva egyszerrejelenik meg vevőként a piacon, ami felhajthatja az ingatlanárakat. TJ Végre láthatják A hányatott sorsú szolnoki Kölyök Színpad tavaly tavasszal mutatta be az Üzenet című popmusicalt, amely azután hosszú ideig nem kerülhetett a közönség elé. Most, hogy a csapat helyzete rendeződni látszik, talán hamarosan megismerhetik a gyerekek. A szerzőgárda két tagjával, Koncsek Ferenccel és Perge Imrével beszélgettünk. A zenét ketten írták, Koncsek Ferenc és Koncsek László, az Egyesült Álmok együttes tagjai. A szövegírók is ketten vannak, Barhács László és Perge Imre. A dalszövegek nagy részét Koncsek Ferenc írta, de részt vett a munkában Boros Mária és Szabó Angéla is. Mint elmondták, a Fiumei Úti Általános Iskola színjátszó körének írtak néhány dalt, de a vállalkozás nem valósult meg. Ám elhatározták, hogy ami elkészült, azt nem hagyják veszni, írnak még újabbakat, és a dalokhoz megírják a színdarabot. Az Üzenet 12-13 éves gyerekekről szól, és egy névnapi buli és egy színdarab előadása körül zajlik a cselekmény, sok zenével és humorral. A zenei felvételek a Fiumei iskola stúdiójában készültek. A Kölyök Színpad vállalkozott a bemutatására, ám közben szétválás és otthonkeresés nehezítette a helyzetet. Hamarosan azonban újabb előadásokat tartanak, így végre eljut a darab a gyerekekhez, hiszen nekik készült. A szerzők pedig már újabb darabokon dolgoznak, az egyik mesedarab lesz, a Cé-Có együttes részére készül, a másik pedig felnőtteknek, ebből még csak 4-5 dal van meg.
