Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-18 / 41. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. február 18., csütörtök t Szeretik-e a szolnokiak Szolnokot? A Szerkesztőség postájában február 11-én megjelent, e kérdéssel foglalkozó véleményt érdeklődéssel olvastam. A választási kampány során csaknem minden önkormányzati képviselőjelölt körbejárta a témát. Volt, aki a lokálpatriotizmusról, más a várospolitikáról beszélt. Az egyszerű ember számára nem sokat mondtak a fenn- költ szónoklatok, őket a konkrétumok érdeklik. A városlakók többsége szereti a helyet, ahol él. Amíg a belváros fejlesztése kifejezetten költségvetésből történik, addig a város külső kerületei társulások keretében az ott élők anyagi, fizikai és szellemi hozzájárulásával épül (gázvezeték, csatorna, útalapok stb.). Alacsony jövedelmük, nyugdíjuk ellenére is vállalják az anyagi áldozatot, mert ők is szeretnék magukat városlakóknak érezni. A szellemi hozzájárulások bizonyítékaként említhetjük a lakossági fórumokon elhangzó észrevételeket, pályázatokra benyújtott javaslatokat (mint például a „Veszélyes helyek Szolnokon”) és nem utolsósorban a közérdekű bejelentések sokaságát. Ez utóbbit még nem értékelte senki, pedig ez nagy szellemi érték és erő. Ha azokat az illetékesek megvalósítanák, óriási lendületet adna a város fejlődésének. Ilyen például az autós és gyalogos közlekedés biztonsága, egy-egy beruházásnak kizárólag jó minőségben történő átvétele s a rossz munkát végzők szigorú felelősségre vonása; az a tény, hogy külső területeken a lezárt útalapok nem alkalmasak a nehéz gépjárművek közlekedésére (ki kellene tiltani azokat); a magántulajdonú kertes családi házak többsége előtt a területet rendben tartják, de ahol egy telken belül több vállalkozás üzemel, ott nem gondozzák a közterületet (tapasztalatunk, hogy a közterület-felügyelet sem intézkedik az ilyen esetekben hatékonyan). Szomorú például, hogy a Szolnok TV-ből arról kellett értesülnünk, hogy a városőrség tagjait hólapátolásra osztották be. Summázva: Szolnok polgárait az jellemzi, hogy értelmes célokért jelentős anyagi, fizikai és szellemi áldozatokat vállalnak. Dikó Károly, Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, a mondanivaló tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Modellkészítés - modern mentalitás Az embernek nem egyszer puszta léte függ attól, hogy helyesen tudja-e megoldani az előtte álló természeti, társadalmi problémákat. Ilyen élet- sorsprobléma megoldását akarja felvállalni s megoldani a szolnoki cigány kisebbségi ön- kormányzat átfogó állami, ön- kormányzati, széles társadalmi összefogással, melynek igen jelentős eszköze lehet az, ha Szolnokból és a megyéből modellt készítenek a cigányprobléma hatékonyabb kezelésére. Érdekes, izgalmas és hasznos elképzelésnek tűnik egy olyan életképes koncepció, minta elkészítése, amely számol s épít nemcsak a cigányság egyéni, családi, munkahelyi helyzetével s annak várható változásaival, hanem azzal is, hogy a közeli múltban többféle válsággal terhelt Szolnok város - és a megyék versenyében állítólag a 17. helyen elhelyezkedő, félig holt régióba integrálódó megye - milyen esélyt, milyen mértékű és értékű támogatást tud nyújtani a cigányság sorsépítő terveihez. Hisz városunk s megyénk is csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér, és a másság, a tolerancia, illetve az azonosulás értékeinek tisztelete másokat is megillet egy demokráciában, egy emberi jogokra is épülő településben. Az élet a cigányokat és a nem cigányokat olyan feladatok elé állítja az emberi lét változó sebessége révén, amelyeket megoldani meglévő ismereteink, tapasztalataink felhasználásával tudunk. Ha ez igaz, akkor mo- dellstruktúra kiemelten fontos eleme kell, hogy legyen a cigányság meglévő kulturális értékvilágának átfogó gyarapításában. Modem mentalitás elterjedésére van szükség a megyénkben is, ami racionális gondolkodást is jelent. Az ész, igaz, nem old meg mindent, az okos ember sem tud mindenre választ adni, ám a pozitív, értelmes, hasznos, gazdaságos, józan gondolkodás a cigányságban is értékes a sorsépítés művészetében. Sikerek, siker- történetek ebben a többségében szegény, feszültségek, viszályok között élő népcsoportban is vannak, amelyek követésre méltó mintát nyújthatnak. Jó lenne megtalálni a cigányságban is a modem mentalitás olyan értékeit, mint a saját és mások sorsának alakításáért viselt egyéni felelősség, ami sok cigány egész életében érvényesül, de számos családban még nem. Fontos lenne a társadalmi, politikai, gazdasági környezet aktív alakítására való törekvés tervezése, szervezése, a modem üzleti, társadalmi, közéleti, politikai, erkölcsi, jogi normák betartása, megkövetelése, olyan alkotmányos, emberi értékeknek érvényt szerezni a tervezett mintában, mint például: ne lopj, ne ölj, ne csalj, szeresd felebarátodat, légy szolidáris, toleráns és mértéktartó. Ha tudsz és akarsz: imádkozzál és dolgozzál, kezeddel és fejeddel. Érdemes. Dr. Bálint Sándor, Szolnok Duzzasztott Simicska-ügy Ha nincs ügy, csinálunk - tartja a mondás - és máris lön ügy, a Simicska-ügy, napjaink témája. Megalkotóik abból indulhattak ki, hogy van egy nem hivatalos, de elfogadott közgazdasági tézis, miszerint ebben az országban az adóterhek miatt a törvényesség határait súroló ügyeskedések és a kiskapuk kijátszása nélkül egy vállalkozónak nem lehet megélni. Ha pedig ez így van, akkor a valószínűségszámítás törvényszerűségei alapján legalább 95 százalékos esély van arra, hogy a Si- micska-féle vállalkozásoknál is lehet valamit találni. így gondolták ezt az ügyet gyártó szakemberek is - mert ugyebár, aki keres, az talál. Hasznosabb tevékenységük nem lévén, nagy szorgalommal fogtak a kutatáshoz, biztosak voltak abban, hogy valami aprócska pöttyöt csak találnak, amit aztán hatalmasra duzzasztva tálalni lehet. Sőt nemcsak lehet, hanem az ügyet kirobbantók szerint elengedhetetlenül szükséges is. Valamivel csak el kell terelni a figyelmet a Postabank 170 milliárdos veszteségéről. Az egyáltalán nem lényeges, hogy a Simicska-féle ügyből származott-e kára az országnak, a tájékoztatásokban sem történt utalás ilyesmire, de e nélkül is megállapítható, hogy ilyesmiről nincs szó - szemben a Postabank milliárdjaival. Ám a hír önmagában is tökéletesen alkalmas arra, hogy beszédtéma legyen, és a polgárok immár az új kormányra nézzenek ferde szemmel - miközben adójukból naponta fizetik a Postabank veszteségeit. Ez utóbbi ugyanis nem fáj annyira, ha az adózók nem gondolnak rá, ha másra figyelnek. A Simicska-ügy már szinte gyógyszerré válik a zsebeket érintő fájdalmakra. Mert ugyebár a fogfájós beteg is akkor nem érzi a fájdalmat, ha kábítják valamivel. Papp László, Szolnok A régiókról - egyszerű emberiként Több tájékoztató cikk is megjelent az ország tervezett régióiról; különböző elképzeléseket ismerhettünk meg, érdeklődéssel olvastam valamennyit. Az ország Trianon utáni területének városhálózata speciális. Nagyvárosaink az országhatárhoz viszonylag közel helyezkednek el. Abban, hogy Jász-Nagy- kun-Szolnok megye más megyék sorrendjében hátul van, a hagyománytiszteletet vélem a szabolcsiak részéről. Egyáltalán előírás, hogy három megye alkosson egy régiót? Elég lenne kettő is, ebben az esetben az ország kilenc régióra osztható. Egyes kistérségek között még megyeszékhely tekintetében is viták vannak - például Nógrádban Salgótaiján-Balassagyarmat, Hevesben Egér-Gyöngyös. A Jászság történelme során tartozott már a Hármas Kerülethez (Kiskun-Jász-Nagykun) és Heves megyéhez is. Ha kevesebb régió kialakítása indokolt, akkor a következőt a javaslatom: Bács- Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megye (Közép-Magyar- ország), Hajdú-Bihar és Sza- bolcs-Szatmár (Kelet-Magyaror- szág), Békés és Csongrád (Dél- Magyarország), Nógrád, Heves és Borsod Abaúj-Zemplén megye (Észak-Magyarország). Debrecen és Szeged lakosságszáma ellensúlyozná, hogy ha két megye alkot egy-egy régiót Kelet- és Dél-Magyarország térségében. Az, hogy a javasolt három megye lakosságszáma jóval több, mint a többi keleti régióé, nem baj, mert Budapest és Pest megye most is hárommillió lakosú. Valamikor volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye is, és mi, Jász-Nagykun- Szolnok megye őseink nyomdokain haladhatnánk a hajdani Hármas Kerület felélesztésével, hiszen itt vannak a jász települések pusztái, és a települések lakóival most is szoros kapcsolatot tartunk - rokonaink meg Budapesten és környékén laknak. Ha nem szentírás az, hogy az észak-alföldi régióhoz - ami egyben Kelet-Magyarország is - sorolják megyénket, akkor a hagyománytisztelet szólaltatott meg, és próbáltam én is egy kicsit elidőzni a gondolataimban, egyszerű emberként véleményt nyilvánítani. Szabari Pál, Jászapáti Családtagok, rokonok és ismerősök népes tábora köszöntötte fél évszázados házassági évfordulóján a tisztenyői Bíró Tibort és feleségét, Elek Juliannát. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Hatvanadik Házassági évfordulóján a község polgármestere előtt erősítette meg esküjét a kengyeli Tóth Lajos és felesége, Szabó Rozália. Velük: együtt ünnepelt négy gyermekük, hét unokájuk, kilenc dédunokájuk és népes családjuk. (beküldött fotó) A példaképek szellemisége él Jóleső érzéssel olvastam az Új Néplap Vasárnap Reggel egy közelmúltban megjelent számában a batidai nyugdíjas tanító úrról, aki a mai napig is gyakorolja hivatását. A tanító úr azon kevesek közé tartozik, aki valóban a nemzet napszámosának mondhatja magát. Kívánom, éljen sokáig jó egészségben, hogy minél tovább szolgálhasson. A tanító úrról jutott eszembe, hogy Tiszatenyőnek is voltak valaha nemes értelemben vett napszámosai. Tavaly nyáron temettük a közülük való Báthori Gabriellát, Gabi nénit, akit a rendszerváltás szele sodort le az általa szentélyként tisztelt katedráról. Én, akinek még tanította gyermekét, fejet hajtok emléke előtt, és példaképül ajánlom a fiatal nemzedéknek. Ha a tanácsom megfogadják, s a tanításban nem csupán a megélhetés forrását, hanem a gyerekeket is látják, bizonyos vagyok abban, hogy nagyon szép élményeik lesznek, s újra lesznek iskolánkban Kiss Ernő tanító bácsik, Kurdicsné Irénke nénik, Szabados tanító urak, Báthori Gabriellák. Mert van honnan meríteni. Egy vén diák, akit még a „nemzet napszámosai” tanítottak Kilátástalan holnapok Mondják, hogy az átképzéssel megnyílik az érvényesülés útja a munkanélküli előtt. Hajlamosak vagyunk mi magunk is elhinni ezt, hiszen bizakodunk, hogy egyszer még újrakezdhetjük, nekünk is sikerülhet emelt fővel, emberhez méltóan élni. Aztán rájövünk, hogy a hozzánk hasonló középosztálybeli mind halálra van ítélve. Huszonegy évet töltöttem egy munkahelyen. A cég tönkrement, én munkanélkülivé lettem. Két évet kórházban dolgoztam, nyolc hónapot boltban. Majd jött a munkanélküli-segély és a jövedelempótló támogatás. Aztán megint munka, megint segély. Eközben folyamatosan kerestem a képesítésemnek megfelelő helyet, ahol rám van szükség. Megörültem, amikor találkoztam egy oktatási intézmény hirdetésével. Jelentkeztem az állásra, csakhogy a ledolgozott évek után magasabb fizetés járt volna, mint a minimálbér, ezért szóba sem jöhettem. Még két alkalommal kerültem közel a reményhez, mentem el a hirdetésre. Az egyik munkáról már azt is elmondták, mit kell majd csinálnom, de amikor a fizetésem került volna szóba, éveim száma eldöntötte a sorsomat. Volt olyan hely, ahová engem közvetítettek ki, de az meghaladta az erőmet, így nem vállalhattam. Részt vettem egy átképzésen is, nagyon bíztam a sikerben. Megtanultam a virágkötészetet, hiszen még csak negyvenhárom éves vagyok, de sehol nem alkalmaztak, mert ezt a munkát mindenki családon belül oldja meg vagy fiatal, csinos nővel. Egy ideig még jön a jövedelempótló, de már nem sokáig. Havi 10 960 forinttal egyébként sem lehet sokat kezdeni. Vajon akik megszabták ezt az összeget, próbáltak-e ennyi pénzből megélni? Tudják-e, mi a nélkülözés és a reménytelenség? Hogy mi lesz azután, ha már ez sem lesz? Nem tudom. A családom napról napra mélyebbre merül. H. J.-né, Szolnok Egy előadás-sorozat elé Vetítéssel és beszélgetéssel egybekötött, tíz részből álló előadássorozat kezdődik ma 17 órakor a Damjanich múzeum, a TIT és a Bibliaiskolák Közössége szervezésében a múzeum emeleti konferenciatermében. A Tízparancsolat Jézus életében és tanításaiban című sorozat része a már évekkel ezelőtt Szolnokon elindult előadásoknak. Tematikáját Reisinger János állította össze, az előadók között találkozhatunk Stramszki Istvánnal, Vígh Ágnessel, Egervári Oszkárral. A természet világában a fizikai törvények ismeretének elhanyagolása életünkbe kerülhet. A gravitáció törvényét senki sem vonja kétségbe, a gyorsulás, a sebesség, az elektromosság törvényeit feltétel nélkül elfogadjuk. Vajon az erkölcsi világrendben nem találkozhatunk-e hasonlóan sziklaszilárd törvényekkel? De igen. Életünkben a zűrzavar egyre nő, sőt próbálják azt divatossá tenni, mondván, nem lehet ma úgy élni, mint azelőtt, más az élet. De vajon boldogabbak is vagyunk? Nem kellene mégis komolyan vennünk - akár a fizika törvényeit - az erkölcs tanait is? A sorozat erre tesz kísérletet. Nem általánosságban és elnagyolva, hanem részletesen szól a tízparancsolatról, e kőbe vésett 3500 éves törvényről, amelyet a szájhagyomány már élőbbről megőrzött. Megismerkedhet a hallgatóság az erkölcs elvi alapjaival s a gyakorlati megvalósítás lehetőségeivel. R. J„ Szolnok A rákócziújfalui Molnár Imre és felesége, Rózsika családi körben ünnepelte ötvenedik házassági évfordulót. A házaspárt három fia és menye, hét unokája köszöntötte. (beküldött fotó)
