Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)
1999-02-15 / 38. szám
1999. február 15., hétfő 7. oldal Kunhegyes És Környéke Dobogós munkanélküliség Új bejáratot kapott a minap a megyei munkaügyi központ kunhe- gyesi kirendeltségének épülete. Persze a munkanélküliség súlyosságán még ez a tény sem tudott változtatni az utóbbi hetekben. A munkaügyi központ új, „külön” bejárata Öt esztendeje közös épületben működik a Közép-üszai Mező- gazdasági Rt. és a munkaügyi központ kunhegyesi kirendeltsége. Eddig jelentősen megnehezítette a közlekedést az ügyfél- forgalom számára a két intézmény közös bejárata. Azonban mindez idén február elsejétől már a múlté, hiszen ekkor adták át a „forgalomnak” a munkaügyi ki- rendeltség új, immár önálló bejárati részét. Sajnos a térség munkanélküliségi helyzetén ez mit sem változtatott. Az utóbbi hetekben - a téli időszaknak „köszönhetően” - némileg tovább emelkedett az állástalanok - egyébként is magas- száma. Ezzel a ráta jelenleg megközelíti a 25 százalékot, amely megyei viszonylatban a második legrosszabb arány. Jó néhányan már a támogatásokra sem jogosultak, így csupán az önkormányzathoz folyamodhatnak rendszeres szociális segély reményében. A munkanélküliek között sok a szakképzetlen- mindössze általános iskolai végzettséggel rendelkező -, de előfordulnak diplomások is. Jelenleg a tanári és a mezőgazda- sági diplomákra van a legszerényebb munkaerő-piaci kereslet. B. J. Találkozás 43 év múltán Az ötvenes évek elején, közepén Kunhegyesen igazi jó barátnak számított Bényi Árpád festőművész-tanár és Bari Elemér, a neves prímás. Azután úgy alakult az életük, hogy a tanár urat a forradalmat követően letartóztatták, és ki is vonták a forgalomból mint olyan személyt, aki a szocialista államrendet meg akarja dönteni. A két jó barát: Bényi Árpád (balról) és Bari Elemér több mint negyven évig nem látta egymást Negyvenhárom esztendő után kissé kevesebb hajjal, őszülő halántékkal a két jó barát ismét találkozott Kunhegyesen, a művelődési házban, ahol a polgármester nyitotta meg Bényi Árpád kiállítását. Akkor nem tudták úgy istenigazából kibeszélgetni magukat, ezért később a festőművész a nejével együtt kereste fel a ma már nyugdíjas prímást. A fehér asztal melletti diskurzuson részt vett a Budai házaspár is, de nem hiányzott Bényi tanár űr egykori legkedvesebb tanítványa, Kissné Mándoki Anna sem. A tanár űr egy festménnyel kedveskedett a prímásnak, ők pedig olyan ebéddel várták őket, ahol csigaleves, töltött káposzta, illetve diós rácsos lepény is került az asztalra. Elvégre a 43 év szünetet valahogyan meg kellett ünnepelni. Nem igaz? Hosszú kihagyás után kezdte újra Ez a portré - Szabó Lajosné kezében - a pipázót humorosan, nagy-nagy szeretettel örökítette meg Lengyel Erzsébet, aki ma Szabó Lajosnéként Tiszarof- fon lakik, kisdiák korában kedvelte meg a rajzolást, festést még Tiszaörsön. Nem másért, mert ott járt iskolába, és a sors vagy a vak véletlen egy remek rajztanárral áldotta meg. Bényi Árpád több volt, mint átlagtanár: festőművész is, bár ők akkortájt szénnel örökítették meg a környező világot. Azután úgy alakult az élete, hogy Tiszaroffra került. Egy fiuk született, és ma már két unokával is dicsekedhetnek. Erzsébetnek az első és utolsó munkahelye is egy helyen volt: a fogorvosi rendelőben. Öt fogorvost szolgált ki, majd az egészségi állapota miatt leszázalékolták. Tulajdonképpen ekkor kezdett ahhoz a hobbihoz, amelyet iskolásként abbahagyott. Leginkább telente alkot, és olajjal dolgozik. A lakás felső része padlástér, ami ideális környezet ahhoz, hogy fessen. Kiállítása is volt már, és a képei Tiszaroffon kívül elkerültek Kunmadarasra, Karcagra, Tiszafüredre is. Portrék, csendéletek, tájképek születnek a keze nyomán, amelyek közül jó néhány díszíti otthonukat. Pedig Erzsikének nincs könnyű sorsa, hiszen önmagára is vigyázni kell. Nem beszélve arról, hogy a szülők is velük egy házban élnek, túl a nyolcvanon. Rájuk is figyel, akár a párjára, mert neki is hol jobb, hol kevésbé jó az egészségi állapota. Mindezeken a tennivalókon túl azért a festést sem hanyagolja el. Lassan-las- san éppúgy hozzátartozik a napjaihoz, akár hajnalhoz a reggel, délelőtthöz a délután. All a kunhegyesi malom Röpke néhány esztendő alatt nem akármilyen viszontagságon ment keresztül a kunhegyesi malom. Legutóbb végre beindult a termelés, ukrán gazdája lett, és sokan odaadták búzájukat - hogy majd megveszik és fizetnek érte. Meg is őrölték, és a lisztet kiszállították az örményeknek. Ez nem ma történt, és fizetést azóta sem láttak a gazdák. Illetve helyesbítek, pár termelőnek lisztben fizettek. A többiek meg mit tehetnének tehetetlenségükben? Várnak és reménykednek, hátha történnek még csodák ebben a mai világban is, és végre hozzájuthatnak jogos követeléseikhez. A malom pedig áll, a korábban ott dolgozók mostanra munkanélküliek lettek . .. Költő, ufológus, számítógépes? Molnár Ádám, a Kossuth iskola 8. b-se 1984. október 31- én látta meg a napvilágot. Jeles dátum ez, hiszen a reformátusok napja éppúgy, mint világtakarékossági nap. Amikor hétéves volt, meghalt az édesapja: azóta az anyukája neveli. Noha Egerben született, Kunhegyesen élnek. Egy szem gyereke édesanyjának, és a közelmúltban kapott számítógépet. Kedveli a számítástechnikát, olyannyira, hogy Szolnokon a Pálfyba szeretne bejutni, ezért rengeteg időt tölt a gépnél. Noha még programokat nem készít, magától tanulta és tanulja a 486-os temérdek titkát. Ezenkívül - mivel ábrándozni is szeret és szokott - nagyon érdekli az ufológia. Azt állítja, akkora, annyira hihetetlenül óriási ez a világmindenség, hogy rajtunk kívül lenniük kell még élőlényeknek. Az sem lenne meglepetés, ha többféle akadna, nálunk fejletlenebb, de fejlettebb is. Végül, de nem utolsósorban Adám foglalkozik versírással, írással is. Több mint két éve kezdett a rímek fabri- kálásához, és általában a szomorúbb hangvételű témákat kedveli. Azért legújabban másféle stílusúakat is ír, amelyek közül most a Nap című verséből közlünk néhány sort: „Fénylőtalizmánként ragyog Mint az égbolt éke, S már el is tűnt a hegyek mögött Akár a tenger kéke” Jaj, valamit majdnem elfelejtettem az ifjú polihisztorról. Nemcsak lírai alkotások kerülnek ki tolla alól, de prózaiak is. A minap küldött be egy érdekes cikket a verseny 'V / Molnár Ádám Szolnokra, a Pálfyba készül meghirdetőihez, ugyanis szeretne jól szerepelni az Év diákújságírója seregszemlén. Mert mint említettem, nemcsak az ufológiát meg a számítógépet szereti, de a versés prózaírást is. Vezetnek a kereskedők Kunhegyesen mostanság mintegy háromszáz vállalkozót tartanak nyilván. Tény, a számuk általában napról napra változik, hiszen míg egyesek visszaadják az igazolványukat, mások kiváltják. A legvonzóbbnak mostanság a kereskedő hivatás számít, akik élelmiszert éppúgy árulnak, mint ruhaféléket, neta- lántán az aszályos torkú atyafiaknak palackozott italokat. Azután akad köztük nem kevés mezőgazdasági őstermelő, gazdálkodó, fuvaros is. A kútfúró vállalkozása megszűnt, akár a csigatészta-készítőé meg a személyfuvarozóé, ugyanakkor szőnyegszövővel dicsekedhet a település. Melegítette a virágokat Temetésen jártam Kunhegyesen. Egy 55 éves javakorabeli férfit kísértek utolsó útjára, aki még élhetett volna, de hát a vegyszerek olykor kíméletlenek. Egy szó mint száz, a ronda idő' ellenére rengetegen elkísérték legutolsó földi útjára. Kapott vagy száz koszorút is. Feltűnt hogy egy gumicsizmás, munkásnadrágos ember nem teszi le a többiek közé a sírcsokrát. — Melegítem, megérdemli, meleg szívű ember volt! - így a férfi. Megvárta, amíg eltűnik a ráhányt földben a koporsó, majd bedobta a sírba a virágjait. Azon az esős, csúnya napon tényleg azok lehettek a legmelegebbek, hiszen az illető az utolsó pillanatig fogta őket . . . Átköltöztek Kunhegyesen az úgynevezett 5-ös ügynökség, ahol a megyei lapjaink terjesztésével, előfizetésével, hirdetésfelvételével foglalkoznak, új helyre költözött. Korábbi irodájából, a gimnáziumhoz közeli Kossuth Lajos út 40. szám alól február elsejével átpakoltak a Kossuth út 59.-be. A telefonszám 59/325-044. Az új helyre általában hajnali 3 óra 10 perckor érkezik meg mintegy 5 ezer 400 lap. Akinek bármilyen észrevétele, javaslata van az újságjainkkal kapcsolatban, netalántán hirdetést szeretne feladni, megteheti, hiszen általában reggel fél 8-tól fél 11-ig valaki mindig tartózkodik az ügynökségen. írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Gyakorlókertből Titász-épület, majd üzlet Az utóbbi három és fél évtizedben nem akármilyen változáson ment keresztül a Kossuth iskola szomszédságában lévő telek. Egykoron, a hatvanas évek derekán egy öreg ház dacolt ezen a portán a múló idővel, körülötte jókora kert. Az iskola kis- és nagydiákjai ott tanulták a kapálás, gereblyézés, vete- ményezés, öntözés, palántázás alapjait. Talán harminc éve emberek érkeztek: mély alapokat ástak, majd téglákkal megrakott teherautók tűntek fel. Néhány hónap múlva azután egy kétszintes téglaépület hirdette, hogy íme, kérem, itt magasodik a Titász kunhegyesi kirendeltsége. Alul alakították ki az Volt itt gyakorlókért, épült rajta Titász-épület, és lett belőle végül üzlet irodákat, ott dolgoztak a mű- is. Lehettek összesen vagy tiszakiak, azaz a szakemberek zenketten. Fent pedig két szolgálati lakást létesítettek. Teltmúlt az idő, és megint változott a helyzet, hiszen tavaly januárban megszűnt a kirendeltség. A lakók fentről már korábban elköltöztek, és üresen állt az épület mintegy fél esztendeig, amikor új gárdát talált Szabó Gábor vállalkozó személyében. Ő vette meg az épületet, és kellő átalakítások után felül megmaradt a két lakás, alul pedig többféle hasznosítású üzletek létesültek, ahol csempétől kezdve építőanyagokat, vízvezeték-szereléshez szükséges alkatrészeket, netalántán gázkészülékeket meg mindenféle vasárut lehet kapni. Egy biztos, 1999 elejére alaposan megváltozott a hajdani, iskolai gyakorlókért. . . (Ismét) elment az orvos Tiszagyendával az utóbbi időben nem volt szerencséje az orvosoknak. Vagy a doktoroknak vele, mert előbb-utóbb eltávoztak. Pedig most úgy tűnt - jó öt hónappal korábban -, megoldódik ez az időről időre visszatérő gond. Dr. Baráth Lukács - aki eredetileg kunhegyesi, de tiszagyendai szálak is tartoznak hozzá - érkezett a parányi településre. A doktor úr 1985-ben diplomázott, és azóta gyermekgyógyászatból meg sebészetből is szakvizsgát tett. Szolnokon dolgozott 8 évig, majd 4 évet Egerben. Noha a betegek szerették a közvetlen modorú orvosukat, mégis az élet, a távlati elképzelés azt hozta magával, hogy családostul visszamennek Egerbe. Mert ott a lakásuk, ott a felesége munkahelye, és ott lesz neki is állása a megyei nagykórházban. Pedig a gyendaDr. Baráth Lukács otthagyta Tiszagyendát, és visszaköltözött Egerbe iák már megszokták. Orvos nélkül aligha marad a település, hiszen gyanítom, majd valaki helyettesíti. Valamennyi ideig ...
