Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-13 / 37. szám

VASÁRNAP REGGEL A szabályok bonyolultsá­gát mi sem érzékelteti job­ban, mint hogy ugrássze­rűen nőtt az utóbbi évek­ben az adóperek száma. Ha pedig már a bíróságok is eltérően értelmezik a jogszabályokat, akkor mit lehet elvárni az Átlag Ma­gyar Polgártól, akinek te­gyük fel nem csupán bér- jövedelme akad - mert va­lamiből mégiscsak meg kellene élni. Nem könnyű tehát mostanság az adófi­zető helyzete, éppúgy, mint a bevallásokat feldolgo­zó, ellenőrző hivatalnokoké. Az is megoldás lehet, hogy mindenki tartson adótanácsadót, legfeljebb a gyereknek nem jut uzsonnára való. Ám ennél sokkal jobb javaslattal rukkolnék elő. Le­gyen egyfajta adó, az áfatébészjasatöbbi, avagy rö­viden, a szuperadó. A kulcsa lehetne mondjuk 25 százalék, egységesen. Ez a környezetvédelmi szem­pontoknak is messzemenően megfelel, hisz a beval­láshoz egy papírlap bőven elegendő, és kötetnyi ma­gyarázatra sincs szükség. És hogy el ne felejtsem: így garantálható lenne az államháztartás hiányának megszüntetése. Laczi Zoltán ' : Szuperadó Ha ilyen ütemben fejlődik az adórendszerünk, évti­zed múltán már csak maroknyi ember marad ebben az országban, aki el tud igazodni rajta. Milyen egy­szerű is volt számolni mondjuk a középkorban, ami­kor volt dézsma meg kilenced, később némi füst­adóval kombinálva. Most a jövedelmet meg kell szo­rozni a BUX-indexszel korrigált jegybanki alapka­mat szinuszával, aztán hozzáadni Kolumbusz haj­hagymáinak negyedik hatványát, mindebből kivon­ni a tengeri mérföldben számított Föld-Hold távol­ság köbgyökét, majd összevetni a spártai ütközet­ben elhunyt maja indiánok számának kettes alapú logaritmusával. Kedvezményként levonható az or­vosnak adott fél hízó ára osztva a génmanipulált ka­csacsőrű emlős kromoszómaszámával. De félre a tréfával, hiszen nem babra megy a játék. Talán a baj ott keresendő, hogy azok, akik meghoz­zák e törvényeket, nem mindig veszik figyelembe az adóhatóság szakembereinek javaslatait, akik a gya­korlatból pontosan tudják, miképpen lehet megva­lósítani az olykor megvalósíthatatlant, mi az, amit be lehet tartatni, s mi az, amelyből nem lehet kibo­gozni, hogy a jogalkotó á-ra vagy b-re gondolt. A pénz mindig is nagy úr volt, nem csu­pán a rendszerváltozás óta élő fogalom ez. Kunszentmártonban ez a mondás kis híján a vasúti hídba került egy filmforga­táson. Történt, hogy 1987-ben egy amerikai producer a második világháborúról for­gatott filmet a Körös fölött átívelő vasúti hídnál. Volt ott minden, ami egy igazán sikeres alkotáshoz szükséges, jugoszláv partizánok, sok fegyver. A vasutasok ál­tal csak Joe bácsiként említett pénzes pasas a felvételek alatt annyira belesze­retett a hídba, hogy minden pénzt meg­adott volna érte. Na nem az otthoni kis kerti tóból hiányzott egy ideális átkelő, s nem is a szerkezet lebilincselő szépsége fogta meg. Ennél brutálisabb céljai vol­tak: a levegőbe akarta röpíteni. Első pil­lanatra felfoghatatlanul sok pénzt adott volna érte, ám az illetékesek hajthatat­lanok voltak: a híd marad. Joe bácsi nem is erőltette, s talán azóta már nem is bánja. Filmjének esélye sem volt az Oscar-díjra: dobozban pihenő alkotások ritkán kap­nak ekkora elismerést. A partizánok csu­pán a celiuloidszalagon lövöldöznek, s a kunszentmártoni vasúti híd sem vonult be a filmtörténelembe. Pókász E. Ma kétszeresen is ünnepel van. Pedagógus végzettségét hazánkban nem fo­gadják el, nyelvtudását sem tudja kamatoztatni, pedig szívesen tanítana nyelviskolában, vállalna fordítást, tolmácsolást. A fiatalasszony gyermeke gyógykezeltetése mi­att hat éve él Szolnokon. Autóbalesetet szenved­tek, melyben a barátaik meghaltak, ők pedig sú­lyosan megsérültek. Ukrajnában évekig nem, Szegeden viszont tudtak a kislányon segíteni, aki két évvel a baleset után még nem járt. Hét­évesen az anyja ölben hordta az iskolába. Sze­rencsére ma már egyedül közlekedik, de a terhe­lést nem bírja. Ennek ellenére naponta többször megmássza a négy emeletet, mert lift nincs a házukban. Valentina mégis boldog, mert gyermeke jár, jól tanul, szép Magyarország és kedvesek hozzájuk az emberek. Élteti a remény, hogy egyszer sike­rül földszintes lakásba költözniük, és munkát is talál - mondjuk egy nyelviskolában. S talán ak­kor sem lesz még olyan idős, hogy ne köszönt­hetnék egymást párjával Valentin-napon... JárvásZs. Foto; Mészár« János- Már régről ismertem Lászlót, akivel intéz­kednem kellett. Amikor utolértem, kérlelt, ne bántsam. Erre azt választoltam, nem bánta­lak, de ne próbálj meg elfutni - idézte fel Tóth Zoltán az emlékezetes intézkedés részleteit, immár a sikeres operációt követően a Szolno­ki MÁV-kórház baleseti sebészetén.- Éppen a bilincselésnél tartottam, amikor László egyszer csak kifordult, majd egy erős ütést éreztem a hasamon. Nem tudtam, mi történt, csak később vettem észre, hogy csu­pa vér a ruhám. Az intézkedést a járőrtársak segítségével sike­rült befejezni, a főtörzsőrmestert pedig az ügyeletes kórházba szállították. Minthogy az ellenszegülő támadó is megsebesült, ő is kór­házi ápolásra szorult. A rendőrt szúrt sebével megműtötték, az erős szervezetű férfi fájdalmait feledve szerda dél­előtt már járt-kelt a sebészet folyosóján. Segí­tőtársa is akadt, a rendőrt a kórházban ápoló­nőként dolgozó felesége kísérgette.- Mit érez ilyenkor egy „rendőrfeleség?” - kérdeztük Zsuzsái, aki az intenzív osztá­lyon volt ügyeletes pont akkor, amikor a férjét behozták.- Gondolhatják, mit éreztem, amikor telefo­non kerestek és mondták, ne ijedjek, meg, de Zolit baleset érte. Ez persze mindig ben­ne van az emberben - folytatta a fiatalasz- szony -, annyi hasonló esetről lehet már hallani, főleg Budapestről. Manapság nem is kell rendőrnek lenni ah­hoz, hogy baj érje az embert, igaz, őket nagyobb veszély fenyegeti. Ez csak akkor oldódna meg, ha Zoli otthagyná a testüle­tet, de őt nem lehet a rendőrségről lebe­szélni.- Tizenhárom éve ezt csinálom, hivatásom­nak tekintem ezt a munkát, rendőr akarok lenni a jövőben is - mondja a leszerelés gondolatának egy csepp esélyt sem adva a még épp csak hogy lábadozó járőr. - Eddig nem fordult elő ilyen velem, most megtör­tént. Azt mondják, tíz nap múlva meg­gyógyulok.- Nem zavarja az, hogy két kórteremmel ar­rébb fekszik az az ember, aki akár az életét is kiolthatta volna?- Egyáltalán nem. Többször is bocsánatot kért tőlem, amikor összetalálkoztunk itt a folyosón. Régóta ismerem őt, ez most így jött ki. Különösebben nem hibáztatom, csak szabadulni akart. Az állat is ezt teszi, ha csapdában érzi magát.- Fel sem merült, hogy fegyvert használjon?- Természetesen felötlött a gondolat, de ez nem olyan egyszerű. A másodperc tört ré­sze alatt nagyon nehéz ott a helyszínen ar­ról határozni, jogosan teszem-e vagy sem?- Ezek után nem tart attól, hogy esetleg is­mét így megtámadják?- Ez természetesen benne van a pakliban. Egyre inkább számolni kell a ránk leselke­dő veszélyekkel. Félni azonban ezután sem fogok. Horváth Győző Valentina Ukrajnában született. Ott nem ritka ez a név, nem istűntfel senkinek. De mióta Magyar- országra, pontosabban Szolnokra költözött, so­kan felkapják a fejüket, ha bemutatkozik. Gyakran megdicsérik kellemes hangzású nevét, és érdeklődnek, hogy honnan jött. A Valentina név kedvességet vált ki az emberekből, így aztán viselője isvégre-valahára megszerette. Valentinátfebruár 14-én a családja és a közeleb­bi barátok köszöntik névnapján. A Valentin-nap- ról is megemlékeznek férjével, valami apró aján­dékkal kedveskednek egymásnak. Aranyos, fia­talos ünnepnek tartja, s úgy érzi, még jó néhány évigjogosultakrá. Most azért, mert még nem öre­gek, aztán meg azért, mert szeretik egymást. Németh Valentinának nemcsak a neve szép, de kedves, derűs nő. Pedigjókedvre nem túl sok oka Autófeltöröt értek tetten a Szolnoki Rendőrkapitányság járőrei kedden haj­nalban. A „munkájában” megzavart férfi persze nem adta egykönnyen • mint később kiderült, jogtalanul szerzett - szabadságát: megpróbált elfut­ni. Tóth Zoltán főtörzsőrmester az állampusztai büntetés-végrehajtási inté­zetből szökésben lévő, körözött elitéit nyomába eredt. A rendőr akkor nem tudhatta, Intézkedése néhány pillanat múlva kis hiján végzetes szituáció­ba sodorja. Kocsmázó középiskolások Megyeszékhelyünkön élő diákokat is faggattak - egy or­szágos vizsgálódás részeként - kábítószer-, alkoholfo­gyasztási és dohányzási szokásaikról. A megkérdezett 16 évesek 55 (!) százaléka volt már életében legalább egyszer részeg ( ez a szám 10 százalékkal rosszabb az országos átlagnál!) Mi is megkérdeztük, hogy miért isznak a fiatalok? A „csak”, „mert”, „ezt látom mindenütt”, „a szüleim is isznak” kezdetű és végű válaszoktól mélyebb elemzést nem kaptunk. A hol kérdésre felelni már sokkal egyszerűbbnek tűnt. Kocsmá­ban, diszkóban, házibulin, otthon (titokban vagy családdal), ke­vesen exkluzív helyeken. A kocsma a legolcsóbb és sajátos han­gulata van. Ez a többségé. Egy kisebb réteg csakis jól menő he­lyekre jár. Leginkább szülei kérésére, azért, hogy hasonszőrű­ekkel érintkezzen, illetve olyanokkal ne találkozzék, akik „elő­menetele” szempontjából nem kívánatosak. És mit fogyasztanak? A kocsmában elsősorban sört és vörösbo­ros kólát. A diszkóban, ha valaki igazán ad magára elegáns tö­ményét fogyaszt (nem egy pohárkával). Akinek ez drága, ki-ki- megy a közeli talponállók valamelyikébe, ahol olcsóbban elbó­dulhat. A házibulik itala is „hígabb”, mert sokba kerülne egy egész üveg whiskyt vagy konyakot megvenni. Ezt mindenki nem engedheti meg magának, s egymással ezen a fórumon a legszolidárisabbak. Újgazdag csemetéknél más a szokás, ők a szülők bárkészletét korlátlanul felhasználhatják. Ital nélkül nem az élet az élet, nem buli a buli - állítják egybe­hangzóan. Néha jó a rózsaszín világ és a feldobott állapot. Töb­ben azt sem titkolják: gyógyszerrel, kábszerrel együtt is kipró­bálták már a piát. A vélemények eltérőek. A másnaposság? El­megy. Vagy: kutyaharapást szőrével. Tény, hogy isznak a serdülők. Mert jólesik, mert utánoznak, s mert azt hiszik, ettől felnőttek. Isznak nyíltan és titokban, masszívan és kóstolgatva. Hogy ezalatt a felnőttek hol vannak? Talán az üres üvegeket váltják vissza...? ! J. Zs. 1999. február 14. Közéből Harmadik oldal Február 7., vasárnap: Óriási érdeklődés mutatkozott az év első alkatrész- ésjárműbörzé- je iránt, amelyet Szolnokon tartottak. Február 8., hétfő: Az influen­zaszerű megbetegedések mi­atta megye kórházaiban láto­gatási tilalmat vezettek be. • Elfogták Jászberényben a szombati rab­lás tettesét, aki egy vegyeskereskedésben a bevételt követelte az el­adótól. Február 9., kedd: Ünnepélyesen felavatták Kunhegyesen a Videoton Holding telephelyét, ahol gépkocsiba építhető hangszórókat gyárta­nak. • A svéd nagykövet látogatást tett a jászberényi Electrolux-Lehel Hűtőgépgyárban. • Szalay Ferenc polgármester is köszöntötte Szol­nokon a 7. születésnapjukat ünneplő Oros négyes ikreket. Február 10., szerda: Óriási hőmennyiség lepte el az országot, és per­sze megyénket is. A fehér csapadék a közlekedésben jelentős fenn­akadásokat okozott. Február 11., csütörtök: A kiváló néprajztudósra, a 115 évvel ezelőtt született Györffy Istvánra emlékeztek Karcagon. • A megyében 67 gaz­dakört tömörítő megyei gazdakörök szövetsége küldöttközgyűlését tar­totta, ahol felszentelték a szervezet zászlaját. Február 12., péntek: Székelykeresztúri - testvérvárosi - delegáció ér­kezett Karcagra. • A megyei nyugdíjasok egyesülete küldöttértekez­letet tartott Szolnokon. Február 13., szombat A szolnoki repülőtéri művelődési házban a Be- reczki Máté Gazdakör borversenyt rendezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom