Új Néplap, 1999. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

1999-02-09 / 33. szám

1999. február 9., kedd Megyei Körkép 3. oldal Kisújszálláson, a Kunfa Kft.-ben mostanság 67-en dolgoznak. Szerencsére akad munkájuk, és a műhelyekben német, angol, francia, illetve holland exportra konyhai sarok- garnitúrákat, gyermekbútorokat, fürdőszobapolcokat, bútorelemeket készítenek, fotó: m. j. Hol lehet vizsgálni a beteget? Rendelő lesz a faluházban A tiszaburai önkormányzat ter­vei között szerepel, hogy lehe­tőségei szerint javítja a puszta- taskonyi lakosság betegellátá­sát. Elsősorban azért, mert a Ti- szaburához tartozó Pusztatas- konynak nincs önálló rendelője, így a betegek kénytelenek a megyei önkormányzat kezelé­sében lévő Pusztataskonyi Fo­gyatékosok Otthona és Rehabi­litációs Intézet rendelőjébe A szándék, az ötlet pedig ne­mesen egyszerűnek tűnt Gál Miklós és segítőtársai számára: ők csupán azt szerették volna, hogy a szenteste a szolnoki haj­léktalanok és nélkülözők szá­mára is egy kicsit fényesebb, szeretetteljesebb legyen. Hit­ték, hogy a szeretet ünnepén a társadalom perifériájára szorult embereknek is érezniük kell embertársaik jó szándékú gon­doskodását. Az elhatározásukat tett kö­vette. Időt, energiát és anyagia­kat nem kímélve kutattak part­nerek után, hogy december 24- én minél több rászorulót ven­dégelhessenek meg egy tányér meleg gulyással. Akadtak is néhányan, akik az ügy mellé állva munkájukkal, termékeik­kel, szolgáltatásaikkal támogat­jámi, amikor hetente egy alka­lommal rendel itt az orvosuk. Ezért a „lehetőségért” bérleti díjat fizet az önkormányzat, amely legutóbb nem járult hozzá a bérleti díj emeléséhez. A testület ugyanis úgy látná jó­nak, ha egy önálló rendelő ki­alakításával megszűnhetne ez a társbérlet. Ezért felvetődött az is, hogy erre kiváló alkalmat nyújthat a pusztataskonyi falu­ták a kezdeményezést, bár meg­lepő volt, hogy inkább a ma­gánemberek segítettek, a nagy cégek „fülük botját sem mozdí­tották”. Amíg az előkészületek zaj­lottak, a szervezők arról sem fe­ledkeztek meg, hogy a jóté­konysági szervezeteket, Humán Szolgáltató Központot, sajtót tájékoztassák „összeesküvésük­ről”. Végül eljött a várva várt nap, amikor a jó elnyeri jutal­mát - de csak a mesében, mert ez esetben a remélt hatás elma­radt. A szolnoki Helyőrségi Művelődési Központban ugyanis a meghirdetett délutáni időpontban alig több mint száz ember jelent meg. A gulyás mellett édesség, gyümölcs gaz­dagította a menüt, ott volt mint­egy két mázsa ruha is, amelyet ház, az ANTSZ hozzájárulásá­val, kikérve az illetékes tiszti főorvos véleményét: milyen feltételeknek kell megfelelnie a faluházban kialakítandó rende­lőnek. Ehhez kémek most egymillió forintos pályázati segítséget a területfejlesztési tanácstól, a sa­ját erő mellé felajánlva az ön- kormányzati brigád kivitele­zőmunkáját is a buraiak, -pm­adományokból gyűjtöttek ösz- sze. Ám mindezzel a remélt 4- 500 ember helyett csupán a ne­gyedének szolgálhattak. Az első megdöbbenést köve­tően azután még megpróbál­koztak a vasútállomáson vagy a hajléktalan szállón szétosztani a megmaradt közel 300 adag ételt, de sikertelenül. Az állo­másfőnökség nem engedélyezte az ételosztást, a szállón pedig nem volt a gulyás tárolására al­kalmas edény. Végül a szánni valóan ha­talmas mennyiségű maradék - néhány ember jó szándékával együtt - moslék formájában sertések „martaléka” lett. Gál Miklósból és társaiból pedig mára kihunyt a segíteni vágyás e formája, és ez - a történtek okaitól és felelőseitől függetle­nül - mindannyiunk veszte­sége. Hiszen ha ily könnyedén veszhet el a jó szándék, lassan már félve kell feltennünk a kér­dést: mennyien vannak, akik­ben maradt még? -bugány­Alapítvány a templomért Tiszaroff óvja értékeit A cégbíróság nemrég jegyezte be azt a közalapítványt, amely a tiszaroffi reformátu­sok kezdeményezésére szer­veződött az 1754-ben épített, műemlék jellegű templom re­habilitációjára. A polgármesteri hivataltól ka­pott információk alapján - ők maguk 200 ezer forinttal segí­tették a közalapítványt - már mintegy kétmillió forint gyűlt az egyszámlára, ami egyelőre arra elég, hogy elkezdődhesse­nek a legszükségesebb állag­megóvási munkák. Ám az ala­pítvány létrehozói számítanak minden jó szándékú adomá­nyozó támogatására is, hiszen a teljes rehabilitáció becsült költ­sége tízmillió forintra rúg. -p­Több munkabaleset (Folytatás az 1■ oldalról) Jól szemlélteti mindezt az is, hogy a kisebb csonkolásos bal­esetek majd egyharmada a fa­iparban, míg további egyhar­mada a gépiparban történt, gé­pen való munkavégzés közben. A felügyelőség munkabale­seti vizsgálatai során büntető eljárást is kezdeményezett egy esetben, míg a másik esetben csak azért nem, mert azt már a rendőrség elindította - mon­dotta Horváth Károly. Egyéb­ként döntő többségében szinte azonnal értesülnek minden egyes munkabalesetről, s több­ségében a jegyzőkönyvek is megfelelnek a valóságnak. Azért csak többségében, mert jó néhány ügyben a munkáltató „ködösített”, a körülményeket a jegyzőkönyv nem tartalmazta megfelelően. ein Álarcos rablás a herényi főutcán (Folytatás az 1. oldalról) Ez a kis idő - mivel akkor már hiába rohantak ki a tett helyszí­nére - akár meg is pecsételhette volna a nyomozás sorsát, ám esetünkben szerencsére nem így történt: hétfőn délelőtt ugyanis a nagy erőkkel végzett felderítőmunka eredményeként elfogták a rablással gyanúsít­ható fiatalembert. Az őrizetbe vett jászberényi R. Zoltán - akire egyébként il­lik a boltos által adott személy­leírás - beismerő vallomást tett a szombat esti eseményekkel kapcsolatban. Kiderült, a férfi gyalogosan érkezett az üzlethez, ahonnan a rablást követően ugyanúgy tá­vozott. Előkerült néhány fontos bizonyíték is, így például meg­lett a bűncselekmény elköveté­sekor álarcként használt kötött sapka is. H. Gy. Néha a jó szándék is kevés Sertéseké lett a jótékonysági étel Bár a legutóbbi karácsony sokak számára lassan már csak em­lék, a jótékony kezdeményezések mindig időszerűek maradnak, így aktuális és elgondolkodtató ma is, hogy a szeretet ünnepén jótékony akciót szervező polgár miért mondja keserűen egy hó­nap elteltével: sok mindenre hajlandó, de erre soha többé! Közérzetünk Mohácsok Évente két Mohács. Ennyivel csökken a magyarság. Mindez persze nem új, hiszen írók, gondolkodók sora emelte fel szavát már az 1970-es években. Hivatalban lévő miniszterelnök azon­ban talán most először beszélt a népesség csökkenésének veszé­lyéről. Orbán Viktor múlt heti, az ország állapotát elemző tele­víziós beszédében vázolta fel az unokák nélküli nyugdíjasok országa látomását. A kormányfő mindössze néhány mondatot vesztegetett a problémára, de ezzel a nagypolitikában is beszéd­téma lett a nemzet jövője. Ez pedig eredmény. Mert bármeny­nyire hihetetlen, még a nyolcvanas években is a népesség négy- százezres növekedését jósolták az állami vezetők, miközben 1975 óta folyamatosan apadt az újszülöttek száma. A miniszterelnök felvetette a problémát, ám kiutat nem mu­tatott. A polgári kormányzat ugyan szívesen hangoztatja, hogy mennyi mindent tett a családokért - alanyi jogon jár a gyes, a családi pótlék, a fiatalok lakáshoz jutását megkönnyítendő az építőanyagok áfáját visszafizeti az állam azoknak, akik hajlékot építenek maguknak -, mindez azonban még felületi kezelésnek sem mondható. A szólamok mögé nézve rögtön kiderül, a mai fiatalok közül keveseknek van pénze házépítésre. A gyes ösz- szege pedig még az éhenhaláshoz is kevés. (Bevezetésekor el­érte az átlagkereset felét, ma jó, ha a negyedét.) Igaz, a pénz önmagában még nem jelent gyógyírt a népesség fogyására. A statisztikák szerint ugyanis legtöbb gyermek a szegénysorsú családokban születik. Ahhoz, hogy ez megváltozzon - és a felső tízezerben se legyen snassz két-három gyermeket ne­velni -, a fogyasztást mint erényt középpontba állító közgon­dolkodáson kellene változtatni. Ézzel azonban pont a mai „fej­lett” társadalom alapja kérdőjeleződik meg. Úgy tűnik, nekünk Mohács kell. Évente két Mohács - törö­kök nélkül, békeidőben. Teleki József Tanítható-e az erkölcs? Évek óta napirenden lévő kérdés a közoktatásban az erkölcs­tan tanítása. Fölvetődött ez már a Nemzeti alaptanterv előké­szítése idején, és azóta is, amióta eldőlt, hogy a Nat. alapos átalakításra szorul. Úgy általában mindenki egyetért azzal, hogy az erkölcstant tanítani kellene az iskolákban, a beveze­tése mégis egyre-másra halasztást szenved, és ennek több oka is van. Az első és a legkézenfekvőbb, hogy nincsenek megfelelő emberek az erkölcsi ismeretek tanítására. Ilyen szakon ugyanis nem képeznek tanárokat. Igaz, az osztályfőnökök ed­dig is foglalkoztak (ha foglalkoztak) ilyen kérdésekkel, itt azonban másról van szó, egy tantárgyat kellene tanítani. Át­képzéssel ezt megoldhatnák az iskolák viszonylag rövid idő alatt, ennek viszont az az akadálya, hogy nincs kellő tananyag sem a tanárok képzéséhez, sem a tantárgy tanításához. Ezen is lehetne segíteni, hiszen vannak szakemberek, akik meg tud­nák írni a megfelelő tankönyveket, ám a társadalomban nincs egyetértés abban (és valószínűleg minden egyéb nehézség megoldásának ez az oka), hogy mit tanítsanak az iskolákban erkölcstan címén. Van olyan elképzelés, hogy a miután a tanulók egy része hittant tanul, erkölcstanként világnézeti szempontból semle­ges ismereteket oktatnának azoknak, akik hittanoktatásban nem vesznek részt. Az igaz ugyan, hogy az erkölcs nem azo­nos a valláserkölccsel, bár van, aki ezt is vitatja, az erkölcstan azonban jellegzetesen világnézeti tárgy, legalapvetőbb nor­mái is világnézeti meghatározottsággal bírnak. De még ha sikerülne is az alapvető normákat valamiféle semleges keretbe foglalni, megmarad a kérdés, hogy a nör- mák tanításának van-e értelme. Sokan állítják, hogy vau, s példaként a bűnözés növekedését, a társadalom általános er­kölcsi hanyatlását hozzák föl. Ha azonban csak ezért, és nem az ember általános érzelmi és kulturális gazdagodásáért taní­tanánk az erkölcstant, a 18. századi felvilágosodás filozófusa­inak és pedagógusainak a hibájába esnénk, akik úgy gondol­ták, hogy az emberek azért követnek el bűnöket, mert nem tudják, mi a helyes, mi az erkölcsös. Tehát elegendő felvilá­gosítani őket, és egyszerre jók lesznek. Sok-sok évszázad tör­ténete bizonyítja azonban, hogy ezt csak az várhatja, aki egy­általán nincs tisztában az ember társadalmi meghatározottsá­gával. Bistey András Maguk a verekedők sem tudták, min kaptak össze Kés helyett üvegszilánkok Arcon szúrtak valakit! - szólt a legelső bejelentés a szombat hajnalban Jászberényben, a diszkó előtt történt verekedés­sel kapcsolatban. Bár a heveskedő fiatalok egyike valóban megsérült, mint kiderült, az előzetes információkkal ellen­tétben mégsem kés okozta a sebeket. Hat fős társaság gabalyodott össze szombaton nem sokkal éjfél után a diszkó előtt az ut­cán. Egy helybeli, tizenkilenc éves és egy Abádszalókról jött, h'uszonnégy éves fiatal­ember kapott össze valamin, de nagyon. Előbb összeszólalkoztak, ám nem sokkal később egy­másnak is estek a vita hevé­ben. Barátaik voltak azok, akik próbálták volna megfé­kezni őket, és a társaság egyik tagja volt az is, aki végül egy közelben haladó járőrkocsi személyzetéhez fordult segít­ségért. A két vehemens, tán­cos lábú legényt garázdaság gyanúja miatt bevitték a rendőrségre, ahol legalább az tisztázódott, hogy az abádsza- lóki fiatalember arcsérüléseit nem kés, hanem a járdán ösz- szetört üveg szilánkjai okoz­hatták. A dolog furcsaságai közé tartozik, hogy bár esetükben az ittasság nem hozható fel a történtek egyértelmű okaként, ám arra, hogy mi volt az, amin ennyire összevesztek, egyikük sem tudott választ adni. -hgy­Jól belehúztak a huzatgyártásba Naponta hatszáz-nyolcszáz komplett autóülés-huzatot gyártanak a szolnoki Mabo Kft-ben, amelynek tulajdo­nosa az Isringhausen. A cég­nek világszerte 51 gyára van, és azokban összesen 7500 dol­gozót foglalkoztat,* ebből száz­tízet Szolnokon. A Mabónál bérmunkában dol­goznak. Alapvetően olasz piacra szállítják az üléshuzatokat, ame­lyek Fiat és Iveco gépkocsikba kerülnek - mondta Boszágh Pé­ter ügyvezető igazgató. Az 1993 óta létező Mabo két éve került a Thököly útra, ahol a hatalmas csarnokban két műszakban dol­goznak. Előreláthatóan nyártól Németországba is szállítanak majd. Korábban az anyagokat szabottan kapták, de fél éve au­Az automata szabászgép tomata, számítógép vezérelte szabászgépen maguk szabják a huzatokat. A cégnél folyamat­ban van az ISO 9002-es minő­FOTÓ: MJ ségbiztosítási rendszer beveze­tése. Ennek továbbfejlesztett változata, a QS 9000 és a VDA 6.1 elnyerése nyárra várható, ta Ismét „Három szombat” Túrkeve immár hagyományosan idén is benevez a „Három szombat” területszépítési ver­senybe. A vetélkedés keretében három szombati napot vállalnak fel a települések. A nevezett na­pokon négy órát szánnak a váro­sok, falvak csinosítására, szépí­tésére. Az értékelés a résztvevők száma alapján történik, melyet azonban arányba állítanak a la­kosok számával. Az elmúlt két évben a város jól szerepelt, hi­szen kategóriájában egy első és egy második hellyel büszkél­kedhet. Az idei vetélkedéshez viszont indítanak egy helyi ak­ciót is: utca-, közterület-szépí- tési versenyt hirdetnek. A díj nem kicsi, hiszen a győztes utca 50 ezer forintot kap, melyet la­kókörnyezetük további csinosí­tására használhatnak fel. -gg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom