Új Néplap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-28 / 23. szám

6. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. január 28., csütörtök Harminc éve minden vasárnap Még a hetvenes évek elején a Szolnoki MTE súlyemelőinek edzője, Hollóy Tamás la­zító mozgásként egy kis focira biztatta kedvenc „emelőgépeit”. Rövidesen csatlakoztak hoz­zájuk az evezősök is. Közös játékra a vasárnap délelőttöt, állandó pályának a tiszaligeti sta­diont választották - igaz, ekkor már néhány karatés és birkózó is hozzájuk csapódott. Akko­riban még rengeteg alkalmi játékos rúgta a bőrt tavasztól őszig, de így, egyben, napjainkra csak tizenöt-húsz labdaőrült maradt. B. L., Szolnok Mit kell tudni a részszámláról? Áramszámlák - az új számlázási módszerrel Megkaptuk a legfrissebb áramszámlákat. Akik a Titász tájé­koztató levelében megajánlott havi összeget elfogadták vagy módosíttatták, januárban már részszámlát kaptak. Mit kell tudnunk a számláról? - kérdeztük Horváth Bélától, a Titász Rt. kisfogyasztói osztályának vezetőjéről. Mint a süllyedő hajón... A nyugdíjemelés szétosztása nagy feladatot rótt az Országgyűlésre s annak ellenére, hogy jogászok is dolgoztak az ügyben, vitatható a döntés. Aki ugyanis csak 10 évet dolgozott, 25 százalékos emelést kapott (érthető, hogy számára ez elfogadható), míg aki 30-40 évet, a nyugdíja arányában 11-14 százalékban részesült. Méltatlanul ke­rültek hátrányos helyzetbe azok, akik évtizedekig az ország gazda­sági motorjai voltak, őket a befizetett tb-járulék és a szolgálati idő arányában illette volna meg az emelés. Kevés pénzből senki nem tud megélni, ez igaz, de nem jó módszer, ha a jogos nyugdíjemelé­sek megcsorbításával történik a korrekció. A szociális alap terhére kell az ilyesmit rendezni. A nyugdíjemelésből 11-14 százalékban részesülők, a 30-40 évet ledolgozok igazságos elosztást szeretné­nek, mert életszínvonaluk kezd a süllyedő hajóhoz hasonlítani. F. K.-né, Szolnok Elherdált milliók? Harmincszoros véradót köszöntöttek A tiszatenyői Boros Miklós harmincszoros véradónak és lelkes szervezőnek a közel­múltban a Magyar Vöröske­reszt oklevéllel és ajándékkal, a helyi önkormányzat pedig sze­rény mértékű pénzjutalommal ismerte el áldozatos közremű­ködését és segítségét. Nagy Mihályné jegyző Tiszatenyő A kultúra napjára Kölesey-szavalóverseny A magyar kultúra napja tiszte­letére a szolnoki Hild Viktor Városi Könyvtárban rendezett szavaló versenyben első helye­zést ért el Molnár H. Magor, a Széchenyi Körúti Általános Is­kola tanulója, második lett Ivá- nyi Mariann (Zöld Iskola), harmadik Ecseki Tibor (Mátyás Király Általános Iskola). A szavalóverseny különdíját ve­hette át Farkas Renáta (Mátyás iskola) és Hecker Héla (II. Rá­kóczi Ferenc Ált. Iskola). L. Nagy Ilona könyvtárigazgató Bemutatkoztak a száj öli ifjú fotósok A Ferencvárosi Művelődési Házban közelmúltban megren­dezett országos diákfotó-kiállí- táson Szolnok megyét ifjú sza- joli fotósok: Lovas Annamária, Nagy Hajnalka, Nagy Katalin, Bana Zsolt, Kiss László és az Escher Károly Fotóklub képvi­selte. A kiállításon a tiszaföld- vári Pálinkás Éva munkája is falra került. Minderről a Fotog­ráfia című szakfolyóirat is be­számolt. E. J., Szolnok Fergeteges műsor az idősek otthonában Zsúfolásig megtelt a beseny- szögi művelődési ház az otthon húszéves fennállása alkalmából rendezett esten. Az ünnepi kö­szöntő és az ízletes vacsora után Dallos Giziké nótaénekes szervezésében - aki a falu szü­lötte és maga is fellépett a mű­sorban - Robin Hood kápráz­tató bűvészmutatványait, Ta­kács Béla nótaénekes gyönyörű nótáit, az Ötkölök táncegyüttes fergeteges táncát és Leblanc Győzőnek, a Fővárosi Operett­színház művészének előadásá­ban felcsendülő dallamokat a közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg. A zenét mindehhez a Pelikán zenekar szolgáltatta a szórakozni, ki­kapcsolódni vágyó közönség­nek, egészen reggelig. Köszönjük a község polgára­inak, az időseknek, hozzátarto­zóiknak és valamennyi támoga­tónknak, hogy belépő- és párto­lójegyek vásárlásával, tombo­lával és egyéb formában segí­tették a rendezvény sikerét! Csapó Pálné otthonvezető- Munkatársaink januárban ügyfeleink egytizenketted ré­szénél olvassák le a mérőket, ők a leolvasott mérőállás alap­ján készült számlát kapnak. A többi fogyasztónál az előzetes tájékoztatóban feltüntetett idő­szakban fogjuk a mérőórát le­olvasni. Januárban tehát a fo­gyasztók döntő többsége az át­lagos fogyasztás alapján ké­szült részszámlát kap, amely­nek számítási alapja az átlagos fogyasztás egy napra eső része. Áz átlagos napi fogyasztást az elmúlt év végén a számlázási rendszerben tárolt adatok alap­ján állapítottuk meg. Figye­lembe vettük azt, hogy az adott fogyasztási helyen 1999 melyik hónapjában lesz leolvasás. Ha ugyanis egy adott helyen pél­dául ez áprilisban lesz, az adott időszakban magasabb a várható téli átlagfogyasztás, mint az egész éves átlag. Az áprilisi leolvasás után új részszámla-fogyasztást állapí­tunk meg az egész előző évet figyelembe véve. A napi átlag- fogyasztást felszorozzuk az ak­tuális számlán feltüntetett számlázási időszak napjainak számával és az egységárakkal. Ez év január elsejétől hatósági áremelés lépett életbe, ezért a rendeleteknek megfelelően a fogyasztás időarányos részét már az új egységárakkal szám­lázzuk. Az utolsó leolvasott mérőállást a decemberben ki­bocsátott számla tartalmazza. A részszámlákon fogyasztás van feltüntetve - külön a nappali és az éjszakai tarifa -, függetlenül a mérők darabszámától. Az éves egyszeri leolvasás alapján készült számlában megállapítjuk a teljés időszak fogyasztását és annak forintér­tékét. Ebből levonjuk az arra az időszakra kibocsátott részszám­lák értéket. Ekkor tehat csak a különbözetet kell fizetni. Sok fogyasztó kérte a mérő­állás alapján történő számlá­zást. A kérést bármikor teljesít­jük, amennyiben a leolvasott mérőállást és a számlázásra vo­natkozó kérést eljuttatják a te­rületileg illetékes üzemvezető­ségre vagy a helyi tarifadíjjal hívható telefonos ügyfélszolgá­lathoz (száma 06-40-410-410). Előfordulhat, hogy a bedik­tált mérőállás alapján készült számlát megelőzi egy vagy több részszámla. Ebben az esetben az elszámolásnál a részszámlákat is figyelembe vesszük. Az utóbbi időben sok ügyfelünk kereste fel ügyfél- szolgálati helyeinket az éves egyszeri leolvasással kapcsola­tos aggályai miatt. Vélemé­nyünk szerint a részszámlázás - korrekt alap esetén - biztonsá­gosabb módszer, mint egy elhi­bázott leolvasás. Ez főleg a la­kossági folyószámláról fizető­nek lehet megnyugtató hír. Sze­retnénk biztosítani ügyfeleinket arról, hogy részvénytársasá­gunk célja a korrekt számlázás. A tervek szerint az egykori szovjet kórház helyén lakások és családi házak épülnek (150- 160 ezerért négyzetméteren­ként). Egy normál kétszobás lakás 7.5-8 millió forintba ke- rül(ne), de mert nem kispénzű emberek vásárolnak majd ott­hont maguknak, vélhetően 80- 120 között lesz az átlag alapte­rület. A lakások mellett családi házaknak is jut hely - mond­ják. Mivel azonban a luxushoz úszómedence és minigolfpálya is jár, legfeljebb 8-10 ház fér­het el. Hibás döntés ez a mostani, egyetlen kisembert sem segít életminősége javulásához. Az épület őrzéséért a meg- üresedés óta az önkormányzat több tízmilliót fizethetett ki. Kérdés, miért volt szükség erre, ha mégis halálra ítélték? Az egykor jó állapotú épület sokféle célt szolgálhatott volna, szociális intézmény vagy nem luxuslakások kiala­kítására igen alkalmasnak lát­szott. Feltételezem, a több éves őrzés költsége futotta volna még az átalakítást is. Ha már úgy döntött az ön- kormányzat, hogy eladja az épületet, az érte kapott pénzt szánja szociális célokra, azok megsegítésére például, akik az egyoldalúan módosított szer­ződések miatt az OTP-hitele- ket mai napig is képtelenek törleszteni. Szerintem ez a döntés indította el ugyanis egyes családok ellehetetlenü­lését - amit csak fokozott a je­lenleg is meglévő munkanél­küliség és feketegazdaság. „Luxusövezet” máshol is lehetett volna a városrészben, hiszen a közelben kínálják magukat lebontásra az egykori laktanya területén málladozó romhalmazok. Úgy vélem, elherdált a vá­ros egy értékes épületet csak azért, hogy kedvében járjon egy gazdagodó rétegnek. R. S., Szolnok Mobil a módi. Aki vala­mit is ad magára, nem nélkülözi. Státuszszim­bólum lett. Ott lapul a táskában, zsebben, vagy kinn fityeg a nadrágkorcán. Nem is volna semmi bajom az új őrülettel, ha sokan nem használnák oly visszataszítóan; úton- útfélen kihívóan, harsányan úgy dumálnak bele, mintha otthon a fotelben ülnének. A sajnálatos az, hogy „információáramlásból” magunkat nem tudjuk kivonni, ha akarjuk, ha nem, végig kell hallgatnunk, kinek mi­lyen üzlet van kilátás­ban, kit miért szidnak le sárgaföldig a vonal túlsó végén, mivel telt el a hétvége, mit főz az asszony ebédre, mit csinál az anyós. Tehetetlenül hallgatjuk végig a sok locso­gást. A mobilhoz modor is szükségeltetik. Itt az ideje, hogy annak kulturált használatára is for­dítsanak egy kis időt a magukat irtó fontosnak feltüntető telefontulajdonosok. - k ­A télies, csapadékos időjárásban a csatornázás miatt felbontott szolnoki, Kiss János utca burkolatának helyreállítása ideiglenes jelleggel elkészült. Az úttest asz­faltozása a munkálatok megkezdéséhez kedvező időszak­ban, a tervek szerint március végén, április elején várható. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, a mondanivaló tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címbiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Nézzen-e a gyermek felnőtteknek készült filmet? Folytatva múlt héten megkezdett témánkat a gyermek és a televízió viszonyáról - gyakori nézeteltérés forrása a kü­lönböző nevelési felfogás. A minap arról vitatkoztak az egyik ismerős családban, nézhet-e felnőtteknek készült filmet a gyermek, egyáltalán: mit nézhet, mikor nézhet - és a szülők hibáztatták a tévét erkölcsrontó hatása miatt. Nézzük meg egy kicsit közelebbről is a kérdést! Szülők és pedagógusok is kü­lönbözően vélekednek arról, hogy káros vagy hasznos, ha a gyermek tévét vagy videót néz. Mi a jobb: az audiovizuális eszközök használata, vagy a klasszikus oktató-nevelő munka mind az iskolában, mind a családban? Meg kell mondanom, hogy az efféle nézetkülönbségek­nek körülbelül annyi az ér­telme, mintha arról vitatkoz­nánk, hogy kell-e az eső. A korszerű informatika ­amelynek részét képezik az audiovizuális információ­közlő eszközök és rendszerek - ha tetszik, ha nem, jelen vannak mindennapi életünk­ben - családban és iskolában egyaránt - mint tény, és az egyetlen dolog, amiről érde­mes beszélni az az, hogy mi­ként emésszük meg ezt a ránk robbanó új kultúrát gyomor­rontás nélkül. Különösen vo­natkozik ez a gyermekekre, akik minden ingerhatásra fo­kozottan érzékenyek, és akiknek a szellemi stabilizá­ciós rendszerük még nem eléggé fejlett. A rendelkezésünkre álló „mozgóképi” információk közül a televízió a legelter­jedtebb, legáltalánosabb. Az oktató-nevelő hatás szem­pontjából - ha tárgyilagosak akarunk lenni -, ezt a témát két részre kell osztani: a tele­víziós képre és hangra, mint információközlő eszközre és a televíziós műsorra, mint in­formációs tartalomra. Az első szempontból két­ségtelen, hogy fölényben van a pozitív hatás. Mindenek­előtt a tévékép szintetikus: képet, hangot, színt, mozgást, gondolatot és érzelmet egy­befogó információ, és tökéle­tesen megfelel a gyermek is­meretbefogadási, megisme­rési rendszerének, amely a globalitásból indít, vagyis a jelenségeket előbb komple­xen fogja fel, csak később analizál. Ezenkívül számta­lan könnyítést is nyújt a tele­vízió, mert olyan „közvetlen” ismeretek átadására képes, amelyekhez egyébként nem jutnánk hozzá (messzi tájak, természeti jelenségek, külö­nös társadalmi szituációk) és mindezt majdnem a szemé­lyes élmény és tapasztalat szintén. Negatívuma is a komplexi­tásból fakad: az audiovizuális kép „mindent megmond” és „látszólag” semmilyen anali­tikus, következtető, fogalom­teremtő, kritikai stb. szellemi tevékenységet nem igényel. Ez pedig a gyermek értelmi fejlődése szempontjából igen veszélyes lehet. A kérdés másik részéről, a televíziós műsorról, az au­diovizuális oktatásról, a vi­deokazettákról, tehát az irá­nyított mozgóképi informá­cióról szólva, a következőket mondhatjuk el: A televíziós műsor túlnyomó többsége nem gyermekeknek készül. Ezzel nem azt akarom mon­dani, hogy a gyermekeknek nem való, csupán azt, hogy a műsorok sem a bemutatott tartalmak megválogatásábap, sem azok interpretációjában nem nagyon tartják szem előtt (sokszor nem is tarthat­ják más információs érdekek miatt) a pedagógiai szempon­tokat, a gyermek néző érzé­kenységét, információszűrő képességét, vagyis intellek­tuális szintjét. Ugyanez a helyzet a vi­deokazettákkal, amit csak te­téz a felelőtlen, csak üzleti sikert szem előtt tartó köl­csönzők közömbössége. Igaz, hogy a műsorokat nem ők ké­szítik, de hogy kínálatukban túlteng a horror, az erőszak és a szex, az már részben az ő felelősségük. Igaz ugyan, hogy a piacot az ilyen tartal­mak uralják, az ilyesminek van legnagyobb keletje, és igazán naivitás lenne elvárni a terjesztőtől, hogy valami­féle pedagógiai, erkölcsi szempontok alapján szembe­szálljon az áradattal. magister Saffer Veronika nyugdíjas főiskolai tanár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom