Új Néplap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-19 / 15. szám

1999. január 19., kedd Aktuális 9. oldal Transzplantációhoz szerv kell, az életből elmenő életet menthet... A szervátültetéssel ember születhet újjá Végzetes baleset mindenkit érhet, s egyi­künk sem biztosított valamely szervünk halálos megbetegedésével szemben. Ez utóbbi esetben szervátültetéssel esélyünk lehet a további életre. A hirtelen elhunyt, agyhalált szenvedő ember életet ment­het, ha még használható szervét az or­vostudomány mai fejlettsége mellett megmentik, beültetik az arra alkalmas betegbe. Az ország közvéleményét (mellette és ellene) nagyonis foglalkoz­tatja az egészségügyi törvényt kiegészítő rendelkezés: bárki tiltakozó nyilatkoza­tot tehet szerveinek halála utáni felhasz­nálásáról (1999 április 1-től lép életbe a rendelkezés). Átültethető szervként elsősor­ban a vese, a máj és a szív sorol­ható, szövetként pedig a csont­velő, a szaruhártya, valamint a különböző ortopédiában hasz­nálatos kötő- és támasztószöve­tek jöhetnek szóba. Átültetés céljára elsősorban halottból el­távolított szervet és szövetet kell felhasználni, bár kivételes esetben élő ember is lehet do­nor. (Az egészségügyi törvény ren­delkezése alapján szerv beülteté­sére, valamint élő emberből tör­ténő szervkivételre jogosult egészségügyi szolgáltatók: a Debreceni Orvostudományi Egyetem I. Sz. Sebészeti Kliniká­ja, a Pécsi Orvostudományi Egyetem I. Sz. Sebészeti Kliniká­ja, a budapesti Semmelweis Or­vostudományi Egyetem Transz­plantációs és Sebészeti Kliniká­ja, valamint Ér- és Szívsebészeti Klinikája, a szegedi Szent-Györ- gyi Albert Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikája. A szövetbeültetésre jogosult szol­gáltatók: Országos Haematoló- giai és Immunológiai Intézet, a Fővárosi Önkormányzat Szent László Kórháza, a BAZ Megyei Önkormányzat Gyermekegész­ségügyi Központja. A perifériális vérősejt, köldökzsinór-vérősejt felelőse az Országos Vérellátó Szolgálat Központi Intézete jo­gosult az élő személyből történő kivételre. Csontvelőt élő ember­ből a Haematológiai Intézet, a Szent László Kórház és a BAZ Megyei Gyermekegészségügyi Központ jogosult kivenni.) Beszélgetőtársaim a két oldal képviselői: dr. Szabó Teréz, a békéscsabai Réthy Pál Kórház intenzív osztályának főorvosa (a lehetséges donorok személyé­nek eldöntése az ő felelőssége is), valamint dr. Tóth Eszter, a kórházban található, művese- állomás orvosigazgatója (bete­gei sorából kerülhetnek ki a ve­seátültetésre választott szeren­csések). — Az emberek életéért foly­tatott küzdelemről van szó min­den egyes esetben — mondja Szabó Teréz. — A hozzánk ke­rülő halálos sérült vagy beteg életéért mindent megteszünk. Ha az erőfeszítések ellenére meghal, más szemszögből kell értékelnünk a helyzetet, akkor a még élő beteg ember érdekében az átültethető szerv mentése lesz a hangsúlyos teendőnk. Az idő nagyon fontos tényező, kor­látozott ideig használható, tárol­ható egy-egy szerv, s addig cse­lekednünk, döntenünk kell. Gyakran találkozunk a véle­ménnyel: „ha meghalok, szeret­nék életet menteni a szerveim­mel!” Amikor pedig bekövetke­zik egy ilyen végzetes esemény, tiltakozik a család, a közvéle­mény. — Mi lehet ennek a magya­rázata, feltehetően hozzátarto­zójuk megcsonkításának minő­sítik a szervkivételt. Netán úgy érzik, így maguk is hozzájárul­tak valamilyen módon a szere­tett családtag elmúlásához. — Úgy hiszem, éretlen még a társadalom egy ilyen sorsdöntő kérdés higgadt elbírálásához. Még életünkben, jó egészségi ál­lapotunkban kellene mindezt tisztázni. Ahogyan tiltakozni le­het a szervfelhasználásról, bizo­nyosan a felajánlására is mód van, de a törvény ez utóbbiról nem rendelkezik. Mi még sem a tiltakozó, sem a beleegyező nyi­latkozattal nem találkoztunk. Ál­lítólag majd többek között a gyógyszertárakban lesznek kap­hatóak a tiltakozást rögzítő kár­tyák, de erről még a gyógyszeré­szek sem tudnak. A törvényben valójában azt fogalmazták meg, hogy az elhunyt szándékait kell kutatni. Ezt nagyon jó dolognak tartom, mert ez az intézkedés nö­veli az állampolgári biztonságér­zetet. Ha valaki nem akarja a szervei későbbi felhasználását, tiltakozhat. A baj az, hogy a ren­delet életbe lépését követően nem létezik az érvényesítését biztosító háttér. A donorokkal foglalkozó orvoscsoportnak kö­telessége kutatni a nyilatkozatot, ha azt nem találja (nincs az el­hunytnál, eltűnt, kiesett a baleset­nél vagy nem létezett), a házior­vosnál, a hozzátartozóknál kell a szándék után nyomoznia. — A lehetséges megoldás ez­után a hozzátartozók megkeresé­se. A beleegyezés és a visszauta­sítás jogának gyakorlásáról is rendelkezik a korábbi törvény. — Igen, de ha például egy, a megyénkben balesetet szenve­dett ember az ország túlsó felén lakik, hogyan kereshetjük meg a szűk időhatárokon belül ezeket az adatokat? Nem biztos, hogy a háziorvos elérhető, vagy fejből tudja a választ. Mire az ismere­tek birtokába jutunk, a szerv bi­ológiai értelemben elveszett. Órák-vagy egy nap áll legfeljebb a rendelkezésünkre. Ha nem ta­lálunk nyilatkozatot, előállhat a család azzal, hogy életében szó­ban nyilatkozott a szerveiről a donor. Nem vonhatjuk kétségbe az igazukat. — Ön a saját gyakorlatában hogyan döntött eddig, milyen példákról beszélhetünk a békés­csabai kórházban? — Minden donor az intenzív osztályon jelenik meg általában. Évente 100 halottunk is van saj­nos, biológiai értelemben 2 és 7 között mozog azoknak a száma, akiknek a szervei felhasználható­ak. Én lehetőség szerint megbe­széltem a családokkal, amikor je­len voltam, azonnal kerestem a kapcsolatot, bármilyen fájdalmas is volt a beszélgetés. Mindig pozitív volt a válaszuk. Azaz egyetlen esetről tudunk, amikor más osztályon elhunyt valaki és nem tudtunk kapcsolatba lépni a hozzátartozókkal. Akkor nem volt érvényben a jelenlegi rendelkezés, és a szervkivételt nem kérdőjelez­te meg a törvény. A családtagok­kal beszélgetve gyakori a véle­mény, használjuk fel a szerveket életmentésre, hiszen mintha picit tovább élne a fájdalmasan elveszí­tett családtag az élőben. — Amikor birtokukban a be­leegyezés, mi történik a további­akban? — Jelentjük a regionális cent­rumba, Szegedre és az Országos Transzplantációs Klinikára és beindul a donorhoz illő betegek felkutatása (ők ugyanis szerepel­nek számítógépes nyilvántartás­ban az összes fontos adataikkal). Minden orvosunkat kiképeztük arra, hogy a donor lehetőségét felismerjék, de azonnal értesíte­nek engem is. A családokkal va­ló beszélgetés eddig nekem ju­tott. Az orvoscsoportok azonnal elindulnak hozzánk ők veszik ki, tárolják és szállítják el a beülte­tésre alkalmas szervet. A csalá­dokkal való beszélgetés nagyon nehéz kritikus lélektani folya­mat. Tudom, hogy fokozhatja a fájdalmukat, de az idő sürget, órákon belül nyilatkozniuk kell. Ha nem egyeznek bele, nem ves­szük ki a szervet. Másfelől vi­szont az átültetésre váró beteg­nek más esélye nincs az életben maradásra, csak a kivett, létező szerv beültetése. —A vesebetegek között van a legtöbb szervátültetésre váró. — Sajnos egyre több a vese­beteg is — mondja Tóth Eszter. — Amikor már olyan az állapo­tuk, hogy méregteleníteni, diali- zálni kell őket, akkor bizony a biztató jövőt a veseátültetés je­lentheti. Nem minden beteg al­kalmas rá és előfordul, hogy va­lakinek éveken át nem találnak megfelelő vesét. A dializálás so­rán kísérőbetegségek, további károsodások jelentkezhetnek, mindenképpen átültetéspártiak vagyunk. Van olyan betegünk is, aki már a második, sőt a harma­dik vesével él. Emberibb minő­ségű életet élhet, költségeit te­kintve olcsóbb is, egy-egy diali­zálás ára ugyanis 16 ezer forint, s hetente három alkalommal kell méregteleníteni télen-nyáron az ünnepekre való tekintet nélkül. Egy transzplantáció költsége az előkészítésektől függően mint­egy kétmillió forint lehet. A me­gye összes felnőtt krónikus vese­betege jár hozzánk, hetven körü­li a számuk, az átültetésre alkal­masak negyvenen vannak. 1986 januárjától működik a művese- állomás, ez idáig 57 beteg része­sült transzplantációban, hosszabb-rövidebb ideig (8-10 beteg kivételével) működött az átültetett szerv. Pillanatnyilag 26 veseátültetett felnőtt él a megyé­ben, visszajárnak hozzánk. Az átültetést nagyon komoly egyez­tető vizsgálatok előzik meg. Le­het, hogy budapesti vagy pécsi Dr. Szabó Teréz vesét kap meg Békés megyei be­teg. A szervet szállítják az átül­tetésre jogosult legközelebbi egészségügyi intézménybe, aho­vá a veseriadó során kiválasztott legalkalmasabb beteget szállít­ják. Az elmúlt évünk igen ered­ményes volt, tíz betegünk kapott új vesét. —Ami az egyik ember számá­ra a halált, a másiknak az életet jelenti. Tudják-e a betegek, hogy kitől kapták átültetett szervüket? — A szervátültetés névtelen, anonim — folytatja Szabó Te­réz. — Volt ugyan egy érdekes esetünk, amikor a donor szülei szerették volna megismerni a két megmentett embert, aki a fi­úk veséit kapta meg. Az egyik átültetett boldog volt az új életé­vel és vállalta a kapcsolatot, a másik megrettent, elzárkózott, ezt is tiszteletben tartottuk. —Ki lehet donor, milyen élet­korú szervadó jöhet számításba? — A négy év és hatvan év kö­zötti egyébként egészséges agyhalott. Szerencsésebb az az eset, amikor a fiatal ember szer­vét ültetik be a betegbe, ha pél­dául gyermekvesét kap valaki, benne fejlődik, nő tovább. — A szervek, a vesék termé­szetes öregedése miatt, ha gyer­mekkorú kap idős vesét, az kevés­bé szerencsés. Mégis amennyiben biológiailag egyezik a donor és a recipiens, várni nem lehet, be kell ültetni a szervet — mondja a műveseállomás igazgatónője. — Az egyébként egészséges ember dialízissel meghosszabbítható élete ma már nem 6-8 év, hanem 10-20 év lehet. Kezelünk termé­szetesen más komoly betegség­ben (daganatos vagy cukorbeteg) szenvedőket is, s ha elveszítjük őket, nem feltétlenül a beteg vese miatt történik. — A donor szerveinek haszno­sítása nagyon hatékony lehet, mert például májátültetésnél még egy májlebeny is életet ment. Itt­honi példáról hallottam, amikor egy májbeteg kisgyermeknek az élő édesanyja májlebenyét ültet­ték be — gazdagítja ismeretein­ket Szabó Teréz. — Az élő em­berből való szerv átültetésére is van mód, s nemegyszer valame­Az intenzív osztályon mindent megtesznek az életmentésért fotók: kovács Erzsébet Szerv- és szövetátültetés a) szövet: az emberi test bármely része, ide nem értve aa) a spermiumot és a petesejtet, ab) az embriót és a magzatot, ac) a vért és a véralkotórészt; b) szerv: az emberi test olyan része, amely szövetek meghatáro­zottszerkezetű egysége, és amelyet— egészében történő eltávolí­tása esetén — a szervezet nem képes regenerálni; c) szerv- és szövetátültetés: szerv és szövet eltávolítása emberi test­ből, valamint annak más élő személy testébe történő beültetése d) donor: az a személy, aki szervet, szövetet adományoz más sze­mélybe való átültetés céljából, illetve akinek testéből halála után szervet vagy szövetet távolítanak el más személy testébe történő átültetés céljából; e) recipiens: az a személy, akinek testébe más személyből eltá­volított szervet, illetve szövetet ültetnek át gyógykezelés céljából; f) agyhalál: az agy — beleértve az agytörzset is — működésé­nek teljes és visszafordíthatatlan megszűnése; g) halál: amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul. Magyar Közlöny 1997/119. szám Dr. Tóth Eszter lyik szülő ajánlja fel a veséjét a gyermekének. Ilyenkor előfor­dul, hogy lelkiismereti kérdés­ként vetődik fel a befogadóban, hogy mi lesz, ha baleset éri a do- norságot vállaló édesanyát vagy megbetegszik, s az ő megsegíté­sével hátrányos helyzetbe kerül. — Volt-e Békéscsabán átülte­tésre alkalmas szív? — Igen lett volna, de ekkora távolságra Budapesttől kivite­lezhetetlennek bizonyult a fel- használás. Tóth doktornő békéscsabai be­tegek fokozott nehézségeire em­lékezik: — Van két dializált bete­günk, akinek a hasnyálmirigyét is át kellene ültetni. Ilyen műtétet Pécsett végeznek, és a hasnyál­mirigy eltarthatósága rövidebb idejű, mint a veséé. Nehéz, de nem volt lehetetlen a megszerve­zés! Várjuk a transzplantációs riadót számukra. Általánosság­ban a dialízis ideje 3-4 óra, de ez függ a beteg állapotától, testsú­lyától. Éjjel-nappal dolgozunk, naponta akár 36 beteget is ellá­tunk a 12 kezelőágyon. — Emberként, orvosként mi­lyen gondolatok árasztják el Önöket, amikor ilyen döntéseket hoznak? Dr. Tóth Eszter: — A gyó­gyuló veseátültetett nyomon kí­sérése, a hétköznapi életbe il­leszkedése hatalmas öröm. A dializált betegekben nagyon ne­héz a reményt tartani, megfelelő családi háttér nélkül elveszítik az élethez való kedvüket, a dialíziskezeléshez szükséges tü­relmüket. Az egyetlen legbizto­sabb gyógymód a szervátültetés. Dr. Szabó Teréz: — Különle­ges pontja az életünknek a donor­kérdés. Bekerül egy fiatal beteg, akiért hatalmas küzdelmet folyta­tunk. Ha beáll az agyhalál, azt ki­mondhatatlan szakmai kudarcnak érezzük, szembenézünk a család­dal, ez hatalmas lelki megpróbál­tatás. Mégis elkezdjük a donor- gondozást és ha megnyerjük a csa­ládot az ügynek, találnak az or­szágban gyógyítható beteget, megindul a gépezet, másik dimen­zióba lépünk át. Látjuk, hogy elin­dul a helikopter a szervekkel, amellyel életeket menthetnek, ki­állunk az ablakba és még a könnyünk is kicsordul, mert vala­ki majd újjászületik. Ez az érzés kárpótol a többi lelki stresszhatá­sért. A donorgondozás, szervkivé­tel legalább 4-5 orvosnak 6-8-10 órás megfeszített munkája a napin túl, a nővéreknek szintén. Anyagi érdekeltség nincs, nem lehet, a szervátültetés nem megfizethető vagy megfizetendő, mégis olyan boldogság, amit nem lehet szavak­ba önteni. Ma Magyarországon egyetlen olyan kórház sincs, amelynek áz intenzív osztályán az időhatárokon belül akcióba léphe­tő donorkutató, tiltakozó nyilatko­zatot kereső személyzet lenne. Számítógépes nyilvántartásban kellene szerepelnie a tiltakozók­nak, hogy pillanatokon belül kike­reshessük. A rendelkezés megszü­letett, de a háttere nem biztosított, ezért a donorként szóba jöhető ember szerve megsemmisül, nem használható fel, visszaesik a szerv- átültetések száma. Törvényszerű­en emberek halála lehet az újabb következménye... Kórházunkban adminisztrációs hiba miatt nem veszítettünk el donort, bár nem munkaköri kötelességünk, csak emberségünk diktálja a szervátül­tetéseket segítő munkánkat. Bede Zsóka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom