Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1998-12-27 / 15. szám

Közkívánatra 1998. december 27. Arckép Hetedik oldal ™ Szilveszter Várkonyival Fürdőshow a Szé- chenyi-kertben szil­veszterkor - ez egyik állomása Várkonyi Attilának, aki most először beadta a de­rekát és amit soha nem tett eddig, hak­nit vállalt az év utol­só napjára. DJ Domi­nique hivatalos titu­lusát tekintve a Ju­ventus rádió PR- igazgatója, közked­velt szilveszteri bu­likban, a közgáz Egyetemi Klubban és a Budapest Sport- csarnokban is emeli majd a hangulatot. FOTÓ: GORDON ESZTER Az ember egy pillanatra nem figyel, a fotós meg éppen akkor résen van, kattint és máris kész a portré. Ennek a sorozatnak az is lehetne a címe, hogy Újra terjed a spanyolnátha. A bal oldali képen ugyanis Juan Carlos spanyol király fúga az orrát, mellette Boros Lajos Danublus- műsorvezető és Kosáry Domokos akadémikus tüsszent. r r r n JD TI y fű u Demszky lovasbalesete Enyhe agyrázkódást kapott Demszky Gábor, amikor lova Pilisvörösvár határában a jeges tala­jon megcsúszott és ő a földre zuhant. A főpolgár­mester a Budapesti Honvéd SE színeiben éppen a távlovagló-bajnokság következő fordulójára, a negyven kilométeres, rövid távú lovaglóverseny­re tréningezett. Az 1998-as Európa-bajnokságon pontszerző fő­polgármester karácsony előtti programjait le­mondta, orvosai tanácsára ágyban pihen. Bugyiperre készül Céline Nem a legjobban kezdődik az új esztendő Céline Dion számára. A kanadai-francia énekesnő másfél évvel ezelőtt szerződést kö­tött egy fehérne­műt forgalmazó úriemberrel, aki mindenét pénz­zé téve csak és kizárólag ezzel az üzlettel kez­dett foglalkozni. Dión azonban időközben igazi világsztár lett, és szívesen kibújt volna eme kötelezettség alól. A tönkrement férfi azonnal beperelte az énekes­nőt, az első tárgyalásra hamarosan sor kerül Kanadában. Sztárok másképpen A szerelmesek sorsa mellett mostantól a sztárok mindennapjaival is foglalkozik a tv2 képernyő­jén Kósa L. Adolf. Az első adásban karácsony alkal­mából Fenyő Mik­lós vallott saját magáról. Az álom- sztori-magazin az új évben hétvé­genként jelentke­zik majd, ahol a rajongók nemcsak a sztárokat, ha­nem magát a nép­szerű műsorveze­tőt is új oldaláról ismerhetik meg. Stahl Judi emberből vagyok Olvasóink kérték: mutassuk be Stahl Juditot a lapban. Az olvasó kérése természetesen parancs, bár az elhatározáskor még nem sejtettük, nehéz feladatra vállalkozunk. A tvS sztárriportere ugyanis otthoni tele­fonját nem veszi fel, a mobilját be sem kap­csolja. Ha pedig a munkahelyére ér, esti fel­adatának előkészítésével foglalkozik - ek­kor ezért nem ér rá. Már épp azon gondol­koztunk, lesben állunk a szakadó hóesésben az autójánál, vagy a kiskutyáját csempésszük ki az öltözőjéből. Hátha akkor a nyomunkba ered. Aztán váratlanul mégis meghallottuk kedves, igazi stahljuditos hangját a mobiltelefonban. Aztán az újságíró leül vele beszél­getni, és rádöbben, egy kollégával a legnehezebb jó anyagot készíteni. Mert félmondatos válaszokat kap (tán fél szavakból is megértjük egy­mást...), mert a legérdekesebb dol­gok, amiket megtud, szigorúan a privát szférába tartoznak. Marad te­hát a zavart kérdések, a félig kitárul­kozó válaszok órája.- Nem baj, ha nem kérdezlek cukrászmesterségről, rendezői diplomáról, tacskó kutyáról, ta­karításról, napi hajmosásról, fri- zurabeszárításról? Annyian kér­dezősködtek már ezekről a dol­gokról előttem, szerintem az ol­vasók is kívülről fújják, hogy pél­dául utálsz takarítani.- Boldog vagyok, ha végre nem ilyesmikről beszélgetünk.- Engem meglep, hogy bejöttél a „Tények” felvétele után az öltö­zőbe, kivetted a kontaktlencsét, felvetted a szemüveget, bedqbtál egy fél tábla csokoládét, és most itt ülsz velem szemben, várva a kérdéseket.- Mi ebben a különös?- A kontaktlencse. Aztán a szem­üveg. A csokizabálást sem gon­doltam volna.- 3,5 dioptriás a pápaszemem. Na­ná, hogy felveszem, ha kivehetem végre azt az undok kontaktlencsét, különben hasra esnék, olyan rövid­látó vagyok. A napi édesség is ugyanúgy hozzátartozik az életem­hez, akár mondjuk a kutyám.- De a kutya a hozzá való kötele­ző sétáltatással valamiféle egész­séges életmódra utal. Valahol azt is olvastam, naponta jársz tornázni. A táblányi csokolá- % dék ellenben...- Akkor még valamit elárulok magamról: imádom a jó bort is! Na, ehhez mit szólsz?! Sőt, ha éppen tudni akarod, ami­kor Pálffy Istvánnal olyan meghitten összesúgunk a hír- j ! műsor végén, néha ilyeneket mondunk két széles vigyor közt: „Te, olyan bort találtam az X. Y. üzletben, hogy mind a tíz ujjadat megnyalnád utána.” Ugyanis ő szintén a borok nagy szerelmese, igazi gourmand.- Muszáj minden szépet lerom­bolnod magadról?- Emberből vagyok, nekem is akad­nak jobb-rosszabb szokásaim. Kü­lönben sem számítok egészségmá­niásnak. A gyengém, hogy irtózom a betegségektől, igazi hipochon- dernek számítok. Ha fáj a fejem, azonnal agydaganatra gyanako­dom. A retikülöm különben tele van különböző csodapirulákkal, a patikába csodálattal nyitok be, mindig végigböngészem a legfris­sebb választékot.- Ahogy más egy könyvesbolt­ban vagy a ruhaüzletben...- Butikban engem sosem találnál meg, annyira nem érdekel a divat. Könyvüzletbe viszont szinte napon­ta járok.- Mit vettél így karácsony tájt legutoljára?- Ezt elmondom, mert úgysem talál­nád ki: „Kutya utónévkönyvet”. És remekül szórakoztam rajta!- Milyen nő, aki nem divatozik? Civilben bakancsban Képzelt beteg- Furcsa. Sosem találtam magamat egyszerű esetnek. A fegyelmezett élet, ha nem lehetek a magam ura, például mindig zavart.- Akkor neked találták ki ezt a na­pi esti „malenkij robotot”...- Sosem állítottam, hogy életem vé­géig ezt akarom csinálni. Most azonban még élvezem. Egy ideig vállalható csupán, hogy a hétvégék kivételével egyetlen estém sem sza­bad. Kimarad a színház, a mozi, a barátok. Szombat és vasárnap este mindez nem pótolható.- Van amikor Máté Krisztina vált I fel hétköznap esténként.- Persze, ha jó előre, négy héttel ko­rábban szólok! Különben hétfőtől péntekig enyém a pálya!- Olvastam egy kritikát, amiben azt írták, Pálffy Istvánnal túl so­kat viháncoltok, nevetgéltek a kamera előtt. Nem kaptatok még II megrovást, pénzbüntetést egy- egy bakiért?- Nem bizony! A magunk urai va­gyunk, nem szólnak a főnökeink bele, mit csinálunk, hogyan konfe­ráljuk fel az anyagokat.- Azt sem írták elő, hogy te soha II nem kérdezheted a riportalanyt?- Ez István dolga a „Jó estét Magyar- országban”, így szól a megállapo­dás közöttünk. A „Tények plusz­ban”, mivel én csinálom, ha vendég érkezik, akkor természetesen én faggatom.- A képernyőn nem viselsz nyak­láncot.- És órát, gyűrűt, semmilyen ékszert sem. Pokolian zavar. Egyedül a klipsszel teszek kivételt az adás per­ceire.- Az utcán nemigen ismernek fel: lófarok, farmer, bakancs, szemüveg. De szilveszterre csak kiöltözöl...- Minek? Hiszen társasjátékot ját­szunk majd Fóton a párom szülei­vel, testvéreivel. Egyébként sok­szor szórakoztat, hogy az igazi kül­sőmmel mennyire elbújhatok az emberek között. A múltkor az ut­cán egy néni megszólított: „Tudja, kedveském, egy kicsit hasonlít a mosolya a tévéből ahhoz a Stahl Juditéhoz!” Azzal a botjára tá­maszkodva továbblépegetett. Én meg azóta is azon gondolkodom, tulajdonképpen mit jelenthet az a szó: sztárság? Vágó Ágnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom