Új Néplap Vasárnap Reggel, 1998. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)
1998-10-11 / 4. szám
Ezer helye lesz a pénznek „Egymillió forint. Hej, de szép kerek összeg! De jó lenne ez nekem!” Minden bizonnyal sokan sóhajtanak így fel gyakorta, de hogy tesznek-e valamit is a vágy valóra váltásához, már nem biztos. Pedig elég csak megvenni Vasárnap Reggel című hetilapunkat, amellyel milliomossá tesszük a kedves olvasót. Lám, így tett a Török- szentmiklóshoz tartozó Surjányban Derzsi Ferenc is, akinek bizony nagyon jól jött a pénz. Az első telefonhíváskor Derzsi Ferenc, a boldog nyertes még dolgozott, ezért a felesége, Andrea vette fel a kagylót.- Kedves asszonyom, mit szólna, ha nyertek volna egy vasalót ezzel a vasárnapi újsággal?- Jó lenne - érkezett a válasz. - Ennél már csak az számítana csodálatosabbnak, ha kettőt nyertünk volna - így a felelet.- Tessék letenni a kagylót. Öt perc múlva új ra hívom, lehet, még csodálatosabb hírrel... A szerkesztőségben még egyszer ellenőriztünk minden adatot, majd pár perc múlva megérkezett az újabb értesítés: nem egy vasalót, nem is kettőt, hanem egymillió forintot nyertek. Később otthon, Surjányban, a nem teljesen kész lakásban beszélgettünk.- Őszintén szólva hittem is meg nem is, hogy ekkora szerencse ért bennünket. Mert eddig a lottón egy kettes volt a csúcs. Felhívtam Ferit, ő is nehezen emésztette meg.- Hol dolgozik, asszonyom?- Munkanélküli vagyok. Nevelem a gyerekeinket. Két kislányunk közül az idősebbik elsős, a másik ötéves, és még óvodás. Hogy több jusson, jószágtartással is bajlódom. Derzsi Ferenc és a családja örül a szerencsének- Én pedig pár hónapja lettem maszek asztalos - veszi át a szót a férj, Derzsi Ferenc. Noha én fejtettem meg a rejtvényt, Andrea telefonált. Már az előző héten is, de akkor nem jött össze. Most, másodikra sikerült.- Hol vették a lapot?- A négyes főútvonal melletti éjjel-nappali büfében.- Mit vásárolnak a nyereményből?- Nekem jó lenne egy kerékpár - így a nagyobbik lány.- Nekem Barbie baba kell - szól a kicsi.- Nekem asztalosgépek a vállalkozáshoz. Fotó: I. CS. Meg a házon is akad még tennivaló - folytatja a családfő.- És mit kap az anyuka, aki tulajdonképpen telefonált?- Gyanítom, nem maradok én sem ki. De még most is nehezen hiszem, hogy ekkora szerencse látogatott meg bennünket... Pedig ez így igaz. Jó helyre jött a pénz a dolgos, szorgalmas Derzsi családhoz, ahol ezer helye van. Akármire is futja, elmondhatják magukról: újságunk segítségével végre Fortuna kézen fogta őket. D. Szabó Miklós 1998. október 11. Harmadik oldal Október 4., vasárnap: Karcagon hatodik alkalommal tartották meg a jeles lovasnapot, amelyen megjelent a ka-' zak nagykövet, Tuleutaj Sulej- manov és Horváth László tiszteletbeli konzul is. Október 5., hétfő: Fennállásának 40. évfordulóját ünnepelte a szolnoki Kertvárosi Általános Iskola. • Az idősek világnapja alkalmából a karcagi idős könyvtári olvasókat köszöntötte polgármesterük, dr. Fazekas Sándor. Ugyancsak Karcagon a Barbaricum Könyvműhely 1848/49-es kunsági eseményeket feldolgozó könyveket adományozott a helybeli iskolásoknak. Október 6„ kedd: Az 1849-ben e napon kivégzett hős aradi vértanúkra emlékeztünk megyeszerte. • Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter látogatottá megyeszékhelyre Szalay Ferenc polgármesterjelölt meghívására. A vendég egyebek mellett a 4-es főút fejlesztését vázolta fel. Ugyanekkor Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma államtitkára is Szolnokon tartott tájékoztatót. A volt polgármester a Nemzeti Színház építéséről szólt. Október 7., szerda: Dr. Gógl Árpád egészségügyi miniszter - dr. Fazekas Sándor polgármester meghívására - Karcagra látogatott, ahol megtekintette a rekonstrukció előtt álló kórházat. A miniszter ezt követően Mezőtúrra is ellátogatott. • Szolnokon Őry Csaba, a Szociális és Családügyi Minisztérium államtitkára kijelentette, több ponton is reformokra szorul az érdekképviselet. Október 8., csütörtök: Vita bontakozott ki a kunszentmártoni önkormányzat és az ÁNTSZ között, mert a kunszentiek által felajánlott épületet a tisztiorvosi szolgálat nem fogadta el, sőt Kunszentmártonban megszűnne az ÁNTSZ-intézet és átköltözne Mezőtúrra. • Lobbycsoport alakul a 4-es főút fejlesztésére - jelentette be Szolnokon Varga Mihály, a Pénzügyminisztérium államtitkára. Október 9., péntek: Szolnokon megnyílt a Globe fesztivál, a középiskolai színjátszók seregszemléje. Ugyancsak a megyeszékhelyen meg- kezdődötta Bor, étek, mulatság címűtöbbnapos rendezvény, amelyen az ország leghíresebb borászaival is találkozhattak az érdeklődők. Október 10., szombat Felszentelték az ökumenikus templomot Rákó- cziújfaluban. • Berekfürdőn országos cserkésztalálkozót rendeztek. Diiska „mamaszerepben” Két-három éve már szívébe zárta a szolnoki közönség Lugosi Claudiát. A Leányvásár Lucyja és Bessyje, a Csárdáskirálynő Sylviája később a Hairben valóban saját magát, a kismamát alakította. A szezon végén már nem is volt szükség kispárnára, hogy pocakja legyen, kislánya, Polla „végigtáncolta, -énekelte” benne a musicalt. Ezért az elmúlt évadban hiába kerestük Claudia nevét a színlapon, ő a mamaszerepet próbálgatta a’ gyerekszobában. Most ismét a Szigligeti Színházban játszik, egy év „pihenő” után a János vitéz lluskájaként - Szőlőskei Tímeával váltott szereposztásban játsszák a darabot - tér vissza a színpadra.- Bár nagyon jó újra színpadon lenni, rengeteg félelem volt bennem, amikor visszajöttem. Egyrészt tartottam attól, hogy a kicsivel mi lesz, hiszen egy évig állandóan együtt voltunk. Szerencsére találtam egy hölgyet, Magdikát, aki rengeteget segít, csakúgy, mint mindenki a színházban. Fára s z t ó úgy dol- gozni, hogy a ^ bák után még Polla is igényli a törődést, de csodálatos érzés, hogy nem az üres lakásba kell hazaérnem, hanem tudom, hogy ő vár rám. A férjemet sajnos Pesthez köti a munkája, ő ezért most csak hétvégi apuka lehet, a próbaidőszak után azonban újra teljes lesz a család. Másrészt attól féltem, hogy az egyéves kihagyás érezteti majd hatását. A terhesség alatt huszonöt kilót felszedtem, így az első megpróbáltatás a fogyókúra volt. Azután rájöttem, hogy Iluska megformálása jóval összetettebb feladat, mint elsőre gondolná az ember. Ráadásul ez az állandóan a fellegekben járó kislány nagyon is „földközelben” tölti a darab jó részét, csúszva-mászva pedig igazán nem könnyű énekelni. A rendezővel, Bal Józseffel azonban nagyon jól tudunk együtt dolgozni, sokat segített abban, hogy megértsem Iluska lelkivilágát. Sőt, amikor otthon gyakoroltam a dalokat, meg persze az állandó mosást, pici lányom is mosott, énekelt velem együtt, volt hát segítségem. Kezdeti félelmeimet tehát jórészt sikerült eloszlatni, de igazából a közönség szeretetében bízom.- A János vitéz után hamarosan újabb próbaidőszak következik ...- Valóban, november végén kezdjük a Hegedűs a háztetőn próbáit. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy Schwajda György igazgató úr ebben a darabban is nekem adta a középső lány szerepét, így gyakorlatilag két főszereppel térek vissza a színpadra. Addig azonban még egy fontos esemény vár ránk. Alig egy héttel a János vitéz premierje után ismét ünnepiünk: Polla lányom ugyanis október 24-én lesz egyéves. Már most várom, hogy néhány év múlva elvihessem egy-egy gyerekelőadásra. Csodálatos érzés lesz, hogy a nézőtéren a saját lányom is ott ül, neki is játszom. szilvási Esküvő mentőkutyákkal Nem mindennapi esküvő zajlott tegnap délután a szolnoki városházán. László Tímea és Csutak Loránd esküvőjén ugyanis a menyasszony és a vőlegény oldalán az anyakönyvvezető elé járult két mentőkutya Is. Loránd kutyája Bessi - hat éve, vagyis a férj tizenhat éves kora óta vannak együtt. Tímea kutyáját Orlynak hívják, Lorándtól „örökölte” őt. A két fiatal a mentőkutyázás kapcsán ismerkedett meg. A szolnoki László családban az édesapa, László István és felesége évek óta foglalkozik kutyákkal, tagjai az elismert szolnoki készenléti mentőkutyás egységnek. Gyakran jártak a miskolci mentőkutyásokhoz tapasztalatcserére. Ott találkoztak Csutak Loránddal, aki a miskolci csapat tagja volt.- Én már akkor mondogattam az anyjának, amikor még nem is ismertem Tímeát, hogy: „Van neked egy lányod, kerüljek csak a közelébe!” - emlékszik vissza az előzményekre Loránd.- Persze ez akkor még nem volt komoly. Aztán a harmadik nemzetközi bajnokságra eljött Tímea is, ott ismerkedtünk meg. Egyre többször találkoztunk. Aztán egyszer eljöttem nyaralni Tímeához Szolnokra, és itt maradtam. Bár a miskolciakkal tartom a kapcsolatot, itt, Szolnokon alakítottunk egy ütőképes csapatot. Ugyanis Tímea folytatta a családi hagyományt, mentőkutyázni kezdett. Orly egyéves volt, amikor nekiadtam.- Hogyan született az ötlet, hogy a kutyák is részt vegyenek az esküvőn?- Mindenki ott volt, akit szeretünk, és ők a legközelebbi hozzátartozóink közé számítanak. Annyi mindenen mentünk már keresztül a kutyákkal együtt. Évek óta a szabadságot is csak a mentőkutyázás jelenti, mert vagy riasztásra, vagy versenyre mentek el a szabadság napjai.- Érzékelték a kutyák, hogy mi történik az esküvőn?- Ők mindig tudják, ha valami rendkívüli dolog történik. De tudnak viselkedni, hiszen nemegyszer voltak már fogadáson, sajtóértekezleten.- A menyasszonyi ruhánál az jelentett némi gondot, hogy a kutya megszokta, mindig láb mellett jön - meséli Tímea. - A ruha miatt viszont távolságot kellett tartani, de ezt otthon alsószoknyában begyakoroltuk. Bessi és Orly, a hűséges mentőkutyák részt vettek gazdáik életének egyik legörömtelibb pillanatában. Az esküvői fotókon is szerepelnek, mint családtagok. A lakodalom idejére azonban hazamentek, az már túl nyűgös lett volna nekik, nem beszélve az ínycsiklandó falatok állandó csábításáról. Kárpótlásul viszont ők ehették meg a menyasszonyi tortáról a marcipán párt. Paulina Éva Fotó: Mészáros János Mentókutyázás közben szövődött a szerelem VASÁRNAP REGGEL Albizottságot akarok! Albizottságot akarok létrehozni, albizottságot akarok létrehozni - döbbentem rá hirtelen. Mert micsoda dolog az, hogy az ember egy tisztességes albizottságot sem tud összeverbuválni nyomorult élete során? ! Tudom, persze, mindenkinek a könyökén jön már ki az albi- zottságosdi, merthogy becses hazánkban naponta alakul egy, sőt kettő is. De sebaj, honfitársaim, nekem is szorul egy hely a sok albizottság között. Azt vallom, hogy jobb ma egy albizottság, mint holnap egy „sima” bizottság, pláne holnapután egy főbizottság! Merthogy mindent ki kell vizsgálni. A legfőbb szempontok pedig: ki kivel, mikor és hol. Ezek a amerikaiak is mennyit elbíbelődnek ezzel a Clintonnal! Hát akkor nosza, mi is rágódjunk valamin. Ha megvan az egyik albizottság, máris jöhet a másik, hiszen szorít az idő, sok még a teendő. Én, kérem, utoljára mondom, albizottságot akarok létrehozni! Hogy miről? Hogyhogy miről?! Hát az egyik legfontosabb kérdésről, ami nélkül nem megy tovább az élet, sőt megáll, kész, amitől úgy érzi az ember, itt a világ vége, passz, nincs tovább! Hát arról, hogy mikor lesz már vége ennek az egész, nyüzsgő albizottságosdinak. Tóth András
