Új Néplap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-01 / 281. szám
„Születésnapjukat” ünnepelték Egész napos, szép programmal ünnepelte 5. születésnapját Zagyvarékason a „Kék Ibolya” művészeti csoport. Énekkaruk, tánccsoportjuk szép eredményeket ért el különböző versenyeken, bemutatókon. Fekete Gábomé vezetésével és Földes Imre lelkes szervező munkája eredményeként országosan is ismertté vált a főleg nyugdíjasokból álló csoport. Énekkaruk - melyet Haj- mann Béla vezet - s tánccsoportjuk Koncsek Erzsébet irányításával jókedvvel, szívesen próbál hetenként. Vidáman, szeretettel készülnek minden fellépésükre. Szép számmal voltak meghívottjai az ebéddel, vendéglátással egybekötött kellemes programnak. A rendezvény köszöntővel, a zászlóra szalagkötéssel kezdődött, melyet szentmise, majd ünnepi felvonulás követett. Ebéd után a helyi és meghívott énekkarok - képeinken is megörökített - műsorában gyönyörködhettünk, s azt követően vidám táncos szórakozással tölthette idejét a népes vendégsereg. A talpalávalót a tehetséges zenészek szolgáltatták. Köszönjük a meghívást, a felejthetetlen programot. Kívánunk a lelkes, tehetséges csoportnak és vezetőinek jó egészséget, szép sikereket és sok-sok boldog együttlétet. A JNK-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesületének Elnöksége Akikről tanítványaik ma sem feledkeznek el Aranydiplomás pedagógusok A debreceni Nagytemplomban vette át tanítói aranydiplomáját a karcagi Főző Imre és Főző Imréné. Ma már mindketten nyugdíjasok, ám tanítványaik nem feledkeznek meg róluk, nincs hét, hogy valaki be ne kopogna hozzájuk. Főző Imrének, mielőtt elkezdte tanulmányait a debreceni református tanítóképzőben, zenei különbözeti vizsgát kellett tennie, erre Bőd Lajos készítette fel. Amikor 1948-ban megkapta az oklevelet, Alattyánba helyezték. 1950-ben levelező tagozaton elkezdte Miskolcon a magyar-történelem szakot. Itt ismerkedett meg feleségével, s amikor összeházasodtak, őt is Alattyánra helyezték. Két évvel később jöttek haza tanítani Karcagra, a Zádor úti, majd a Kálvin 2. általános iskolába. Imre bácsit 1963-ban kinevezték a Kiskulcsosi Általános Iskola igazgatójává, melyet 23 évig irányított. Főző Imréné - ahogy ő fogalmazott - mindig közkatona volt. A Főző házaspárt pályafutása alatt legalább száz gyermek követte a tanári pályán. D. E. Negyvenéves találkozó Múlt és jelen a jövőért Tiszafüreden találkoztak a Kossuth Lajos Gimnázium 1958-ban érettségizett diákjai. Ennek a találkozónak több megható momentuma is volt: az egyik talán az, hogy 30 év szünet után csaknem teljes volt az „A” és „B” osztály létszáma a névsorolvasásnál. A másik az, hogy a szélrózsa minden irányában szétszóródott nagy generáció - közülük alig maradtak Füreden (például Fekete Sándor, Balogh Pál, Baranek Piroska, Sza- mosvári Imre, Hatvan Gyula és Szőke Kálmán), nemcsak a múltra, hanem a jövőre is gondolt. A tanárlegendák - Ghiczy György, Csukás György osztályfőnökök, Zemlényi Zoltán és Nagy Pál tanár urak volt nebulóikkal emlékeztek egykori igazgatójukra, Varga Fe- rencre, és szeretett kollégájukra, Vincze Imrére. Ám jutott virág a temetőben Tiszafüred örökös, mindezek mellett legendás és „címzetes” pedellusának, Balogh Pali bácsinak és feleségének a sírjára is. A legfájdalmasabb persze a füredi temetőben nyugvó volt osztálytársra, Szűcs Idára való emlékezés csendje volt. A volt „játszótársak” különös tisztelettel hajtottak fejet a Debrecenben nyugvó dr. Tokay Ida emlékének, akivel kapcsolatban különösen büszkék arra, hogy ma az őróla elnevezett alapítvány segíti a tehetségek gondozását a tiszafüredi gimnáziumban. Mindezekkel együtt az ünnep kiváló hangulatú esettel folytatódott a Nemzeti étteremben, ahol a hajdani nagy generáció -iskolaigazgató, mérnök, katonatiszt, futballbíró, gyógyszerész, állomásfőnök egyaránt öregbítette a füredi oktatás jó hírét a világban - méltóan nosztalgiázott hajnalig. Hogy aztán reggel ismét az utódokra gondoljanak, hiszen úgy döntöttek: a találkozóra összegyűjtött pénzkeretük maradványát átutalják a Kossuth Lajos Gimnázium tehetséggondozó alapítványának a számlájára.-pAz oldalt összeállította: Simon Béla Fotók: Mészáros János Nem kellene a világ kincse, csak ... Nyugdíjasok a Bügén Büge a víz ölelésében Hat ház, hét család - ennyi a Büge. Tószeg összefüggő házsoraitól kétszáz méternyi üres sáv választja el. Nyáron porfelhőt ont az odavezető út, ősszel kerékagyig érő sár maJancsó István: — Apad-e már? rasztalja az arra járót. Most víz öleli körül a telepet. A széles út homokzsáksoron kialakított keskeny járdává szűkült. Kiss Iván nyugdíjas portájának bejáratát a víz vette birtokába. Az átvágott kerítésen át közlekednek. A kertajtót is nyugodtan nevezhetnék vízikapunak. A küszöbtől egy lépést sem tehetnek száraz lábbal. Ott morajlik a Tisza. A négyszáz négyszögöles kert nem kelt ígéretes tavaszt. S a távolabb lévő, ugyanilyen földterületük sem.- Rossz volt ez az év - mondja a felesége. - Annyi érték sem termett, amennyit belefektettünk. A kilométernyi víztükör túlsó partján a Tiszamenti Vegyiművek üzemei derengenek. A közeli fákat markába fogta az ár. A ház bejáratától négy-öt méterre húzódó drótkerítés csitítja a hullámokat. Félelmetes a látvány. Kiss Iván mégis egykedvűen néz körül:-Nem félek, hiszen már több árvízzel volt dolgom. Hetvenben ki is telepítettek bennünket.- Majd csak visszajön a jó idő - reménykedik Kissné. - Tavasszal olyan gyönyörű itt minden.- Én sem hagynám itt Bü- gét, pedig nem régen lakom itt - vélekedik a hetvenkét éves Jancsó Istvánná. Bármily rémisztő is az ár, annak időleges volta kimondatlanul is érződik körükben. Hamar a mindennapi életre terelik a szót:-Nagyon kellene ide egy utcai égő - jegyzi meg Kiss Iván. - A sötétben csak bottal tudok közlekedni.- Nem kellene nekem a világ kincse, csak az, hogy nyugodtan éljek - önti szóba vágyait Jancsó néni. Az éjjel sem aludtam, csak idegeskedtem. Huszonnyolcezer ötszáz forintból tengődünk ketten. Kiss Iván újdonsült nyugdíjasként alig kap többet tizen- nyolcezemél. Áz egyik lánya férjnél, a másik még otthon van. A felesége reménykedik: Tenger a kapunál-Ha elmúlik a tél, köny- nyebb lesz. Akad majd valamilyen napszám nyugdíjkiegészítőnek. Biztonságunk érdekében Sokszor hallunk elképesztő eseteket: hogyan fosztanak ki magányos, idős embereket a bűnözők, miként hatolnak be lakásokba, nem egyszer meg is sebesítenek otthon tartózkodó, óvatlan nyugdíjasokat A következőkben bűnüldöző szakember ad megfoga- dásra érdemes tanácsokat arra: miként viselkedjenek az idős emberek, hogy ne vágjanak bűncselekmények szenvedő alanyává. 1. A lakása névtáblájára egyedül lakó hölgy ne úja ki a teljes nevét, éppen elég a vezetéknév. 2. A bejárati ajtót még néhány perces eltávozásnál sem ajánlatos nyitva hagyni. 3. Ha valaki hazatérve kintről észreveszi, hogy betörtek hozzá, ne menjen be egyedül a lakásba, mert elképzelhető, hogy a tettesek még bent vannak. 4. Ha valaki csenget a lakásajtónál, nem kell a biztonsági láncot azonnal kikapcsolni, az sem tanácsos, hogy az ajtónyíláshoz közel álljunk, nehogy megragadhassanak, vagy gázspray-vel lefújjanak. 5. Vásárláskor nem okos dolog a szükségesnél több pénzt magunkkal vinni, nagyobb címletű bankjegyeket lobogtatni. 6. Bármilyen kedves a szívünknek, ne viseljünk egyszerre több drága gyűrűt, láncot vagy más ékszert. 7. Ha hosszabb időre elutazunk, ne húzzuk be az összes függönyt, ne engedjünk le minden redőnyt, s kérjük meg a szomszédot, hogy időnként vegye ki a postaládánkból a nekünk szóló küldeményeket. 8. Lehetőleg ne kölcsönözzön pénzt idős ember, és ne mérjen ki bort gyanús alakoknak. 9. Nyugdíjasként se számoljuk fel baráti körünket. A látogatók, a vendégek elriasztják a rosszban sántikálókat. 10. Ne tartsunk otthon nagyobb összegű készpénzt, és ne sajnáljuk a költséget biztonsági zár felszerelésére. (FEB) Előbb pucérnak kellett lenni Á vasút volt az életűk Közel négyszázan vannak a vasutas szakszervezet nyugdíjas alapszervezetében. Voltak többen is, de a Járműjavító nyugdíjasai különváltak tőlük. Lehetnének most is többen, de a nyugdíjas éveiket kezdők többsége az üzemi alapszervezetben marad. Korábban erre nem volt mód. A vasúthoz kötődtek egész életükben, mégsem mondható róluk, hogy azonos munkaterületen dolgoztak, hiszen a pályafenntartástól, a vontatástól, a MÁV-kórháztól és a kocsijavítástól is kerültek hozzájuk. Mégis egy családhoz tartozónak tartják magukat. Éiatal korukban rangot jelentett vasutasnak lenni, - bár a kezdet nem volt fenékig tejfel akkor sem. Parács Imre főbizalmi azt mondja erről: „Hiába volt szakmája az embereknek, előbb pucérnak kellett lenni, salakot, szenet lapátolni.” A későbbi évek viszonylagos jólétének híre azóta is kísért anyagi helyzetük most korántsem nevezhető rózsásnak. Többségük nyugdíja húsz-egynéhány ezer forint, de vannak, akiké csak tíz-egynéhány ezer. Ezernyi ügyes-bajos dolog adódik ebből, azok orvoslását segítik a szerdánkénti fogadóórákon. A nyugdíjas alapszervezet nem dúskál a pénzben, hiszen a tagdíj segélyekre megy. Beteglátogató csoportjuk csekély értékű ajándékot visz társainak, s megkérdezik, miben segíthetnek. El- kél a segítőkéz, hiszen jó részük benne van a korban. Van köztük olyan, aki két esztendő múlva a századik születésnapját ünnepli. A nyolcvan éven felülieket tiszteletbeli tagoknak tekintik, s nem kémek tőlük tagdíjat. Egy részük azonban minimális nyugdíja ellenére - ragaszkodik ahhoz, hogy legalább jelképes ösz- szeget fizessen. A MÁV-nál azt mondják a nyugdíjasnak: „Csak pénzt ne kéijenek.” A nyugdíjasok megértik a MÁV helyzetét. Számukra az is sokat jelent, ha valamelyik vezető elmegy közéjük, s tájékoztatja őket a vasút helyzetéről, fejlődésének lehetőségeiről. Érdeklődéssel kísérik az ilyen tájékoztatókat, hiszen a nyugdíjba kerülés csak a munkaviszonyukat szüntette meg, a vasúthoz való kötődésük érzését nem. Van egy Boross Gábor Klubjuk is - száz körüli létszámmal. Akiket érdekel az amatőr színjátszás, a kirándulás és egyéb szabadidős tevékenység, az belép ebbe a klubba, amelyik anyagi tekintetben a MÁV Csomóponti Művelődési Házhoz, de a nyugdíjas alapszervezet felügyelete alá tartozik. Sok minden változott a nyugdíjas vasutasok életében. Egy azonban nem változott, nevezetesen az összetartozás kimutatható érzése, amiről példát vehetnek a mai fiatalok.
