Új Néplap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-05 / 285. szám

1998. december 5., szombat 5. oldal Körkép ______________Nézőpont Kel l-e nekünk adórendőrség? Én ugyan egyáltalán nem vágyom adó- rendőrségre, azonban a gazdaságban el- butjánzó bűnügyek, s maga a feketegaz­daság méretei is indokolttá teszik e szer­vezet létrehozását. Remélhetőleg az adó- rendőrség megfelelően felkészített emberekből áll majd, akik olyan magas szintű szakmai tudással rendelkeznek, hogy a nagyhalak sem tudják kikerülni a hálójukat. Ám éppen ezzel kapcsolatban van némi félelmem is. A honi gyakorlatban eddig úgy tűnt, inkább a kisebb csalók kerülnek horogra, miután a nagyok rendelkeznek annyi pénz­zel, összeköttetéssel, szakértői háttérrel, hogy ki tudnak bújni az adófizetés, sőt olykor az igazságszolgáltatás alól. Márpedig az átlagpolgár nem elsősorban a sarki fűszeres feketén foglal­koztatott alkalmazottjának felderítését, netán a bukásra álló ne­bulókat adómentesen korrepetáló pedagógusok megbüntetését várja az adónyomozóktól, hanem a ’80-as évek végétől Ma­gyarországon uralkodó vadkapitalizmus zavarosában halászók lefülelését. E téren ugyanis bőven van még mit tenni! Ám mivel a pénzesebb „feketézők” részéről nagyobb az el­lenállás mindennemű felderítéssel, büntetéssel szemben, félő lehet, hogy a kisebb ellenállást, a kevésbé ravasz megoldásokat kereső kisvállalkozók eshetnek „áldozatául” az adórendőrök­nek. Persze az „áldozat” sem makulátlan, mert a feketén foglal­koztatás, a számla nélküli szolgáltatás és termékértékesítés az állami költségvetésbe fizetendő összeg lefaragását szolgálja. A megspórolt közpénz pedig annak a vállalkozónak a vagyonát gyarapítja, aki ezzel a megoldásával a tisztességesen dolgozó­kat irritálja. Mert látni kell: van, aki megteheti a feketézést, s van, akinek minden bevétele hivatalos forrásból származik. Ezért nem is lehet csodálkozni azon, hogy ők egyetértenek az adórendőrség felállításával, annak minden szigorával együtt - legyen akár alkalmazott, akár vállalkozó. Ázon lehet még persze vitatkozni, hogy milyen titkosszolgá­lati eszközöket vethetnek be az „áfazsaruk”. De végre meg kel­lene állítani ezt a folyamatot, vissza kell szorítani, s elrettentő­nek kell lennie a büntetésnek. Más eszköz ugyanis eddig nem vezetett eredményre. S ha megkezdi működését az adórendőr­ség, akkor remélhetőleg az állami pénztárca bevételi oldala, a gazdaság tisztasága - a társszervekkel együtt(!) - kellően ellen­őrzött és biztosított lesz. Még várom azt az előteijesztést is, mely a központi költeke­zés szigorú ellenőrzésére vonatkozik, ami az állami szervek, in­tézmények tékozlását fékezi meg, úgy, hogy a büntetés sem marad el. Adományok Szabolcsba Tegnap reggel indult útnak az a teherautó, amely az ár­vízkárosultak javára össze­gyűjtött szolnoki adományo­kat szállítja Szabolcsba. Hetek óta folyt a gyűjtés Szol­nokon és a környező települé­seken az árvízkárosultak meg­segítésére. A lakosság a vörös- kereszthez, illetve az iskolákba vitte be az adományokat, ame­lyeket a vöröskeresztnél cso­portosítottak és csomagoltak. Mint Pusztai János, a vörös- kereszt Szolnok városi szerve­zetének vezetője elmondta, nem volt lehetőségük arra, hogy külföldre vigyék a se­gélyt, ezért úgy döntöttek, hogy a hazai árvízkárosulta­kon segítenek. Fölvették a kapcsolatot a Szabolcs-Szat- már-Bereg megyei vöröske­reszttel és a károsult falvak polgármestereivel. Tájékozta­tásuk alapján három faluba visznek adományt: Botpaládra, Kispaládra és Mándra. A pénteken Szabolcsba in­duló teherautónyi segítség ru­hákat és tartós élelmiszereket tartalmazott. A lakosság, illetve a szol­noki áfész pénzadományából is élelmiszert vásároltak a rá­szorulóknak. A teherautót egy tószegi vállalkozó bocsátotta ingyen a vöröskereszt rendelkezésére. Aki mindig a fellegekben jár... A karcagi Darazsac András berepülőpiló­taként 5500 órát töltött a levegőben és 22 ezer felszállást tudhat maga mögött Szá­mára az egyik legjobb érzés a felhők kö­zött repülni. Pályafutása alatt gépével ke­resett már eltűnt idős asszonyt, oltott égő napraforgótáblát és kutatott bűnöző után. Amikor tizenhat évesen otthon bejelentette, hogy pilóta lesz, édesanyja sírt, megpróbálta lebeszélni szándékáról, édesapja - aki fiatalon vitorlázó repülő volt - beletörődött dön­tésébe. Első felszállása után, 1976 hús- vétján, egy életre elkötelezte magát a repüléssel. 1982-ben a nyíregyházi fő­iskolán szerzett repülőgépvezető-pilóta diplomát, majd a szolnoki sportrepülő­téren motorosrepülő-főoktató lett. Ót év alatt akadtak tehetséges és repülésre al­kalmatlan növendékei. Amikor minősí­tette őket, mindig saját „visszapülantó tükrét” használta; a hibákat, erényeket objektiven tárta fel, hogy a tehetségte­len ne kapjon túl nagy pofont, a tehet­ségessel pedig ne szaladjon el a ló. 1987-ben a MÉM Repülőgépes Szolgá­latához került. Életének jelentős állomása 1991, amikor magánvállalkozóként kezdett el dolgozni. Jelenleg az Aero-Wasp légi­szolgáltató egyéni cég tulajdonosaként négy repülőgéppel végez ejtőernyős és sportrepülést, kiképzést, légireklám-re- pülést, sőt tűzoltást. Karcag-Kunmada- ras-Nagyiván-Bucsa térségében Z 37- es, Cmelak típusú gépével pedig mező­gazdasági munkákat vállal. Ahogy mondani szokás, a puding próbája az evés, így ő is ki akarta már próbálni az ejtőernyős ugrást. Meg is szervezte, ki vezesse aznap a gépét, ám az időjárás közbeszólt, ezért el kellett halasztani a felszállást. Gépeit a kunmadarasi repülőtéren tárolja, így általa ott egyfajta kisgép fel- és leszálló- hely is működik, előzetes bejelentés alapján ő adja meg az engedélyt az itt leszállni kívánó pilótáknak. Ahogy hallgatom Darazsac Andrást, nem csodálkozom, hogy nyolcéves fia már most rajong a repülésért. Balázs a Györffy István iskola másodikosa, szeret rajzolni, barkácsolni, s Dodó kutyájával is sokat ját­szik. A feleség ugyan nem örül, hogy Ba­lázs minden szabad idejében apjával repül, miután azonban a fiúk vannak túlerőben, Erika nem tehet mást, mint a kifutópálya szélén izgul, és várja a család szerencsés földet érését. D. E. Darazsac András AN-2 gépével Beszélgetés Hámori Józseffel, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma vezetőjével Visszaadni a művelődési házak korábbi rangját A közelmúltban megyénk vendége volt Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a vezetője, minisztere. Ebből az alka­lomból Fegyverneken készült vele interjúnk.- Miniszter úr! Azt hallottuk, hogy megyei gyökerekkel is rendelkezik a családja.- Korábbról kezdepi, hiszem a Brenner család révén Koszto­lányival vagyunk, voltunk ro­konságban. Olyannyira, hogy a nagyszüleim szabadkaiak, de édesapám már pesti. Orvosként dolgozott, aki az 1929-es nagy gazdasági világválság után Fegyvemeken megpályázott egy orvosi állást. Megnyerte, és 1930 és 1948 között a község­ben laktunk.- Ott született?- Igen, 1932-ben. Több he­lyen jártam gimnáziumba, vé­gül Törökszentmiklóson érett­ségiztem. Tizenhat évig nekem a nyári szüneteket, az igazi sza­bad diákéletet Fegyvernek je­lentette, ahol felejthetetlen va­kációk vártak rám. Édesanyám is velünk, a testvéreimmel volt, főzött ránk, és sokszor füröd­tünk a Tiszában, sőt át is úsz- tuk. Akkor még ez a folyó jóval tisztább volt.- És miért költöztek el Fegy- vemekröl?- Muszájból, mert 1948-ban az akkori hatalom édesapámat is a rendszer ellenségének, re­akciósnak minősítette, ezért más helyre kellett távoznunk.- Maradt tüske önben ?- Egyáltalán nem. Ugyanak­kor szívesen jöttem Fegyver- nekre, a citerazenekarok, nép­dalkörök rendezvényére, bemu­tatójára, hogy együtt örüljek az emberekkel.- Mi az eredeti foglalko­zása?- Biológus vagyok, agyku­tató. Azért teljesen nem szakad­tam el a hivatástól, hetente két­szer benn vagyok a laborban.- Mi a szaktárcája fő célkitű­zése?- Több van: az egyik legfonto­sabb visszahozni a vidéki műve­lődési házak, otthonok szerepét, jelentőségét. Mert húsz éve még - akár most itt - együtt szórakoz­Egyik fontos célunk: visz- szaadni a vidéki kultúrhá- zak régebbi összetartó rangját — hangsúlyozta Hámori József miniszter FOTÓ: M. J. tak az emberek, de azóta a televí­zió egy-egy külön helyiségbe láncolta őket. A millenniumi ren­dezvények eredményeképpen jó lenne, ha sokan közülük olykor­olykor visszamennének, együtt örülnének, dalolnának, szórakoz­nának, mint most teszik ezt a fegyvemekiek.- Ehhez valószínűleg kevés az elhatározás.- így igaz, pénz is kell hozzá, meg olyan művelődésszerve­zők, szakemberek, akikre szá­míthatunk. Az igazi népműve­lőket kell újra helyzetbe hozni. Ezért a millenniumi rendezvé­nyekre összesen 3,1 milliárdos pályázatot írtunk ki, a kultúrhá- zak rekonstrukciójára pedig 200 milliós támogatást. Ugyan­akkor nem az én tisztem, de tisztán látni, hogy az apró tele­pülések megtartó ereje az isko­lákban van. Ahol felszámolták az iskolákat, ott sorvad a tele­pülés. Ezért nem elég csak a gazdaságossági szempontokat figyelembe venni, ennél sokkal, de sokkal több szükséges.- És önök ezt a sokkal többet biztosítják?- Megpróbáljuk. Ezt bizo­nyítja az is, hog$ az önkor­mányzatoknál 20 százalékkal növeljük a kulturális normát. Hogy ez azután mire lesz elég, majd kiderül. D. Sz. M. December 5-e, főleg annak is az es­téje, éjszakája jeles nap, hiszen a nagyszakállú ilyenkor helyezi el ajándékát az ablakokba vagy az elő­szobába kirakott és kivételesen ala­posan kiglancolt cipőkbe, csiz­mákba. Vajon ki milyen fontos dol­got kérne a Télapótól, illetve aho­gyan sokan hívják, a Mikulástól? Vajas Evelin már benne van a korban, hiszen 9 éves:-A virgács nekem most valahogy nem hiányzik. Legyen benne télapó, és a kistesómnak, aki még nálam is fiata­labb, csoki meg cukor, mert mind a ket­tőt szereti. Igaz, én is ... Kurucz András Jászkiséren lakó szolnoki középiskolás, a fizikaverse­nyek többszörös megyei győztese, or­szágos döntőse:- Nekem a cipőbe egy induktivitást mérő digitális műszer kimondottan jó lenne.- És mit mér ez a szerkentyű?- Hát induktivitást.- Hm. Apud, anyud tudja?- Igen, de meglehetősen drága. Tíz­ezernél kezdődik, és a csillagos égig kúszik az ára. Mit kéme leginkább a Mikulástól? Szabó Krisztina 22 éves bolti eladó:- Én egy helyett hármat említek, annyi a magyar igazság. Az egyik: tegyen bele jó egészséget. Azután mellé egy kis szerencsét is, mert nagyon ránk fémé. A páromtól még azt, hogy szeressen és úgy, olyannak fogadjon el, amilyen vagyok. Ezt is beletenném abba a cipőbe. Bodnár János áfész- elnök:- Minden embernek több, jóval több pénzt kívánok, ezt imám a cé­dulára. Mert ha nekik bővebben van, akkor gyanítom, hogy többször megfogják a mi üzlete­ink kilincsét is. És ami nem mellékes, a cipőkbe is több minden kerülhet. Barna Erzsébet adminisztrátor:-Én mindössze tíz deka tízezrest A legtöbb óvodában, iskolában tegnap járt a Mikulás FOTÓ: CS. I. kívánnék a csizmámba, hogy a két gyerekemet végre segíthessem. Kulin Tamás alsó tagozatos kisdiák: - A virgács nélkülözhető, de az jó lenne, ha valami azért ke­rülne a cipőmbe. Mondjuk csokimikulás, meg cukor, és a tesómnak is hasonlókat sze­retnék. Kóré Kálmán kocsmáros: - Nem magamnak kíván­nék, a családnak. A két lá­nyomnak és a fiamnak hosszú, boldog életet. Jó egészséget, mert az pótolha­tatlan, és ha hiányzik, min­den hiányzik. Hasonlókat kívánnék a négy aranyos unokámnak, akik közül kettő iskolás. Nekik olyan félévi eredményeket, ame­lyekkel bárhol lehet dicse­kedni. Néhány feledékeny embernek azt, hogy én kora reggeltől késő estig itt va­gyok, akkor jöjjenek, ne záróra után, mert a riasztó nagyon éber és hangos. Majercsik Lívia 13 éves diáklány: -Nekem mindegy, hogy mi kerül bele, a lényeg az, sok szeretettel ad­ják. Természetesen csizmát rakok ki, nem edzőcipőt, mert az az utcára való. Fényesre glancolom. Nem biztos, hogy mindig nagyon jó voltam, anya párszor pörölt, mivel a rend nem járt kézen fogva velem. Azért a csizmám­ban valami finom legyen, nem feltét­lenül édesség, mivel szilárd elhatáro­zásom, hogy fogyókúrázom. Nagy Éva negyedikes egyetemista:- Ázt kérem a Mikulástól, hogy si­kerüljön a szigorlatom, a három kol­lokviumom és a két gyakorlati je­gyem. Mert ha ezek bejönnek, a jóis­ten sem ment meg a diplomától. És szeressen Tamás, aki a mindenem. V. Erika hullámos, szőke hajú hölgy. Nagycsoportos óvodás, ten­gerkék, hatalmas szemekkel:- Én még nem ismerem a betűket, jövőre megyek iskolába. Helyettem tessék beírni, hogy azt kívánom, jöj­jön vissza az apukám. Várjuk Anettá- val, a húgommal és anyu is. Mert este félünk, olyan nagy a kert és sötét. És azt is tessék megüzenni neki, hogy én jó voltam, és kopogjon a kapun, mert a csengő nem jó... ' D. Szabó Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom