Új Néplap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-31 / 305. szám
Donkó László: Hacsak és Sejó meg a szilveszteri mólé Hacsak: Alászolgáljam Se- jókám! Olyan negyednapos színe van. Sejó: Hagyja el, Hacsak, még nem vészeltem át a szilveszteri móléságot. Hacsak: Szóval drogoztunk, Sejókám, drogoztunk! Marihuána, LSD? Esetleg kokain? Sejó: Semmi drog, Hacsak! Nem vagyok én a Császár! Hacsak: Akkor maga Rex, a király! Sejó: Ne ökörködjön, Hacsak! Tudja, szilveszterkor sok courvoisiert vettem magamhoz ... Hacsak: Sejó, maga egy nagy kujon! Méghogy kurv ... izét... vagy mit vett magához az ágyikójába! Sejó: Hacsak, ki beszél itt az ágyikóról?! Hacsak: Maga mondta, több kurvaizét fogyasztott... De ha nem az ágyikóban, akkor hol, Sejó? Egy setét kapualjban, vagy egy szállodai szobában kapta el a kicsikét? Sejó: Maga teljesen lökött. Hacsak! Se ágyikó, se kapualj, se kicsike nem volt. Hacsak: Ne szédítsen, Sejó! Az előbb már bevallotta nekem, hogy kurvaizéket vett magához... Sejó: Bunkókám, ez nem az a kurvaizé! Hacsak: Jó, akkor mondjuk szebben: mellékutcalány! Ez még az Édes Anyanyelvűnkbe belefér. Sejó: Hacsak, kezdem kapis- gálni. Maga lököttke, azt hiszi, a courvoisier azonos a kis bögyös Macával, a Rákócziról! Hacsak: Bizony, bizony, Sejókám, valójában a Rákóczi téri kis kurvaizére gondolok! Akivel maga az ágyikóban ... Sejó: Kuss! A courvoisiert én beszoptam a szilveszter éjjel, és nem vittem az ágyikóba. Hacsak: Pfuj, Pfitj, hogy maga milyen gusztustalan mostanában, Sejó! Még hogy beszopta... Pfuj!! Sejó: Hacsak, a ménkű csapjon magába! Most értem, maga nem tudja, hogy a courvoisier egy finom italkülönlegesség! Én oktondi, megint jól behúzott a csőbe! Hacsak: Nono, Sejókám, azért a courvoisier helyett a kis bögyös se lett volna rossz... a Rákócziról! Sejó: Hacsak, ki mondta, hogy a Macából nem lett volna jó pár stampedlivel szilveszter éjjelén ...?! Walter Béla: Szilveszter a belosztályon Négyeske: (Nyögdicsél.) Gyű ... gyű ... gyű .. . Hármaska: ÍHozzálép, bejglivel tömi.) Oh, a kis mohó! (Négyeske fuldoklik.) Eszi mint kacsa a nokedlit. Egyeske: Hármaska, ha a magáé elfogyott, én etetek. Addig puhítom egy kicsit. (Párnája alá dugja a saját bejglijét.) Négyeske: Gyű . .. gyű . . . gyű ... (Szemei fennakadnak.) Kettecske: Hűha, ennek a fele sem tréfa! A Négyeskét túladagoltuk . . . Nővér! Nővér: (Tálcával a kezében érkezik.) Kókadtkáim, itt a fincsi vacsora! Egyeske: (Gyanakodva.) Bejgli? Nővér: Saját sütés! Hármaska: De hiszen már napok óta bejglit eszünk ... Nővér: (Vállat von.) Köllött maguknak pont az ünnepekre befeküdni ide. Négyeske: Gyű... gyű ... gyű • ■ • Hármaska: Szerintem a Négyeske már teljesen tele van bejglivel. Nővér: (Odalép Négyeskéhez.) Mondja szépen: ááááü Négyeske: Ááááá! Nővérke: (Kukucskál.) Ahá, már látom. Egyeske: Mákos? Ketteske: Diós? Négyeske: Gyű .. . gyű . . . gyű. . . Egyeske: Szerintem a Négyeske mondani szeretne valamit. Nővér: Majd én kiszedem belőle. (Ráül a betegre.) Na, mi nyomja a leikecskénket? Négyeske: (Felüvölt.) Gyűlölöm a bejglit! Hármaska: Nahát! Pedig úgy habzsolta, akár az anyósom a próbareggelit. Nővér: Ne búsuljon, Négyeske! Holnaptól infúzióban kapja a bejglimet. Egyeske: Drága nővérke, úgy vágyunk egy kis szilveszteri murira. .. Nővér: Ha nem csapnak nagy ricsajt, nem bánom. Viszont aki rossz fiú lesz, azt odaszíj a- zom a tévé elé! Ketteske: (Reménykedve.) Nőkről lehet szó? Nővér: (Megigazítja a frizuráját.) Erről mindenképpen . .. Ketteske: (Közelebb húzódik.) Mondták már magácská- nak, hogy szép röntgenszemei vannak? Nővér: (Elérzékenyül.) Igen, hajdanán . . . Egyszer a Mészáros doktor észrevette a sötétben. Hármaska: Mit csinált maga a dokival a sötétben? Nővér: A doktor úr receptet diktált nekem. Egyeske: Miféle receptet? Nospa? Bilagit? Nővér: Mákosbejgli. Négyeske: (A hasához kap és elájul.) Nővér: Nyápic! A hájas tésztámat pedig még meg sem kóstolta. (steril függöny) Beszilveszterezek Jobb, ha már mindjárt a legelején beismerem, hogy nem szeretem a szilveszteri éjszakát. Mert, kérdem én, mit csinálnak az emberek szilveszterkor? Egyesek televíziót néznek, mások pedig szórakoznak. Azokra a szerencsétlenekre, akik a tévékészülékek előtt töltik az óév utolsó óráit, kár is a szót vesztegetnem. Ők ugyanis végigbóbiskolják a műsort, majd felébrednek, és megállapítják, hogy a tavalyi sokkal jobb volt. Nos, a szórakozásra vágyók közül a hölgyek csillogó estélyi ruhákat öltenek, a férfiak pedig szmokingba erőltetik a pocakjukat. Ezután szépen egymásba karolnak, és belevetik magukat a szilveszteri éjszakába. Szilveszter éjjelén a hozzám hasonló megállapodott családapák holmi papírtrombitákkal szaggatják egymás dobhártyáit, éjszakai mulatókban pezsgőznek, ismeretlen emberek hátát tapogatják, és boldog-boldogtalanra rábuékolnak. Hajnaltájt mindegyik megkeresi a saját feleségét, s kívül a hóiétól, belül a bólétól teljesen átázva hazakecmeregnek. Otthon aztán kiürítik zsebeikből és cipőikből a maradék konfettit, majd zúgó fejjel elhatározzák: ők igenis új életet kezdenek. Ezt követően szerencsére jól kialusszák magukat, és marad minden a régiben. Hát nem, köszönöm szépen, én az ilyesmiből nem kérek! Éppen idáig jutottam a tükör előtti töprengésemben, amikor a hitvesem mérgesen rám szólt, hogy húzzam már végre össze a cipzárat az estélyi ruhájának hálán, s a szmokingomat is gondosabban lekefélhettem volna, mielőtt felveszem. És egyáltalán: mikor indulunk már végre?- Máris indulunk, szívem - bandzsítottam hódítóan a tükörbe -, csak azt tudnám, hogy hová a csudába tette azt a fránya papír- trombitát ... (alt)- Esküszöm, biztos ür, egész nap csak egy fél pohárral fogyasztottam.
