Új Néplap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-03 / 283. szám

1998. december 3., csütörtök Az Új Néplap Kisújszálláson 7. oldal Távoli vendég Brassóból Munkatársaival igazi csapatot alkot A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét vehette át nemrégen dr. Kittiinger Ilona, Kisújszállás jegyzője. A békési születésű dr. Kitt­iinger Ilona 16 évesen költö­zött Kisújszállásra. Itt érett­ségizett, s tulajdonképpen a véletlennek köszönheti, hogy jogász lett. A középiskolában nagyon szerette a kémiát, így eredetileg vegyésznek ké-- szült. Amikor nem sikerült a felvételije, nem adott magá­nak újabb esélyt, gondolt egyet, és Szegedre, a jogi karra jelentkezett. A kisúji Tisza II. Szövetke­zet ösztöndíjasaként végezte az egyetemet, tsz-jogtanácsos akart lenni. Hogy mégis a közigazgatásban helyezkedett el, szintén a véletlennek kö­szönhető. A diplomaosztás után, amikor jogász férjével összeházasodtak, ő semmi­képpen nem szeretett volna a közigazgatásba menni. Mi­után a szövetkezet vezetői be­leegyeztek a cserébe, a férj ment tsz-jogtanácsosnak, a párja pedig a tanácshoz osz­tályvezetőnek. A polgármesteri hivatalban jól érzi magát, örül annak, hogy közvetlen munkatársai felkészült szakemberek, jó kis csapatot alkotnak. A jegyző szavaival élve: nem szűkültek be saját szakterületükre, ész­reveszik, ha a másik osztály­nak több a munkája, és segí­tenek kollégáiknak. A hivatalban napi munká­juk során - ahogy romlik a la­kosság szociális helyzete - egyre nehezebb a dolguk az ügyfelekkel. Sok esetben őket hibáztatják olyan dolgokért, amiről nem ők tehetnek. Ezt nehéz egy köztisztviselőnek feldolgozni, s emberileg az is borzalmas, amikor meglett férfiak elsírják magukat, mert kilátástalan a helyzetük - mondta a jegyző, akinek a napi munka után kikapcsoló­dást a zenehallgatás jelent. Férje halála óta egyedül neveli gyermekeit. Lánya a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara francia tagozatának elsőéves és az ELTE programozó-matemati­kus szakának másodéves hallgatója. Fia pedig a JATE Bölcsészkarának harmadéves kommunikáció szakos diákja. Dr. Kittiinger Ilona örül an­nak, hogy gyermekei nagyon önállóak. Mint édesanya, azt szeretné, ha az egyetem befe­jezése után sikeresen elindul­hatnának az általuk elképzelt pályán. D. E. Huszonnyolcból tizenketten maradtak Az Illésy Sándor nevét viselő szakközépiskolá­nak 490 diákja akad. Egy osztály közülük a mostani 12. E, ahová szűk négy éve 28-an irat­koztak, de mára már csak a tizenkét legkitar­tóbb, legszívósabb, a tanulást, illetve a szakmai gyakorlatot vállaló ifjú hölgy maradt. Hogy honnan? Helyből, Kunhegyesről, Túrkevéről, Fegyvernékről, Karcagról meg Tisza- buráról. Fiú egy szem sincs köztük, noha a törté­nelmi igazsághoz hozzátartozik, hogy nyolc­Felvételünk Kis Lajosné szakmai óráján készült nak mindezek ellenére most is akad barátja. Ruhaipari szakközepesek ők, és elmondásuk szerint Asztalos Judit, illetve Kun Zsuzsa a két legügyesebb közülük. Menyasszony mostanság még nincs a sora-, ikban, bár jelölt pontosan hat van. Ráadásul volt egy osztálytársuk, aki már férjhez is ment. A többiek meg szorgalmasan készülnek az érettségire, majd a technikusi minősítő vizsgára. Azután öten szeretnének bejutni va­lamilyen főis­kolára, egye­temre. Közöt­tük Bocskai Edit például a főiskola an­gol-történe­lem szakára. Akár sikerül nekik, akár nem, annyit nyertek a suli­tól, hogy szoknyát, nad­rágot, blúzt, blézert, inget, mellényt tud­nak varrni. A méregdrága butikárak lát­tán pedig ez nem semmi! Sok új arc a városatyák között Nyugodtan írhatjuk, hogy vá­rosatyák, mivel a helyható­sági választáson a képviselő- testületbe egyetlen hölgy sem került be. De még a jelöltek között is feltűnően kevés volt a nő, akarva-akaratlanul bizo­nyítva, hogy a településen a politizálás főleg a férfiak dolga.(?) Legalábbis a szava­zati eredmények, a választó- kerületekben kialakult erősor­rend erre enged következtetni. Egyébként is a képviselők között sok, igen sok az új arc. Hogy aztán ez mennyire je­lent a korábbiakhoz képest másféle politizálást, erre a jövő adja meg a választ, íme, a település képviselői: Dómján László (MSZP), Tég- lási Sándor (MSZP), dr. Ducza Lajos (független), Tóth Gyula (független), Szepesi Gyula (MSZP), Szabó Lajos (MDF, FIDESZ, FKgP), Janó Lajos (FIDESZ), Mészáros Endre (független), Kecze Ist­ván (FIDESZJMDF), Tatár Zoltán (FIDESZ), Szilágyi Lajos (FIDESZ, MPP), Ko­vács Lajos (FKgP), Boncz La­jos (ipartestület), Kiss Péter (MSZP), Sándor László (vá­rosi polgárőrség), Farkas Kálmán (MDF) és Oláh Ba­lázs (Agrárszövetség-NAP). Természetesen a testületnek tagja Palágyi Gábor polgár- mester is. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Ottjártunkkor érdekes ember­rel találkoztunk a polgármes­teri hivatalban, aki egyenesen Brassóból, annak is az egyik külvárosából, Négyfaluból ér­kezett. A bajuszos, szakállas (felvételünkön a szélen ülő), kopaszodó úr nem más, mint Szén Gyula, a Miseli Cordia jótékonysági alapítvány igaz­gatója. Ezt az alapítványt 1995-ben létesítették, humani­tárius, szociális célokkal. Nap­jainkban már tizenhét önzetlen ember segíti a tevékenységü­ket, és mostanság száztizenöt embernek: magyaroknak, ro­mánoknak, szóval a rászoru­Palágyi Gábor polgármester a dolgozószobájában fogadta Szén Gyula alapítványi igazgatót és Nagy Bélát (ősz hajú), aki nyugdíjas tanárként települt át Brassóból Kisújra. lóknak adnak enni. Kívülük nyolcvanöt idős férfit, nőt gondoznak, látnak el az ottho­naikban. Azért, mert messze élnek a gyerekeik, unokáik, de olyanok is akadnak közöttük, akik egyedül maradtak, min­den hozzátartozó nélkül. Ezt a tevékenységet vállalkozók, civil szervezetek, szerveződé­sek is támogatják. A messziről jött vendég - akinek kisújszállási ottlétében Nagy Béla nyugdíjas tanár se­gített, aki néhány éve szintén Brassóból települt át ebbe a városba - egyúttal köszöntötte a település új polgármesterét, hiszen Négyfalu és Kisúj kö­zött élő, eleven a kapcsolat. Ugyanakkor az ottani négyfa­lusi román polgármester régen nem fordult meg ezen a nagy­kun településen, ezért az elkö­vetkezendő találkozást is igyekezett megszervezni, elő­készíteni a Misei Cordia jóté­konysági alapítvány igazga­tója. Évente kétszáz riasztás A kisúji tűzoltókhoz, pontosabban fogalmazva a Városi Önkéntes Önkormányzati Tűzoltóság Köztestületéhez ösz- szesen öt település tartozik. Ezek: Kisújszállás, Kenderes, Bánhalma, Fegyvernek, illetve Ecsegfalva. Főhivatású tűz­oltók hatan vannak, további tizennégy személy bevetésre kész. Évente átlagosan mintegy kétszáz hívás, szaknyelven szólva riasztás érkezik hozzájuk, és valószínűleg december végéig meglesz ismét ez a mennyiség. Három bevetési kocsival: két tartályossal, illetve egy mű­szaki mentővel is rendelkeznek. Az utóbbival azért, mert sajnos a 4-es főútvonal szűk kereszt- metszete, ugyanakkor megnö­vekedett forgalma miatt egyre több a közúti baleset, műszaki mentés. Aztán kaptak egy men­tőautót is, amelyet még ebben az évben szeretnék beállítani. Ami a munkájukat illeti, ez év­szakonként más. Tavasszal, kora nyáron elkezdődnek, foly­tatódnak az avartüzek, majd ezeket követi a tarlóégetés. Az egyik olyan jól sikerült ráadá­sul, mivel felügyelet sem volt, hogy egy műhelyt is megevett a vörös kakas. Kútba ugrás szintén előfor­dul olykor-olykor, itt is nekik kell kihúzniuk az áldozatot. Sőt a Tiszában magas vízállás mel­lett is fürdött Fegyvemeknél , egy ifjú hölgy, aki ráadásul úszni sem tudott. Néhány óra múlva emelték ki: a meggondo­latlansága miatt az életével fi­zetett. Utóbbi időszakban a nagy esőzések következtében Kenderes között történt. Egy IFA teherautó ütközött egy kis­teherautóval. Annyira, hogy a kisebb kocsi vezetőjét csak az egyik lába nélkül tudták ki­venni a roncskupac közül. Ér­kezett a mentő is, ellátták a se­beit, és a szerencsétlen ember közben végig az eszénél volt. Barabás János ügyeletes munkában megszaporodott a szivattyúzás. A mélyebben fekvő lakások­hoz, pincékhez, alsóépületek­hez sokszor riasztják őket. Sajnos lassan a műszaki mentések száma közelít a tűz­esetekhez, általában 70:50 az arány. Legutóbb az egyik döb­benetes esetük Fegyvernek és Szervezete harcolt az életéért, a fehér köpenyesek is mindent megtettek, de sajnos a fiatal­ember röviddel a kórházba szál­lítás után meghalt. Szóval, a közlekedés is veszélyes „üzem”, és erre nem árt vi­gyázni a közelgő fagyok, síkos utak, havazások előtt. Szerény nyereséggel számolnak A Nagykun Szövetkezet korábban és jelenleg is az egyik meghatá­rozó munkahelye a városnak, hiszen háromszázhúsz személynek ad kenyeret A legfiatalabb tizennyolc éves, de mindenképpen meg kell említeni azt, hogy kétszáznegyven nyugdíjasuk is van. Ami az idei esztendő gazdasági mutatóit illeti, ennél már zártak jobbat, sokkal jobbat is. Hogy csak a búzánál maradjunk, itt az Hívható a télapó! Régi igazság. Mikulás vagy ahogyan mások hívják, Té­lapó nélkül nem igaziak a nagy decemberi ünnepek. Ép­pen ezért akadnak lelkes em­berek, akik megszervezik, hogy a jó öreg szakállas sé­tálgasson egy ideig a kisúji utcákon, ha eljön az ideje. Természetesen beöltözve, felöltözve, ahogy a helyhez, alakalomhoz illik. Sőt lehető­ség nyílik arra is, hogy azok a szülők, akik a gyermekükhöz szeretnék meghívni a sokat lá­tott világjárót, időben jelez­zék ebbéli szándékukat a 59/323-288-as számon. Egyébként ezt a nagycsaládo­sok helyi egyesülete szervezi. Akár esőtenger zuhog, akár aszály pirítja a barázdákat, a kandallóüzem nyereséges. Az itt gyártott kandallók 95 százaléka Németországba kerül. előzetes elképzelésekhez, számí­tásokhoz képest mintegy negy­venmilliós bevételkiesés követ­kezett. Elvégre nem kis tételről, ötszáz vagonról volt szó. Eladni ugyan eladták, de a mázsánkénti 1 ezer 200 - 1 ezer 300 forintos ár, a termelési költségekhez vi­szonyítva túlontúl alacsony, sőt korábban a búza ára már volt jó­val magasabb is. A napraforgó, meg a kukorica az előzetes kalku­lációk szerint fizetett, míg a rizs - szokásával ellentétben - meg­sínylette a tengernyi égi áldást, megdőlt, így kevesebbet adott a vártnál. Az állattenyésztésről szólva a sertésárak csökkenése is érzéke­nyen érintette őket, hiszen innen évente mintegy húszezer hízó ke­rül ki. És bizony az árak itt is ala­csonyak, nyomottak. A tehenek száma négyszázötven és a tejet, ami napi nyolcezer liter, Ceg­lédre szállítják. A nehéz értékesítési, felvásár­lási, időjárási körülmények elle­nére bizonyos, hogy az évet sze­rény nyereséggel záiják, ámbár a teljességhez hozzátartozik: hogy volt és remélhetőleg lesz még en­nél sikeresebb évük is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom