Új Néplap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-07 / 261. szám
1998. november 7., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Azért a víz az úr Gyermekkoromban ott laktunk a Ti- sza-töltés közvetlen szomszédságában, a gátőrház mellett. Amikor a Tisza megáradt és ostromolta a gátat, naponta többször is kimentünk megnézni, meddig ér a víz. Ha nagyon magasra csapott, a férfiak elkezdték a homokzsákokat pakolni a töltésre. Éjjelente fáklyával járkáltak a gáton, őrizve a vizet, a homokzsákokat és az álmunkat. Hányszor láttam, hogy a Tisza vize már a töltésre rakott homokzsákok alját nyaldossa! De sose öntött el bennünket. Most rokonom is, baráti család is, ismerősök is laknak azon a negyvenkilenc szabolcs-szatmár-beregi településen, amelyeknek lakóit felkészítették a lehetséges kitelepítésre. Telefonáltam nekik: már összecsomagoltak. Persze, még reménykednek, hiszen az ő falujukba még sosem jött ki a Tisza. De a kitelepítések már megkezdődtek, nem lehet tudni, hol lesz a következő. Nyilatkozott a tévében az illetékes, gyengék a gátak, a pénz, amelyet rájuk kellene (kellett volna!) költeni, milliár- dokra rúg. Számolni kezdtem, hány családi házat veszélyeztet a víz? Ha csak hárommilliót számolok egy-egy házért a benne lévő bútorokkal, szőnyegekkel, ingóságokkal plusz a községházákat, orvosi rendelőket, művelődési házakat, óvodákat, iskolákat, amelyeket most elönthet, elsodorhat a víz, akkor egyértelmű: egy árvíz sokkal „többe kerül”, mint az ellene történő védekezés. És akkor a veszteséget még csak anyagiakban mértem, nem számoltam a halottakat, az eltűnteket, nem váltottam át pénzre azt a tragédiát, hogy egy család egy élet munkájával felépíti a házát, kuporgatással, baráti segítséggel otthont teremt, és mindezt percek alatt elnyelheti az ár. Ezekben az órákban a veszélyeztetett falvak lakói vérmérsékletük szerint reménykednek, imádkoznak vagy sírnak, ők ugyanis Tisza-parti emberek, ismerik a folyót, strandolnak benne, horgásznak, öntöznek a vizével, de nem felejtették el Petőfi Sándor igazságát: azért a víz az úr. Jó lenne, ha ez akkor sem felejtődne el, amikor legközelebb a gátak megerősítésére, állapotának javítására fordítható pénzről születik döntés .. . Pezsgő kulturális élet Nagyon megpezsdült Kun- szentmárton kulturális élete, legalábbis ezt bizonyítja a Már- ton-napokat megnyitó mai bált körülölelő érdeklődés. Arról már írtunk lapunkban, hogy a helyi vállalkozók jóvoltából megújul erre a napra a művelődési ház egy része. A lelkesedés azóta is tart, legutóbb például egy festőbrigád jelentkezett, hogy ingyen kifestik a kultúrház nagytermét. A bál jegyeladásai is kifejezetten jól alakulnak, mindenki biztosra veszi a telt házat, ami ebben az esetben 240 embert jelent. Hevesi Ferenc, a művelődési ház igazgatója lapunknak elmondta, november 28-án újabb bált szeretnének rendezni, aminek bevételét a művelődési ház, valamint a város intézményei kapják meg, hogy ebből finanszírozzák a karácsonyi ünnepségeik költségeit. 1998. november 9-10-11-én 9-17 óráig SZOLNOK, Ságvári Endre Művelődési Ház, Szapáry út 23. Franciaágy 16.000 Ft-tól, 4 db-os szekrénysor 39.000 Ft-tól! Szekrénysorok, ülőgarnitúrák, heverők, franciaágyak és kiegészítő bútorok. Ingyenes házhoz szállítás 30 km-es körzeten belül. SZERETETTEL VARUNK p Telefon: MINDEN 57/438-214 ÉRDEKLŐDŐT! Bútorkiállítás és -vásár Varga Mihály szabadidejében szívesen fozőcskézik Államtitkárként szülőföldjével külön törődik Amikor a nyolcvanas években együtt koptattuk a karcagi gimnázium padjait, testvérosztályként pedig közös rendezvényeket tartottunk, akkor még nem gondoltuk, hogy másfél évtizeddel később Varga Mihály (Fidesz-Magyar Polgári Párt) országgyűlési képviselő, majd a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára lesz. Erről - pályájáról - beszélgettünk vele lencselevesfő- zés közben, hiszen az államtitkár szeret és tud is főzni.- Államtitkár úr! Gondolta volna, hogy közgazdászként egykor a kormány munkájában is részt fog venni?- Bevallom őszintén, a gimnázium tanulójaként nem gondoltam, hogy pályafutásom valaha is a politika irányába megy. Miután a matematika és a történelem voltak a kedvenc tantárgyaim, közgazdásznak készültem. Aztán mire elvégeztem Budapesten az egyetemet, az élet másképpen alakult, akkorra barátaim, kollégiumi szobatársaim már megfertőztek a politikával. Amikor 1988-ban hazajöttem egy hosszabb angliai tanulmányúiról, meglepődve tapasztaltam, hogy pezseg a politikai közélet az egyetemen és vidéken is. A Fidesz hívott a közgazdászcsoportjába, majd még abban az évben megszerveztük Karcagon a helyi csoportot.- Azóta immár harmadik alkalommal tagja a rendszerváltás utáni parlamentnek. Van-e olyan döntése, amit másképp hozna meg, vagy amire szívesen emlékszik?- Másképp döntenék a kárpótlás és az állami tulajdon magánosításának folyamatáról. Szívesen emlékszem a ’90-es választásra, hiszen addig a karcagi csoport állt vagy tíz főből, a kampány végére hetvenfős lett a szervezet. Emlékezetes a mostani választás is, hiszen a karcag-tiszafüredi körzetben a választók úgy gondolták, hogy én képviseljem őket a következő négy esztendőben.- Ez, gondolom, ez azért is emlékezetes, mert korábban listáról jutott be, most pedig egyéni képviselőként, s ehhez jött még az államtitkári felkérés.- Igen, ez a másik pozíció nem szerepelt a terveimben. Azt hiszem, hogy államtitkárként jobban tudom majd segíteni a választókörzetemet, hiszen nem mindegy, hogy egy Mihály államtitkár „mezei képviselő” vagy államtitkár képviseli őket a parlamentben, és ez számomra egyfajta kihívást is jelent.- Melyek azok a feladatok, melyekben megpróbál segíteni ennek a választókörzetnek?- A kunmadarasi repülőtéren valóban induljon be egy vállalkozási övezet. Fontosnak tartom azt is, hogy folytatódjon a 4-es főút bővítése, hogy a körzet még jobban megközelíthető legyen. Államtitkárként pedig olyan adó- és tb-jogszabálymó- dosításokat szeretnék előkészíteni, amik támogatni tudják a fokozottan fejlesztendő keletmagyarországi régiót is.- Korábban ön bombázta kérdéseivel a pénzügyi tárca vezetőit, most öntől várják képviselőtársai a választ. Milyen érzés a másik oldalon állni?- Nem könnyű, sokat kopik az ember ezekben a vitákban, de azt hiszem, csak úgy lehet ezt a munkát is csinálni, ha az ember lelkiismerete nyugodt, így bárhogy is fog alakulni ez a négy esztendő, becsülettel végzem a munkámat, hogy 2002ben is nyugodtan nézhessek az emberek szemébe.- Új munkája mellett, gondolom, még fontosabb lett a család.- Igen, a nyugodt családi háttér biztosított számomra. Vanda lányom négyéves lesz, míg Sarolta decemberben tölti az egyet, ők és feleségem jelentik számomra a kikapcsolódást, s hogy kevéske szabadidőmben is minél többet együtt lehessünk és lássam gyermekeim fejlődését, felköltöztünk Budapestre. Bár tudom, hogy így is nagyon sok megismételhetetlen élményről lemaradok.- Térjünk át könnyedebb területre. Úgy tudjuk, szeret főzni, és hogy a kunsági ételek mellett a főtt tészták a kedvencei.- A hagyományos konyha híve vagyok, a tésztákat - legyen az spagetti, túrós tészta, palacsinta - most is szeretem, de a főzeléktől a töltött káposztáig minden jöhet. Ha jó birkapörköltet akarok enni, azért még mindig Karcagra jövök haza. Hétvégén azonban szívesen főzök én is. íme az általam készített lencseleves receptje, négy személyre: a 15-20 deka lencsét előző este beáztatjuk, másnap leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, bő sós vízben kis lángon felforraljuk és leszűrjük. Megtisztítunk, felaprítunk egy közepes hagymát, 10-12 deka kolozsvári szalonnának levágjuk a bőrét, felkockázzuk, 2-3 sárgarépát megtisztítunk, hosz- szában kettévágjuk, és vékony szeletekre vágunk két gerezd fokhagymát. Amikor ez megvan, feltesszük a lábasba a szalonnát, hozzáadjuk a hagymát, az egy kanál lisztet, az egészet átpirítjuk, beletesszük a fokhagymát és egy teáskanálnyi sűrített paradicsomot. Tovább pirítjuk, majd felöntjük az előkészített egy liter marhahúslevessel, ízlés szerint fűszerezzük. Fedő alatt kis lángon megfőzzük, majd étkezés előtt ecettel ízesítjük. Jó étvágyat kívánok hozzá! Daróczi Erzsébet Bár nem kunsági étel a lencseleves, ezt főzte nekünk Varga Ahol Halász Judit eléiiietetlen Mozgalmas az élet a tisza- tenyői művelődési házban. Épületében működik ugyanis a könyvtár is, a nagytermében pedig az általános iskolásoknak tartják rendszeresen a tornaórát A művelődési ház és a könyvtár vezetője Gubán Istvánná, aki egy személyben látja el a két feladatot. Adottságaik behatárolják őket, hiszen bár minden évben nő költségvetésük, pénzük idén 3 és fél millió forint. Az önkormányzat a lehetőségekhez képest támogatja őket, de nyilván sokkal több pénzre volna szükség. A művelődési házat elsősorban a klubok, szakkörök éltetik. A tenyőiek nagyon szeretik a vacsorás bálokat. A szülői munkaközösség, a civil szervezetek, az alapítványok is náluk tartják a báljaikat. Évente 2-3 felnőtt- és ugyanennyi gyerekrendezvényre futja a ház pénzéből. A belépődíj kényes téma, mert ha 500 forintot kémek, azt már sokallják. Ezért egy Halász Judit- vagy egy 100 Folk Celsius-műsor nekik elérhetetlen. Inkább utaztatják az előadásokra a gyerekeket és a felnőtteket. Rendszeresen járnak például színházba busszal Budapestre, Kecskemétre, Szolnokra. Paulina Éva Csak pelenkára havi tizenkétezer szükséges Egyet vártak - kettő lett belőle A citerás lány, csak így hívták Kunhegyesen Lévai Máriát, aki eredetileg kenderesi. Kisújszálláson érettségizett a Móriczban, majd Nyíregyházán szerzett népművelő-diplomát. Azóta Kunhegyesen dolgozik a művelődési házban mint művészeti előadó. A szíve csücskébe a néphagyományok fészkelték be magukat; most is tanul, negyedik éves a népi kismesterségeket oktató képzőben, Budapesten. A feleség közben sző, csipkét ver, tanul, és tervezi, november végén ismét elkezdi a citerazenekarral a próbát. Félretenni egy pelenkát sem bírnak, örülnek, ha kijönnek a pénzből. Hobbi nincs, illetve a két gyerek. Nagy siker, ha a dupla koA Szentpéteri házaspár, továbbá eddigi legsikeresebb közös alkotásuk, az ikrek fotó: molnAr j. Kicsi kora óta citerázik, hála Balassa Józsefnek, legelső tanítómesterének. Telt-múlt az idő, és megismerkedett a kunhe- gyesi Szentpéteri Istvánnal, aki a vízműnél dolgozik. 1996. július 6-án tartották az esküvőt. Már 1997 nyarát mutatta a kalendárium, amikor a terhessége harmadik hónapjában Marika vizsgálaton volt Karcagon a párjával. A kórházban Molnár főorvos úr nézelődött, hallgatott egy darabig, majd így szólt Marikához:-Hm, eggyel többet látok, mint kellene ... Még jó, hogy feküdt. . . István, a párja sem'tudott mit felelni, és bizony kellett vagy három nap, hogy teljesen észhez térjenek, felfogják a szűkszavú, de vçlôs közlemény lényegét. 1998. január 3-án következett a nagy esemény. Flóra Sára érkezett elsőnek, 2 kiló 85 dekával, 49 centivel. Egy perc múlva követte a tesó, Balázs István, aki ugyan csak 2 kiló 60-at nyomott, de 51 centi volt. Flóra most 9 és fél kiló, Balázs pedig harminc dekával kevesebb. Jó babák, türelmesek, István szerint a két nagyapa természetét örökölték. Hatvanezer forint a havi összes bevételük. Jobban mondva ennek a töredéke, hiszen még a házon is akad tartozás: havi tizenötezer, ami két év múlva telik le. Azután pelenkára újabb havi tizenkétezer szükségeltetik, hiszen az ikrek nem csak esznek, „termelnek” is derekasan. Marika naponta kétszer főz: egyszer a gyerekeknek, egyszer maguknak. csival a család együtt, egyszerre elmehet sétálni. Egyébként Balázs apás, Flóra mindkettőjüket igényli. Újabb kistestvért pedig egyelőre nem terveznek, hiszen mint előbb szó volt róla: eredetileg egyet vártak, és nagy-nagy örömükre kettő lett belőle. Nem csoda, hogy a boldogságon kívül a munka, a tennivaló szintén dupla. Legalábbis még egy ideig. D. Szabó Miklós
