Új Néplap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-05 / 259. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. november 5., csütörtök Széchenyi emlékei között Október közepén a szolnoki Hetényi Géza Kórház és Ren­delőintézetének vezetése és az EDDSZ alapszervezete jóvol­tából az intézmény nyugdíjasai ellátogattak Pozsonyba, Pan­nonhalmára, megismerkedtek Győr és Nagycenk nevezetes­ségeivel, és jártak a Széchenyi Múzeumban, ahol a legna­gyobb magyarhoz, Széchenyi emlékéhez kapcsolódóan egy nagyszerű kiállítást is láthattak. Köszönjük a gazdag progra­mot, és ezúton kívánunk a kór­ház dolgozóinak jó munkát, jó egészséget, s kívánjuk, hogy nyugdíjas éveikben ők is hason­lóan élvezhessék a róluk való gondoskodást, mint ahogyan nekünk részünk volt benne. A negyventagú csoport nevében: Molnár Ferencné nyugdíjas ápolónő Telekis diákok erdélyi sikere Beavató színház a görög drá­mából című előadásukkal Szé­kelyudvarhelyen is bemutat­koztak a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium kommuni­káció-dráma tagozatosai. Az öt fiatal a sepsiszentgyörgyi Bar­tók Béla Tanítóképző Líceum igazgatójának meghívására, a Gyikt titkársága és a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat támogatásá­val utazott ki. Szakmailag azért is volt érdekes az erdélyi bemu­tató, mert az ottani fiatalok ket­tős szerepben vettek részt a műsorban. Egyrészt mint diá­kok, másrészt mint leendő pe­dagógusok. A vendégjátékot nagy érdeklődés kísérte, na­ponta két bemutatót tartottak, s még hét végén, à kollégisták hazautazásának időszakában is többen kíváncsiak voltak a me­zőtúri diákok produkciójára. Egy-egy előadást követően megbeszélték azt is a leendő erdélyi tanítókkal, hogyan le­hetne hasznosítani az alsó tago­zatosok oktatásában a látotta­kat. A látogatásnak természete­sen lesz folytatása, hiszen no­vemberben a telekisek látják vendégül a sepsiszentgyörgyi diákokat. S. Cs. A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - fel­dolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a vé­leményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Előbb jött a felszólítás, mint a díjbeszedő Október 15-én a szolnoki Málna utca lakói közül többen kaptak olyan fizetési felszólítást, amelyben kéri a Rethmann Recycling Rt. a július 7-én keltezett számla szerinti összeg befizetését július 31-i határidőre. A levélben az is benne fog­laltatik, hogy „Amennyiben felhívásunk eredmény nélkül maradna, követelésünket peres úton érvényesítjük.” Felénk díjbeszedő szedi a szolgáltatásért járó díjat - írja az utca egyik lakója -, aki (ha a számlát megkapja a cég ille­tékes csoportjától) rendszere­sen meg is jelenik. Mi fizet­tünk volna a fenti határidőre is, de kinek és mire, ha se díj­beszedő, se értesítés, se csekk nincsen? - Az is igaz persze, hogy a levél kézhezvétele napján az esti órákban jött a díjbeszedő is, akitől megtud­tuk, hogy ő is csak előző na­pon kapta meg a számlákat, a felszólítólevél viszont már azt megelőzően elkészült. Kérjük a szolgáltatót, szí­veskedjék bennünket tájékoz­tatni, milyen eljárási mód az, hogy először kiküldik a fe­nyegető felszólítást, s csak utána jönnek a szolgáltatás díjáért? *- Társaságunk fizetési kése­delem miatt felszólításokat (összesen mintegy háromez­ret) küldött ki ügyfeleinek. A fizetési felszólítások egy rögzített időpontbeli állapot­hoz képest mutatták a tarto­zást - mondotta a kérdésre vá­laszolva Polónyi János elnök­igazgató. - A tartozások ki­munkálását egy újonnan elké­szített számítógépes program segítségével végeztük el. A kimutatás és a postázás időtartama együttesen több napot vett igénybe, így termé­szetszerűleg aki időközben ki­egyenlítette a tartozását, annál a felhívás okafogyottá vált. Erre is gondolva felszólító le­velünkben is kértük az érintet­teket, hogy tekintsék tárgyta­lannak, ha időközben kifizet­ték a szolgáltatási díjat. A Málna utcaiak esete belső szervezési problémából adó­dott, amiért ezúton is vala­mennyi érintett elnézését ké­rem, és ígérhetem, hogy az időközben tett intézkedések­kel a hasonló esetek elkerülhe­tők lesznek. Tekintettel arra, hogy az új rendszerrel egyéb problémák is felmerültek, úgy intézked­tem, hogy csak a rendszer tel­jes áttekintése, működésének elemzése után lehet azt ismét használni. A jó tanár olyan, mint a jó szülő — Diákok mondják tanáraikról ­Tiszaroffon Egy őszi szombaton a tisza- roffi általános iskola nyitott kapukkal várta mostani és egykori diákjait és tanárait, hogy találkozzanak. Itt volt Bodon Béla nyugalmazott is­kolaigazgató is, akit pályájáról faggattak a gyerekek.- Anyám a kezembe adott egy Bibliát, és azt mondta: „Eredj, ha gondolod, másutt a nagyvilágban könnyebb lesz sorsod hordanod!” Ezzel in­dultam el. Szolgáltam és nem tündököltem.' Hogy mi volt a legnehezebb az életemben? A fájdalom, amit szüleim elvesz­tésekor éreztem. Attól kezdve nem volt hová hazamenni. Le­het száz testvér, de az édes­anya az más. Az édesanya mindent tud, mindent megbo­csát és önzetlenül szeret. A hivatásában eltöltött negyvenöt év alatt minden család kapott valamilyen útra- valót. Ma is szeretettel gon­dolnak emberséges, segítő­kész, szigorú, de melegszívű egykori tanárukra. Jászárokszálláson Kaszab Ferencné Aranka néni harminc éve van a pedagógus- pályán. Élete nagy sikere, hogy taníthat. Külön öröm számára, hogy mindezt szülő­helyén teheti. - Szeretjük őt, s ez az érzés egy életre megha­tározza kötődésünket a tanár nénihez - mondják a gyerekek. - Határozott egyéniség, példát mutat emberségével, jóságá­val, arra nevel, hogy tiszteljük a felnőtteket és egymást, fo­gadjuk el önmagunkat és tár­sainkat olyannak, amilyenek vagyunk s törődjünk a másik­kal. Aranka néni szereti az őszt. Ilyenkor kirándulunk és sokat beszélünk a természet értékei­ről, egészségünkről. Szeretné, ha sikeresek len­nénk az életben. A második „legfátlanabb” megye a miénk Az erdésznek az Alföldön is bőven van dolga Tanárok számára szervezett továbbképzést a közelmúltban a Tisza Klub és a Nefag Rész­vénytársaság. Az erdészet és a természetvédelem iránt érdek­lődő pedagógusok a megye különböző térségeiből érkez­tek. Donkó Károly erdőmér­nök előadásából megtudtuk, hogy hazánkban 1 millió 740 hektár erdő van, ami az ország területéhez képeset 18,2 száza­lék erdősültséget jelent. Ez a mutató a megyében csupán 5,9, vagyis Békés után a má­sodik legfátlanabb megye va­gyunk. Térségünk száraz, alacsony légnedvességű, júliusban épp csak eléri az 50 százalékot; az erdősztyepp klímája nem ked­vez a természetes újulat kiala­kulásának. A kocsányos tölgy makkja hiába pottyan le az Al­földön a száraz avarra, nem tud életre kapni, s ritkán van makktermés is. A blikknél 7- 10, míg tölgy esetében 3-5 év­nek kell ehhez eltelnie. Marad tehát az erdész segítségével végzett mesterséges felújítás. A közhiedelemmel ellentét­ben az erdésznek bőven akad munkája, mire vágáséretté vá­lik egy erdő. A nyárfa neve­lése 20, az akácé 40, a tölgyé 80 évet vesz igénybe. A hazai faállomány évi növekedése 8- 8,5 millió köbméter. Ezzel szemben 6-6,5 milliót termel­nek ki, vagyis évente mintegy 2 millióval növekszik az élő­fakészlet. A legmagasabb rendű nö­vényi és állati életközösség kialakulását biztosító erdő vé­delmében már 1426-ban Zsigmond király is intézke­dett. Elrendelte, hogy erdő he­lyén nem szabad szántót alakí­tani. Az 1996-os természetvé­delmi törvény már határozot­tan az erdő védelmét szolgálja. Cs. J„ Szolnok Első lesz a teendők között Október 22-én olvastam a lapban a szolnoki Németh M.-né észre­vételét a Várkonyi tér és Zagyva-parti sétány járdáinak elhanyagolt állapotáról, arról az aggodalomról, hogy az áldatlan körülmények különösen esős időben és a közelgő téli fagyok beálltával baleset- veszélyes helyzeteket okozhatnak. Az elmúlt napok kiadós esőzései alkalmából magam is végigjár­tam az említett térséget és tanúsíthatom, hogy a valóság még annál is szomorúbb, mint ahogyan azt Németh M.-né szóvá tette. Mint e városrész most megválasztott önkormányzati képviselője - ezúton is köszönve mindazok bizalmát, akik szavazatukkal meg­tiszteltek - ígérem levélírónak és a környék valamennyi lakójának, hogy a panasz orvoslására nem kell négy évet várniuk. Az önkor­mányzati munka első teendői között fogom számon tartani és java­solni a Zagyva-parti sétány - jogtalanul elhanyagolt - szakaszának rendbetételét. Czibulás Péter a 11. sz. vk. önkormányzati képviselője Cukor - baj nélkül A szolnoki cukorbetegek klub­jában dr. Czakó László diabeto- lógus főorvos videofilm-vetí­téssel egybekötött előadásából kiderült, milyen nagyszerűen élhetünk, ha változtatunk élet­módunkon, és betartjuk a diéta alapszabályait. Hallottunk a legújabb kutatási eredmények­ről, gyógyszeres készítmények­ről, a betegséggel összefüggő emberi jogokról is. Nincs még egy olyan beteg­ség, ahol a beteg és kezelője között olyan szoros együttmű­ködésre lenne szükség, mint ez; orvos és beteg együtt fogal­mazzák meg a teendőket. A fő­orvos úr mindenkor segít eliga­zodni a diéta rejtelmeiben, a gyógyászati segédeszközök használatában. A betegek min­den kérdésben bizalommal for­dulhatnak hozzá. Köszönjük Czakó László főorvos úrnak, hogy erősíti hitünket az örömte­libb élet lehetőségében. Klubhelyiségünkben nincse­nek technikai berendezések, ami ma már nélkülözhetetlen az oktatásban. Ebben segített dr. Csömör Piroska gyermekorvos a videorendszer kölcsönzésével és kezelésével. Köszönjük a fő­orvos asszony segítségét és jó tanácsait. A klubvezető Meggyászolom Tolnay Klárit Életének nyolcvanötödik évében elhunyt Tolnay Klári - adta hírül a tévé ok­tóber 27-én este. Lehorgasztott fejjel, döbbentem álltam percekig. Kevés kilencvenen túli férfi mondhatja azt magáról, hogy személyes él­mény fűzi a nagy művésznőhöz. En azok közé tartozom. 1943 augusztusának utolsó napjaiban a Soli Deo Glória balatonszárszói telephelyén, azon a híres, több száz ember részvételével tartott egyhetes ta­lálkozón voltam én is,-amelyen a háború ellen, a békéért harcoltunk. Kikapcsolódásként megmártóztunk a hűsítő vízben Veres Péter íróval, közben a magyar parasztság helyzetéről beszélgettünk. Majd elbúcsúztunk, hogy frissen kiadott könyvét dedikálhassa olvasóközönségének. En a parton heverésztem, a napsütésben pihentetően nézegettem a magyar tenger túlsó partján meredező badacsonyi hegyeket. Egyszer csak valaki megcsiklandozta a talpamat. Hadd élvezze - gondol­tam -, nem vagyok csiklandós. Juliánná, a Parasztszövetség gyors- és gép­írója, a díjakat nyert önálló levelező állt mellettem egy ifjú hölggyel, akit eddig sosem láttam. Juliánná bemutatta őt, Klárikát.- Szólítson csak Klárának - mondta a szép hölgy. Aztán Julihoz fordult huncut kérdésével.- Miért is jöttünk?- Lovagolni - volt a válasz. Igen, lovagolni - fordult felém Juli -, megpróbáljuk a lovaglást, csak úgy, nyereg, kantár, zabla nélkül, szőrén ülve. S már pattantak is a hátamra. Klári fogta a két fülemet, mintha kantár­szár lenne, két sarkával sarkantyúzott.- Gyí! Gyííí, te, fakó! - és meghúzta a „kantárt". Én hátamat kidomborítva, teknősbéka lassúsággal csúsztam előre, aztán térdre emelkedve, két könyökömre támaszkodva ügetésbe kezdtem. Egy hir­telen mozdulattal aztán talpra álltam, és vágtába kezdtem. Amikor kiértünk az odasereglett kíváncsiskodók köréből, egy erőteljes és váratlan mozdulat­tal megráztam magam - s lovasaim hanyatt vágódva terültek el a selymes füvön. így kezdődött - és egyben végződött is - Tolnay Klárival a személyes is­meretségem, mert csak egyetlen egyszer találkoztam vele. De emlékét a sírig megőrzőm. Kívánom, oltalmazza őt örök időkig a magyarföld. id. Kanta Gyula, Berekfürdő „Próbaút” vonattal és lovas kocsival gyermek számára a vonatozás teljesen új élményt jelentett - és még mennyi meg­lepetést tartogatott a nap számukra! Első utunk a városházára vezetett, ahol a mű­vészeti nevelés jegyében szépen rende­zett, igazán értékes, gyermek és felnőtt számára egyaránt élményt adó kiállítást néztünk meg. A tárlatlátogatás után a ki­állítás egyik alkotója, Simon János festő fogadott bennünket műhelyében, ahol a gyermekek néhány, számukra már ismert eszközzel is találkoztak, igazi festőállvá­nyon, igazi olajfestékkel kedvükre alkot­hattak. Ezt követően a város egyik nagy­gazdája „farmján” állatokkal barátkoz­tunk, s a nap csúcspontjaként Antal bácsi befogta Negró nevű lovát a kocsi elé, hogy kocsikázni vigyen bennünket. Jó volt ez a nap! - állapítottuk meg mindannyian, amikor hazaértünk. Köszönet az alkotóknak, rendezőknek, Si­mon János festőművésznek és Antal bácsinak a szíves fogadtatásért. Thaly Gabriella óvónő Sport- és KRESZ-nap - ünnepi hangulatban A szolnoki Kölcsey Ferenc Általános Iskolában az 1956-os forradalom és szabadságharc emlé­kére október 22-én az iskola irodalmi színpada megemlékező műsort tartott. Köszönet a műsor színpadra állításáért Bodnár Andrea tanárnőnek. Az emlékezés pillanatait a hagyományos sport- és KRESZ-nap követte. Tanulóink a közlekedési szabályok elméleti és gyakorlati területén mérhették össze tudásukat. Ezúton is köszönjük a megyei rendőr-főka­pitányság baleset­megelőzési osztályá­nak - külön Tóthné Aranyos Tímea törzsőrmesternek - azt a szakmai és anyagi támogatást, amely lehetővé tette ezt a jól sikerült dél­előttöt. Reméljük, hogy mind több diákkal sikerül megtaníttatni- testi épségük biz­tonsága érdekében is- a KRESZ alapvető és fontos szabályait. Makai Lászlóné igazgatóhelyettes A „személtető eszköz” bizonyult a legnépszerűbbnek Pompás élményben volt részük a szolnoki Jó­sika úti óvodásoknak: egyik reggel az Újszász felé induló személyvonat a gyermekek víg ka­cajával telt meg. Nem véletlen, hiszen több kis-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom