Új Néplap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-28 / 279. szám

1998. november 28., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Többet erővel... ? Igazán nem panaszkodhatunk, hogy a hazai belpolitika unalmas lenne. A kormány és a vezető kormányférfiak egyénileg is gondos­kodnak róla, hogy hetente legalább egyszer történjen valami, ami felborzolja a kedélye­ket. Példákat bárki tudna mondani a nyugdíj- emelés lefaragásától kezdve a Torgyán-féle családtámogatási rendszeren, a Nemzeti Színház és a 4-es metró építésének leállításán, az elnöki kegyelem megtorpedózásán keresztül a drogosok elleni keményebb fellépés és az abortusz szigorításának tervéig. Most leginkább ez a két téma van napirenden, bár lehet, hogy mire ez a cikk megjelenik, már újabb is felröppen. Az eddig is lát­szott, hogy a kormány hajlamos erőből politizálni, abból a tételből kiindulva, hogy aki a választók többségének akaratából döntési helyzetbe került, az döntsön, a saját elképzelései szerint. Tekintsünk el attól, hogy mennyire volt meggyőző ez a többség, érdemesebb megvizsgálni, hogy a drog- és abortuszügyben mutat­kozó magatartás milyen minőségi különbséget jelez a kormány po­litizálásában az eddigiekhez képest. Most ugyanis rendkívül össze­tett társadalmi problémákat próbál megoldani a korábbi módsze­rekkel. Ám a drog és az abortusz elsősorban nem oktatási, egész­ségügyi és főleg nem büntetőjogi probléma. Kiváltó oka széles tár­sadalmi rétegek leszakadása, a perifériára kerülése. Amíg ezeket a rétegeket nem sikerül ismét a társadalomba integrálni, addig a prob­lémák lényegében megoldhatatlanok. A szigorítások eredményes­sége iránti kételyt elsősorban az táplálja, hogy nem látszik, a kor­mány mit akar tenni, ha egyáltalán akar, ezen rétegek helyzetének a javítására. Egyelőre a kormány inkább saját „polgári” bázisának kialakításán fáradozik, s kevés figyelmet szentel a szegénység problémájának, illetve azt részben az erőszakszervezetek hatáskö­rébe utalja. A büntetési tételek növelése azonban hosszú távon nem a drogfogyasztás csökkenéséhez, hanem az árak növekedéséhez, az alvilág még szervezettebbé válásához vezet, erre külföldön számta­lan tapasztalat van. Az abortusz engedélyezésének szigorítása pe­dig nem a beavatkozások csökkenését, hanem az illegális műtétek megszaporodását, az elhagyott, végső esetben az elpusztított újszü­löttek számát gyarapítja. Rövid távon, mondjuk egy négyéves választási cikluson belül, persze hozhat eredményt a keményebb büntetés, addig, amíg ki nem épülnek vele szemben a megfelelő elhárítási módok, ám meg­oldást csak az egész társadalom helyzetének javulása hozhat. Egy végigdolgozott élet = havi nyolcezer forint Jól informált klubtagok Eredetileg már jó egy éve mű­ködhetne Nagyivánon az Infor­matikai PC-klub, mert a művelő­dési ház már tavaly elnyerte a Nemzeti Kulturális Alap számí­tástechnikai fejlesztésre biztosí­tott támogatását. A pénzből be is szerezték az első vonalbéli számí­tógépet, a hozzátartozó kiegészí­tőkkel, de azokat egy éjszakai be­törővizit eltüntette. Ezek után újabb időt követelt a biztosítóval történő rendezés, hiszen a , .meg­lő vasított” helyett újat kellett vá­sárolni. Miután a pótlás lerende­ződött, idén októberben elindul­hatott végre a PC-klub, vagy ahogy az egyre divatosabb tele- ház mozgalom terjedésével ne­vezhetjük: a „telekuckó”. Azért nem teleház még, mert a mozga- -----------------------------------------­/ F elújítás közadakozásból A héten végeztek az abonyi ka­tolikus templom tetőszerkeze­tének felújításával - tudtuk meg Nagy András plébánostól. A rekonstrukció még a nyár fo­lyamán, június közepén kezdő­dött. Az épület tetőszerkezeté­nek áthidaló gerendázatai közül is sok szorult cserére, ami nem persze ezt a beruházást sem kímélte, így az átadás már csú­szott valamelyest a tervezetthez képest. A műemlékvédelmi hi­vatal utasítására a munka jö­vőre még kiegészül azzal, hogy a tető jelenleg bádoggal fedett részére is cserép kerül majd. Az összberuházás közel 10 millió forintba került, amelyet teljes A cserepek kerülnek a helyükre Csányi Irén abban a bogarasi tanyában született, amelyik Tiszakürthöz tartozik, és ahol most is reája virrad a reggel, behunyorít az éjszaka, és ahol második urával, Németh Sándorral lakik. Távol a világ zajától szemléli a múló időt, mégis, a 71 éves asszony nyomon követi a mindenna­pok kis és nagy történéseit. A rádióból, a televízióból, az újságokból. És nem érti, miközben kormányok mennek, új kormányok létesülnek, rája, a hozzája hasonlókra valahogyan egyetlen politikus sem gondol. Elképzelni sem tudja, hogy sok-sok, magas polcon ülő, miféle Jótéte­ményt” tehetett a munkahelyével, az országgal, az emberekkel, hogy amikor elbocsátják, tíz- és tízmilliókat, vagy éppen ennél is többet kap végkielégítésként. Miközben ő végigdolgozta az éle­tét, és még most sem pihen - pedig az ujjai már nehezen engedelmeskednek, ha a kezébe veszi a tűt meg a cérnát, de muszáj -, döbbenetesen kevés a havi járandósága: nyolcezer forintot hoz neki a postás. Hogy miért csak ennyit, erről szól az írás. 1928. március 8-án nagy volt az öröm a bogarasi tanyában Csá- nyiéknál. A kisfiú után érkezett a húga, aki a keresztelésben az Irén nevet kapta. (Sajnos, a bátyja, aki bányász volt, mind­össze 42 évet élt, elvitte a szili­kózis.) A kislány a kor szokása­inak megfelelően elvégezte a hat osztályt, majd felnőtt fejjel befejezte a hetediket, és a nyol­cadikat is. Azért, mert a munká­jához, az akkori munkahelyén kellett a nyolc általános. A családja azt csinálta, amit a környékbeliek: volt egy hold szőlőjük, abból láttak néha hasznot, ha az idő kegyes volt hozzájuk, meg harmadában bé­reltek földet. A nappal keltek, az éjszakával kerültek ágyba. Itt segédkezett a fiatal lány, mi­kor mit kínált a munka dan­dárja. Kötözött, kapált, markot szedett, sütött, mosott. Mind­addig, amíg 22 évesen férjhez nem ment Partók Józsefhez. Szegények/Í'oltak, de megfog­ták a munka végét: akár a ha­tárban kellett szorgoskodni, akár a ház körül. Hogy több folyjon be a családi kasszába, a fiatalasszony elment egy házi­ipari szövetkezethez, ahol kosa­rat fontak. Több évet lehúzott azon a helyen, bár az is igaz, nem jött ki tíz esztendő. Maradt volna talán nyugdíjig, de akkor beütött a baj. Hetvenévesen beteg lett az édesapja, így haza kellett jön­nie, otthagyni a megszokott munkát. Mert a párja is dolgo­zott, és nem volt, aki istápolja az elesettet. Közben otthon ka­pált, darált, jószágot nevelt, fő­zött, sütött, mosott, és sűrűn rá­nézett az apukájára. Hét évig gondozta, amikor 1972-ben meghalt az édesapja. Irén 44 éves volt, gyerekük sem született. Tervezték, hogy valahol elhelyezkedik, amikor hívatlanul-váratlanul újabb csapás kopogtatott náluk. Le­robbant a férje, igaz, nem érte váratlanul őket a rossz, hiszen már korábban szívbeteg volt. Kilenc évig húzta a szerencsét­len, dolgozni csak keveset, na­gyon keveset tudott. Irén ka­pált, tartotta a rendet, jószággal bíbelődött, amikor 1974-ben őt is eltemette. Úgy érezte, rászakadt, össze­esküdött ellene a világ, ennyi csapás után. Egy évig özvegy­ként élt, mert esztendő eltelté­vel 1975-ben hozzáment Né­meth Sándorhoz, akinek az édesanyja akkor volt 86 éves. Irén anyja is velük lakott, és a két asszony együtt morzsol- gatta napjait. Az anyja - miután egyetlen fiát elveszítette - na­gyon ragaszkodott lányához, Irénhez. Hat évet élt még velük, az utolsó esztendőben már na­ponta mosni kellett rá. Közben a tanácstól, szociá­lis létesítményektől egyetlen fillért sem kapott. Az anyósa még sokáig élt, akit szintén szeretettel ápolt, és 98. eszten­lom, a „Hálózat a demokráciáért program” csak bejegyzett szerve­zeteket, alapítványokat támo­gatott). A lényeg, hogy az informatika népszerűsítése jó „nyomon” ha­lad Nagyivánon. Hetente, két csoportban tizennyolcán - főleg alkalmazottak, de sok háztartás­beli is - sajátítja el Ébner Gábor pedagógus irányításával az in­formatika alapjait. A sikeres premier után per­sze jó lenne, ha Nagyiván meg­kapná azt a további pályázati támogatást, amellyel valóban teleházzá tudná átalakítani nép­szerű telekuckóját. Lehet, hogy éppen a jól in­formáltságuk fog majd ebben segíteni? -p­A rendőrség átmenetileg betiltotta néhány fajta flóbertpisztoly forgalmazását Durran, lő, mégsem fegyver Manapság különböző bűnügyek kapcsán egyre többet lehet hallani a flóbertpisztolyokról. Minthogy ezt - a voltaképpen já­tékszert - mindenki, aki 18. életévét betöltötte, szabadon meg­vásárolhatja, birtoklását, tárolását sem korlátozza jogszabály. Néhány típus forgalmazását azonban most mégis betiltotta a rendőrség. Ez a „szerszám” ugyan na­gyot szól és lövedéket lő ki, ráadásul a komolyabb kivitelű darabok ránézésre is tekin­télyt parancsolnak, paraméte­reiknél fogva mégsem minő­sülnek lőfegyvernek. Állítólag annyit „tudnak”, mint egy légpuska. Ettől füg­getlenül, mint ahogyan azt a közelmúltban elkövetett bűn­tények is igazolják, igen sú­lyos sérüléseket lehet vele okozni. Ezért az Országos Rendőr­főkapitányság Igazgatásren­dészeti Főosztálya intézkedett arról, hogy a flóbertpiszto- lyok bizonyos fajtáit átmene­tileg ne lehessen fegyvertar­tási engedély nélkül megvásá­rolni. Ezeket a típusokat ugyanis olyan vizsgálatnak kívánják alávetni, amely megmutatja, hogy a pisztolyból kilőtt lö­vedék energiája valóban nem éri el a flóberteknél megen­gedett mértéket. Az intézkedésnek persze gazdasági következményei is vannak. A betiltott cseh, il­letve német gyártmányú pisz­tolyok ezzel ugyanis egy időre mindenképpen kiszo­rulnak a piacról. Pedig éppen­séggel ezek a portékák a leg­szebbek, a legjobbak és ter­mészetesen a legdrágábbak is. Sokan talán nem is képzel­nék, hogy mekkora érdeklő­dés mutatkozik a flóbertpisz- tolyok iránt általában. Szol­nokon jelenleg öt olyan üzlet A jászberényi néptáncosok elsöprő sikere Szekszárdon i/ Sehol nem vallanak szégyent Példaértékűnek ítélték a műhelymunkát A minap Szekszárdon megrendezett országos néptáncfesztivá­lon az elnyerhető díjak mindegyikéből a legjobb minősítést szerezte meg a Jászság Népi Együttes, és elhozták a fesztivál fodíját is - tudtuk meg Szűcs Gábortól, a népi együttes művé­szeti vezetőjétől. csoda, hiszen a templom több mint 200 esztendős. A munkálatok kivitelezője egy helyi kft. volt. Az időjárás egészében a lakosok adomá­nyaiból sikerült előteremteni - mondta a plébános.-molnár­Az ország számos pontjáról érkezett tizennégy együttes összesen huszonnyolc pro­dukcióját figyelte és értékelte a zsűri. A Jászság Népi Együttes is két, friss koreográfiával sze­repelt. Az „Eleki zsok” című koreográfiáért Barbóc Sán­dor, Kuli Orsolya és Kocsán László, a „Bennünk él” című mezőcötösi táncokat felele­venítő koreográfiáért pedig Pál Mihály, Urbán Mária és Szűcs Gábor nyerte el a koreog­ráfiái díjat. Az eleki zsok összeállításban mutatott szólótáncosi teljesít­ményéért Bódi Tamás, Kocsán László és Szűcs Gábor vehe­tett át nívódíjat. A népi együt­test kísérő Jártató zenekar a zenekari nívódíjat kapta meg. Mindezek után talán nem csoda, hogy a fesztivál fődíját is a Jászság Népi Együttes nyerte el. A szolnoki, a nagykálói mellett legrangosabb hazai szakmai találkozó zsűrije pél­daértékűnek ítélte azt a mű­helymunkát, ami Jászberény­ben folyik, melynek eredmé­nyeként ilyen színvonalas produkciók kerülnek ki „ke­zeik alól”.- Együttesünk mind lét­számban, mind tánctudásban remek kondíciókkal rendelke­zik, rengeteg fiatal táncos szerepelt a legújabb koreográ­fiákban is. Bárhová elmehe­tünk, előadásunkkal nem val­lunk szégyent senki előtt - tette hozzá a művészeti ve­zető. A fellépések sora nem ért véget ebben az évben. Szom­baton a januárban megrende­zendő szólótáncfesztivál elő­döntőjét rendezik Jászbe­rényben a néptáncegyüttes székházában, melyre 60-70 fellépő érkezik. Az indulók sorában sok jászberényi fiatal is ott lesz. December 6-án pedig Táncról táncra címmel a Lehel Táras­tánc Klubbal közösen szer­veznek fellépést Jászberény­ben. Hasonló jellegű rendezr vény még nem volt a két tánc­csoport történetében. B. Cs. dejét töltötte, amikor utolsót dobbant a szíve. Irént nem vitte rá az akarat arra, hogy egyet is közülük szociális ott­honba dugjon. 1963 és 1991 között öt nagybeteget istápolt, gondozott és temetett el. Köz­ben az égvilágon mindent el­végzett a ház körül, amit egy asszonynak teljesíteni kell. Ezért tartja végtelenül igazság­talannak, hogy átdolgozott éle­téért, azért, hogy öt embert hosszú-hosszú évekig nem du­gott szociális otthonba, 8 ezer forint afféle házastársi pótlék jár mindössze neki. Időközben ő is szívbeteg lett, így négy­ezer ebből csak a gyógysze­rekre kell. Soha nem álltak, tartották a markukat a tanácsnál, de az önkormányzatnál sem. A párja nyugdija éppen húszezer, eb­ből élnek. Meg abból, hogy a férje még bírja magát, de hát ő sem fiatalodik, hiszen már 75 lesz. Csak az a baj, hogy neki is évről évre fogy az egész­sége. És fogalma sincs, őt majd ki ápolja, ha egyszer a betegség leteperi. Mert most még csak úgy- ahogy megvan azon a boga­rasi tanyán, ahol március 8-án lesz 71 éve, hogy erre a vi­lágra érkezett, ahol tengernyit dolgozott, és ma is ott lakik párjával... D. Szabó Miklós / található, ahol ilyesmit is le­het kapni. Mint azt a Baross utcai bolt eladójától' megtudtuk, na­ponta legalább egy pisztolyt el tudnak adni. A kínálat igen széles skálán mozog. Van szerényebb kidolgozású ma­gyar, egylövetű 6 ezer 500-ért és van cseh gyártmányú for­gótáras, igazán profi is, de azért már majdnem 60 ezer forintot kell fizetni. (Ponto­sabban jelenleg nem, mert ez is a korlátozás alá esik.) Az üzletben dolgozók ta­pasztalata az, hogy egy-egy ki­emelt, a sajtóban is napvilágot látott bűnügy ösztönzi az embe­reket arra, hogy érdeklődjenek a flóbertpisztolyok után. Ilyen­kor előtérbe kerül az önvéde­lem kérdése, ezáltal nagyobb a vásárlási kedv is. Az eladók úgy látják, akinek gonosz szándéka van, az nem ilyen pisztolyt vásárol, megtalálja a módját, hogyan juthat hozzá va­lódi lőfegyverhez is. -hgy­Az osztrák vendég angolosan távozott A falusi turizmus fellendü­lőben van a Nagy kunság te­lepülésein, egyre többen kapcsolódnak be a fizető­vendéglátó-hálózatba is. Csakhogy nem mindig tisz­tességes a jól szituált ven­dég. Ezt egy kunhegyesi szállásadó is tapasztalhatta. Amikor az osztrák férfi no­vemberben egy hétre meg­szállt Kunhegyesen, úgy tűnt, minden rendben van vele, an­nál is inkább, mert mint mondta, nagyon megtetszett neki a környék, a szállás is, így további két hétre lefog­lalta azt. Bár ezt az időtarta­mot már nem fizette ki, sőt még húszezer forintot kölcsön is kért a házigazdától, mond­ván, elveszítette útlevelét és pénztárcáját. Mint Fekete Miklós őr­nagytól, a karcagi rendőrkapi­tányság bűnügyi osztályveze­tőjétől megtudtuk, az osztrák férfi viselkedése egyre gya- núsabbá vált a szállásadónak, így nem mindennapi lépésre szánta el magát: ismervén vendége lakhelyét, a tudako­zón keresztül megtudta az ot­tani rendőrség telefonszámát. Miután jól beszél németül, nem késlekedett, felhívta az osztrák rendőröket, akiktől in­formálódott a férfi után. így tudta meg, hogy otthon körö­zik vendégét, és a vele lévő személygépkocsi is lopott. Ezután értesítette a karcagi kapitányságot, ám időközben a férfi veszélyt szimatolhatott, mert angolosan távozott. Az ismerősétől kapott au­tóval azonban csak Gyálig ju­tott, mert a kocsi lerobbant, így kénytelen volt visszafor­dulni. Tiszagyendán azonban a kunhegyesi rendőrök kaija- iba futott. Elfogása után a karcagi bíróság Magyaror­szágon elkövetett csalás vét­sége miatt előzetes letartózta­tásba helyezte a férfit. A karcagi zsaruk időköz­ben hivatalosan is felvették a kapcsolatot az osztrák ható­ságokkal, és már meg is érke­zett Karcagra a gépkocsi jo­gos tulajdonosa, Hogy átve­gye rég nem látott autóját, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom