Új Néplap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-04 / 258. szám
8. oldal 1998. november 4., szerda Kunhegyes És Környéke Vállalkozóból polgármester Kunhegyes új polgármestere az elkövetkezendő négy évben Kontra József lesz, aki a helytartósági választáson elnyerte a szavazatok több mint 51 százalékát. Kontra József Tiszagyendán született 1952- ben, és üzemmérnöki végzettséggel rendelkezik. Hosszú ideig dolgozott a szakmában, Azt gondolom, másképpen kell közeledniük az emberekhez - mondja Kontra József, Kunhegyes új polgár- mestere. 1975-82 között a Középtiszai Állami Gazdaságban, majd a Mirhó-kis- foki Vízgazdálkodási Társulatnál. 1985-89 között, a rendszerváltás előtt, körül a községi pártbizottság munkatársa, illetve az MSZP városi elnöke volt. 1989-ben tragédia érte, meghalt a felesége, két kicsi lányát hátrahagyva. Ő nevelte, neveli őket, a nagyobbik most Németországban dolgozik, a kisebb pedig Szolnokon a Széchenyiben másodikos. Jelölését, indulását az MSZP támogatta, és a választás napján este kilenc körül nagyjából már tudta a végeredményt. Győzelmét oly módon magyarázta, hogy volt vállalkozó, azután jókora ideig munkanélküli is, szóval nem azon vezetők közé tartozik, aki vagyont tudott volna gyűjteni magának a közelmúlt időszakában. Programjában gyökeres változást ígért, hiszen állítja: manapság Kunhegyesen van mit csinálni, akad miben előrelépni, annyi a gond. Mivel a képviselő-testület is jórészt új összetételű, bízik a támogatásukban. Noha az is igaz, a Szocialista Párt hathatósan segítette, azt vallja, pártbeli hovatartozás nélkül az embereken, az egyszerű embereken lenne jó segíteni. Természetesen nem feledkezne meg a vállalkozókról, az úgynevezett középrétegről sem, és a testületi elképzelésekhez, célokhoz ezúton kéri segítségüket. Mindazokét, akik szívügyüknek érzik a várost, annak az égető és megoldandó dolgait, hiszen az is mond valamit, hogy a nem is olyan régen a még tizenkétezres lélekszám mára alig több mint kilencezerre zsugorodott. A választásokról másképpen Kunhegyesen 6949 szavazásra jogosult közül az októberi ön- kormányzati voksoláson 2700-an éltek jogaikkal: a választásra jogosultak 38,85 százaléka. A három polgármesteijelölt közül Kontra 7dz.se/kapta a szavazatok többségét, 51,41 százalékát. Sze- lekovszky István 24,52 százalékot ért el, míg Baranya Pál 24,107 százalékot kapott. Negyvenketten versenyeztek a 13 képviselői helyért. A korábbi testület is alaposan cserélődött, hiszen csak hat személynek sikerül most is bejutnia a testületbe. Az összetétel: közülük öten a kormánypártok, hatan pedig az MSZP támogatását élvezték. Két független is van. És hogy ki kapta a legtöbb szavazatot? íme a győztesek listája: 1. dr. Prágemé dr. Kádár Magdolna, 2. Kontra József, 3. dr. Kiss Péter, 4. Tar Géza, 5. dr. Jakab Zoltán, 6. Juhász Lász- lóné, 1. dr. Erdélyi Iván, 8. Csorna János, 9. Szabó András, 10. Kun Istvánná, 11. Gál Lajosáé, 12. Szatmári Zoltán, 13. Szabó Lászlóné, 14-15. Nagy Sándomé, illetve Metzinger Ferenc. Mivel Kontra Józsefet polgármesternek választották, a sorrend oly módon változik, hogy az utána következők mindannyian egyet előrelépnek. így is tizennégy név marad, holott ez a testület csak eggyel kevesebb tagú lehet. Mivel Nagy Sándomé és Metzinger Ferenc között szavazat- egyenlőség született, amit az érintettek - közös belegyezéssel - sorsolással oldottak meg. A szerencse Nagy Sándoménak kedvezett, így ő is képviselő lehetett, míg Metzinger úr várólistára került. Mit lehet kívánni az új testületnek? Munkára fel, és sok sikert! Mert a város kinézetét, utcáit, környezetét, az emberek életkörülményeit figyelve, alig van ok dicsekvésre. Szóval van mit tenni. Iskolalétszám: harminchat A parányi település, Bánhalma egykoron nem akármilyen falunak számított. Már csak azért sem, mert a „vezérkar” innen irányította a hatalmas kiterjedésű Középtiszai Állami Gazdaság üzemegységeit. Ebben az időben az iskolának alsó és felső tagozata is volt. Azóta másféle szelek fújdogálnak: jó huszonöt éve a központ Kunhegyesre került, az iskola pedig napról napra harminchat alsós kisdiákot fogad. kosok a negyedikesekkel járnak. A bánhalmi diákságot mostanság Szabóné Bóta Henrietta, Baranyiné Molnár Erika, illetve Kovács Imréné nevelők pallérozzák. A harminchat nebulóból huszonketten az óvodában ebédelnek, és a napközi általában délután kettőtől fél négyig tart. Sajnos az édesapák, édesanyák között sok a munkanélküli, és Három kitűnővel is dicsekedhetnek a mini, harminchat tagú iskolában. Hogy 1998 őszén mi mindenek szeretnének lenni a bánhalmi diákok? íme a korántsem végleges lista: állatorvos, rendőr, traktoros, növénytermelő, kom- bájnos, boltos, kozmetikus, fodrász, festő, aerobikos. Noha ezek a konokul ismétlődő ősz végi, tél eleji esők nem kimondottak kedveznek a párkapcsolatoknak, azt Szinte teljes a létszám, csak egy tanuló hiányzik Több a fiú, mint a lány. Három teremmel és egy tornateremmel, de inkább tornaszobával rendelkeznek. Az osztályok összevontak, az elsősök a másodikosokkal, a harmadibizony nem is egy olyan család akad, ahol mindketten állástalanok. A végzősök korábban Kunhegyes iskoláinak valamelyikében folytatták, de legújabban Kenderesnek is nőtt a vonzereje. is megtudtuk, hogy a harminc - egynéhányból tizenkettő szerelmes. Nem rossz arány, bizonyítja: ez az érzés sem évszakhoz, sem a település nagyságához nincs kötve. Kiválasztott volt Érdekes, másfél oldalas nyomtatott szöveget kaptam a minap a dr. Zsigmond Ferenc városi könyvtárból. Igen, lassan-lassan szomorít időszerűsége, ötven éve lesz a múló éveknek, hogy a település eddigi legnagyobb tudósa, dr. Zsigmond Ferenc elbúcsúzott a földi világtól. Zsigmond Ferenc egyetemi tanár volt, egyetemi jegyzeteket, tankönyveket írt, és a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választották. A háború után mégis ellenségesség kísérte tevékeny életét, tudós éveit. Némaságra késztették, mondván, az úri osztályt szolgálta ki, holott a magyar tudománynak szerzett múlhatatlan érdemeket. Az ót körülvevő Rákosi-szellemű világban egyre súlyosabb lett lelke vergődése, és végül is 66 évesen önkezével vetett véget életének. Az utolsó években a testvérénél lakott, de ő sem tudta megakadályozni, hogy majd ötven éve Kunhegyes egéről egy nagy embercsillag a mélybe ne zuhanjon. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János A legidősebb kunhegyesi polgár A kiskert tartotta fenn a házaspárt A legidősebb kunhegyesi polgár Győri Jenóné, született Németi Eszter, aki 1899. június 29-én látta meg a napvilágot. Nem akármilyen élete volt, hiszen osztályidegenként elvették a férje nyugdíját, sőt a házukat is államosították. Olyannyira, hogy öt álló évig lakbért fizettek, mintha nem is a sajátjukéban éltek volna. Hogy miképp vészelte át ezt a sok viszontagságot a város legkorosabb embere, erről szól az írás. Eszter néni édesapja jó nevű csizmadiának számított, és szorgos munkával négy lányt nevelt fel a Németi házaspár. Azt a házat, amelyben ma is lakik, 1917-ben vásárolták a szülei. 1919. november 8-án esküdött örök hűséget Győri Jenőnek. Jenő bácsi csendőrtiszt-he- lyettesként szolgált, és noha már korábban nyugdíjazták, ez rossz, nagyon rossz pontnak számított a második világháború után. A kommunista uralom alatt elvették a nyugdíjukat, elhelyezkedni nem bírtak, sőt a házukat is államosították. Öt évig havonta lakbért fizettek azért, hogy a saját ingatlanjukban lakhassanak... Cudar idők ide, cudar idők oda, valamiből meg kellett élni. Pedig hát Jenő bácsi semmi olyat nem tett, hogy bíróság elé cipeljék, de hát osztályidegennek számított. Volt egy hold kerti földjük, ott zöldségféléket termeltek, amit a piacra hordtak. Szőlővesszőket vettek Abasárról, amit olykor szálanként húsz fillér haszonnal adtak el. Eszter néni a haszonból vett egy tyúkot, így arra a hétre hús is akadt. Jenő bácsi nem bírt a számki vetett- séggel, 1969-ben meghalt. Párja eladta a kerti földet, az árából tataroz- tatta a házukat, és piacozott tovább. Mert valamiből élni is kellett. Noha a tágabb rokonságban voltak, akik kedveltebbeknek számítottak a szocialista rendszerben, segíteni nem sokat tudtak, mert ők is a szegények közé tartoztak. A rendszerváltást követően Eszter néni írt egy levelet Antall József miniszterelnöknek, aki azonnal küldött pénzt, és közben rendezték a 38 éve elvett nyugdíjat is. Gyerekük nem született, és most egy lakó él nála, hiszen a közel száz esztendő nem kis idő. Húszezer forintnál több a havi járandósága, neki ez bőven elég. Kétnaponta hordják az ebédet, az kitart még további két egész napig. Hogy mi a hosszú élet titka? Erre Eszti néni azt mondja: „Olyan, mint az én sorsom. Kaptam sok pofont az élettől, bár úgy érzem, nem érdemeltem meg. Azért nem kell engem félteni, amikor sehonnan sem gurult egy krajcár sem, a kert segített.” Igaz, ásni kellett, vetni, taligával piacra tolni a termést, szóval soha nem tétlenkedtek. Hogy meglesz-e a száz, abban nem biztos, pedig már csak nyolc hónap hibádzik. Talán, talán, megéri, pedig a múltkor rosszul lett, és egész éjszaka lenn feküdt a padlón. Ilyen még nem fordult elő vele sosem. Igaz, olyan sem, hogy a 100. esztendejét számlálja. Két jókedvű szakácsnő Minthogy 1981 óta együtt dolgoznak az állami gazdaság konyháján - amelyik, most a Középtiszai Mezőgazdasági Rt. nevet viseli -, ismerik egymást, akár a tenyerüket. A szomorúság áll legtávolabb tőlük, és látni a képen is, hogy szeretnek nagyokat nevetni. Maguk állítják össze a heti étrendet, gyaníthatóan közmegelégedésre, hiszen általában napi száz adagot főznek. A köznapokon kívül bizony nagyon sokszor a hétvégeket is itt töltik. Osztálytalálkozók, névnapi rendezvények, jótékonysági estek, szüreti bál, lakodalom, ilyen-olyan esemény, és Kun Jánosné Giziké meg Nyúzó Józsefné Tériké otthon hagy csapot-papot - irány a konyha. Valószínű azért is kedvelik őket, mert mindig nevetésre áll a szájuk. Nekünk azt is elárulták, hogy az például kimondottan jólesik nekik, ha Sass úr, az egyik főnök valamilyen jutalommal, jutalékkal lepi meg őket. Mondják, nyugodtan újuk le: ezt mindig köszönik szépen, és arra még erősen borús időben sem akadt példa, hogy visszautasították volna. Ez sem a gyomorbajosoknak készül! Fenyőóriások a Kárpátokból Ezek a fenyők a Kárpátokból érkeztek Bánhalmán a Bánfa Kft.-ben százhatvanan dolgoznak. A folyamatos termelés érdekében havonta mintegy másfél ezer köbméter fa érkezik hozzájuk. Szállítanak ide fenyőt Szibériából, a Komi köztársaságból, Ukrajnából, Romániából öt helyről, kivétel nélkül a Kárpátok fenyőrengetegeiből. Sőt Szlovákiából, az Alacsony- meg a Magas-Tátrá- ból. Ennek a másfél ezer köbméternek a harmada ajtók, ablakok, faházak alakjára „változik”, a többi pedig különböző lakossági szolgáltatásként kerül piacra. Úgymint: tetőléc, szarufa, gerenda, hajópadló. Legújabban Internetet is vettek, és feltették rá a Bánfa Kft. fényképekkel színesített ismertetőjét. Mit ad az ég, nemsokára az Amerikai Egyesült Államokból érkezett megkeresés. Ez egy kanadai-amerikai licencű ajtócsalád készítését is lehetővé teszi, így, ha minden jól alakul, az Internet révén még piacot is szerezhetnek. Ráadásul azóta Németországból is érdeklődtek. Gyártmányaikat belföldön százhatvan kereskedelmi helyre szállítják, külföldről pedig folyamatos a boszniai, oroszországi, romániai megrendelés, de lehet, a lista tovább bővül.
