Új Néplap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-13 / 266. szám

1998. november 13., péntek Megyei Tükör 5. oldal A tudományos ülésen téma volt a rákkontrollprogram is A legfontosabb korán észrevenni a bajt A hazai onkológiai ellátás volt a témája annak a tudo­mányos ülésnek, amelyet a Hetényi kórház és a BYK Gulden szervezett tegnap Szolnokon. Az ülésen az Országos Onkoló­giai Intézet főigazgató-helyet­tese, dr. Ottó Szabolcs profesz- szor tartott előadást az intézet rákkontrollprogramjáról. Erről kérdeztük mi is a professzort.-Hat évvel ezelőtt kezdtük felmérni az országos rákhelyze­tet, a betegbejelentéssel kapcso­latos problémákat, a daganatok előfordulási gyakoriságát, a ha­lálozási tényezőket - ismertette a program születésének körül­ményeit dr. Ottó Szabolcs.- Kiderült, hogy ijesztő a vi­lágban elfoglalt helyünk: 48 adatszolgáltató ország közül első helyen állunk a rákhalálo­zás tekintetében. A szív- és ke­ringési betegségek mögött a má­sodik helyen van a halálokok között. Nagy emelkedést mutat az ajak-, a szájüregi, a tüdő-, a vastag- és végbélrák, a prosz­Dr. Ottó Szabolcs tata- és a női emlőráknál is ha­sonló emelkedést láttunk, egye­dül a gyomorrák mutat csökke­nést. Egy úgynevezett rákkontroll- programot dolgoztunk ki - a WHO a kelet-közép-európai ré­gióra nézve ezt fogadta el példa­értékűnek -, amelyben minden részlet szerepel, kezdve a beteg­ség korai felismerésétől, a szű­réstől a gyógykezelésig, a mo­dem terápiák alkalmazásáig, a rehabilitációig. A programot állandóan fej­lesztjük, ami nemcsak pénz, ha­nem szemlélet kérdése is.-Mi valósult meg ebből a programból a valóságban?- Manapság csak részben tu­dunk ennek eleget tenni, ami nem a program, hanem a körül­mények hibája, és a szemlélettel is gond van. A program elsősor­ban a nagy kórházakba, klini­kákba jutott el, de el kell jutnia az onkológiai gondozókba, a háziorvosokhoz is. Az embere­ket ugyanakkor nevelni kell arra, hogy igényeljék ezeket a szolgáltatásokat.-A daganatos betegségek kialakulásában nagyon jelen­tős a megelőzés, a szűrés. Vi­szont a lakossági komplex szű­rés régen megszűnt.- A leglényegesebb dolog a daganatos betegség lehető legkorábban történő kiszűrése. Bízom benne, hogy lesz is­mét a jelenleginél kiterjedtebb szűrés, erre már történtek is lépések. P. É. Mint a tenger, akkora a Tisza Programbőség és helyhiány A kunhegyesi művelődési ház időről időre több száz ember számára biztosítja kellemes körülmények között a sza­badidő eltöltésének lehetősé­gét. Ez azonban olykor nem egyszerű feladat, mivel az épület befogadóképessége en­nél szerényebb létszámra van méretezve. A rendszeres programok közül csak szakkörből harminckétfélét választhatnak itt a kicsik és a na­gyok. A kis csoportokban zajló foglalkozások között a sakktól a szövés-fonásig számtalan kéz­művesmesterség, sport- és zenei tevékenység, valamint sok egyéb megtalálható. Ekkora választék­ból az iskolástól a nyugdíjasig minden érdeklődő választhat kedvére valót. A gyerekek részére egyébként külön is biztosítanak tartalmas el­foglaltságokat. így minden csü­törtökön a művelődési ház szer­vezésében autóbusz szállítja a gyerekeket a szolnoki Szigligeti Színházba. Ezenkívül rendszere­sen szerveznek gyermekműsoro­kat is a helybelieknek. A kunhegyesi intézményben a hét vége a rendezvényeké. Már most betelt az eseménynaptár a jövő év januárjáig. A program­tervben gálák, bálok és jótékony- sági rendezvények szerepelnek. A legjelentősebb eseménynek az a divatbemutató ígérkezik, ame­lyet helyi általános iskolások állí­tanak össze. Itt a város divatáru- üzleteinek kollekcióit jórészt ma­guk a tanulók fogják felvonul­tatni a kifutón. -molnár­Repeta jogerős ítéletből (Folytatás az 1. oldalról) Veszteséget egyedül az állam könyvelhetett el az összességé­ben több tízmilliós jogtalan áfa­visszaigénylések miatt. Az ügyvezető ellen ’93-ban indult meg a nyomozás, akkor ta­lán nem is sejtve azt, hogy az ügy igen bonyolult megítélése miatt milyen jogi huzavona árán sike­rül majd a végső döntést meg­hozni. Ez esetben kétszer is meg­született a jogerős ítélet. A megyei bíróság először négyévi börtönre és vagyonel­kobzásra ítélte a vállalkozót. A vádlott azonban az ítélet kihirde­tésére el sem jött, sőt később a börtönbehívót is hiába küldték ki részére: Dötschnek esze ágában sem volt önként a rács mögé ke­rülni. A rejtőzködés - merthogy a hatóságok hiába keresték az el­ítéltet - végül beigazolta a hozzá fűzött reményeket: az illegalitás közben kezdeményezett felül­vizsgálati eljárás során ugyanis a Legfelsőbb Bíróság az akkori jogerős ítéletet hatályon kívül he­lyezte, és új eljárás lefolytatására kötelezte a Szolnoki Városi Bíró­ságot. A legmagasabb bírói fó­rum ehhez még iránymutatásokat is mellékelt. Az ügyészség és a vádlott is következetes maradt, az előbbi újra a bűnösség megállapí­tására törekedett, míg Dötsch is­mét ártatlanságát hangoztatta. Nagy meglepetést az új tárgya­lás új elsőfokú ítélete sem hozott, a vádlottat megint csak bűnösnek mondták ki, a börtönbüntetést azonban felére, két évre mérsé­kelték. Az ügyész súlyosbításért, a vádlott és védője felmentésért jelentett be fellebbezést. A mindent eldöntő megyei bí­rósági másodfokú eljárásra teg­napig kellett várni. Mint előző al­kalommal, a döntésre váró Dötsch András most sem tartotta tanácsosnak, hogy helyet foglal­jon a vádlottak padján. Ügyvédje azonban jelen volt, aki védőbe­szédében jó néhány olyan körül­ményt sorakoztatott fel, amely védence ártatlansága mellett szólt. Mindezek ellenére dr. Nánási Illés tanácsa helybenhagyta a városi bíróság ítéletét, amely szerint a volt ügyvezetőnek két esztendőre börtönben a helye. Persze, csak ha ő is így akarja... H. Gy. A máskor szőke, szolidan szelíd, csacsogva haladó folyó mostanság haragos napjait éli. Nem fér a bőrébe, ahová csak eljut, akár egy kíváncsi kamasz, mindenhová benéz. Mintha ezen a világon az ér­dekelné a legjobban: mi van a határban, a partjait övező erdők­ben. Letörték-e már a mentetten réten a kukoricát, kinn gubbasz­tanak-e még a petrencékbe rakott szénák? Ha azután valami effé­lét talál, nem hagyja ott A hátára veszi a boglyát, felemeü a száraz fatörzseket, de nem hagyja veszteg, kimossa még a tuskókat is, majd pörgetve, forgatva sodorja tova maga előtt Tiszaroff környékére valamiért nagyon haragudhat, hiszen az idén - ahogyan az ott lakók mondják - már harmadszor megy ki a víz. Korábban kikot- nyeleskedett, sőt teljesen elön­tötte az alsó és felső rétet, ám­bár a termésben nem bírt nagy kárt tenni, hiszen vetni sem na­gyon tudtak. Mesélik, hogy a falutól feljebb, a Feneketlen-tó kútjához, aki a gát tövétől talán ötven méterre sem lakik. Volt, hogy kiöntött a kútja.- Most sem sok híja van, bár bízom abban, hogy az ilyesmi nem ismétlődik meg. Noha nem messze tőlem, a gáton túl ma­gasabb a folyó, mint a házam küszöbe, nyugodtan alszom. Látom, járőrök vigyázzák a töl­téseket. sem újított, meg sem magasított töltést nehogy teljes egészében elmossa az ár. így tettek, töltést szakítottak Tiszavárkonyban is november 11-én. A jövő hét derekára vár­ják a tetőzést, és ahogy mond­ták, ez eltarthat akár másfél hétig is. Ottjártunkkor 725 cen­tit mutatott a mérce, de megle­het, mérnek itt még ebben az ember hónapban 84O-850-et is. Szűcs Csaba műszaki ellen­őrrel néztük meg a veszélyezte­tett lakóépületeket. Az Endre király közön egy sárgára festett mindössze sóhajtásnyira dide­reg a víz szélétől. Lehet vagy hat méterre. Egy közzel táyolabb Ficzere Istvánnal találkozunk. A Tisza napról napra több területet követel magának a megyében FOTÓ: M. J. körül a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben kétszer is átszakította a gátat, elpusztítva a környéket, egészen Kunhe­gyesig. Ajtót, deszkát, lócát, ál­latok tetemét, szalmát, felpuf- fadt embereket cipelt a hátán, sőt még egy bölcsőt is, benne egy hat hónapos forma legény­kével. A Borshalom körül fog­ták ki, felnevelték, nevet adtak neki. Soha nem kereste senki, talán mert a szüleit, testvéreit a folyó kézen fogva magával vitte. Senkinek nem hiányzott, vagy akiknek igen, odavesztek, -veszhettek az árban. Hallot­tam, hogy még a negyvenes évek elején is járta a vidéket, tanyavilágot: már ősz hajjal ke­resve azt a helyet, ahol édes­anyja ringathatta, ahol e világra érkezett és ahonnan az ár min­denkitől elszakította. Kegyes volt hozzá a Tisza, neki meg­engedte, hogy idős fejjel ku­tassa szüleit, akiket, fájdalom, soha meg nem talált. Megtalálta viszont az utat a víz Anga Imréné Margit néni Tovább robogunk a komple­járó felé, bár oda lehetetlen el­jutni. Akár a tenger, akkora ott a Tisza, vízben áll a révház alja, a Zóna presszó, étterem teteje segítségért kiált a víz szorításá­ban. A túloldalon a kompfeljáró tetején ömlik a Tisza vize a sü- lyi rétre, amelyik most végtelen tobzódásában 820 centiig duz­zadt. Tizenhatodika, tizenhete- dike körül váiják a tetőzést, ami lehet kilenc méter is. Szolnoktól lejjebb, Ve- zsenynél sem ülnek ölbe tett kézzel. Ki szerették volna nyitni a zsilipeket, de azok olyan állapotba jutottak, hogy a búvárok sem bírtak velük. Az önkormányzat értesítette a gaz­dákat, hogy a rétről minden termést tüntessenek el, mert jön az ár. Akadt, aki letörte kézzel, kocsival hazafuvarozta a kuko­ricát, mások mindent hagytak a helyén. Aligha tudnak már ki­menni, mert itt is két helyen át­vágták a nyári gátakat, meg­előzve a még nagyobb bajt. Azt, hogy az 1984/85 óta fel- Tegnap és ma összesen 270 homokzsákot töltöttünk meg és raktunk le gátat magasítani, erősíteni mintegy harmincöt méteren Fazekas Sándomé Er­zsiké néni háza előtt. A 77 éves özvegyasszony kertjét már félig elárasztotta a Tisza.- Két napig hatan dolgoztak ezen az erősítésen - mondja a háziasszony.- Nem fél a folyó mellett?- Azzal nem sokra megyek. 1954 óta lakom itt, és 1970-ben az ajtóig jutott a víz. Most még öt méterre távolabb duzzog, de a kert felét már megnézte.- Miért ragaszkodik ehhez a helyhez?- Mert közel a nyolcvanhoz, itt az otthonom, amelyik még a dédnagyapámé volt. Megtanul­tam együtt élni a folyóval, ami általában szelíd, de olykor megbolondul. Beszélik, hogy ha minden igaz, a nevem nap­ján, Erzsébet-napkor tetőz itt. Tudja, kevesebb vízzel is beér­tem, beértük volna. Nem igaz? D. Szabó Miklós Két dokumentumfilmröl - különösebb hír­verés egyiket sem előzte meg, holott mosta­nában valamirevaló, de olykor még semmi- revaló programok is agyonhírlelik magukat - elöljáróban. (Nézhetjük is az unos-unta- lan ismételgetett csalóka előzeteseket!) Halál a Hálaadás Napján Pedig Dömölky János munkája igazán megérdemelte volna, hogy előzetesen is fel­hívják rá a figyelmünket. Már csak ezért is, mert az immár 60 éves filmrendező mindig is híres volt elkötelezettségéről, bátor, me­rész hangú alkotásai tanúskodnak róla; de meg főleg azért, mert most a Halál a Hála­adás Napján-nal az utóbbi idők egyik legér­dekesebb és legizgalmasabb politikai té­májú összeállítását bocsátotta képernyőre - vasárnap este a Szeszélyes évszakok után. (Fordítva talán szerencsésebb lett volna.) 1959 novemberében, méghozzá annak utolsó csütörtökén, azon a napon, amely a hazatalálás örömének napja Amerikában, egy holttestre bukkantak a New York mel­letti parkban. Kiderült, nem más az illető, mint a harmadnapja eltűnt dán diplomata, aki az ENSZ-nél szolgált, magyar szem­pontból igen fontos szerepben: ő volt szerve­A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT zője, motorja annak a különbizottságnak, amely a világszervezetben az úgynevezett magyar üggyel foglalkozott. Rejtélyes ha­lála - a rendőrség öngyilkosságnak minősí­tette szokatlanul gyorsan zárva le a nyomo­zást - sokáig foglalkoztatta a közvéle­ményt. A történészeket is, így a magyar Nagy Gábort is, aki vette azt a fáradságot, hogy a rejtély nyomába eredjen: végigbújta az archívumokat, felkereste a diplomata barátait, munkatársait, történészeket szó­laltatott meg, és elmondták véleményüket amerikai magyar emigránsok is, ugyanis Povl Bang-Jensen volt az, aki kihallgatta és pártfogásába vette az ’56-os menekülteket. Igen gazdag anyagot sikerült a tudósnak egybe gyűjtenie, Dömölky Jánossal együtt, aki szintén a ’90-es évektől foglalkozott a történtek feltárásával. Közös munkájuk gyümölcse ez a rendkívül alapos, igen vilá­gos, logikusan felépített dokumentumfilm, amely ha a halál titkát meg nem is fejti - vajon kinek, kiknek is állott érdekében Jen­sen elnémítása, a szovjet hírszerzésnek-e, mely tőle a magyar menekültek listáját sze­rette volna megszerezni, hiába, mások sze­rint túl sokat tudhatott, és makacs kitar­tása a magyarok ügye mellett, az is egyre kellemetlenebb volt - árnyalt képet ad ar­ról, igen meggyőzőt, hogy mi is történt a vi­lágszervezetben a magyar forradalommal kapcsolatban, illetve mi nem történt. Két­ségtelenül tálja elénk az ENSZ felemás magatartását, mennyire nem viselte szívén hazánk ügyét, sőt hogy a szuezi probléma árnyékában farizeus módon hogyan igyeke­zett hallgatni róla. Aki pedig szívügyének tekintette, azt mindenáron akadályozta munkájában. (Bang-Jensent végül az ENSZ székházából is kitiltották.) Ami külön eré­nye az összeállításnak, hogy úgy állít emlé­ket a tragikus sorsú, bátor harcosnak, hogy egyúttal a kor képe is megjelenik, sőt az 1956-os magyar forradalomra is emlékezik. Ne kavarj! Ez a másik dokumentumfilm, amellyel szintén mostohán bánt a műsorszerkesztés; nemcsak híre nem előzte meg, de még a ke­vésbé „látogatott” 2-es csatorna program­jába is utalták. Pedig tárgyát tekintve töb­bet érdemelt volna. Feltétlenül. Hisz Gu­lyás János - régi motoros a dokumentum­film műfajának világában, testvérével együtt nem egy nagy sikerű filmet készítet­tek már - annak eredt utána, hogy megmu­tassa, miféle változások mentek-mennek végbe napjainkban a paraszti vüágban. Amit Schiffer Pál tett, amikor a Videotonból elbocsátott gyári munkások életének alaku­lását követte, ugyanazt vállalta Gulyás is egy parasztember, a domaházi Medve Al­fonz sorsának bemutatásával. Miért éppen őt választotta? Különös ember, bár sorsa ti­pikusnak mondható; volt téeszelnök, ült börtönben koncepciós per után ’73-ban, lett belőle magángazda, s most hetvenévesen is műveli a földjét. Gazdálkodik, ahogyan tud, hagyományosan, nehezen. És elégedetlen! Ügy érzi, nincs elintézve semmi, sem Do- maházán, sem az országban. Indulatosan mondja a magáét, a mikrofon is alig búja. A magunkéval sem rendelkezünk - hangoz­tatja, amikor a kárpótlással „szerzett” föld­tulajdonok rendezetlenségéről beszél, a nyilvántartás kuszaságáról. Magát a kár­pótlást is kárhoztatja, szerinte nem így kel­lett volna a tulajdonlás kérdését megoldani. Lám, sok helyen hogy elsíbolták a gazdasá­gokat! Legnagyobb fájdalma, hogy mindezt nincs kinek elmondania, nem hallgatják meg a parasztot. Eddig jutott el a négyré­szes film első darabja a parasztpolgár be­mutatásában. A folytatás bizonyára érde­kesen alakul majd, mert ugyan Ne kavarj! a címe a dokumentumfilmnek, Medve Alfonz szavaival igenis kavar, sőt felkavar ben­nünket. Kevés hasonló tárgyú, problematikájú „látlelet” készül a magyar parasztember­ről, aki maga is polgárosulni szeretne. Ez tehát most a televíziós ritkaságok közé tartozik. Érdemes kellőképpen megbe­csülnünk, hisz ez a szocioportré a falusi változások arcképe is. Röviden Az elmúlt napokban „kísértet” járta be a képernyőt, az építendő, új Nemzeti kísér­teié; megjelent reggel a Nap-keltében, ott járt éjjel a Mélyvízben, és átsuhant hétfőn este a Nyitott szájon is, mindenütt vegyes nyomokat hagyva maga után, indulatokat kavarván, olykor szélsőségeseket is. Csak azt nem lehetett mindebből megtudni, mi­től is lehet nemzeti a Nemzeti. Talán majd akkor, ha megépül. Csak az a kérdés, mi­kor és hol. Valkó Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom