Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-01 / 230. szám

Nagyiván negyedik díszpolgára Négy évtizeden át tanította a falut Kivonat egy jegyzőkönyvből: „Nagyiván község képviselő testületé a község érdekében kifejtett kimagasló társadalmi tevékenységéért, a kulturális előrehaladás, az általános isko­lai oktató- és nevelő munka színvonalas ellátásáért évtizede­ken át pedagógusként, illetve igazgatóként végzett munkája elismerése és megbecsülése jeléül, Nagyiván község díszpol­gára címet adományozza Sasvári Józsefnek." A JLJL szűkszavú hír mögött szó szerint egy egész élet munkája, kitartása húzódik meg. Józsi bácsi szeretett is­kolájának idei tanévnyitóján vehette át a falu legnagyobb kitüntetését, már egykori szülőfalujából, Maklárról ér­kezve, ahová nyugdíjazása után tért vissza 1990-ben. Meglepődött, annak ellenére, hogy volt része már számos kitüntetésben. Egészen fiatalon, 1957- ben megkapta az oktatásügy kiváló dolgozója plakettet, amit a teljesség igénye nél­kül a Munkaérdemrend bronzfokozata követett, egé­szen a „címzetes igazgatói” megbecsülésig, majd a sort idén az „aranydiploma” zárta abból az alkalomból, hogy éppen ötven éve annak, hogy Józsi bácsi az egri Reformá­tus Tanítóképző Főiskola utolsó évfolyamos hallgató­jaként került „le” Nagy- ivánra tanítani. A „címzetes igazgatói” rang talán azért sem szorul magyarázatra, mert Nagy­iván tanítója címzetes lett a maga egyszerűségével nem csak az iskolában, hanem a boltban, a moziban, a társa­dalmi munkákon, az amatőr együttesekben, a sportpá­lyán, a kirándulásokon. Első­sorban azzal, hogy polihisz­tor tanítóként, majd három évtizedig igazgatóként nem csak az iskolában nevelt. Eh­hez nagy segítség volt szá­mára a család, amely igen sokatmondóan pedagógus kalákának is nevezhető, hi­szen óvónő feleségével a szakma szeretetét plántálták gyermekeikbe is. Lánya Nagyivánon óvja a kisdede­ket, míg fia Tiszaburán viszi tovább a stafétabotot. Takarékosan támogatott civil szerveződések A „vizesnyolcas” sikere A tanévnyitót követően im­máron szép hagyomány Ti­szafüreden, hogy a Zrínyi is­kola úszó versenyre invitálja a környező iskolák tanulóit. Idén különösen nagy sikert aratott ez a felhívás, hiszen Kunmadarastól Abádszalókig nyolc iskola 128, 7-14 éves tanulója ugrott a mély vízbe, hogy közel negyven verseny­számban megszerezze az ér­meket. Ez a „vizesnyolcas” az el­múlt tíz esztendő rekordlét­számával nagyon is sikeres rendezvény volt a füredi ter­mál strandon. Arról nem is beszélve, hogy már rangot je­lent részt venni ezen a verse­nyen, ami igen jó reklámhor­dozója a térségi diáksportnak. Az éremhalmozó iskolák: Kossuth Lajos (21 érem), Gimnázium (19 érem), Zrínyi Ilona ( 18 érem) - mind Tisza­füred és Kunmadaras (14 érem). Ez utóbbi iskola kap­csán feltétlenül szólni kell a Sulymosi fiúkról, akik közül Gergő hat, Donát pedig két aranyéremmel ékesítette a családi vitrint. Ahhoz, hogy a madarasi csapat erős legyen, Mészáros Alexandra három arany- és egy ezüstéremmel segített be a fiúknak. Mellettük Bodnár Gábor (Tiszafüred, Zrínyi), Farkas Gabriella (Tiszafüred, Gim­názium), Nagy Vanda és Pető Vajk (Tiszafüred, Kossuth), Szabó Attila (Tiszafüred, Széchenyi), valamint Tóth Laura (Abádszalók) voltak a legjobb „nemesfémgyűjtők”, miután két-két számban is felállhattak a dobogó tetejére. Tiszafüred képviselő-testülete februárban döntött úgy, hogy 1,5 millió forintot különít el a városban működő civil szer­vezetek támogatására. A városban működő szervezetek számához képest ez az összeg úgymond csepp a tengerben. Különösen igaz lehet ez a meg­állapítás annak ismeretében, hogy az elnyerhető összegre harmincegy szervezet megköze­lítően nyolc millió forintos igénnyel pályázott. A spórolós önkormányzatnak így nehéz volt a döntés. Annál is inkább, mert a kérelmezők 90 százalékának ez az önkormány­A nyáron számoltunk be arról, hogy elkezdődött a tiszafüredi ta­karékszövetkezeti székház felújí­tása. Örömmel számolhatunk be arról, hogy már az új helyén fo­gadja ügyfeleit a pénzintézet. A Tiszafüred és Vidéke Takarék- szövetkezet elnöke, Vajkó Fe­renc köszönetét mondva az ügy­felek átalakítás idején tanúsított megértéséért, elmondta: az épít­kezés a tervek szerint, határidőre elkészült. Jó minőségben, ami el­sősorban a külső kivitelező Biza­lom Minőség Kft., és a belsőépí­tészeti arculatot kialakító Palla­dio Iroda munkáját dicséri. A munkák végeztével nem­csak tágasabb lett a város egyik legnépszerűbb bankja, hanem a számában is megnövekedett, szeparált pultjaival diszkrétebb, ezzel együtt „ügyfélbarátabb” is. Ez utóbbi része az is, hogy már zati „gesztus” az egyetlen bevé­teli forrása. Mindenesetre három helyi szervezet kivételével min­denkinek jutott az idén bizony elég takarékos méretű füredi nagy kalapból. Az már egészen más lapra tartozik, hogy a kért és kapott támogatás között sok esetben hatalmas űr tátong. Ennek ismeretében nagyon nehéz eldönteni, hogy vesztes­nek vagy győztesnek tekintsük a néptáncegyüttest, amely egy miihó 750 ezer helyett „csak” 270 ezer, a diáksport bizottsá­got, amely 300 ezer helyett csak 70 ezer, a közel száz tagú ifjú­sági zenekart, amely 900 ezer helyett 100 ezer, vagy például az elkészült az a technikai fejlesztés, melynek révén modem informa­tikai rendszer és éjjel-nappal igénybe vehető automata segíti a gyorsabb ügyintézést, illetve a rugalmasabb pénzkezelést az or­Attila cserkészcsapatot, amely a kért 300 ezer helyett csupán 20 ezer forintot kapott. Vagy job­ban mondva, kaphatott, mert sajnos nem csak a füredi képvi­selő-testületre jellemző az a pénzügyi kór, amely szerint a „jóformán semmit” nagyon ne­héz differenciálni. Ez abból a szempontból pedig különösen aggályos lehet, hogy a civil szervezetek egészséges műkö­dése rakhatja le egy településen a közéletiség demokratikus alap­jait. Nem biztos persze az sem, hogy csupán a helyi testü­let tehet arról, hogy annak a bi­zonyos nagy kalapnak lassan már csak karimája van. szág egyik referencia takarék­szövetkezeti bankjában, a tiszafü­rediben, amely utalva ,.kiválasz­tottságra”: most már kinézésében is mintabank. Kívülről és belülről egyaránt. Tágasabb, komfortosabb lett a székház Kinézetében is mint(a)bank Nemcsak külsejében újult meg a pénzintézet „Szívügyekben” segít a Monasystem Közvetlen kapcsolat a kórházzal A nagyiváni önkormányzatnál járva megtudtuk, hogy ismét fejlődött a hortobágyszéli falucska egészségügyi ellátása. Ez azok után különösen jó hír, hogy Nagyivánon idén kapott telefonvonalat az egészségház, és modern hallás- és látás- vizsgáló készülékek segítik a védőnők munkáját. Orosz Gyu- láné polgármester azonban nem titkolt elégedettséggel be­szélt arról az újdonságról, aminek bevezetését lényegében már 1997-ben előkészítették. Leegyszerűsödött a számítógéppel a kórházzal való kom­munikáció Ekkor ugyanis a Soros Alapít­ványtól, pályázaton elnyert 200 ezer forintot fejelte meg az ön- kormányzat százzal azért, hogy számítógép segítségével gyorsul­jon az adminisztráció az orvosi rendelőben. Lényegében ehhez a fejlesz­téshez csatlakozik a Monasystem EKG-fax konzultációs rendszer, amit a héten helyeznek üzembe. Ehhez pedig az kellett, hogy a Népjóléti Minisztérium 200 ezer forintos segítségét 30 ezres „ön­erővel” egészítse ki a falu. Hogy ez mekkora segítség a falunak? Ezt csak az tudja igazán, aki tö­megközlekedési eszközön pró­bálta már megközelíteni. Ez a fej­lesztés nagyon sok esetben kikü­szöböli a kórházba való zötykö- lődést, mert a Heart-fax típusú EKG készülék, köszönhetően a konzultációs és számítógépes rendszernek, közvetlen kapcso­latban van a karcagi Kátai Gábor Kórházzal, ahová így csak a leg­indokoltabb esetekben kell be­menniük a nagyiváni betegeknek. Ha ezt nézzük csak, már akkor is igaz: ez a fejlesztés valóban szív­ügye a falunak. Hat év szünet után ismét Megalakult a polgárőrség Először a nyár elején lehetett arról hallani Tiszafüreden, hogy 20-25 helyi polgár elkezdte szervezni a polgárőri szolgálatot. Eh­hez a leendő tagok lelkesedésén és áldozatvállalásán túl az is jó alapot adott, hogy az önkormányzat és a rendőrség is támogatta a polgárőrséget hat év szünet után újra életre hívók ötletét. Miután a nyár végén huszon­ötén megtartották az alakuló közgyűlést, már csak a cégbí­rói bejegyzésre vár a szervezet hivatalos működése. A tervek szerint az önkor­mányzat biztosít irodát a helyi, úgynevezett közösségi házban, míg a rendőrségi támogatás két részből áll: az Országos Készenléti Rendőrség techni­kai eszközökkel — hat adó­vevő, védőruházat, egyéb iro­dai és szolgálati berendezések, bútorok stb. -, a helyi kapi­tányság munkatársai pedig szakmai „útravalóval” segítik a füredi polgárőrök munkáját. Simon István, az alakuló köz­gyűlésen megválasztott és megbízott polgárőr parancsnok érdeklődésünkre elmondta, hogy szívesen várják az újabb jelentkezőket és támogatókat az egyesületként működő szerve­zetbe. Érdeklődni az Örvényi úti Bion Dekor nyomdában, személyesen, vagy a 06- 59/353-628-as telefonszámon lehet. Egyébként a legfontosabb hír az, hogy a füredi polgárőrök már elkezdték a járőrözést a vá­rosban. Azt oldalt írta: Percze Miklós Fotók: Szerb Mihály Ehhez a sikerhez kell(ett) egy csapat Abádszalók eddigi legszebb nyara A helyi önkormányzat megbízásából dolgozó Szabadidős és Információs Szolgálat nemrég vacsorával egybekötött esten értékelte az „Abádszalóki nyár ’98” eseményeit. A jó hangu­latú találkozón, melyen több mint tízen vehettek át jutalmat Bordás Imre polgármestertől, lehetőség nyílt közvetlen pár­beszédre, tapasztalatcserére is. Volt megvitatni, értékelni való elég, hiszen már a polgármesteri beszámolóból is kide­rült, hogy sikeres volt az idegenforgalmi csúcsszezon. Kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy Abádszalók eddigi legszebb nyarán jutott túl 1998-ban. Ehhez a sikerhez a napsütötte órákon túl - utalva a „Régi ! idők focija” című film legen- I dás mosodásának, Minarik j Edének a mondására - valóban ! kellett egy csapat. Egy olyan csapat, melynek tagjai annyi­ban hasonlítottak a filmbéli „Csaba gyöngye” aranylábú fiaihoz, hogy még a legmosto­hább körülmények között is mindent megtettek a sikerért, sokszor szó szerint éjt nappallá téve, nem gondolva az idő mel­lett a pénzre, a fáradságra. Nekik szó szerint a Tisza-tó, az Attila-öböl, a szabadtéri színpad jelentette a „Csaba gyöngyét” azért, hogy színvo­nalas műsorokkal szolgálják ki a nyári zaj, zsúfoltság miatt néha bizony berzenkedő helyi polgárokat és az üdülővendé­geket egyaránt. Elég talán csak a szépségkirálynő-választásra, a Beach Hause-partira, a lo­vasnapokra, a népi játékokra, a vízi virtusra, a nemzetközi fo­citornákra, a Tiszató-átúszásra, a „Ki a legény a gáton” erőem- ber-vetélkedőre emlékeznünk, amit a szervezők kiváló érzék­kel spékeltek meg jobbnál jobb kulturális programokkal. Ézek része volt az amatőr zenekarok rockfesztiváljától kezdve a legkiválóbb magyar előadó- művészek (humor, operett, magyar nóta, táncdal) fellépé­sein keresztül a nívós komoly­zenei koncertekig és képző- művészeti kiállításokig közel száz ajánlat, amelyekről már márciusban tudhatott az or­szág, s amelyek közül egy sem maradt el. Ezeknek is része volt abban, hogy idén félmil­liós vendégsereg érkezett Abádszalókra. Nincs ugyan még pontos adat, nem összesítették a ven­dégéjszakák számát, nincs pon­tos statisztika a Diana Szálló, a Füzes Kemping, az Ifjúsági tá­bor, a strand és a szabadtéri színpad bevételeiről, de az elő­zetes kalkulációk alapján már biztos: az önkormányzat meg­fejelte a tavalyi 70 millió forin­tos bevételét. Siker ez a javából, amit az tud igazán értékelni, aki a Ti- sza-tó őskorszakában látta a partot. Miből mivé vált?! Még úgy is, hogy az ország vezeté­sének olyan mostohagyereke volt a Balaton és Velencei-tó mellett ez a nemzeti, európai kincs, hogy gyakran még a zsebpénzzel sem ért fel az a céltámogatás, amit ez a térség kapott. Pedig a korabeli tervek, jó negyedszázaddal ezelőtt, az Alföld Siófokjának jelölték ki Abádszalókot s a korabeli tér­képen negyed balatonnyi nagyságban pompázott egy olyan tó, ahová szárnyashajó- járatokat, pompázatos szállo­dákat, üdülőparadicsomokat álmodtak a grandiózus elkép­zelések. Ahhoz, hogy ezek ne tűnje­nek álmodozásnak Abádszaló- kon, azért az önkormányzat - nem elfelejtve a volt tanácsi vezetés és az előző ciklusok érdemeit - tett a legtöbbet, amely időben felismerte: ma­gad uram, ha szolgád nincsen! Jó gazdaként ugyanis rájött arra, hogy csak a valamiért le­het kapni valamit. Ez utóbbi nemcsak a bérelt partra, a mű­ködtetett létesítményekre vo­natkozik, amelyek egyébként egyre többet érnek, még több bevételt ígérőén fejlődnek, hanem a kulturális és szabad­idős programokra is. Ezek a rendezvények fo­lyamatosságukkal, mennyisé­gükkel és igényes színvona­lukkal egyedülállónak számí­tanak az ország keleti fertá­lyán - vállalkozó szemlélettel szolgálva egy nagyközség cél­jait. Ezért talán az sem lehet vé­letlen, hogy egyre több orszá­gos televíziós csatorna, rádió és újság vetette figyelő tekin­tetét Abádszalókra, amely egyre profibb módon tesz is azért, hogy legyen mit meg­mutatnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom