Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-28 / 252. szám
f 1 M 1 ÚJSÁG A T ISZA-TÓ VIDÉKÉN ? Bozsó János kiállítása Tiszafüreden Műterme az egész Kiskunság Tiszafüreden november 25-ig tekinthető meg a Kiss Pál Múzeumban Bozsó János kecskeméti festőművész kiállítása. A tájképfestészet legnemesebb hagyományait jól „népszerűsítő”, a szülőföld iránti elkötelezettséget, a természettől kapott impressziókat meleg szeretettel, kiforrott szakmai tudással, de mégis közérthetően hirdető kollekció bizonyítja, hogy az alkotó, akinek mind a mai napig egyetlen műterme a természet, közelebbről a Kiskunság, rászolgált kritikusai minősítésére: ő az alföldi tanyavilág krónikása. Sokan voltak kíváncsiak a megnyitóra Méltóbb helyre nem is kerülhetett... * Érdemérem a tanárnőnek Lapunk rövid hírben számolt be arról, hogy nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjével tüntették ki Steinganf Jó- zsefné abádszalóki pedagógust. Elöljáróban annyit illik elmondani a tudósítással kapcsolatban: ez a kitüntetés jobb helyre nem is kerülhetett volna... A méltatás talán éppen azzal kap igazi tartalmat, ha az ilyenkor szokásos mély pátoszú jelzőket - szakmai elhivatottság, kötődés az iskolához, a településhez, a tanórákon kívül is funkcionáló tanári kötelezettség, partnerség a szülőkkel, az önképzés a hitelesebb ismerethez jutáshoz - elhagyjuk a „lámpásként” dolgozó nagyközségi tanárnő élettörténetét leíró könyv fejezetei elől. Steiganf Józsefné ugyanis nem csak a szakmai munkájában alkotott maradandót első és azóta is egyetlen munkahelyén, a Kovács Mihály Általános Iskolában, hanem a településén is. A mély gyökerű hagyományőrzés, a lokálpatrióta kötődés legfrappánsabb jele az immáron európai hírű babamúzeum, amit a legszívesebben és leg- önkéntesebben végzett sziszifuszi kitartással mondhat- tanítványai segítségével - magának a tanárnő. Ezt a munkát nem véletlenül illette díjszerzéssel a nagyiváni múzeum. Ám abban is biztos lehet az ember, hogy ez lesz a sorsa Arany András bácsi kötélműves hagyatékának is, amit a falumúzeumban ötletgazdaként gondoz a kitüntetett tanárnő. Hon és ismeret. Az előbbit szeretni, a másikat megtanulni és továbbadni kell. Szívből és önzetlenül. Ezt a két szót összeolvasztva beszélhetünk egy olyan korismeretről, amelyet kevesen tudnak olyan maradandó, mély gyökerű tartalommal megtölteni, mint Steiganf Józsefné Abád- szalókon: a mély pátoszú hozsannát egyszerű pedagógusi hittel igazzá téve. A polgárőrök ajándéka Világító figyelmeztetés Hétfőn este igencsak meglepődhettek a tiszafüredi kerékpárosok, amikor a rendőrök megállították őket. Ugyanis ez az ellenőrzés igen udvarias volt. A máskor keményen szigorú kékruhások ugyanis fényvisszaverő matricával ajándékozták meg a kivilágítatlan járművek tulajdonosait is. A rendőrség karöltve a nemrég újjászerveződött polgárőrökkel elhatározta, hogy ezzel a figyelmeztető ajándékkal hívja fel a figyelmet a biciklis közlekedés rendjére. Ám ez az udvariasság abból a szempontból is figyelemfelhívó, hogy várhatóan már november elejétől - négy-öt alkalommal ismétlődik meg ez az akció - mindenkinek fizetnie kell vétségéért. Úgymond „felvilágosítja” őket a közlekedési rendszabályok betartására. Vastaps a „gyémántos” pedagógusnak Kis segítségek is sokra mennek a művelődési házban Városiasodó füredi kozmuvelodes Tiszafüreden igen gyakran éri kritika a művelődési ház munkáját, mondván: hiányzik abból a rendszeresség, a csúcsprogramok - például a halas napok, a nyugdíjasfesztivál - hangos sikerei után különösen fülsértő a hosszabb kulturális csend, ami legfőképp a turistaszezonban bántó. A negatív véleményalkotók legjobb „ellenaduja” Abádsza- lók, mert ott véleményük szerint közel száz program teszi folyamatosan „sínre” a vendégek minőségi szórakozását. E sorok írójának most nem lehet „tiszte”, hogy felelőst keressen vagy bárki felett pálcát törjön, hiszen az ok és okozati összefüggések^ ennél mélyebb gyökérnek. Ám az feltétlenül kötelessége, hogy írjon a jóról, a változásról: helyi vállalkozók, intézmények és magánszemélyek is segítették azt, hogy a színvonalas őszi programfüzet hangversenyekkel, gyermekprogramokkal, kiállításokkal, szórakoztató műsorral, klubfoglalkozásokkal és tanfolyamokkal pezsdítse a holt szezon nyugalmát. A tervezhetőbb jövőt pedig „többesélyes” pályázatokkal szeretnék megalapozni a népművelők, akik igyekeznek levonni a konzekvenciákat: a jogos, de még a jogtalan kritikákból is. Persze ahogy mondani szokták, üres zsebbel nem nagyon „pattoghat” az ember, így új módszerekkel is kilincselniük kell a pénzért. Ám szerencsére van hol lenyomni ezt a kilincset. Anonim szponzorok szőnyegekkel, a Takarékszövetkezet egy IBM 286-os számítógépszettel (amit egyébként ingyen tettek „hadra foghatóvá” az East- Comp Electronics Kft. munkatársai) támogatták legutóbb a „házat”. Ki így, ki úgy próbál segíteni, de kimondva- kimondatlanul a minőségi változást segítő, megtérülni is képes pénzügyi injekciók orvosolhatják legjobban a füredi kultúra betegségeit. Szerencsére itt is 300 ezer forintot jegyez az elmúlt negyedév bevételi oldala. Ezt is ismerve, még él azonban a rajkini mondás: Valami van, de mégsem az igazi. Hogy „igazibb” legyen, ahhoz feltétlenül olyan minőségi kínálat kell, amibe szó szerint érdemes befektetni. Az ősz mindenesetre biztató tavaszt és nyarat sejtet azzal, hogy a kultúra minden megközelítésből igyekszik városiasabb lenni. Tiszafüreden évek óta rangos eseménynek számítanak a Zrínyi-napok, amelyet névadója, a hős várvédő tiszteletére hagyományteremtő céllal rendez meg a tiszafüredi Zrínyi Ilona Általános Iskola. Idén - mint arról lapunkban is beszámoltunk - jutott idő minden kulturális, sport- és tanulmányi rendezvényre, s amellett szívhez- szóló koreográfiával avatták Zrínyivé a 8. osztályosok a hétéves gólyákat. Ám az október 23-ra is emlékező ünnepi záróműsor mindenkinek tartogatott még egy meglepetést. Ugyanis Bódi György, az iskola igazgatója akkor köszöntötte virágcsokorral ár. Antalfy Ist- vánnét, abból az alkalomból, hogy Rózsika néni éppen hatvan évvel ezelőtt vehette át az egri angolkisasszonyoknál tanítói diplomáját, amit Tiszafüreden nyugdíjazásáig a Zrínyi iskolában hasznosított. Valószínűleg kiválóan, hiszen a virágcsokor átadásakor percekig zúgó vastaps köszöntötte a gyémántdiplomás pedagógust. Évente rehabilitált francia kapcsolat Az új élmények gyógyító barátsága Pontosan öt esztendeje annak, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Fogyatékosok Otthona és Rehabilitációs Intézménye (a továbbiakban: pusztatasko- nyi Tóparti Otthon - a szerk.) együttműködési megállapodást írt alá a franciaországi Pas de Calais megye Fruges városában dolgozó „testvérotthonnal”, a C.A.T.-vel. Azóta, mint arról lapunkban is beszámoltunk, több mint tíz alkalommal nyflott lehetőség arra, hogy delegációk - ápoltak, gondozottak, nevelők közösen - cserelátogatásai tegyék még hatékonyabbá az ápoltak „egyenértékű” beüleszkedését nagy türelemmel, emberszeretettel és nem utolsósorban kreatív, értékteremtő munkával ápoló kapcsolatot Legutóbb a fél évtizedes ünnep évfordulóján Pusztataskonyban mély emberséggel és őszinteséggel beszélt ezen barátság hasznáról a fruges-i intézet igazgatóhelyettese, Philippe Loonis. Elmondta, hogy ez a francia-magyar kapcsolat a hétköznapok egyszerűségére alapozottan működik jól: a tartalmat az új élmények - közös munka, szórakozás, kirándulások - gyógyító barátsága adja. Protokollmentesen, örömmel fogadva egymás sikereit. Pusztataskonyban ezt a kreatív kooperációt példázták a közös foglalkozások: mintát „drukkolt” a hímzőknek az igazgatóhelyettes, boldogan mutatta magyar motívumú kerámiáit a gondozott fazekas, és a szövőszékek környékén sem volt nyelvi probléma, mert nagyon jó tolmács volt a siker, a közös alkotómunka öröme. Persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy az együttműködők évek óta kölcsönösen tanulják egymás nyelvét, Az oldalt írta: Percze Miklós - Fotók: Szerb Mihály szaktanárok irányításával. Ez mindmind olyan másodlagos és harmadlagos haszon, amely elsődleges módon szolgálja az otthonlakók emberibb és értelmesebb jövőjét. Ennek részei az adományok, az ajándékok, a levelezés, a közös műsorokkal és kirándulásokkal együtt. Lényegében ezt összegzi az a francia almanach, amit a fruges-iek az öt év tartalmával töltöttek meg az ünnep alkalmából. Ezzel együtt még érthetetlenebbek azok a magyar vámszabályok, amelyek nem engedték Pusztatas- konyba azt a Renault kisbuszt (alig több hatévesnél, és a francia hatóságok szigorú előírásainak megfelelt), amit a fruges-iek ünnepi ajándéknak szántak. Bízva azonban abban, hogy a karitatív szándék törvényileg is kedvezményezett lesz, leszögezhető: ez a francia kapcsolat idáig önös érdekek nélkül bizonyítja napról napra életképességét. Úgy „eu- rópaiasan”, protokolláris anomáliák nélkül, egyszerűségével is nagyszerűen, ahogy már említettük: az új élmények gyógyító barátságával. A szövőszék környékén sem volt nyelvi probléma Jövőre Füred lesz a házigazda Hatból négyszer a csúcson Hat éve rendszeresen megmérkőznek egymással a kelet-magyarországi nyolcosztályos gimnáziumok sportolói. Eddig a tiszafürediek mindig kivágták a rezet, illetve az aranyat és az ezüstöt, mert háromszor első, kétszer pedig a második helyen végeztek az összetett versenyben. Idén sem történt ez másképp, hiszen október 16-án Nyíregyházán negyedik összetett aranyát nyerte a Kossuth Lajos Gimnázium. Atléták a „nyíregyházi csúcson Bár a siker igazi csapatmunka volt, azért az éremhalmozók feltétlenül „szót” érdemelnek: atlétikában Szabó István és Rente Éva voltak a húzóemberek, míg Szamosvári Ágnes és Borbély Imre a legjobb játékos címet is „bezsebelte” a kosárlabda-, illetve a focigyőzelem mellé. De nem szabad megfeledkezni az úszókról sem, ugyanis Gál Zsanett és Ljasuk János aranyérmei is nagyon jól jöttek a csapatverseny vég- elszámolásánál. Mindezeken túl a füredi gimisek sikerei különösen akkor lesznek értékesek, ha hozzátesszük: olyan patinás gimnáziumokat előztek meg, mint a nyíregyházi Arany János és Eötvös, valamint a nyírbátori Báthory. Ez pedig kötelez úgy is, hogy jövőre Tiszafüred lesz a „miniolim- pia” házigazdája.
