Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-22 / 248. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. október 22., csütörtök őszi betakarítás óvodásokkal A szolnoki Jósika úti óvoda nagycsoportosai, a szép őszi időt kihasználva, kukoricatörésen vettek részt egy hétvégi ház kertjében. Az óvodai nevelőmunka legfontosabb alapja a gyermekek sokrétű élményhez juttatása, természetes környezetükben a növények, állatok megfigyelése, a munkához való pozitív viszony kialakítása (a munka szeretetére nevelés). A letört kukoricát lefosztottuk, s a gyermekek fantáziáját kihasználva csuhébabát, bábut készítettünk. Dégi Zoltánná óvónő Kellene még egy bank... Micimackó fázik... és sajnos nem ő lesz az egyetlen, akinek a közelgő tél beálltával vacognia kell. Vele fagyoskodnak majd a hajléktalanok, a munkanélküliek, az alulfizetettek, a kisnyugdíjasok. Ők azok, akiknek a problémája nem hat meg senkit, ők azok, akik velünk együtt megfizetik majd azt a több mint száz- milliárd forintos hiányt, amit a Postabank felelőtlen pénzügyi politikája eredményezett. Tavaly, amikor felröppent a hír, hogy a Postabank problémákkal küszködik, mindenki tagadta a tényt, sőt felelőst kerestek, mondván, rémhíreket terjeszt valaki. Csak pillanatnyi pénzügyi zavarról beszéltek, s a kormány és a társbankok egy emberként igyekeztek elsimítani az ügyet, kedvező színben feltüntetni a megroggyant pénzintézetet. Az űj kormány sem tett sokkal többet: bejelentette, hogy a sok milliárdos hiányt (ami az állampolgárok pénze volt), nekünk kell kifizetnünk. Hová tűnhetett el nyomtalanul ekkora összeg? Magyarország száz legnagyobb vállalatának adózás előtti nyeresége 1996-ban közel kétszáz milliárd forint volt. A negyven- egy legnagyobb magyarországi bank nyeresége 1997-ben elérte az ötvenhárom milliárd forintot. Az állam közel négyszáz milliárd forinttal ellensúlyozta a bankok veszteségeit. Mindemellett még mindig azt kérik tőlünk, hogy hozzunk áldozatot. Ne tőlünk váljanak áldozatot! Javasoljuk helyette a multinacionális cégek és a nagy üzletláncok külön megadóztatását s azt, hogy az így befolyt összegből létrehozott közösségi pénzalapból juttassanak az alapvető háztartási cikkek, oktatási eszközök és gyógyszerek ártámogatására. Javasoljuk, hogy a bankok fizessenek adót pénzügyi műveleteik után, s ebből a pénzből az állam hozzon létre egy olyan bankot, amely kamat nélkül ad kölcsönt a szükségletek kielégítésére és a kisvállalkozások fejlődésére. E bank másik alapvető feladata lehetne, hogy kezelje azt a pénzt, amit a lakosság itt helyez el, s ezt a pénzalapot használják az egészségügy, az oktatás és a szociális juttatások fejlesztésére. Ez a bank működjön kamatok nélkül, és ne végezzen spekulációs pénzügyi műveleteket. A humanisták nevében: Bereczky Márta szóvivő A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Monográfia a téma iránt érdeklődőknek A felnőttneveléshez nyújt segítséget Nehéz ma tájékozódni a könyvkiadás rejtelmeiben, talán nem túlzók, ha azt mondom, közszolgálat lehet az ehhez nyújtott segítség. Ezért adunk most hírt arról, hogy a művelődés, felnőttnevelés és általános embernevelés kérdései iránt érdeklődők számára elkészült a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem felnőttnevelési kutatási műhelyének integráló szakmunkája, dr. Durkó Mátyás nyugalmazott debreceni professzor „Társadalmi kihívások és a felnőttnevelés funkciói” című monográfiája. A könyv azt taglalja, milyen új kihívásokat támaszt a rendszerváltás utáni mai magyar társadalom a felnőttnevelésben, a művelődésben, s az ezeknek való sikeres megfelelés mennyiben módosítja a nevelés, művelődés mai funkciórendszerét. E komplex, aktuális probléma társadalmi szélessége mutatja a szerző vállalkozásának nagyságrendjét, és egyúttal azt is, hogy a társadalom mely rétegeiben, szektoraiban dolgozók érdeklődésével számolhat a kötet, s mely társadalmi problémákról nyújthat szemléletformáló információt. Ehhez elég a fejezetcímek áttekintése. A társadalom és művelődés általános elméleti-módszertani összefüggéseinek megvilágítása után a könyv külön fejezetekben vizsgálja a politika, a gazdaság, a szociális viszonyok, a kulturális élet, az iskolarendszerű felnőttnevelés, a szabad közművelődés, a tudományok, az értékrend, erkölcs, vallás és az általános művelődés kapcsolódását. Bemutatja a rendszerváltás utáni művelődési élet pozitív és negatív sajátosságait. Önálló fejezetben összegzi a felnőttnevelés aktuális funkciórendszerét a társadalom és a személyiség kibontakozása aspektusából, s végül bemutatja a mindezekből levonható tudományelméleti és a felnőttnevelés folyamatára, módszertanára vonatkozó konzekvenciákat. Bár a monográfia egyetemi tankönyv, bárki számára beszerezhető az egyetem művelődéstudományi tanszékén. Elkészült a szolnoki Martinovics utcában a közmű-rekonstrukció. Az utca lakói joggal gondolták, hogy a munkálatok befejezését az út helyreállítása követi. Felvételünk a napokban készült. A „romos” úttesten nehéz közlekedni, a kátyúkban megáll a víz. Sokat kell még várniuk az út helyreállítására? - kérdezik -, hiszen jön a fagy, a hó, s a közlekedés még bal- esetveszélyesebb lesz ezen az útszakaszon. A kényszerűség diktál, nem a szükségszerűség Az Újszászi Kastélyotthonban a Visszaút Rehabilitációs Alapítvány támogatásával indított, szakelőadásokból álló program legutóbbi előadójától, dr. Bánfalvy Csaba közgazdász-szociológustól A társadalom elvárásai a szociális intézményi rehabilitációs munkáról címmel hallhattak előadást a szakemberek. Az előadást követően Szalóki Miklós, az otthon igazgatója a gyakorlati szociális munka szempontjából közelítette meg a témakört: meddig illik humánus és szakmai szempontból egy állampolgárt intézményben tartani és rehabilitálni? - vetette fel -, majd a szociális intézmények együttműködésének hiányosságaira utalt. Az időn túli benntartásnak ugyanis akár milliós gazdasági kihatásai is lehetnek. Az időskori intézményekbe nem szívesen veszik vissza a rehabili- táltakat, akik emiatt már feleslegesen töltenek további egy-két évet a rehabilitáló intézményben. Fontos lenne meghatározni, kik azok, akiknek nincs esélyük intézményen kívül, és kik azok, akik akár munkavégzéssel vagy más úton a társadalomba visszabocsáthatók. A közvélemény hajlamos arra - mondotta -, hogy megbélyegezze a gondozottakat. A szakmának ettől el kell határolódnia, miként a szociális terület munkatársainak is mellérendelt viszonyt kellene a beutaltakkal kialakítani. Mivel az időskori otthonokban értelmi fogyatékos, pszichiátriai és egyéb speciális esetek is vannak, kívánatos lenne, hogy kölcsönös alapon működjön a gondozottak befogadása - miként azt a kastélyotthonban már teszik. A jelenlévő szakemberek egyetértettek abban, hogy szükség van a rehabilitáció orvosi, terápiás és szociális részének eddigieknél nagyobb összhangjára. Sajnálatos módon ennek ellentmond, hogy - elkülönülve az egészségügytől - a Szociális és Családvédelmi Minisztériummal egy újabb tárcát hoztak létre. Véleményük az, hogy a törökszentmiklósi és újszászi pszichiátriai intézmények mellett újabbakra is szükség van, mert a helyhiány igen nagy gondot okoz a kistérségeknek a megyében. Cs. J„ Szolnok Nem látni a kátyútól az utat A szolnoki Várkonyi téri gyalogjárda a sok kátyútól elérte a balesetveszélyes állapotot. Csapadékos időben szinte járhatatlan, művészet az autóbusz- megállótól eljutni a Zagyvaparti sétányig. Különösen a 13. számú ház előtt nagy a baj, mert itt legalább 15 centimétert megsüllyedt, s ha esik az eső, a járda teljes szélességében áll a víz. Szórakoztató látvány ilyenkor a kisgyermekes anyák és az idősek akrobatikus mutatványa. A hídra vezető feljáróról is hiányoznak a kövek. Feltételezhetően gond lehet a csatornával is, mert nemrégiben egy eső alkalmával a tizennyolc emeletes épülettől csak bokáig érő vízben tudtunk átjutni a zebrán a túloldalra. Szólhatnék persze a házak mögötti „autóútról” is, ami szintén minősíthetetlen. Az autók - főképp költözködés, bútorszállítás alkalmával - kénytelenek a járdára felhajtani, hogy eljussanak a lépcsőházakhoz. Jó lenne még most kijavítani a hibákat, rendbe tenni a járdát, a feljárót, mert félő, hogy sok baleset helyszíne lesz a tér a csúszós idő beálltával. Azt gondolom, a körzet ön- kormányzati képviselője nem errefelé lakhatott, ha a négy év alatt nem vette észre, milyen rohamosan hanyatlik a tér állapota. A választást követő első nagy próbatételnek is nevezhetnénk a térség problémájának megoldását. Németh M.-né, Szolnok Hálásak orvosaiknak és ápolóiknak Egy hirtelen jött rosszullét miatt a közelmúltban Hetényi Géza kórház sürgősségi osztályára kerültem, majd két napot eltöltöttem az I-es belgyógyászati osztályon, ahol mind az orvosok, mind a nővérek a legnagyobb szeretettel vettek körül nem csak engem, hanem tapasztalatom szerint az osztály minden betegét. Ezúton is szeretném hálámat kifejezni valamennyi nővérnek és dr. Tarján Péter orvosnak lelkiismeretes munkájukért, dr. Urbán Erikának pedig azért, mert humorával és szeretetével átsegített a kritikus első perceken. Csömör Béla, Szolnok * Ezúton is köszönöm a Hetényi Géza kórház urológiai osztályát vezető dr. Samodai László főorvos úrnak, az osztályon dolgozó orvosoknak és nővéreknek, hogy lelkiismeretes gyógyító munkájukkal, humánus törődésükkel segítették gyógyulásomat. Hálás betegük: Szűcs Gyula ny. pedagógus Szolnok Napsugaras ősz Tiszavárkonyban A szolnoki pedagógus-nyugdí- jasklubból közel ötvenen látogattak el Tiszavárkonyba, hogy együtt töltsenek egy szép napot, barátkozzanak, kikapcsolódjanak, megnézzék az alkotóházat s a történelmi emlékművet. Erre a napra szép, napsugaras időt „rendelt” a szervező, amit meg is kaptunk. Tipikus alföldi táj és falu fogadott bennünket. Az utcán, ahol végighaladtunk, sehol senki, sehol egy emberi hang, csak a libák jelezték iszonyatos gágogással, hogy idegenek járnak a faluban, s csak ekkor jelent meg egy-egy kíváncsi szempár a kerítések mögött. Szép az alkotóház, a táj jellegzetes nádfedelével és napsugaras homlokzatával, a melléképületekkel együtt. Hegedűs József igazgató ismertetéséből megtudtuk, hogy az egész „tanya” egy szeméttelepre épült, sok művész és soksok művészbarát összefogásával, adományokból és önkéntes munkával. Most mégis más akarja rátenni a kezét. Azok, akik létrehozták, esetleg megvásárolhatják maguknak. Elgondolkodtató! Az alkotóházban egyetlen hiányérzetünk volt: nevezetesen, hogy az itt lévő alkotásokból nem láthattunk többet néhány kültérben elhelyezett fa- faragású szobornál és az ablakokat díszítő hímzett függönyöknél. Ha ez másképp lenne, az alkotóháznak is nagyobb lenne az élményszolgáltatása, és ezen keresztül a vidék jelenléte is. Ettől eltekintve nagyon jólesett a háziak vendégfogadása, az igazgató által termesztett babból készült babgulyás, a tiszta térítőn mellé tálalt finom, puha kenyér, amelynek ízét még nem keserítették meg a napjainkban körülötte zajló események. A másik, ami gazdaggá és széppé tette kirándulásunkat, az a Kard vagy korona elnevezésű történelmi emlékmű. Itt szellemileg történelmi ismeretekkel lettünk gazdagabbak, lélekben pedig azzal, amit útban oda-vissza láttunk és kaptunk. Egyik az a lélekmelengető látvány, hogy messze-messze bele lehetett látni a kéklő végtelenbe, és mintha az a néhány felhőcske is csak azért fehérlett volna a magasban, hogy jelezze, milyen messzire lát az ember a földről, ha akar. A másik az út egyik oldalán végeláthatatlan szép, zöld mező a kukoricatáblák kesernyés illatával, míg a túloldalon az ezerszínű erdő. Éreztük, hogy megértő, lágy kezével végigsimogatott bennünket az ősz. így felfrissülve tértünk visz- sza a táborba, ahol a napsugaras ősz délutáni hangulatában Vörös Lászlóné saját - és harmonikája - szép hangjának indítására felcsendültek a szebbnél szebb dalok. Hazafelé csak azt mondogattuk egymásnak: szép volt! Én arra gondoltam, milyen szerencsés is az a klub, amelyiknek van egy Julikája, mert Ferencz Tibomé, a klub elnöke, fáradságot nem ismerve, mindent megtesz azért, hogy a klubtársainak az ŐSZIDŐ-t minél szebbé, élménygazda- gabbá tegye. Köszönet érte! Saffer Veronika, Szolnok t
