Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-21 / 247. szám
6. oldal Érdekességek 1998. október 21., szerda Egy manilai (Fülöp-szigetek) áruházban bárki díjmentesen kipróbálhatja a villamos széket egy kisebb, nem halálos dózissal. feb/beruters Volt-e lázadás a Bountyn? Mi történt valójában 1790-ben a legendás brit vitorláson, a Bountyn? Matrózlázadás tört ki? Felgyújtották és elsüly- lyesztették őfelsége hajóját? Erre a kérdésre keresi a választ egy ausztráliai kutató- csoport. Búvárok vizsgálják majd meg a roncsokat. A vállalkozás vezetője, Peter Veth reméli, hogy néhány személyes tárgy és épen maradt egyéb lelet elegendő lehet a máig bizonyítatlan lázadásteória igazolására vagy elvetésére. A legenda szerint 1790-ben a Fletcher Christian vezette matrózok állítólag fellázadtak William Blith kapitány ellen. Miután a hajót felgyújtották és elsüllyesztették, a polinéziai szigetvilághoz tartozó Pit- cairn-szigeten telepedtek meg, és éltek kakaóbarna bőrű bennszülött lányok karjaiban, míg meg nem haltak. A híreshírhedt események legfőbb forrása mindmáig egy bálnavadászhajón talált napló, amelynek írója - John Adams - vélhetően a lázadók egyike volt. Adams naplója szerint Christian és hét lázadó társa Tahitiból vágott neki a Bo- untyval az óceánnak, hogy a Pitcairn-szigetre menekülve kijussanak a Brit Admiralitás fennhatósága alól. Szabadságukat nem sokáig élvezhették, mert Adams kivételével néhány éven belül valamennyien meghaltak. Legtöbbjüket az őslakosok gyilkolták meg. A kérdések kérdése, vajon a hajó felgyújtására valóban Christian adta-e ki a parancsot? Ha a búvárok a roncsokon sok értéktárgyat találnak, abból arra lehet következtetni, hogy nem előre eltervezett gyújtogatás történt, akkor ugyanis előbb kimentették volna az értékeket. Nigel Erskine, a Bounty- roncs átkutatásának ötletgazdája szeretné valamiképp tisztázni azt is, milyen szerepet játszottak az eseményekben a legenda szerint gyönyörű és tüzes vérű nők. Az expedíció szeptemberben indul a helyszínre, ahol a Bounty szikláktól körülölelt, védett mederszakaszon fekszik. A mai kutatók a Bounty- legenda ismeretében már sokkal óvatosabbak, mint a lázadó Fletcher Christian volt: mindenekelőtt engedélyt kértek a kutatásra a Pitcain kis sziget mind a 38 harcos szellemű polinéz lakójától, A csimpánzkölykök intelligenciája Emest Menzel kedvence Abu Hasszán volt. Az előbbi egyetemi tanár, az utóbbi pedig egy négyéves csimpánzkölyök. A professzor az emberszabású csemeték szűkebb pátriájában, a New York-i állatkertben elrejtett néhány kedvelt majomcsemegét - banánt, gyümölcsöket - és néhány majomriasztót, például gumiból készült, élethű kígyót. Tette pedig mindezt úgy, hogy közben magával vitte Abut, s megmutatta neki, hova rejti a tárgyakat. Ernest Menzel ugyanis arra volt kíváncsi, hogyan hozza társai tudomására Abu a „kincsek” lelőhelyét. Esetleg megtartja magának a titkot, és maga fal fel minden csemegét? Az eredmény messze felülmúlta a tudós várakozását. Abu ugyanis tévedhetetlen biztonsággal jegyezte meg mind a tizennyolc tárgy rejtekhelyét, sőt azt is, mi hol van. Maga a professzor bizonyára vakargatta volna a füle tövét zavarában, ha valaki azt kérdezik tőle, melyik bokorba rejtette a gumikígyót. A kis csimpánz „aki keres, az talál” játékra invitálta társait. De nem ugyanabban a sorrendben leplezte le a titkokat, ahogy a professzort kísérve eldugták, hanem csimpánzfontossági sorrendben. Először is jött a banán, az első számú csemege, majd a többi eleség, s csak legvégül a csimpánzrém, a kígyó. Az egész jelenetsor pontosan úgy zajlott, mintha gyerekek játszották volna a „hideg, langyos, meleg, forró” játékot. A leglátványosabb jelenet a gumikígyós bokor előtt játszódott le. Amikor Abu kis társai a halálos veszélyt rejtő bokorhoz közelítettek, Abu torkából kiáltás tört elő, kaiját előre nyújtotta: „Állj! Vigyázz!” S a csimpik, mintha áramütés érte volna őket, megdermedtek, félelmükben összebújtak, riadt pillantással kémlelve a bokrot, majd bölcs vezetőjüket, Abut, aki felemelte a kígyót takaró leveleket. Valamennyien visz- szahőköltek az iszonyú látványtól, s ezentúl messze elkerülték ezt a veszélyes helyet. Egy idő után azonban a társak ráuntak a játékra, már nem reagáltak Abu gesztusaira és vakkantásaira. Mintha csak azt mondták volna: ,Jó volt, szép volt, most már játsszunk valami mást!” A tudós persze ellenőrizte azt is, vajon a felnőtt, gazdag élettapasztalatokkal rendelkező csimpánzok is eljátsszák-e a többiek előtt Abu szerepét. Tapasztalnia kellett, hogy felnőtt korukra az emberszabású majmok is ugyanolyan önzőek lesznek, mint az emberek, ők is megjegyezték, mit hova dugott a tudós, de nem árulták el senkinek, hanem suttyomban rendre felfalták a csemegéket, a gumikígyóra pedig ügyet sem vetettek. Újra mamut lesz az elefánt? Veszedelmes vándorlás Újfajta veszély fenyegeti a Föld élővilágát: a biológiai szennyezés. A veszedelemre eddig alig figyeltek föl, pedig világszerte egyre több gondot okoz, hogy különböző állat- és növényfajok a világnak olyan tájaira vetődnek, ahol nem honosak. Az ázsiai tigrisszúnyog amerikaiakat csipked, az atlanti-óceáni medúza a Fekete-tengerben tűnik föl, tajvani termeszek rágják az amerikai házakat, Kínában és Afrikában dél-amerikai jácint lepi el a vizeket, a Guam- szigeti kígyó Pápua Új-Guine- ában pusztítja madarakat. Mindez a kereskedelem globalizációjának következménye: az állatok tartályhajók, repülőgépek rakterébe kerülve teszik meg a hatalmas távolságokat, többnyire a szállító szándéka ellenére. Az új élettérbe kerülve aztán a betolakodók felbontják a biológiai egyensúlyt. A most közreadott jelentés gyors intézkedést sürget, melynek keretében szigorítani kellene a rakományok ellenőrzési rendszerét, folyamatosan figyelni az újonnan feltűnő fajokat, és az állattartókat arra ösztönözni, hogy csak őshonos fajtákat tartsanak. • • Önmagát klónozza Napjaink Frankensteinje vagy zseniális kutató Richard G. Seed? A hetvenéves férfiú arra vállalkozik, hogy embereket klónozzon, tehát elkészítse bármely földi halandónak az eredetivel azonos másolatát. A tudománytörténeti kísérletet önmagával kezdi három hónapon belül. Aztán szerinte meg is kezdődhet a „sorozatgyártás”, ami az emberiség többségének a rémálma. Seed doktor, aki saját magát kívánja megkettőzni, elmondta: „Mindent megszerveztem, szakembereim és pácienseim is várják a nagy pillanatot, önmaguk megismétlését”. A génkutató meggyőződése, hogy helyesen cselekszik, amikor mesterségesen létrehozza az emberi halhatatlanságot. „Ez az egyetlen legitim módja annak, hogy pótolhassuk elveszett szeretteinket.” Az USA-ban már húsz kutatócsoport munkálkodik az emberklónozás előkészítésén. Seed doktor szerint ez „egyáltalán nem nagy igényű terv, nagyon is egyszerű dolog”. Egyetlen gondja a „genetikai rendellenességek” kiküszöbölése. Ezért is vállalja elsőként a kockázatot. Csak azután lát hozzá mások „sorozatgyártásához". Később akár szabad piaci szolgáltatássá válhat a klónozás - villantja föl a frankensteini jövőt, Évezredek óta nem taposta mamutláb a Földet, de még taposhatja. Legalábbis ebben bíznak annak a nemzetközi kutatócsoportnak a tagjai, akik elhatározták, hogy a genetika legújabb vívmányainak és a természet véletlen csodájának ötvözésével feltámasztják a ré- ges-rég kipusztult óriáselefántot. A szibériai tundra örökké fagyott talajában már bukkantak 40 ezer éve mélyhűtött állatmaradványokra is. A kutatók azt remélik, hogy sikerül találniuk ép mamutot és felolvasztaniuk az óriáselefánt szaporítósejtjeit, azzal pedig a ma élő elefántokat megtermékenyíteni. Ha ezt a műveletet több generáción keresztül sikerülne megismételni, az utódok egyre „mamu- tabbak” lennének, s végül megszülethetne az első olyan elefánt, amely valójában már ma- mutboijú. Augusztusban indul az expedíció Jakutiába, hogy rendkívül érzékeny radarberendezéseikkel az örökké fagyott talaj mélyén akár 20 méterre is mamuttetemet találjanak. Reményt ad erre, hogy tavaly például orosz, japán és brit kutatók rengeteg mamutcsontot találtak. Rábukkantak egy fél lóra is szőröstül- bőröstül, amely mintegy 30 ezer évet töltött a gigantikus szibériai „mélyhűtőben”. Laboratóriumi kísérletekkel pedig már igazolták, hogy a hosszú időn át mélyhűtött szárított (liofilizált) egérondó felmelegíthető, vízzel elegyíthető, majd újra „hadra fogható”. Márpedig az egér is emlős, még ha kisebb is a mamutnál... Aranyásás puszta kézzel Puszta kézzel ástak ki régészek Izrael északi részén egy korsónyi arany pénzérmét. A korsó a VI. századból származik, és 200-400 aranypénzt rejtett magában. A korabeli „széfre” egy szoba padlója alá rejtve találtak rá. Bár a vidék leletekben igen gazdag, szinte mindennap felbukkannak pénzek, ám ekkora mennyiség rendkívül ritkának számít. A területen a tervek szerint egy diákszálló épül, ám a munkálatok megkezdése előtt - az izraeli törvényeknek megfelelően - négy hónapot szánnak a régészeti leletek megmentésére. A további keresgélésre még egy hónap van. Marilyn Monroe is dadogott Immár ötödik világkongresszusukat tartották dadogó embertársaink - ez alkalommal a dél-afrikai Johannesburgban. Az Antarktisz kivételével minden földrészről képviseltették magukat a találkozón. Legfőbb céljuk az volt, hogy fölhívják a közvélemény figyelmét súlyos gondjukra, véleményt és tapasztalatot cseréljenek arról, mit lehet tenni e súlyos beszédhiba csökkentéséért, megszüntetéséért, illetve a dadogással sújtottak zökkenőmentes társadalmi beilleszkedéséért. Elhatározták: az emberiség történelmében először, az idén október 22- én világméretű akcióval kívánják fölhívni a figyelmet arra, hogy a dadogás az emberiség egy százalékának életét keseríti meg. A Dadogó Emberek Nemzetközi Egyesülete megállapította: máig nem sikerült egyértelműen tisztázni a dadogás okát. A súlyos beszédhiba feltehetően az agy beszédközpontjának hibás működéséből adódik, bár az is lehet, hogy valamelyik gén a felelős miatta. A johannesburgi dadogóvilágkongresszuson szó esett arról is, hogy világhírességek is küszködtek az életüket, pályájukat megkeserítő beszédhibával. Ekként Winston Churchill brit kormányfő csak hosszas gyakorlás után tudta elmondani felszólalásait a törvényhozásban. Az ötvenes évek szexszimbóluma, a szépséges és izgató Marilyn Monroe éppúgy dadogott, mint Bruce Willis amerikai filmsztár. Vastagodó jégpáncél A globális felmelegedés hatására nem olvad, hanem egyre vastagszik a Föld legnagyobb jégtáblája - derítették ki a közelmúltban brit Antarktisz-ku- tatók. A tudósokat is meglepte a felfedezés, hogy a Déli-sark közelében lévő Filchner-Ronne jégtábla a logikának látszólag ellentmondva reagál bolygónk klímaváltozására. A becslések szerint a Spanyolországnyi területű jégtömb, amelynek vastagsága átlagosan 1600 méter, lassan, de folyamatosan új jégrétegekkel gyarapodik. A jelenség magyarázata, hogy a Filchner-Ronne hőmérséklete megváltoztatja a tengervíz keringését, így a jégtábla alja mindig a hidegebb vízrétegekkel érintkezik. Mivel a nagy jégtáblák maguk is befolyásolják a Föld éghajlatát, a szakemberek szerint a hatalmas jégtömeg vastagodása is hatással lesz a klimatikus viszonyokra. A világ legdrágább szálloda-kaszinóját építették fel Las Vegasban. A kép az esti kivilágításos megnyitóünnepségen készült, ahol tűzijátékot is terveztek, de a nagy szél miatt le kellett mondani róla. Az építmény neve Bellagio Hotel and Casino, építése 1,6 milli- árd(!) dollárba került, s 3005 szobája van. Az épületkomplexumban egy 300 millió dollárt érő művészeti gyűjteményt is elhelyeztek. feb/reuters Sohasem késő tanulni Az agyban még idősebb életkorban is képződnek új idegsejtek a tanulásért és az emlékezésért felelős központokban! Vagyis nincs teljesen igazuk azoknak, akik ragaszkodnak ahhoz a dogmatikus nézethez, hogy az évek számával fordítottan arányos a működő idegsejtek száma., Kutatók egérkísérletekkel egyrészt azt bizonyították be, hogy a változatos környezetben felnövekvő rágcsálók agyában 15 százalékkal több idegsejt fejlődött ki, mint azokéban, amelyek csak vegetáltak ingerszegény almukban. A 15 százalékkal okosabb egerek intelligenciaszintje, problémamegoldó képessége is magasabb volt, tehát a pluszidegsej- tek valóban javították a jószágok teljesítményét. Az általános vélekedés úgy tartja, hogy a ,jó pap holtig tanul” mentalitás nem az idegsejtek számát növeli, hanem pusztán a hatékonyságukat. Most viszont az is kiderült (legalábbis az egereknél), hogy igenis lehetséges az agy térfogatának bővülése. Azt évek óta tudják a szakemberek, hogy prekurzomak nevezett „idegsejtrügyek”, amelyekből igény szerint fejlődnek ki a különböző típusú idegsejtek, még felnőttkorban is képződnek az agyban. Úgymond normális esetben a pre- kurzorok szinte kivétel nélkül elhalnak, ám rendszeres stimuláció hatására a rügyecskék akár 57 százalékából is tökéletes neuron virágozhat ki: a vizsgált „okos” egerek agyában átlagosan százezerrel több idegsejtet lehetett kimutatni, mint a kontrollcsoportéban! A vizsgálat eredményeit több kutató még vitatja. Szerintük a sikeres egérkísérletekből még nem következik egyértelműen, hogy az ember agysejtjei is szüntelenül szaporodnának.
