Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-02 / 231. szám

Ismét megkezdődnek a biotorna-foglalko- zások a szolnoki VMK-ban. Képünkön: nyugdíjasok testedzése a Tiszaligetben. fotó: Györgyei János Meg kell kúzgálni a liba nyakát, nehogy megfulladjon az áztatott kukoricától - mondja Lévai Sándor kisújszállási nyugdíjas, aki feleségével tömi a libát Kórház utcai laká­suk udvarán. „Tízet tömtünk, de már csak három maradt, ugyanis nagy a család, és gyorsan fogy a hízott liba.” Segítségként kézi tömőt használ a gazda, miközben a felesége fogja a ré­mült jószágot. FOTÓ: MÉSZÁROS Tiltakoznak a nyugdíjasok Jelölteket állítanak a választásokra Közismert, hogy az érvény­ben lévő törvénytől eltérő módon kívánja emelni a nyugdíjakat a kormány. A kü­lönböző fórumokon, sajtóor­gánumok hasábjain pró és kontra érvek sokasága jelenik meg. Ebben a témában a leg- érintettebbek véleményét tu­dakolva kerestük fel Ferenci Tiborné-t, a nyugdíjasok me­gyei kulturális és érdekvé­delmi egyesülete elnökét, aki a következőket mondta:- A tervezett nyugdíjeme­léssel kapcsolatos igazságta­lanságokról már tárgyalt a Nyugdíjasok Országos Szö­vetségének elnöksége. A legmesszebbmenőkig tiltako­zunk egyrészt a differenciált nyugdíjemelés ellen, mert az igazságtalan, megosztja a nyugdíjasok táborát, másrészt a 13-14 százalékos nyugdíj- emelés ellen, amely jogsza­bályellenes. Az érvényben lévő törvény értelmében az előző évi nettó bérkiáramlás százalékos arányában kellene emelni a nyugdíjakat. A nyugdíjasok eddig is nagy terheket vállaltak. Sok­féle címen vontak el tőlünk, másra használták a nyugdíja­soknak járó összeg egy részét. Tiltakozásunknak még lesz folytatása. Összefog ez ügy­ben a Nyugdíjasok Országos Szövetsége és a Nyugdíjasok Országos Képviselete. Felve­tődött az is, hogy a nyugdí­jasközösségek írjanak levelet Orbán Viktor kormányfőnek. Tiltakozófórumokat is tar­tunk. Október elején, az idő­sek világnapja megyei ren­dezvényén is valószínűleg szóba kerül ez a téma, Pirityi Ottó, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége elnökhelyettesé­nek - külföldi vendégek rész­vételével tartott - előadásá­ban. Ha tiltakozásaink nem jár­nak eredménnyel, demonstrá­ciót szervezünk - bár ezt na­gyon lealacsonyítónak tartjuk mind a kormányra, mind a nyugdíjasokra nézve. A tervezett nyugdíjemelés mértéke ellen tehát a leghatá­rozottabban tiltakozik a nyugdíjastábor. Ezért állítot­tunk választási listát is a me­gyében. ősszel is „virágzik” a Kék Ibolya Már hagyomány hazánkban, hogy szeptember végén-október elején megemlékezünk az idő­sekről. Nem volt ez másképp szeptember 23-án sem, amikor a Vasas Szövetség székháza adott otthont a nyugdíjasok vi­lágnapja rendezvényének. A Nyugdíjasok Országos Szövet­sége és Nyugdíjasok Országos Képviseletének közös ünnepi műsorában szűkebb régiónk is képviseltette magát. A „Szivárvány” gálaműsorban megyénkből a zagyvarékasi Kék Ibolya műkedvelő művészeti csoport lépett föl. A mindössze ötéves múltra visszatekintő együttes - korábbi sikerei után - újabh állomásához érkezett. Mű­soruk - Téli este a fonóban - újra sikert aratott a szépszámú közön­ség előtt. Hozzá kell tenni, hogy ez már nem az első eset, ugyanis tavaly szintén ők és szintén ezzel a produkcióval rukkolhattak elő a világnapi rendezvényen. Seres Géza háromtagú népi zenekara szolgáltatta a zenei aláfestést a kék ibolyások zenés-táncos mű­sorához. Talán nem véletlen, hogy a szervezők az esemény zá­rószámaként jelölték meg a réka- siak hangulatos, temperamentu­mos előadását. Földes B. Arcok a Járműjavítóból dött a váltás gőzmozdonyról dízelre. Ez szinte minden épü­letet érintett. Az emberek fű­tött helyekre kerültek, a be­rendezések modernizálódtak. Nagyon sok új gépet és be­rendezést helyeztünk üzembe. Pályafutásom végén megje­lent a számítástechnika is. Si­került azt is alkalmazni az üzemben. Örömmel tölt el az, hogy vannak, akik céltudatosan folytatják az általunk meg­kezdett , munkát. Hiszem, hogy a Járműjavító még so­káig megőrzi funkcióját. Kiss József volt munkafel­vevő:- A Fa- és Fémipari Szakis­kola elvégzése után, ’49;ben kerültem a Járműjavítóba. Én is erősen kötődtem a sporthoz, birkóztam. Bognárként a futón kezdtem. Lavórban mosdottunk télen-nyáron. Hétnapos mun­kahét is volt, meg sok túlóra. A háborúban tönkretett kocsikat nekünk kellett rendbe hozni. Később bekerültem a teher­kocsiosztályra. Ott asztalos te­rületen dolgoztam. Idővel fő­művezető lettem, majd átkerül­tem a fűtőház létszámába, de munkafelvevőként továbbra is a Járműjavítóban dolgoztam. ’90-ben mentem nyugdíjba. Abból, amit kerestünk, csak a legszükségesebbekre költöt­tünk. Igyekeztünk tárolni. Azt tartottuk: az embernek saját magának kell gondoskodnia la­kásáról. ’57-ben nősültem. Sa­ját erőből - három éven át - építettük azt a lakást, ahol most is élünk. A közelmúltban a szolnoki Járműjavító több száz nyugdíjasát hívta találkozóra az üzemi szakszervezet Ez alkalommal - mint ahogy ez ilyenkor lenni szokott - felidézték a régi emlékek. A ta­lálkozón megjelentek közül két nyugdíjast szólaltattunk meg. Oros János, az üzem volt fő­mérnöke:- A sport révén lettem a Járműjavító dolgozója. Szakmám nem volt, segéd­munkásként kezdtem. A te­herkocsiosztályon kaptam az első feladatot. Ahogy teltek az évek, először szakmát ta­nultam. Hegesztő-lakatosként alkalmaztak. Idővel én is be­kerültem az irodába belsős művezetőnek. Azzal egy idő­mindazokat az ismereteket, melyek szükségesek a jármű- javításhoz. A Járműjavító fej­lesztési programját dolgoztam ki diplomatervként. A Közle­kedéstudományi Intézettől dí­jat kaptam ezért. Talán ez le­hetett az indítéka annak, hogy amikor megkezdődött az üzem fejlesztése, Jávor Nán­dor, az akkori igazgató engem jelölt a beruházások kézben tartására. ben beiratkoztam a Budapesti Műszaki Egyetemre. Kemény hat esztendő következett, mert levelező tagozaton vé­geztem. Több munkahelyen dolgoz­tam. Igyekeztem elsajátítani Az első élmény számomra a futó átépítése volt. Mond­hatnánk, hogy azelőtt az ot­tani munkahely büntetőláger volt. Szabad téren dolgoztak ott az emberek hóban, sárban, mindenhogy. Azután kezdő­Néhányan táncra is perdültek a nyug díj as-találkozón Megemlékezés Immár nyolcadik alkalom­mal emlékeztek meg Rákó- czifalván az idősek világnap­járól. Számtalan műsor és rendezvény szórakoztatta a mintegy hatszáz, zömében nyugdíjas korú vendéget, akik az ország 18 településé­ről érkeztek. Az esemény szervezője a helyi Arany Já­nos nyugdíjasklub volt. Egy nyugdíjas monológja A mezőhéki idős Kóródi Fe­rencet arra kértük, mondja el, hogyan él napjainkban:- Negyven évet dolgoztam le. A nyugdíjam alig haladja meg a havi tizenötezer forintot. Annyit kapok, mint az, aki csak hét-nyolc évet töltött munkában. Nagyon eltévedt ember az, aki negyven év után ilyen kevés nyugdíjat állapít meg. Látom, sokan leszázalékoltat- ják magukat, s azután többet dolgoznak, mint azelőtt. Nekem is ajánlották korábban, hogy százalékoltassam le magamat, de én azt mondtam: engem ne sergessen-forgasson vagy öt or­vos. Pedig megvolt a lehetősé­gem, mivel baj van a szívem­mel. Nem vártam én nagy összegű kezdő nyugdíjat, de 15-16 ezerre számítottam. A végén az emelésekkel lett ennyi, ameny- nyi. A feleségem nem kap semmit. Azt mondják: ő nem dolgozott. Hat gyerek nevelése mellett hogyan állt volna mun­kába? Akkor még tanyán lak­tunk, nem volt óvoda meg nap­közi, a gyerekek meg csak meg­voltak. Még házastársi pótlék sem jár neki. Hiába írtunk, tele­fonáltunk mindenhová. így az­tán a hiányt jószágneveléssel pótoljuk. Van négy tehenünk, meg néhány disznónk. Idős Kóródi Ferenc Olyan javaslatokat kapunk, hogy adjuk le a házat az önkor­mányzatnak, s akkor majd az apródonként folyósít valameny- nyi összeget. Milyen ötlet ez? Engem még a földben is szidjon a gyerekem, hogy előre meget­tem a házat? Ezt a házat saját erőből építettük. Napszámos sem volt. A gyerekek segédkez­tek. Van két hektár, s valahány négyszögöl földünk. Művelésé­hez megvan mindenféle gé­pünk, de már teljesen lehetet­lenné tesz bennünket ez az őrült energiaár. Inkább leállunk a gé­pekkel, mert üzemeltetésük annyiba kerül, hogy az már kü­lön fogalom. Milyen kormány- program ez? Minek adták vissza a földet, ha megbénítja az em­bert az üzemanyag ára? Az egyéb kiadásokról nem is szólva. Most fizettünk ki 4700 forint vízdíjat. A villany is 6-7 ezer. A gázt nem volt érdemes beköttetni. A gázra, a villanyra, a vízre, a gyógyszerre, a min­dennapi bolti bevásárlásra - pe­dig nem veszünk felesleges dol­gokat - több tízezer forint kel­lene havonta. Hogy futná ezt az én tizenötezer forintos nyugdí­jam, ha nem kínlódnánk azzal a néhány darab jószággal? Ebből a nyugdíjból egymagám sem tudnék kijönni. A hat családdal nem volt annyi gondom, mint most a kettővel. Villáminterjú egy újfalui postással Sebe Tibomé Rákócziújfalu postása. Neki tettünk fel kérdé­seket:- Hány nyugdíjasnak hordja a nyugdíjat, s milyen összege­ket?- Az én területemen három­száznyolcvan nyugdíjas van. A szociális ellátásban részesülők tízezer-hatszáz forintot kapnak, de a nyugdíjak alsó határa is csak tizenháromezer körül van, ráadásul több ember harminc­hat munkában töltött évet könyvelhet el. Körzetemben a legmagasabb nyugdíj ötven­ezer-egyszáz forint - de ilyen mindössze kettő-három van a háromszáznyolcvanból.- Mit vár a nyugdíjkortól?- Huszonnégy éve vagyok postás. Ha elmegyek nyug­díjba, a húsz-egynéhányezer fo­rint fizetés hetvenöt százaléká­ból hogyan élek? Van ugyan egy Trabantom, de azért, mert a férjem halála miatt csökkent a családi jövedelem, nem szeret­ném eladni. Manapság bor­zasztó, nagyon nehéz a megél­hetés nemcsak a nyugdíjasnak, hanem a munkavállalóknak is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom