Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-17 / 244. szám
1998. október 17., szombat 5. oldal Körkép _________________Nézőpont Mire elég a nyolc általános? Sok szülőre jellemző, hogy különböző fenyegetésekkel igyekszik rábírni csemetéit a tanulásra. „A tanulj fiam, mert csak utcaseprő lesz belőled” és a hasonló anyai és apai intelmek persze egyébként sem mindig érnek célt. A minap az egyik tévécsatorna híradójában elhangzottak után meg akár hosszú időre is lepereghet a gyerekek egy részéről az efféle utasítás. Mert mit láthatott a gyerek? Azt, hogy Magyarországon még a nyolc általános is elég lehet ahhoz, hogy valaki az ország egyik legjelentősebb bankjának gazdasági vezetői székébe ülhessen, és nem átmeneti időre, hanem akár tíz évig is betöltse a legendásan zsíros állást. Mint kiderült, országunkban ez is lehetséges. Az külön téma lehetne, hogy ez eddig miért nem vált ismertté. A lényeg az, hogy az ügy egy évtized után valahogyan mégis kibukott, és a „túlképzett” vezető költözni kényszerül. Mégpedig közös megegyezéssel. Most aztán magyarázkodhatok én is a gyereknek, hisz - láss csodát - az ezredforduló küszöbén nyolc általánossal is meg lehet élni, mint Marci Hevesen. Csak ki ne tudódjon. A kellő mennyiségű és minőségű kapcsolati tőkéről illik nem megfeledkezni, s azt hiszem, ezt lesz a legnehezebb megértetni a lurkóval. Komolyabbra fordítva a szót, sajnos ma is nagyon sokan töltenek be olyan - nem jelentéktelen döntési hatáskörrel együtt járó - beosztásokat, amelyekhez nincs meg a kellő végzettségük. Kétségkívül van viszont kapcsolatuk és tapasztalatuk. Az ebből fakadó esetleges veszteségeket meg úgyis állják az adófizetők, a felelősségre vonás pedig rendszerint nem vészes, már ha egyáltalán történik ilyen. Az, hogy egy magáncég tulajdonosa mondjuk eddig egy tehenészetben dolgozó segédmunkást bíz meg a főmérnöki teendőkkel, lelke rajta, senkinek semmi köze hozzá. Az viszont, hogy például államigazgatási, önkormányzati szerveknél, többségi állami tulajdonú cégeknél, tehát az adófizetők pénzéből ma is szép számmal dolgoznak „aluliskolázott” vezetők - erre olykor a látványos sikertelenség hívja fel a figyelmet - egyszerűen felháborító. Különösképpen akkor, amikor egyetemeink, főiskoláink szinte ontják a mind emberileg, mind szakmailag rátermett fiatalokat, akik már egy más, nyitott világban nőttek fel, és általában több idegen nyelven is képesek kommunikálni. Számukra gyakran az a kiút - értelmes munkát nem találván idehaza -, hogy Európában vagy a tengerentúlon igyekeznek boldogulást találni. A kérdés ezek után már csak az, hogy ez az ország megengedheti-e magának ezt a luxust? „Évadnyitó” játszóházát rendezte meg a minap Jászberényben a Déryné Művelődési Központ Gyermekek Háza. A mindig egy ünnepkörhöz, évszakhoz kötődő játszóházak sorában most az ősz terméseit, terményeit próbálták Játékra fogni”. Készült többek között csuhébaba, falevél figura, falevélnyomat és sünit is formáztak. bcs Kukoricásban rekedt a lopott autó Tiszafüreden szokatlan, de szerencsére jórészt csak az amerikai akciófilmekből ismert autós üldözés játszódott le október első vasárnapján. Egy Hajdúszoboszlóról menekülő autótolvaj ámokfutása zárult ugyanis le a városban. Jobban mondva egy Tisza-parti kukoricásban, amelynek felázott altalaja szó szerint fogságba ejtette a szoboszlói gyógyfürdő elől elkötött drága verdát. A rabló azonban tovább menekült. Ám nem sokáig jutott, hiszen a füredi buszpályaudvar környékén hamarosan lekapcsolták a fejér megyei O. Attilát a helyi rendőrök. Miután szóra bírták a szó szerint szorult helyzetbe kerülő tolvajt a kékruhások, kiderült, hogy nem piti bűnesetről van szó, hiszen erősen gyanítható, hogy egy dunántúli agytröszttel rendelkezőjói szervezett autóelkötő és -értékesítő bűnbanda forró nyomára bukkantak. Az eset azonban egyéb okokból is megszívlelendő. Az egyik ok a fürdőző autós turisták számára lehet igen tanulságos, ugyanis a „csencselők” igazán profi módszerekkel emelték el a járgányokat. (Hogy mennyit, azt a nyomozás lezárulta után mondhatjuk meg.) Alaposan megfigyelték, hol parkolnak a márkás autók, majd azt is, hogy tulajdonosaik melyik fürdőkabinban öltöznek át. Hogy aztán felkattintva az öltözőfülke zárát, hozzájussanak az autók Tart az átrendeződés a televíziózás honi piacán, folyijc a küzdelem a nézőért; ha ugyanis több van belőle, a bevétele is nagyobb a tévétársaságnak - a növekvő reklámokból. Az RTL- klub immáron Friderikusszal csalogat bennünket, a Tv2 a megújuló Kepest kínálja csalét- kül látványosan. A mozgásokból ítélve hovatovább azt kérdhetjük, kölcsönvéve a televízió egyik vetélkedőjének címét: Ki marad a végén? Még Ilyet! Azért van, aki minden jel szerint kitart a jó öreg televízió mellett, amely inkább öreg, mint jó - Rózsa Gyuri, aki több vasat is tart a tűzben, játékot, tudós vetélkedőt vezet, tévéshow-t dirigál sztárokkal, és van egy bizarr vállalkozása is, a Még ilyet!; benne különleges történetekkel igyekszik traktálni nézőit, legutóbb hétfőn este a játékszenvedélyhez kapcsolódva maga is dákóval a kezében jelent meg, stílusosan egy biliárdteremben. A középpontba a kaszinó került, a pénzelverés klasszikus színhelye a kártyázás mellett. Arról is szó esett, szenvedélyes zsugá- sokról, hogyan kap el valakit a játék végletes, beteges szenvedélye, de arról is, hogy ki lehet-e gyógyulni belőle. kulcsaihoz, amelyekkel aztán könnyen útba indíthatóak voltak. A Dunántúl irányába. A tolvajok óvatosságára jellemző volt, hogy előfutár autókkal, mobiltelefonos mitfahrer rendszerben igyekeztek igazán biztonságossá tenni ezt a „capcara rallit”. Október első vasárnapján azonban kiderült, hogy valóban nincs tökéletes bűntett. És itt jő az eset másik figyelemre méltó mozzanata. Egy, még időben gyanút fogó sértett értesítése után ugyanis három megye (Hajdú-Bihar, Jász- Nagykun-Szolnok és Borsod- Abaúj-Zemplén) öt városának rendőrei közösen vetettek véget a flúgos futamnak. Természetesen nem a Dunántúlon, hanem Tiszafüreden! Lezártak ugyanis minden lehetséges menekülési útvonalat, így a tettes szó szerint beszorult Tiszafüredre. O. Attila éppen ezért a tiszai gáton, Tisza- csege irányába keresett egérutat. Keresett, de nem talált, hiszen a Hogy elég érdekfeszítőek vol- tak-e a felvonultatott ésetek, más kérdés. Mert ugyan mi abban a különleges, a meglepő, hogy például kirúgják azt a krupiét, aki munka közben „szemet vet” kliensére, hisz szabálytalanságot követ el, s nincs helye a kaszinóban. A kártyás történetek sem minősíthetők felkiáltásra érdemesnek, mondván: Nahát, még ilyet! Az pedig, hogy tudálékoskodva különböző irodalmi-művészeti szemelvényekkel tarkították a történetek sorát, még Kabos Gyulát is igénybe véve híres filmdalával - A pénzemet én máma mind el mulatom -, s belekeverték az összeállításba Dosztojevszkijt is, ez a „tartalmi” tarkaság csak bonyolította, nehezítette az élvezetet. Nem is tudom, hogyan kerülhetett ez a televíziós saláta az esti főfogások • közé a képernyőn. Ennyire szegény tartalmas programokban az MTV1? Ugyanezt kérdezhetjük a Zeneszombat kapcsán is, amely eluralta a teljes főműsoridőt szombat este, holott zenei programjának ingadozó színvonala, a műsorvezető Bor- bás Mária idegesítően semmitmondó ténykedése - mosolyogni igen, értelmesen kérdezni nem gáton is zárult a rendőrgyűrű, így a kukoricás zöldövezet maradt az utolsó esély. Ám az ártéri ingovány, különösen eső után, vendégmarasztaló, így O. Attila, lezárva a kocsit s magára véve az abban talált felsőruházatot, Füred felé irányította a nyúlcipőt, amely egészen az autóbusz-pályaudvarig nem is hagyta cserben. És itt következik a harmadik jelentős momentum. Öt város rendőreinek közös erőfeszítését egy helyi lakos bejelentése koronázta ugyanis sikeressé. Cs. Péternek gyanús lett egy buszpályaudvar körül tébláboló személy, amiről jó polgárként értesítette is a kapitányságot. Miután a személyleírás stimmelt, valóban felgyorsultak az események, és hamarosan kattant a bilincs a Fejér megyei fiatalember kezén. Reményt adva arra is, hogy „ötödik akciója” további „ügyes” tagokkal bővül, és lakat alá kerül a hálózat minden fontos „láncszeme”. Cs. Péter segítsége arra is felhívja a figyelmet, hogy nem lehetünk közömbösek a bűnösökkel szemben. Még akkor sem, ha félelmünk nagyon is jogosnak látszik manapság ... P. M. képes -, az idétlen telefonos játékról, meg a közönséges házasságkötésről nem is szólván, egyáltalán nem érdemli meg előkelő helyét a műsorok rendjében. Amine emlékezete Azzal viszont mélységesen egyetérthetünk, hogy a magyarszlovák kooperációban készült, Füst Milán kisregényéből született tévéfilm, az Amine emlékezete a késő esti műsorórába utaltatott. Persze már az is mond valamit, nem túl biztatót, hogy elkészülte után csupán két esztendővel később merte sugározni a televízió, pedig jól tudjuk, az új tévéfilm ritka madár, fehér holló a közszolgálati műsorában. (Mellesleg másokéban is, a kereskedelmi csatornák programjában.) Sajnos, látva a borongós filmet nekibúsult, illetve vadult főhősével, aki úgy boldogtalan, hogy még élvezi is azt szenvedélyesen, s aki az élettől undorodva egy különös szerelembe menekül, azt kell mondanunk: indokolt volt a műsorszerkesztő óvatossága. Hiába vonultatja fel a film a jobbnál jobb színészeket, élükön a nagyszerű Bubik Istvánnal - ő alakítja az életunt, majd szerelemre gyulladt földA TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT A vert csipke életben tartói A vert csipke készítői és kedvelői Karcagon, a Déryné Művelődési és Ifjúsági Központban a minap megalakították a Csipkeverők Baráti Körét. Vezetőjük Oláhné Lipták Erzsébet népi iparművész, aki hat éve maga is tervez és készít csipkéket. A karcagi, kunmadarasi és kunhegyesi tagok háromhetente találkoznak majd a Dérynében, ahol a szakmai útmutató, beszélgetés mellett lehetőség lesz minták cseréjére, valamint a több évtizedes gyakorlattal rendelkező csipkeverők saját technikájukkal is megismertetik a fiatalokat. Az alakuláskor jelen voltak azok az idős asszonyok, akik szívügyüknek tekintik a csipkeverés csöppet sem könnyű tudományának átörökítését, s azok a nyugdíjasok, fiatalok, akik ezután szeretnék tőlük megtanulni azt. A szakma nagyjai örömmel vállalták a tanítást. Oláhné Lipták Erzsébet azt szeretné, ha a Nagykunságban elfeledett paraszti csipke készítésére is megtaníthatná a kör tagjait. birtokost -, hiába a kitűnő Nagy-Kálózy Eszter avagy a szlovák Emilia Vásáryova - mint panzió-tulajdonosnő titokzatos, félelmetes, mitikus -, ha a Roman Polak rendezte film élettagadó szemléletével, eszmei elvontságával távol áll tőlünk, mai emberek világától. De szokatlan a tévéfilm megvalósításmódjában is, túlzottan művészi vagy tán művészies voltával anakronisztikusnak tűnik a sodró tempójú, fordulatos cselekményűjá- tékfilmek társaságában, ami- nőkkel nap mint nap találkozhatunk a képernyőn. Röviden Különösen azok után érezhettük avasnak, távolinak a szóban forgó tévéfilmet, ami' közvetlenül megelőzte. A Törésvonal, Schiffer Pál dokumentumfilmje ugyanis azokról szól, akik a változások folytán maradtak munka nélkül, kerültek utcára: Video- ton-gyáriak. Olyan emberi mélységeket, olyan emberi drámákat tár fel a film nyersen, közvetlenül, amelyek nemcsak megdöbbentenek, de egyúttal meg is győznek az emberi akaraterőről. Társadalomrajz ez embersorsokban felmutatva, őszinte és igaz, és van annyira izgalmas, mint egy kitalált történet. Talán még izgalmasabb is. Másként beszél e re zsaszál Különös, Kacsó Pongrác daljátéka mióta megszületett, bejárta az ország csaknem valamennyi színházát, s mindenfelé habzó sikerrel, csak valahogy színházunkat kerülte el messzire mind ez idáig; pedig a Szigligeti igazán szívesen adott/ad otthont zenés játékoknak. Most azonban végre itt van, és az a Bal József hozta el nekünk, aki Kecskeméten is megpróbálkozott már vele — sikerrel. Most is ő állította színpadra, méghozzá ugyanazzal a friss fejjel és mai értelemmel, mint ott tette két esztendeje: elutasítván a János vitézhez tapadó mindenfajta, konzervatív hagyományt. Modernebb hangszereléssel igyekezik közelíteni hozzánk, keményebbre hangolva szellemiségben, formában. Groteszk elemeket használ, játékos ötletekkel él, jelez és stilizál, elidegenítő hatásokkal operál. Felfogását arra építi, hogy viszonylagos a boldogság, mellette ott van rögtön a bánat is, a szomorúság, s az ember számára a harmónia megteremtése is csak afféle ábránd. Ezért csepegtet keserűbb cseppeket is a daljáték édes italába. Lásd különösképp az előadás zárójelenetét, mely egyáltalán nem a sírig tartó szerelem fényes apo- teózisa, mintha az elmúlás szele érintené meg tündérhonban az egymásra talált boldog párt (ebbe mi, nézők is egy pillanatra beleremegünk), ahogy ott állnak egyedül a dermesztő nagy ürességben, miután a tündérvilág lényei elhagyják őket, rózsaköpenyüket odarakván lábuk elé, mint koszorúkat a temetőben - így búcsúznak tőlünk, a felemelő, feloldó boldogság érzete nélkül. Különben a rendezés oly mód kerüli az érzelgősséget, hogy olykor már-már az igazi érzelem vallja ennek kárát, a játék veszít lírai szépségéből, harmatos poéziséből. Ami persze annak is „köszönhető”, hogy a muzsika, a finoman érzelmes dalok sem mindig szólalnak meg igazán. A Bagót alakító Petri- disz Hrisztosz énekléséből is hiányzik olykor például valami, a szív melegsége, az Egy rózsaszál átélt előadásában azonban megmutatja, nemcsak hangja van, szíve is. Különben markáns figurát hoz a színre. Iluska (Lugosi Claudia), aki szépen énekel bár, hangja kellemes, ám lénye nem eléggé sugárzó, kissé halovány. Viszont csillog-villog-ragyog Kertész Marcella királykisasz- szonyként, mozgása kecses, ka- cérsága vonzó, dala csilingel, méltán eshet miatta gondba szegény János vitéz, amikor választania kell. Sajnos, a hazafias dalok - az első részben -, azok sem zendülnek fel erővel és színesen az énekesi feladattal kissé nehezen birkózó Magyar Tivadar hangbéli adottságai miatt. És Kukorica Jancsi? Karakán, egészséges mosolygású, huncut- kás ifjú legény, ahogy Vincze Gábor Péter megformálja, férfiassága természetes. Amikor dalra kél, akkor is magabiztos, szerelmes hangjai azonban fakadhatnának mélyebbről, ám így is rokonszenves, igen jó benyomást kelt, miként Czibulás Péter is, aki az öreg francia királyt játssza, de csak annyi szenilitással, amennyi indokolt, olcsó módon nem csinál belőle pojácát, mértéktartóan önironikus, kupléja pompás. Ugyanakkor Horváth Gábor Bartolóként túloz, agyonugrándozza szerepét. Sebestyén Éva gonosz mostohája nemcsak elvetemült, ravasz is, nem boszorkány, ám boszorkányos. Újlaki László csősze humoros népi alak. A játék Galambos Péter díszleteiben zajlik - színpadot betöltő, hatalmas kék ég, megrakva bodros bárányfelhőkkel, festői, látványos és praktikus is, könnyen vá íztatható. A muzsikusok? Te:- k dolgukat, mint rendese .esselyák Gergely lendülette igái, és a zenekar érzékenye: >veti, ha kell, hajlékonyán, !r ell, dinamikusan. Egészébe ve: másként beszél ez a „1. erősített” János vitéz, hogy azonban szebben is szólna? Mindenesetre előadás után hazafelé tartván azon kaptam magam, hogy önkéntelenül, halkan dúdolni kezdtem, csak úgy magamnak: Egy rózsaszál szebben beszél... V alkó Mihály János vitéz (Vincze Gábo Her) és Iluska (Lugosi Claudia)