Új Néplap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)

1998-10-17 / 244. szám

1998. október 17., szombat 5. oldal Körkép _________________Nézőpont Mire elég a nyolc általános? Sok szülőre jellemző, hogy különböző fenyegetésekkel igyekszik rábírni cseme­téit a tanulásra. „A tanulj fiam, mert csak utcaseprő lesz belőled” és a hasonló anyai és apai intelmek persze egyébként sem mindig érnek célt. A minap az egyik tévécsatorna híradójában elhangzottak után meg akár hosszú időre is lepereghet a gyerekek egy részéről az efféle utasítás. Mert mit láthatott a gyerek? Azt, hogy Magyarországon még a nyolc általános is elég lehet ahhoz, hogy valaki az ország egyik legjelentősebb bankjának gazdasági vezetői székébe ülhessen, és nem átmeneti időre, hanem akár tíz évig is betöltse a legendásan zsíros állást. Mint kiderült, országunkban ez is lehetséges. Az külön téma le­hetne, hogy ez eddig miért nem vált ismertté. A lényeg az, hogy az ügy egy évtized után valahogyan mégis kibukott, és a „túlképzett” vezető költözni kényszerül. Mégpedig közös megegyezéssel. Most aztán magyarázkodhatok én is a gyereknek, hisz - láss csodát - az ezredforduló küszöbén nyolc általánossal is meg lehet élni, mint Marci Hevesen. Csak ki ne tudódjon. A kellő mennyi­ségű és minőségű kapcsolati tőkéről illik nem megfeledkezni, s azt hiszem, ezt lesz a legnehezebb megértetni a lurkóval. Komolyabbra fordítva a szót, sajnos ma is nagyon sokan tölte­nek be olyan - nem jelentéktelen döntési hatáskörrel együtt járó - beosztásokat, amelyekhez nincs meg a kellő végzettségük. Két­ségkívül van viszont kapcsolatuk és tapasztalatuk. Az ebből fa­kadó esetleges veszteségeket meg úgyis állják az adófizetők, a fe­lelősségre vonás pedig rendszerint nem vészes, már ha egyáltalán történik ilyen. Az, hogy egy magáncég tulajdonosa mondjuk eddig egy tehe­nészetben dolgozó segédmunkást bíz meg a főmérnöki teendők­kel, lelke rajta, senkinek semmi köze hozzá. Az viszont, hogy pél­dául államigazgatási, önkormányzati szerveknél, többségi állami tulajdonú cégeknél, tehát az adófizetők pénzéből ma is szép számmal dolgoznak „aluliskolázott” vezetők - erre olykor a látvá­nyos sikertelenség hívja fel a figyelmet - egyszerűen felháborító. Különösképpen akkor, amikor egyetemeink, főiskoláink szinte ontják a mind emberileg, mind szakmailag rátermett fiatalokat, akik már egy más, nyitott világban nőttek fel, és általában több idegen nyelven is képesek kommunikálni. Számukra gyakran az a kiút - értelmes munkát nem találván idehaza -, hogy Európában vagy a tengerentúlon igyekeznek bol­dogulást találni. A kérdés ezek után már csak az, hogy ez az ország megengedheti-e magának ezt a luxust? „Évadnyitó” játszóházát rendezte meg a minap Jászberényben a Déryné Művelődési Központ Gyermekek Háza. A mindig egy ünnepkörhöz, évszakhoz kötődő ját­szóházak sorában most az ősz terméseit, terményeit pró­bálták Játékra fogni”. Készült többek között csuhébaba, fa­levél figura, falevélnyomat és sünit is formáztak. bcs Kukoricásban rekedt a lopott autó Tiszafüreden szokatlan, de szerencsére jórészt csak az ameri­kai akciófilmekből ismert autós üldözés játszódott le október első vasárnapján. Egy Hajdúszoboszlóról menekülő autótolvaj ámokfutása zárult ugyanis le a városban. Jobban mondva egy Tisza-parti kukoricásban, amelynek felázott altalaja szó sze­rint fogságba ejtette a szoboszlói gyógyfürdő elől elkötött drága verdát. A rabló azonban tovább menekült. Ám nem sokáig jutott, hiszen a füredi buszpályaudvar környékén hamarosan lekapcsolták a fejér megyei O. Attilát a helyi rend­őrök. Miután szóra bírták a szó szerint szorult helyzetbe kerülő tolvajt a kékruhások, kiderült, hogy nem piti bűnesetről van szó, hiszen erősen gyanítható, hogy egy dunántúli agytröszttel ren­delkezőjói szervezett autóelkötő és -értékesítő bűnbanda forró nyomára bukkantak. Az eset azonban egyéb okokból is meg­szívlelendő. Az egyik ok a fürdőző autós turisták számára lehet igen tanul­ságos, ugyanis a „csencselők” igazán profi módszerekkel emel­ték el a járgányokat. (Hogy mennyit, azt a nyomozás lezá­rulta után mondhatjuk meg.) Alaposan megfigyelték, hol par­kolnak a márkás autók, majd azt is, hogy tulajdonosaik melyik fürdőkabinban öltöznek át. Hogy aztán felkattintva az öltözőfülke zárát, hozzájussanak az autók Tart az átrendeződés a televízió­zás honi piacán, folyijc a küzde­lem a nézőért; ha ugyanis több van belőle, a bevétele is na­gyobb a tévétársaságnak - a nö­vekvő reklámokból. Az RTL- klub immáron Friderikusszal csalogat bennünket, a Tv2 a megújuló Kepest kínálja csalét- kül látványosan. A mozgásokból ítélve hovatovább azt kérdhet­jük, kölcsönvéve a televízió egyik vetélkedőjének címét: Ki marad a végén? Még Ilyet! Azért van, aki minden jel szerint kitart a jó öreg televízió mellett, amely inkább öreg, mint jó - Rózsa Gyuri, aki több vasat is tart a tűzben, játékot, tudós ve­télkedőt vezet, tévéshow-t diri­gál sztárokkal, és van egy bizarr vállalkozása is, a Még ilyet!; benne különleges történetekkel igyekszik traktálni nézőit, leg­utóbb hétfőn este a játékszenve­délyhez kapcsolódva maga is dákóval a kezében jelent meg, stílusosan egy biliárdteremben. A középpontba a kaszinó került, a pénzelverés klasszikus színhe­lye a kártyázás mellett. Arról is szó esett, szenvedélyes zsugá- sokról, hogyan kap el valakit a játék végletes, beteges szenve­délye, de arról is, hogy ki lehet-e gyógyulni belőle. kulcsaihoz, amelyekkel aztán könnyen útba indíthatóak voltak. A Dunántúl irányába. A tolvajok óvatosságára jellemző volt, hogy előfutár autókkal, mobiltelefonos mitfahrer rendszerben igyekeztek igazán biztonságossá tenni ezt a „capcara rallit”. Október első vasárnapján azonban kiderült, hogy valóban nincs tökéletes bűntett. És itt jő az eset másik figye­lemre méltó mozzanata. Egy, még időben gyanút fogó sértett értesítése után ugyanis há­rom megye (Hajdú-Bihar, Jász- Nagykun-Szolnok és Borsod- Abaúj-Zemplén) öt városának rendőrei közösen vetettek véget a flúgos futamnak. Természetesen nem a Dunántúlon, hanem Tisza­füreden! Lezártak ugyanis min­den lehetséges menekülési útvo­nalat, így a tettes szó szerint be­szorult Tiszafüredre. O. Attila éppen ezért a tiszai gáton, Tisza- csege irányába keresett egérutat. Keresett, de nem talált, hiszen a Hogy elég érdekfeszítőek vol- tak-e a felvonultatott ésetek, más kérdés. Mert ugyan mi abban a különleges, a meglepő, hogy például kirúgják azt a krupiét, aki munka közben „szemet vet” kliensére, hisz szabálytalanságot követ el, s nincs helye a kaszinó­ban. A kártyás történetek sem minősíthetők felkiáltásra érde­mesnek, mondván: Nahát, még ilyet! Az pedig, hogy tudálékos­kodva különböző irodalmi-mű­vészeti szemelvényekkel tarkí­tották a történetek sorát, még Kabos Gyulát is igénybe véve hí­res filmdalával - A pénzemet én máma mind el mulatom -, s be­lekeverték az összeállításba Dosztojevszkijt is, ez a „tar­talmi” tarkaság csak bonyolí­totta, nehezítette az élvezetet. Nem is tudom, hogyan kerülhe­tett ez a televíziós saláta az esti főfogások • közé a képernyőn. Ennyire szegény tartalmas prog­ramokban az MTV1? Ugyanezt kérdezhetjük a Zeneszombat kapcsán is, amely eluralta a teljes főműsoridőt szombat este, holott zenei programjának ingadozó színvonala, a műsorvezető Bor- bás Mária idegesítően semmit­mondó ténykedése - mosolyogni igen, értelmesen kérdezni nem gáton is zárult a rendőrgyűrű, így a kukoricás zöldövezet maradt az utolsó esély. Ám az ártéri ingovány, külö­nösen eső után, vendégmarasz­taló, így O. Attila, lezárva a ko­csit s magára véve az abban talált felsőruházatot, Füred felé irányí­totta a nyúlcipőt, amely egészen az autóbusz-pályaudvarig nem is hagyta cserben. És itt következik a harmadik jelentős momentum. Öt város rendőreinek közös erőfeszítését egy helyi lakos beje­lentése koronázta ugyanis sike­ressé. Cs. Péternek gyanús lett egy buszpályaudvar körül tébláboló személy, amiről jó polgárként ér­tesítette is a kapitányságot. Mi­után a személyleírás stimmelt, valóban felgyorsultak az esemé­nyek, és hamarosan kattant a bi­lincs a Fejér megyei fiatalember kezén. Reményt adva arra is, hogy „ötödik akciója” további „ügyes” tagokkal bővül, és lakat alá kerül a hálózat minden fontos „láncszeme”. Cs. Péter segítsége arra is fel­hívja a figyelmet, hogy nem lehe­tünk közömbösek a bűnösökkel szemben. Még akkor sem, ha fé­lelmünk nagyon is jogosnak lát­szik manapság ... P. M. képes -, az idétlen telefonos já­tékról, meg a közönséges házas­ságkötésről nem is szólván, egy­általán nem érdemli meg előkelő helyét a műsorok rendjében. Amine emlékezete Azzal viszont mélységesen egyetérthetünk, hogy a magyar­szlovák kooperációban készült, Füst Milán kisregényéből szüle­tett tévéfilm, az Amine emléke­zete a késő esti műsorórába utal­tatott. Persze már az is mond va­lamit, nem túl biztatót, hogy el­készülte után csupán két eszten­dővel később merte sugározni a televízió, pedig jól tudjuk, az új tévéfilm ritka madár, fehér holló a közszolgálati műsorában. (Mellesleg másokéban is, a ke­reskedelmi csatornák program­jában.) Sajnos, látva a borongós filmet nekibúsult, illetve vadult főhősével, aki úgy boldogtalan, hogy még élvezi is azt szenvedé­lyesen, s aki az élettől undo­rodva egy különös szerelembe menekül, azt kell mondanunk: indokolt volt a műsorszerkesztő óvatossága. Hiába vonultatja fel a film a jobbnál jobb színésze­ket, élükön a nagyszerű Bubik Istvánnal - ő alakítja az életunt, majd szerelemre gyulladt föld­A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT A vert csipke életben tartói A vert csipke készítői és kedvelői Karcagon, a Déryné Művelődési és If­júsági Központban a mi­nap megalakították a Csipkeverők Baráti Körét. Vezetőjük Oláhné Lipták Erzsébet népi iparművész, aki hat éve maga is tervez és készít csipkéket. A karcagi, kunmadarasi és kunhegyesi tagok háromhe­tente találkoznak majd a Dérynében, ahol a szakmai útmutató, beszélgetés mellett lehetőség lesz minták cseré­jére, valamint a több évtize­des gyakorlattal rendelkező csipkeverők saját techniká­jukkal is megismertetik a fia­talokat. Az alakuláskor jelen voltak azok az idős asszo­nyok, akik szívügyüknek te­kintik a csipkeverés csöppet sem könnyű tudományának átörökítését, s azok a nyugdí­jasok, fiatalok, akik ezután szeretnék tőlük megtanulni azt. A szakma nagyjai öröm­mel vállalták a tanítást. Oláhné Lipták Erzsébet azt szeretné, ha a Nagykunság­ban elfeledett paraszti csipke készítésére is megtaníthatná a kör tagjait. birtokost -, hiába a kitűnő Nagy-Kálózy Eszter avagy a szlovák Emilia Vásáryova - mint panzió-tulajdonosnő titok­zatos, félelmetes, mitikus -, ha a Roman Polak rendezte film élet­tagadó szemléletével, eszmei el­vontságával távol áll tőlünk, mai emberek világától. De szokatlan a tévéfilm megvalósításmódjá­ban is, túlzottan művészi vagy tán művészies voltával anakro­nisztikusnak tűnik a sodró tem­pójú, fordulatos cselekményűjá- tékfilmek társaságában, ami- nőkkel nap mint nap találkozha­tunk a képernyőn. Röviden Különösen azok után érezhettük avasnak, távolinak a szóban forgó tévéfilmet, ami' közvetle­nül megelőzte. A Törésvonal, Schiffer Pál dokumentumfilmje ugyanis azokról szól, akik a vál­tozások folytán maradtak munka nélkül, kerültek utcára: Video- ton-gyáriak. Olyan emberi mélységeket, olyan emberi drá­mákat tár fel a film nyersen, közvetlenül, amelyek nemcsak megdöbbentenek, de egyúttal meg is győznek az emberi aka­raterőről. Társadalomrajz ez embersorsokban felmutatva, őszinte és igaz, és van annyira izgalmas, mint egy kitalált törté­net. Talán még izgalmasabb is. Másként beszél e re zsaszál Különös, Kacsó Pongrác daljá­téka mióta megszületett, bejárta az ország csaknem valamennyi színházát, s mindenfelé habzó sikerrel, csak valahogy színhá­zunkat kerülte el messzire mind ez idáig; pedig a Szigligeti iga­zán szívesen adott/ad otthont ze­nés játékoknak. Most azonban végre itt van, és az a Bal József hozta el nekünk, aki Kecskeméten is megpróbál­kozott már vele — sikerrel. Most is ő állította színpadra, még­hozzá ugyanazzal a friss fejjel és mai értelemmel, mint ott tette két esztendeje: elutasítván a János vitézhez tapadó mindenfajta, konzervatív hagyományt. Mo­dernebb hangszereléssel igyeke­zik közelíteni hozzánk, kemé­nyebbre hangolva szellemiség­ben, formában. Groteszk eleme­ket használ, játékos ötletekkel él, jelez és stilizál, elidegenítő hatá­sokkal operál. Felfogását arra építi, hogy viszonylagos a bol­dogság, mellette ott van rögtön a bánat is, a szomorúság, s az em­ber számára a harmónia megte­remtése is csak afféle ábránd. Ezért csepegtet keserűbb csep­peket is a daljáték édes italába. Lásd különösképp az előadás zá­rójelenetét, mely egyáltalán nem a sírig tartó szerelem fényes apo- teózisa, mintha az elmúlás szele érintené meg tündérhonban az egymásra talált boldog párt (ebbe mi, nézők is egy pillanatra beleremegünk), ahogy ott állnak egyedül a dermesztő nagy üres­ségben, miután a tündérvilág lé­nyei elhagyják őket, rózsaköpe­nyüket odarakván lábuk elé, mint koszorúkat a temetőben - így búcsúznak tőlünk, a fel­emelő, feloldó boldogság érzete nélkül. Különben a rendezés oly mód kerüli az érzelgősséget, hogy olykor már-már az igazi érzelem vallja ennek kárát, a já­ték veszít lírai szépségéből, har­matos poéziséből. Ami persze annak is „köszönhető”, hogy a muzsika, a finoman érzelmes da­lok sem mindig szólalnak meg igazán. A Bagót alakító Petri- disz Hrisztosz énekléséből is hi­ányzik olykor például valami, a szív melegsége, az Egy rózsaszál átélt előadásában azonban meg­mutatja, nemcsak hangja van, szíve is. Különben markáns figu­rát hoz a színre. Iluska (Lugosi Claudia), aki szépen énekel bár, hangja kellemes, ám lénye nem eléggé sugárzó, kissé halovány. Viszont csillog-villog-ragyog Kertész Marcella királykisasz- szonyként, mozgása kecses, ka- cérsága vonzó, dala csilingel, méltán eshet miatta gondba sze­gény János vitéz, amikor válasz­tania kell. Sajnos, a hazafias da­lok - az első részben -, azok sem zendülnek fel erővel és színesen az énekesi feladattal kissé nehe­zen birkózó Magyar Tivadar hangbéli adottságai miatt. És Kukorica Jancsi? Karakán, egészséges mosolygású, huncut- kás ifjú legény, ahogy Vincze Gábor Péter megformálja, férfi­assága természetes. Amikor dalra kél, akkor is magabiztos, szerelmes hangjai azonban fa­kadhatnának mélyebbről, ám így is rokonszenves, igen jó benyo­mást kelt, miként Czibulás Pé­ter is, aki az öreg francia királyt játssza, de csak annyi szenilitás­sal, amennyi indokolt, olcsó mó­don nem csinál belőle pojácát, mértéktartóan önironikus, kupléja pompás. Ugyan­akkor Horváth Gábor Bartolóként túloz, agyonugrándozza szere­pét. Sebestyén Éva go­nosz mostohája nemcsak elvetemült, ravasz is, nem boszorkány, ám bo­szorkányos. Újlaki László csősze humoros népi alak. A játék Galambos Pé­ter díszleteiben zajlik - színpadot betöltő, ha­talmas kék ég, megrakva bodros bárányfelhőkkel, festői, látványos és prak­tikus is, könnyen vá íztatható. A muzsikusok? Te:- k dolgu­kat, mint rendese .esselyák Gergely lendülette igái, és a zenekar érzékenye: >veti, ha kell, hajlékonyán, !r ell, dina­mikusan. Egészébe ve: más­ként beszél ez a „1. erősített” János vitéz, hogy azonban szeb­ben is szólna? Mindenesetre előadás után hazafelé tartván azon kaptam magam, hogy önkéntelenül, hal­kan dúdolni kezdtem, csak úgy magamnak: Egy rózsaszál szeb­ben beszél... V alkó Mihály János vitéz (Vincze Gábo Her) és Iluska (Lugosi Claudia)

Next

/
Oldalképek
Tartalom