Új Néplap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-10 / 212. szám

1998. szeptember 10., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal A csapadékvizet sok helyütt nem képes elvezetni a rendszer Csatornaépítés a tervek szerint A szolnoki városházán tartott tegnapi sajtótájékoztatón többek között a csatornázásról és az önkormányzati választások előké­születeiről volt szó. Amiről beszélünk Belső ellenség Bizonyára vannak, akikben e kifejezés kellemetlen emlékeket éb­reszt, mások talán a történelemórákon hallhattak, esetleg filmsza­tírákból szerezhettek ismereteket a belső ellenségekről. Jóllehet, én ez utóbbiak közé tartozom, mégis nyomban azokra a hajdani hűséges pártmunkásokra gondoltam, akik többnyire koholt vádak alapján kerültek pellengérre, amikor megismertem a kis települé­sen élő, immár több évtizedes önkormányzati munkaviszonnyal rendelkező asszony történetét. A munkával eltöltött bő harminc esztendő alatt bizony lehetett alkalma tapasztalni egyet s mást, ő azonban még a nehéz időkben sem követett el egyetlen „fekete vágást” sem. Minden körülmé­nyek között megállta a helyét. Aztán jött az új rendszer, a tanács­házán a feliratot polgármesteri hivatallá javították át. A hűséges munkatársat egy napon rajtakapták, amint szokásá­hoz híven igyekezett precízen ellátni feladatát. Ellenőrzött, csak­hogy ez valakinek nem tetszett. Történetesen épp a hivatal első embere sérelmezte, hogy a beosztott utána merészelt nézni bizo­nyos hivatali kiadásoknak. A munkatárs persze nyomban nem kí­vánatos személlyé vált. Büntetésként, merthogy a szemére vetett „kötelességszegé­sért” ez is dukált, az elöljárók a többféle variáció között latol­gatva végül a legenyhébbet választották. A munkatárs „meg­úszta” egy megrovás fegyelmi büntetéssel. Ám mivel ártatlannak érezte magát, ráadásul a fegyelmi határozatot is enyhén szólva furcsának találta, jogorvoslattal élt. Szó ami szó, bizonyára akadtak már ennél jóval bonyolultabb ügyei is a munkaügyi bíróságnak. Addig ugyanis el sem jutottak, hogy a bepanaszolt határozat tartalmát vizsgálják, mert már az alaki hiányosságok is elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy azt hatályon la'vül helyezzék. A bírósági ítélet ugyan rehabilitálta a megrótt dolgozót, arra viszont nem adhatott garanciát, hogy ezzel a hivatalbeli bizalmat­lankodásnak egyszersmind vége szakad. Sőt! Talán épp ellenke­zőleg. Mi mást gondolhat a meghurcolt munkatárs? Azt, hogy va­lami végképp nincs rendben, ha még egy épkézláb fegyelmi hatá­rozatot sem tudnak ellene meghozni. Horváth Győző Horribilis bírságok szabálytalan építkezésekért A hatóságoknak mindig voltak gondjaik a szabálytalanul épít­kezőkkel. Korábban úgynevezett rendbírságot, majd építés- rendészeti bírságot vetettek ki, 1994-től azonban változott a helyzet: csak az az épület maradhatott fenn, amelyik megfelelt az előírásoknak, a többit le kellett volna bontani. Erre azonban csak igen ritkán, többnyire életveszély esetén került sor. Kovács Libór alpolgármester elmondta, hogy a városházán azért leng a fekete zászló, mert meghalt György Ferenc ön- kormányzati képviselő. Ezután Kovács Libór arról beszélt, hogy az elmúlt napok­ban hullott csapadék több he­lyen problémát okozott. A szandaszőlősi csatornarendszer osztott rendszerű, a szennyvizet megbízhatóan elvezeti, de je­lentős mennyiségű csapadékvi­zet már nem képes befogadni. Gondot okoz viszont, hogy többen az ereszcsatornákat is belekötötték. Ezeket a közeljö­vőben ellenőrzik, és a szabály­talan bekötések miatt bírságot szabnak ki. A Városmajor úton a csa­torna elöregedett, szintén nem (Folytatás a 1. oldalról) Elhangzott az is, hogy jövőre a kormánynak változatlanul szándékában áll állománygya­rapítási célra pályázatokat ki­írni a könyvtárak számára. A jelenlévők egyetértettek az államtitkár azon vélemé­nyével, miszerint a kommu­nikáció fejlesztésében a könyvtárak szerepe elsődle­ges. Várhegyi Attila érdeklődé­sére a könyvtárosok elmond­ták, a szolnoki könyvtárak ugyan lemaradtak a nagyobb tudja elvezetni együttesen a szennyvizet és a csapadékvizet. A Görbe-ér jelenleg nem képes betölteni csapadékvíz-elvezető funkcióját, és ez már nem is ál­lítható helyre, ezért új elvezető­rendszerre van szükség. A Szé­chenyi városrészhez vezető úton az aluljáróban nem old­ható meg a csapadékvíz elveze­tése, viszont ez a szakasz esős időben elkerülhető, illetve rö­vid idő alatt megoldható az összegyűlt víz kiszivattyúzása. Vadászi Tiborné, a választási iroda vezetőjének szervezési helyettese a sajtó útján is fel­hívta a jelölő szervezetek fi­gyelmét, hogy jelentkezniük kell a választási bizottságokon. Amely szervezet az egész or­szágban indít jelölteket, annak diákvárosok hasonló intéz­ményeihez képest, de az alap­vető szolgáltatásokat biztosí­tani tudják. Mint kiderült, a könyvtárak jelentősége növekszik, ugyanis egyre többen iratkoz­nak be. A Hild Viktor Városi Könyvtár pillanatnyilag 3500 olvasót számlál, míg a me­gyeszékhelyen összesen 5500 olvasót tartanak nyilván. A könyvtári vizitet köve­tően Várhegyi Attila fogadóó­rát tartott a városházán. Az expolgármester lapunk az országos választási bizott­ságnál, amelyik csak egy me­gyében, annak az illetékes me­gyei, amely pedig csak egy te­lepülésen, annak a helyi válasz­tási bizottságnál. A szeptember 7-i állapot sze­rint az MSZP tizenöt jelöltje mellett a Munkáspárt eddig ti­zenegy képviselőjelöltjét re­gisztrálták, továbbá nyilvántar­tásba vettek öt független jelöl­tet. A helyi cigány kisebbségi önkormányzatba eddig hét je­lölt indulása bizonyos, közülük öten a Lungo Drom jelöltjei, ketten pedig függetlenek. Végezetül elhangzott, hogy a Közép-európai Történelmi Lo­vas Túra 1848-1998 Alapítvány lovas csapata szeptember 15-én 17 órakor koszorút helyez el Szolnokon a Damjanich-szo- bomál, s fogadja a csapatot Kovács Libór alpolgármester. B. A. kérdéseire válaszolva kifej­tette: fogadóórái a jövőben is rendszeresek lesznek. Cáfolta azt a híresztelést, miszerint már nem is Szolnokon lakik. Mint mondta: minden nap ha­zajár Budapestről. Arról is szólt, hogy a mű­vésztelep sorsa kiemelten fog­lalkoztatja, ezért minisztéri­umi szinten is támogatni fogja az ügyet. Hangoztatta: a Fi- desz-kormányzat nem rivális­nak, hanem partnernek tekinti az önkormányzatokat.-molnár­Megszüntethető a főiskola? (Folytatás az 1. oldalról) A KGF-nek a mezőtúri GATE Mezőgazdasági Főiskolai Ka­rával tervezett integrációját két feltétel hiánya miatt nem fogadta el a Világbanki Prog­ramiroda. Az egyik, hogy nincsenek megfelelő földrajzi közelségben Mezőtúrral (itt 50 kilométeren belüli távol­ság a követelmény, s ez azért furcsa, mert a két város kö­zötti távolság még ez alatt van). A másik pedig a főis­kola tiszaligeti programjának (amerre bővíteni szándékoz­nák az intézményt, sőt idővel oda kiköltözni a városköz­pontból, s ott campust létre­hozni) a kidolgozatlansága volt.- Ezt valóban nem tudtuk kidolgozni, mivel a határidő roppant rövid volt, másrészt a Tiszaligetre vonatkozólag a városon, illetőleg a megyén belül, sőt inkább azt lehetne mondani, hogy intézmények között sincsenek tisztázva dolgok és viszonyok - húzta alá dr. Molnár István. Végül hangsúlyozta: az ok­tatási törvénynek december 31-ig a KGF-en sem tudnak eleget tenni, mert a jelenlegi helyzetben több tudományág­ban valószínűleg nem tudnak senkivel sem integrálódni ad­dig. Úgy vélte, hogy a helyzet feloldásán országosan egy törvénymódosítás segíthetne. B. Gy. MDF sajtótájékoztató Egységben az erő A Fidesz-MPP és a Magyar Demokrata Fórum közös polgármesterjelöltje, vala­mint az MDF három ön- kormányzati képviselőjelölt mutatkozott be és ismertette programját tegnap délután Szolnokon. Szalay Ferenc, az MDF helyi szervezete által is támogatott fideszes polgármesterjelölt bevezetőjében rámutatott a két párt együttműködésének fontosságára, és arra, hogy programjaik alapjául Szolnok megtartó-, illetve vonzerejé­nek növelése szolgál. Ki­emelkedően fontosnak ne­vezte a pályakezdő munka- nélküliek számának minimá­lisra csökkentését, az első la­káshoz jutók támogatását, il­letve a hatékonyabb vagyon­gazdálkodást. A két párt közös polgár­mesterjelöltjének tájékoztató­ját követően röviden bemu­tatkoztak az MDF egyéni vá­lasztókerületben induló kép­viselőjelöltjei: dr. Csoór György, Szabó Béla és dr. Pin­tér László. -molnár­Az 1998. január elsejétől hatá­lyos új építési törvény szerint akkor is ki kell szabni az épí­tési bírságot, ha egy szabályta­lanul emelt épületre egyébként a fennmaradási engedély kiad­ható. A bírság pedig tetemes, egy nagyobb értékű családi háznál elérheti a tízmillió fo­rintot. Összege az építmény jogszabály szerint kiszámított értékének ötven, engedély nél­küli bontás esetén húsz, helyi védelem alá eső épület átalakí­tása vagy bontása esetén het­ven százaléka. Megyei jogú városban lakó­épületnél 86 000, üdülőépület­nél 54 000, ipari, nagykeres­kedelmi épületnél 108 000, kiskereskedelmi épület, iroda, szálloda, panzió esetén 86 000, egyházi épületnél 108 000, egyéb épületnél 54 000 forint a bírság légköbméterenként. Vá­rosokban az értékhatárok 42 000-84 000, községekben 36 000-72 000 forint között mo­zoghatnak. Egy családi háznál tehát a bírság elérheti a valós érték két-két és félszeresét is. Rész­ben elkészült épületeknél a ké­szültségi fokot veszik figye­lembe, azzal a megszorítással, hogy amibe belekezdtek, azt befejezett értéken kell elszá­molni. A bírság célja a szabálytalan építkezések visszaszorítása, és nem a mindenáron való bírsá­golás. Például elengedik a bír­ságot, ha az építtető meghatá­rozott időn belül lebontja az építményt. A gyakorlatban gondot okoz a hatalmas összeg behajtása, s nem várható, hogy az ügyek tömegesen eljutnak eddig a pontig. Décsei Sándor, az épí­tésügyi hatósági osztály veze­tője elmondta, hogy Szolno­kon eddig két esetben szabtak ki bírságot, de még egyikben sem jutottak el a jogerős hatá­rozatig. Ám néhány további ügy is folyamatban van. B. A. Magyar kultúrával az Európai Unióba NEMERE ISTVÁN: Szomszédom a ha 41, m 1- Megmondtam, hogy a gé­pem nem megy sehová! Vá­runk valakit, és különben is. Nem fejezhette be a monda­tot. Már repült az öklöm. Nem igazán akartam elbánni vele - inkább az idő sürgetett. Az idő hiánya. Nem volt már sok perc a magyarázkodásra, és jó pél­dát kellett mutatnom a pilótá­nak is. A fiatalúr elnyaklott, a be­tonon landolt. Dino ugrott, felmarkolta, kérdőn rám né­zett. Befejezze a művemet, netán nyírja ki, vagy csak kö­tözze össze? Esetleg ürítse valamelyik szemeteslá­dába...?-Őt is visszük. Be a gépbe! Maga üljön a helyére, és guruljon ki a betonra! Dino, Will, menjetek vele!-De uram... - ellenkezett volna a pilóta. Ám Will egy­szerűen megragadta a zakója nyakát, és feldobta a gép nyi­tott ajtajába. A lépcsőt nem is vette igénybe. Maga is utána- ugrott, aztán Dino berakta az ájult tulajdonost. Apró hibát követtem el, de csak én vet­tem észre. Az imént azt mondtam a tulajdonosnak, hogy egyórai útra megyünk. Ha itt marad a pasas, magá­hoz tér, elmondhatja a francia hatóságoknak. Jobb, ha sen­kinek nincs fogalma sem, hová tűntünk el. Közben inté­semre a teherautó elállt a be­járattól.- Roger, tegyétek be a szerbeket a gépbe! Elisa, Paul, ti Torbent viszitek. Eric, jobban húzd szét az ajtókat, aztán ide hozzám! A dzsipet is kivittem a hangárból. Kétperces rohan­gálás után minden összeállt valamiféle sajátos renddé. A hangár nyitva volt, a fiúk a gépben, a pilóta bekapcsolta a motorokat. Dinónak lesz any- nyi esze - jutott eszembe -, hogy nem hagyja a pilótát rá­dión értekezni a toronnyal. Mire észreveszik, mi készül, mi már a kifutópálya végén lehetünk.-Te vezetsz! - mondtam Ericnek. - Menj a gép mö­gött, mindig csak mögötte. A csöndes éjszakában egyre hangosabban dübörgött a gép motorja. Nem ismertem a típusát, két sugárhajtómű­ves, körülbelül nyolc-tíz személyes kis magángép lehe­tett. A hasa csaknem súrolta a betont. Roger nem csukta be az ajtót, a lépcső is kilógott a beton fölé. Barátom egy gép­pisztollyal ült az ajtónyílásba, valamelyik fiú hátulról mar­kolta az övét, ki ne essen. Mind gyorsabban robog­tunk. A pilóta beláthatta, ez az egyetlen esélye. Két kanyar után még az egyik gurulópá­lyán voltunk. Valahol fény­szóró lobbant, kis keresgélés után rátalált a repülőre. Eric vezetett, én meg felemeltem a géppisztolyt, és megeresztet­tem egy rövid sorozatot a ref­lektor felé. Az kihunyt. Előké­szítettem a dzsipben talált töl­tött géppisztolyokat. Amikor a kifutópálya szélén voltunk, tudtam, még semmi sem biztos. Több irányból is reflektorpárok közeledtek. A kommandósok...! Zsebemben megszólalt a mobiltelefon. Azt hittem, Luigi hív, hát felvettem. De nem ő volt...- Te barom, mit csinálsz? - tajtékozott Juliette.- Ejnye, ez a stílus nem illik egy hölgyhöz. Még ha az illető a titkosszolgálat volt dolgozója is - gúnyolódtam.-Átvertél! Hol vannak a szerbek?-Pillanatnyilag éppen nem érnek rá - kedélyeskedtem to­vább. - De hogy ki vert át kit, arról mesélhetnék. Azt hiszed, nem tudtam, mire megy ki a já­ték? Te és az „öreg” valami kis maszek játszmát kezdtetek a belügyminisztérium ellen. Va­lami régi sértődés, netán egy számla kiegyenlítése folyik, a mi kárunkra? Sikerült is lóvá tennetek néhány felelős alakot, de ez velem nem megy. Ott hi­báztatok, hogy nem fizettetek azonnal. Ha kezembe nyomod a tízmilliós bőröndöt, már nála­tok van minden adu.- Megkeserülöd még! - kiál­totta. Elzártam a készüléket. Főleg azért, mert már a felszál­lópályán robogtunk, és szükség volt mindkét kezemre, teljes figyelmemre. Három autón üldöztek ben­nünket. Két katonai dzsip és valami másféle jármű robogott mögöttünk, gondosan vi­gyázva, ne kerüljenek egymás tűzvonalába. A legközelebbi kicsit balról jött, hát először oda eresztettem egy sorozatot. Eric közben szinte a gép farká­hoz tapadt, de rámkiáltott:- És hogyan szádunk át...? (Folytatása következik) Magas vízállásnál is járt a komp Tiszaroff és Tiszasüly között, mert mindkét oldalon megépítették az új le- és feljárót, mely lehetővé teszi a járművek biztonságos közlekedését a kompra. A nyáron volt olyan időszak, hogy a Tisza megyei szakaszán csak a roffi komp tudott közlekedni. fotó: mészáros János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom