Új Néplap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-05 / 208. szám

1998. szeptember 5., szombat Körkép 5. oldal _____________Nézőpont A megszurkált gyerekek ürügyén Ma az emberek tekintélyes része arról be­szél, ami Hajdúhadházon történt az egyik általános iskolában. Sokkolta a közvéle­ményt, hogy hogyan fordulhatott elő kis hazánkban, hogy egy őrjöngő tanárnő megszurkálja azokat, akiket tanítani, nevelni kellene. Meghök- kenő az elkövetés módja, párját ritkító az eset, ugyanakkor aki nyitott szemekkel, fülekkel járja a világot, tapasztalhatja, a haj­dúhadházihoz hasonló eset sok, nagyon, de nagyon sok helyen „ketyeg”. Itt van velünk, nem marad kinn az utcán, bejön a la­kásokba, az iskolákba, a stadionokba, mert tele a világ, ez az or­szág feszültségekkel, megoldatlan gondokkal, és ami a legbor­zasztóbb: agresszivitással. Ezt hirdetik, ily módon akarva-akaratlanul dicsőítik a tévé­csatornák filmjei, nagyon sok lap címoldalára kerülnek a ha­sonló sztorik, ezt látja gyerek, felnőtt, öreg, hogy most olyan környezetben élünk, ahol robbantásokkal, szurkálásokkal, em­berek megfélemlítésével, agresszivitással sok mindent el lehet intézni. Sőt, a tettesek legtöbbször nevetnek a markukba, fel­szívódnak, bottal üthetik a nyomukat. És ez a világ valahol mérgezi a családokat, belopódzik a szó­rakozóhelyekre, de az iskolákat sem kíméli. Magától értetődő, hogy a folyamat nyomot hagy a tanárokban is. Kikben többet, kikben kevesebbet. Hol vezetheti le a temérdek, felgyülemlett feszültséget az illető? Otthon, a családjában, ha meg ez nincs neki, mondjuk máshol, így a munkahelyén. Ezt tette a tanárnő is, és - lehet bármilyen oka - tettére nincs felmentés. Mert ki­csiket, elesetteket védteleneket bántott úgy, hogy vér folyt. Pe­dig az esküje aligha erre jogosította fel. Sajnos, ma a pedagóguspályán sem mindig azok ügyködnek, akiknek ott kellene lenni. Világért sem akarom megsérteni a gyermekszerető, komoly szaktekintéllyel rendelkező tanítókat, tanárokat, akik önmagukat bolondnak titulálják ugyan, de ma­radtak, maradnak a pályán. Ugyanakkor az is tény, tehetséges, remek emberek, szakemberek sorozatban fordítanak hátat az iskoláknak: mert kevés a tisztelet és a kereset, és ugye valami­ből élni is kell. Jellemző korunkra, hogy ennek a tanárnőnek a környezeté­ben nem volt senki, aki felismerte, idejében figyelmeztette volna a vezetőket: vigyázzatok, itt valami készül, valami tör­ténhet. Elvégre ez az elképesztő szurkálás, az, amíg valaki ide­jut, aligha csak egy pillanat műve, komoly előzményei lehet­nek. Ez nem tűnt fel egyetlen főnöknek sem? A megszurkáltak sebei, gondolom, előbb-utóbb begyógyul­nak. Mert minden szerencsétlenségük ellenére ezek a kisfiúk, kislányok szerencsések, hiszen ha máshol éri őket a szúrás, bele is halhattak volna a késelésbe. Szóval a sebek csak-csak behe­gednek, de az a lelki sokk, hogy: „engem gyermekkoromban megszúrt egy tanárnő” - alighanem a sírig kíséri az érintetteket. Akár elevenek voltak ezek a gyerekek, akár csintalanok, akár úgymond: jók. A kés, a késelés sehol sem megoldás. Különösen az iskolában, és különösen úgy, hogy egy pedagógus fogja a gyilkot. Ugye, ebben akkor is egyetértünk, ha tudjuk: ez a világ, amelyik mostanság (is) formálódik körülöttünk aligha minősít­hető makulátlan, hófehér színnel. A SmM Uík Felfigyeltek ifjú Tukacs Istvánra Nemzetközi szüreten a kőteleki nagymester Meghívták a második nemzetközi győri szü­retre a kőtelki ifjú Tu­kacs Istvánt, aki a közel­múltban a nagyszakácsi Királyi szakács verse­nyen a Királyi nagymes­ter címet szerezte meg. Ifjú Tukacs István a Nagyszaká­csiban szerzett királyi nagymes­teri oklevéllel A második győri nemzet­közi szüret szeptember 9- től 12-ig tart. A szüreti vigasságok királyi lako­mával zárulnak, ahol be­mutatkozik a nagyszaká­csi királyi szakácsverseny több tagja. Nyitó szakács­nak a megyénkbeli, kő­telki ifjú Tukacs Istvánt kérte fel Győr városa és a győri Mediaware Nem­zetközi Vizuális Alapít­vány. Ifjú Tukacs István ugyanis (mint arról la­punkban is beszámoltunk) a nagyszakácsi versenyről „A hideg ételek királyi nagymes­tere” oklevéllel tért haza. A győri szüreten is XIV-XV. századbeli korhű re­ceptek alapján készülnek a kő­telki mester fogásai. Kínálatában a következő ételek szerepelnek: fogolyma­dárkák hüvelyborsóval, hegyi kecske nyárson sütve, nyúl- süldő töltve, bárányhús suffá- val, fokhagymás tehénmáj, te­hénvese szőlőlevélben, kecske vendéglével, pozsár sokráson- nal, csuka sóban tormával, rozskenyér babbal, káposztá­val, kolbásszal, böjtnapi szilva és tikmonyos fánkocskák. Az italokat a méhsör és az ürmösbor képviseli. A fogások 150 személy részére készül­nek, tombolán sorsolják ki őket. Ifjú Tukacs István kuktái a versenyen: felesége, Halász Katalin és fia, István Noé, segí­tői pedig Ivanics Mária és Vití- radi József.- paulina ­Az első szó, amit megtanult olaszul, az volt, hogy: „fáj” • • Ot napig feküdt eszméletlenül a római kórházban A héten hozták haza az Eurotours utazási iroda július 28-i, olasz- országi buszbalesetének legtovább kórházi ápolásra szoruló sé­rültjét, Forintos Bélánét. A jászjákóhalmi asszony az Országos Traumatológiai Intézetben fekszik, várva a további műtéteket. Sebei miatt még most is elkü­lönített részlegben kapott he­lyet. Viktor fia segítségével te­lefonon sikerült beszélnünk a sérült asszonnyal. Nehéz valakivel úgy beszél­getni, hogy az ember sohasem látta, és telefonon maradandó sérülésekről, sebekről, lelki megrázkódtatásokról kell szót váltani. Az első kérdés az volt, ami ennyi megpróbáltatás hal­latán megfogalmazódik az em­berben:- Hogy érzi magát ?-A körülményekhez képest jól. A nappal tűrhető, a sebeim éjszaka sokkal jobban fájnak. A bal karom nagyon sérült, négy ujjamat még mindig nem ér­zem. Emiatt a hangulatom sem a legjobb. Még sem fizikailag, sem lelkileg nem jöttem rendbe. Kibontó belegondolni, hogy az ember elmegy nya­ralni, és majdnem széttépi egy buszbaleset. Vigyázzanak, mert dől a busz! Forintos Béláné nem véletlenül fogalmaz így, hiszen idegszálak szakadtak meg, ütőér szakadt ki a testéből, amelyet átültetéssel kellett pótolni. Az életmentő és sürgős műtéteket elvégezték a római kórházban, a többire Magyarországon kerül majd sor.-Mire emlékszik a baleset­ből?- A nagy olasz városok kör­útra fizettünk be. Riminiben voltunk és Rómában. Aznap indultunk tovább Rómából. Én csak arra emlékszem, hogy éreztem: dőlünk, és akkor a so­főr azt kiabálta, hogy vigyáz­zunk, mert dől a busz! Aztán öt napra elvesztettem az eszméle­temet. Öt napig nevem se volt, nem is tudták a kórházban, hogy ki vagyok, mert az irataim nem voltak nálam. A buszbal­eset sérültjeit ugyanis négy kórházba szállították. A kinti magyar idegenvezető kezdett el keresni, mert az utaslistán sze­repeltem, és a kórházakban nem találtak. Ahol a virágcsokor a „hálapénz''-Milyennek tartja az olasz kórházi ellátást?-Nagyon figyelmesek vol­tak, nagyon tiszta volt minden, emberségből is, orvosi ellátás­ból is ötöst adnék nekik. Ha szóltam, hogy fáj valamim - mert ezt a szót tanultam meg először olaszul, hogy fáj -, ak­kor mindjárt jött az orvos. Fia, Viktor kétszer járt kint a kórházban meglátogatni az édesanyját. Tapasztalatait így foglalja össze:- Nagyon meg vagyunk elé­gedve a kinti ellátással, azzal, hogy megmentették az édes­anyám karját. Mert ha nem ilyen felszerelt a kórház, az amputáció is szóba jött volna. Meg akartam hálálni az orvo­soknak, de azt mondták, csak jelképes ajándékot, egy virág­csokrot fogadnak el. Professzor Raimondo Pisto- lese adta ki a zárójelentést, ami szerint édesanyámnak további műtétekre (amit dr. Renner An­tal vállalt el itthon) és rehabili­tációra, fizikoterápiára van szüksége. A karját biztos nem tudja úgy használni, mint ed­dig. Ruhakereskedő volt, a szakmájában nem fog tudni to­vább dolgozni. A balesetben az arca is torzulásokat szenvedett, plasztikai műtétekre is szükség lesz, bár erről eddig nem esett szó. Az emberek nagy része azt hiszi, hogy az ő családjával ilyen nem fordulhat elő, pedig egy percen múlik csak az egész, és megtörténik egy ilyen ször­nyű baleset - mondta. Forintos Béláné egyelőre vár a traumatológiai intézetben a műtétekre.-Nagyon zsúfolt ez az in­tézmény, sok a beteg, sokan várnak operációra, mert a sür­gős esetek miatt tolódik a mű­téti nap - mondta a sérült. Az egyik társam, aki szintén a ró­mai balesetben sérült meg, há­rom hete van itt, és ma volt az első műtété. Túlterheltek az itt dolgozók. Biztosan ezért volt az, hogy amikor engem idehoz­tak, néhányan azt mondták, hogy én a jászberényi kórház­hoz tartozom, engem ott kel­lene ellátni.-Az ön állapota miatt hete­kig aggódott egy ország. Az ember azt hinné, hogy ha nem is virágcsokorral fogadták itt­hon, de valamiféle együttérző figyelemmel.- A sok megpróbáltatás után nagyon rosszul esett ez a fogad­tatás. Megpróbálom elviselni a helyzetemet, de nem könnyű. Én egy mozgékony, aktív em­ber voltam mindig, és most már több mint negyven napja va­gyok kórházban, és számolom a napokat, mint egy kisgyerek, hogy mikor mehetek haza. Ar­ról egyébként még szó sem volt eddig, hogy plasztikai műtéte­ket is kell majd végezni az ar­comon. Tudom, hogy nagyon hosszú a kórházi műtétek, keze­lések sora, amit végig kell csi­nálnom. Hol van az még, hogy arról beszéljünk, hogy szép le­gyen az arcom? Először azt szeretném, ha a kezem tudnám rendesen használni.- Ez a baleset, mint a nehéz kő nyomja az egész család szí- vét-lelkét - mondja Labáth Va­léria, Forintos Béláné test­vére, aki vele együtt utazott a buszon, ő és a lánya szeren­csésebben megúszták a bal­esetet.- Három éve készülünk erre az útra - meséli Labáth Valé­ria. - De csak most jött össze. És fgy jött össze... Az emlékek szinte fizikailag fájtak- Hogyan emlékszik a bal­esetre?- Csattant a busz alja és ki­lendült. Jobbra ütődtünk, a sofőr balra kapta a kormányt. Reméltem, hogy meg tudja tartani a buszt, de nem sike­rült. Szóltam a lányomnak, aki mellettem ült, hogy ka­paszkodjon. A „repülés” idő­szaka kiesett az emlékeze­temből, a következő kép az, hogy a panorámaablakon „landolunk”. Én szinte sokkos állapotba kerültem, amikor a baleset után nem találtam a húgomat. Ez az eset nyomot hagy az emberben, még akkor is, ha kevésbé sérült meg. Amikor a baleset után haza­felé jöttünk, még fájtak a tö­rött bordáim, minden porci- kámban éreztem a sérülése­ket. Utazás közben újra és újra felidéződtek azok a fé­lelmek, amiket a balesetkor éreztünk. Újra előjöttek az emlékek, és szinte fizikailag fájtak. Paulina Éva Hetvenkét hellyel előrébb a Tiszaparti Kitüntetést kapott dr. Pataki Mihály igazgató Az igazgató úr (balra) Iváncsik Imrétől, a megyei közgyű­lés elnökétől átveszi a kitüntetést Dr. Pataki Mihály, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola igazgatója az idei tanévnyitón vette át Iváncsik Imrétől, a megyei közgyűlés elnökétől Jász-Nagykun-Szolnok Me­gye Pedagógiai Díját. A leg­újabb kimutatások szerint tavalyi eredményei alapján az iskola a vegyes profilú közép­iskolák között országosan az 5-6. helyet szerezte meg. Dr. Pataki Mihály számára nem volt nagy gond a pályaválasztás, hiszen pedagógüscsaládban ne­velkedett. Gyermekkorát Török- szentmiklóson töltötte, ott érett­ségizett, majd a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetemen biológia-földrajz szakon szerzett diplomát. Aktív sportoló is volt, előbb a DEAC majd az Olajbá­nyász kosárlabdacsapatában. Törökszentmiklóson kezdett tanítani egykori alma materében, majd Szolnok, a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépiskola következett. Ekkor kisebb pálya­változtatásra szánta el magát, de ez sem jelentett teljes eltávolo­dást az iskolaügytől. Nyolc évig volt Szolnokon a városi tanács művelődési osztá­lyának vezetője. 1988. szeptem­ber elsején tért vissza az iskolába, akkor nevezték ki igazgatónak a Tiszaparti Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskolába. Amikor erről a váltásról kér­deztük, így válaszolt:- Szerettem a közigazgatási munkát is. Olyan időszakban áll­tam a művelődési osztály élén, amikor a népes korosztályok mi­att öt új iskola és több óvoda léte­sült a városban. De akkor szüle­tett a Szolnoki nyár rendezvény- sorozata, kezdődött a művészte­lep rekonstrukciója, akkor indult a Kodály kórusok fesztiválja, hogy csak néhányat említsek. Tevékeny, izgalmas időszak volt. Amikor visszatért a pedagó­guspályára, a tantestület szívesen fogadta, hiszen ismerték, érettsé­gielnök is volt az iskolában. Idő­közben jelentősen megváltozott a „Tiszaparti” programja. Megin­dultak az emelt szintű angol-né­met, a társadalomtudományi és a matematika-informatika osztá­lyok, majd a kifutó egészségügyi tagozat helyett megkezdődött a tanítás a humán tagozaton.- Sajnálom, hogy a Népjóléti Minisztérium megszüntette itt az egészségügyi szakképzést. He­lyette jött létre, pályázat révén, Phare-támogatással és világbanki program alapján a humán tago­zat. Ez most a 3. osztálynál tart. Az 1997-es év végi eredmé­nyek szerint a „Tiszaparti” a ve­gyes típusú középiskolák közül a megyében az első, országosan az 5-6. helyen állt, lényegében föl­zárkózott a város nagy hírű kö­zépiskolái mellé. Tíz éve jóval alacsonyabbról startolt.- Az országos 78. helyről. De az előzetes információk szerint elképzelhető, hogy az 1998-as eredmények még jobbak lesznek - mondta az igazgató. Dr. Pataki Mihály öt éve a Pedagógusok Szakszervezete Országos Igazgatói Tanácsának elnöke, s ilyen minőségében rendszeresen tárgyal az okta­tásügy legmagasabb rangú ve­zetőivel, képviseli a megye pe­dagógusainak érdekeit az or­szágos fórumokon. Ez a munka is hozzájárult ahhoz, hogy a Pedagógusok Szakszervezeté­nek a tízezer lakos alatti telepü­léseken indított megyei válasz­tási listáján az első helyen van a neve. A kollégák elismerése ez, de az elismerést az iskolafenn­tartó is kifejezte a tanévnyitón átadott kitüntetéssel.- Sok jó pedagógus dolgo­zik az iskolában - mondta be­szélgetésünk végén. - Az ő te­hetségük, jó munkájuk nélkül, a tanárok és a diákok támoga­tása nélkül az iskola nem ér­hette volna el ezeket az ered­ményeket. B. A. Jutalomúton Angliában Sikeresen szerepelt az Ox­ford University Press My Oxford Cook Book verse­nyén Szentes Annamária, a karcagi Gábor Áron Gim­názium és Egészségügyi Szakközépiskola 10. D osz­tályos diákja, aki egyhetes angliai utazáson is részt ve­hetett a nyári szünetben. Annamária általános iskola harmadik osztályától tanulja az angolt, a gimnáziumban pedig heti öt órában. így ami­kor tanára, dr. Varga Gyön­gyi szólt neki erről a „sza­kácskönyv” pályázatról, örömmel írta meg angolul a palacsinta receptjét. S ekkor még nem gondolta, hogy munkájával bejut a legjobb országos 200 közé, ahol a sze­rencse is mellészegődött, hi­szen kisorsolták a húsz Ang­liába utazó közé. Annamáriának London tet­szett a legjobban. A családnál, ahol elszállásolták, betekin­tést nyerhetett az angol min­dennapokba, megismerkedhe­tett az ottani szokásokkal és a főváros nevezetességeivel is. Visszafelé Párizsban két na­pot tölthetett. Szentes Annamária az idei tanévben is kedvenc tárgyai­val, az irodalommal és törté­nelemmel szeretne komo­lyabban foglalkozni. Azt még nem tudja, hogy érettségi után tanári vagy jogász pályára ké­szül. Miután még két éve van érettségiig, ráér dönteni; ad­dig angol középfokú nyelv­vizsgát szeretne tenni. Anna­mária kevéske szabadidejé­ben legszívesebben olvas és barátja szülei tanyáján lova­gol, s ha kell, akkor a lóápo­lásból is kiveszi a részét, de

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom