Új Néplap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-24 / 224. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. szeptember 24., csütörtök • • Ot nap a természet csodái között A Curie Alapítványnak kö­szönhetően székelyföldi kőr­útunkkal egy nem titkolt vá­gyunk teljesült. Az alapítvány szakmai és emberi kapcsolatai a Curie kémiai és környezetvé­delmi versenyek megszervezé­séhez kötődik, amelyeken né­hány éve székelyföldi diákok is eredményesen vesznek részt. Székelyudvarhelyi és szová- tai tanár kollégáink meleg sze­retettel fogadtak bennünket. A programokról is ők gondoskod­tak, amit határtalan lelkesedés fogadott. A Bethlen iskola adott szállást és ellátást számunkra. Szép emlék marad az a néhány nap, nem csak a táj szépségei­ben gyönyörködhettünk, hanem történelmi anekdotákkal és szakmai ismeretekkel is gazda­godtunk. A székelyfőváros megisme­rése után Korond híres faze­kasmestereinek az alkotásait csodálhattuk. Ki felejtené el a híres írót, Tamási Áront, ha Farkaslakán, a „két cserefa közt” síremlékénél adózhat né­hány percet? Tíz székelykapun áthaladva jutottunk el a nép­rajzkutató Orbán Balázs két kopjafás sírhelyéhez Szejke- fürdőn. Parajd sóbányája, a hargitafürdői sóbarlang és csík- somlyói utunk után érkeztünk meg a Gyilkos-tóhoz - ehhez a világon is egyedülálló jelen­séghez -, majd a „pokol bugy­rain át” a Békás-szoroshoz - ahogy mondják ott. A termé­szetnek ilyen csodálatos alkotá­sait látva az ember úgy érzi, mesevilágba érkezett. A látni­valók gazdagsága elragadott bennünket. De még inkább szé­kely barátaink ízes magyar be­széde, amire nagyon vigyáz­nak. Vendégszeretetüket ta­nulni lehetne. Úgy köszöntünk el, hogy visszatérünk még oda - de nem vendégként, hanem ahogy ők mondják - hazame­gyünk. Kürtiné B. I., Szolnok Mérleget vont a jászladányi idősek tanácsa Nyolc esztendő számvetése A rendszerváltás óta kétszer vá­lasztottunk önkormányzati tes­tületet, elég idő eltelt tehát ah­hoz, hogy mérleget készíthes­sünk. Komfortosabb lett a község a gázvezeték kiépítésével, a tele­fonhálózattal, az időseknek fel­épült egy bentlakásos napközi otthon. Talán a legeredménye­sebb szociális intézkedés, hogy költségtérítés mellett az idős, egyedül élő embereket igényeik szerint saját otthonukban ellát­ják. A sok örömmel és gonddal járó legnagyobb beruházást, az új általános iskola befejezését sajnos a pénzhiány késlelteti. Vélhetően a beruházási költsé­gek miatt nem jutott pénz a gya­logjárdák felújításra, pótlásra, s a lakossági hozzájárulással ké­szült útalapok lefedésére, ame­lyek jelenlegi állapotukban las­san tönkre mennek. A település legnagyobb gondja a munka- nélküliség. Sajnos, aki teheti, elköltözik a községből a mun­kalehetőség és nagyobb bizton­ság reményében. A község polgárai úgy érzik, nem tesz meg minden tőle tel­hetőt az önkormányzat új mun­kahelyek teremtéséért s a ré­giek megőrzéséért. Az orvosi ellátás stabilitása elfogadható, bár a 3. sz. körzetben gyakori az orvoscsere (pedig egészség­ügyi szempontból fontos lenne az állandó orvosi jelenlét). An­nak ellenére, hogy az iskolai oktatás feltételei megvannak, szaporodik azon gyerekek száma, akiket más település is­kolájába járatnak. Az önkor­mányzati képviselők is keresik az okokat és a megoldást. Szegényesebb lett a község kulturális élete is. Nincsenek országos sportnapok, pedig sok gyermek- és felnőtt egészséges mozgását szolgálta. Ünnepek megszervezése maradt el, s ez azért is feltűnő, mert a kör­nyező, nálunk kisebb települé­seken is pezsgőbb az élet, már hagyományok is teremtődtek. , A település pénzügyi gondjai a lakosság közérzetét nagyban befolyásolja, így mindinkább bírál és kifogásokat emel. Az önkormányzati testületek megnövekedett önállóságát te­hát jó és rossz irányban egy­aránt érzékelte a lakosság. Választás előtt állunk. Bí­zunk abban, hogy olyan új tes­tület képviseli majd érdekein­ket, akik a község reális lehető­ségeiből kiindulva, az itt lakók igényeit figyelembe véve tud­ják majd munkájukat végezni és községünk fejlődését segí­teni. Gavaldik Mihály az idősek tanácsának elnöke A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A Nagycsaládosok Országos Egyesülete téma iránt érdeklődő szolnoki tagjainak kérésére Ferencz Gábor gazdasági igazgató úr közreműködésével közös gyárlátogatáson vet­tünk részt a Neusiendler-Papírgyár Rt. szolnoki gyárában. Megismerkedtünk a papírgyártás technológiájával, megnéztük az üzem impozáns berendezéseit. Kívánva a gyárnak további sikereket, ezúton is köszönjük a lehetőséget. Sellei László, egyesületi tag NEUSIEDLER SZOLNOK PAPÍRGYÁR RT. Olvastam a lapban a szol­gáltató fogyasztókhoz szóló tájékoztatóit a vil­lamos energia jogosulatlan használatáról és követ­kezményeiről. Az írásokból kiderül, hogy a Titász elvárja a tisztességes magatartást, éppen ezért nem értem, hogy a becsületes fogyasztó bejelentéseit mi­ért nem veszi komolyan. Múlt év novemberében észrevettem, hogy a vil­lanyórám akkor is forog, ha semmi fogyasztás nincs. Már a második bejelentésemre) !) az ügyelet kiszállt és megállapította igazamat. Erről jegyzőkönyv is ké­szült. A mérőórát azonnal leszerelték, és ígérték a Lophatnám az áramot visszamenőleges kártala­nítást, a kompenzálást (ami azóta sem történt meg). Néhány hét után a leplombázott szerkezet egyik része leesett. A hibát azonnal jelentettem tele­fonon, mert életveszélyesnek tartom. Később levél­ben, majd az óraleolvasóval még nyolc esetben hív­tam fel figyelmüket a bajra. Lophatnám az áramot, mert nyitva a „kapu” (sokan örülnének ennek), de nem teszem. Bosszant viszont, hogy csak engem iz­gat a helyzet. Lehet, hogy a szolgáltató úgy gon­dolja, lopjam vissza, amit a rossz villanyórám miatt pluszban kifizettem? (Név és cím) Vendégek voltunk Zagyvarékason „Nem minden búcsúzás szétszakadás” Zagyvarékasi testvériskolánk - amellyel több éves, sokol­dalúan hasznos kapcsolatot és szoros barátságot tartunk - az idén is vendégül látott ben­nünket. Ezúttal az iskola igazgató­sága egy pályázat elnyerésé­vel tette lehetővé kilenc aradi magyar diák és egy kísérő ta­nár számára, hogy huszonöt zagyvarékasi tanuló mellett részt vehessen azon a táboro­záson, amelyet a tiszavárko- nyi népművészeti alkotótele­pen szerveztek. A cél az volt, hogy a határon túli magyar fiatalok a történelmi miílttal, a nemzeti kultúra kincseivel, a népművészeti hagyomá­nyokkal, valamint a rékasi gyermekekkel jobban meg­ismerkedhessenek. Mindez rendkívül változatos program keretében valósult meg. Érkezésünkkor Mihályi István igazgató úr köszöntött bennünket. Barátságos szavai után a kis aradi csapatot Agács Gyula polgármester úr fogadta, akinek érdekes be­számolója megismertetett bennünket a falu életével. Ezt követte Agócs Gyuláné törté­nelemórája, vagyis egy cso­dálatos előadás a község tör­ténetéről. A 650 éves évfor­duló tiszteletére rendezett ünnepségről készült felvéte­leket Kurucz László képvi­selő úr jóvoltából tekinthet­tük meg. Megismertük a szép és jól felszerelt iskolát s örömmel töltött el bennünket, hogy ne­vét arról a Damjanich János­ról kapta, aki az 1848/49-es szabadságharc idején az aradi vár parancsnoka és védelme­zője is volt. T alálkoztunk a diákön­kormányzat vezetőivel is, akik barátsággal és ajándé­kokkal fogadtak bennünket. Majd megérkeztünk Tisza- várkonyba, a festői környe­zetbe. A gyöngyfűzés, a raj­zolás, a korongozás, a kosár­fonás, a szövés, a bőrözés el­sajátításáról Mihály Anikó, Páncsics Edina és Katona Tünde tanárnők mellett az al­kotótábor neves mesterei, népi iparművészei gondos­kodtak. Felejthetetlen marad a találkozás dr. Bíró Boldi­zsárral, aki a polgármester kí­séretében jött el hozzánk, j az esti tűzijáték, a strandon el­töltött kellemes délután, a ve­télkedő, a diszkó, ahol olyan barátságok szövődtek, ame­lyek reméljük, nem szakad­nak meg, hanem mind jobban elmélyülnek. Illyés Gyula szavaival vall­juk, hogy: „Nem minden búcsúzás szétszakadás / Távozni: csak­nem zenemű; / Az emlékezet gyermekkórusa bartóki tájak­ról szivárog / S bár ki-kihagy / Nem kell félni attól, ami hátra van.” Köszönjük diáktársainknak és tanáraiknak a vendéglátást, a zagyvarékasi és tiszavárko- nyi embereknek a kedvessé­get és szeretetet. őszinte vágyunk, hogy zagyvarékasi barátainkat Aradon is üdvözölhessük. Bí­zunk abban, hogy e vágyunk mielőbb teljesül. Olasz Angela 1. sz. iskola, Arad Japán vendégek az óvodában Japán vendégeket fogadott a szolnoki Jósika úti óvoda. A ki­csik nagy figyelemmel hallgat- ' ták a számukra idegen hangzású nyelvet. Az ismerkedés egy kedves japán dallammal indult, majd egy játékkal, a góval foly­tatódott. A „mester” a kicsik életkorához igazodva, a felada­tokat egyre nehezítve ismertette meg a szabályokat, amelyek megértését a játék során azonnal ellenőrizhette is. Az ajándékba kapott táblákon azóta is szívesen játszanak gyermekeink. Köszön­jük, hogy a tőlünk távol élő ja­pán gyerekek egyik kedvenc já­tékával mi is megismerkedhet­tünk. Dégi Zoltánné ált. int. vez. helyettes A népdalkörök sikeréért Köszönjük a közreműködő népdalköröknek, pávakörök­nek, az őket elkísérő polgár- mestereknek, hogy jelenlétük­kel, közreműködésükkel hozzá­járultak a jászágói VI. jászsági dalostalálkozó színvonalas megrendezéséhez. Köszönjük a jászágói népdalkor tagjainak, a művelődési ház, az általános iskola, az óvoda, az ÖNÓ, az egészségügyi és a polgármes­teri hivatal dolgozóinak lelkes munkáját és a kívülállók támo­gatását. Szabó Gyuláné a jászágói népdalkor vezetője „Erős vár a mi Istenünk” ...vallottuk mindannyian, akik elmentünk a csépai református templomba, az ökumenikus is­tentiszteletre. Ha látják a hívek, hogy papjaik is összetartanak - úgy, mint a csépai katolikus plébános, református lelké­szünk és a tiszakürti tiszteletes úr - követik őket. Községünk polgármesteri hivatala jelentős összeggel já­rult hozzá kis templomunk szé­pítéséhez. Meghallgattuk a re­formátus lelkész úr lélekhez szóló beszédét, majd a rendez­vény fő szervezője, Óbema Ist­vánná presbiter asszony kö­szönte meg minden jóakaratú segítségét, külön is Horpácsi József kunszentmártoni tanár úrnak a gyönyörű belső mun­kákat és a templomkülső beke­rítéséhez szükséges anyagokat. Mi, hívek, a szeretetvendég- ség ételeit, italait - amivel a közös asztalt megterítették és mindenkit odahívtak -, ezúton is köszönjük. Mayer Jánosné, Csépa Mindszenty József Argentínában és az Egyesült Államokban A clevelandi Mindszenty teret jelző kő A szobor talapzatán elhelyezett felirat Mindszenty József herceg- prímás mellszobrát és emlék­helyét avatták fel vasárnap Törökszentmiklóson. A közel­jövőben Zalaegerszegen ter­veznek a hercegprímás emlé­kére szobrot emelni, ahol éve­ken át plébánosként szolgált. Nem csak itthon, de szerte a világban elismeréssel és tisz­telettel őrzik a hitéért megkín­zott és meghurcolt mártír em­lékét. Lehetőségem volt erről személyesen is meggyőződni. A Mindszentynum Buenos Aires belvárosában épült em­lékhely. Cleveland központjá­ban - közel az Erie-tóhoz - te­ret neveztek el, és szobrot emeltek a tragikus sorsú ma­gyar főpapnak a ’90-es évek elején. Dr. Nemes András Szolnok A hercegprímás mellszobra A Mindszentynum Buenos Airesben “Síeot' *»• CARBlm KiNüi! IN MEMORY Or ‘ ■ lHE HUNGARIAN rREEDöMFIG mrwY*10 űAVe TBÉtr. avES'Yos rí*­!DEAls *!V<JUMr roç nénJS* TÉR' ' ♦. ÍHC é? tut ' ■V

Next

/
Oldalképek
Tartalom