Új Néplap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-18 / 219. szám
1998. szeptember 18., péntek 7. oldal Kunhegyes És Környéke A lakásán van a munkahelye Kedvence a gödöllői töltött csirke A tiszaroffi 43 éves Zámbori József hosszú-hosszú idő óta nem vesz bérletet. Nem kel jóval korábban, várakozik a megállóban, hiszen azon kevés ember közé tartozik, aki elmondhatja magáról: a lakásomban van a munkahelyem is. Ráadásul akad még egy érdekessége: általában novemberben „nyaral”. Aki a miértekre is kíváncsi, olvassa tovább. Tősgyökeres roffi, legalábbis anyai ágon. Szakács szakmát szerzett, de elvégezte több fűszer az üzletvezetőit és a szakoktatóit is. Dolgozott a Balatonnál, Miskolctapolcán, Abádszalókon, majd tizenhat évig vezette az áfész helyi éttermét. Telt-múlt az idő, és a felvégen megvett egy régi parasztházat. 1927-ben alapozták őkéimét, egykoron vendéglő volt. Megfordult a falai közt sok híresség, Salamon Belátói Alfonzóig. Itt lakik, és úgy rendezte be a konyhát, hogy szezonban akár száz személyre is lehet főzni. Töltött káposzta, birkapörkölt, cigánypecsenye, tésztafélék, szóval semmi sem fog ki Józsi úron, és annyira népszerű a főztje, hogy alig győzi. Az előtérben kocsma is akad, ott a nővére segít neki a betérők kiszolgálásában. Ez az élete, a hobbija, hiszen még Svájcba is kivitték csak azért, hogy a jóféle magyar ételeket, ízeket varázsolja az ottani Józsi úr munka, akarom mondani főzés közben. Úgy tűnik, ehhez már nem kell tányérokra, asztalokra. Kedvence a gödöllői töltött csirke, illetve ilyentájt a kacsa. Egy biztos, nem kímélőkoszt egyik sem, és alaposan jól lehet lakni vele. A szezonról az a véleménye, hogy jönnek, mindig jönnek Roffra vendégek, de valahogyan két éve nem az igazi. Nem panaszként, tényként mondja, nem afféle panaszkodó típus. Ennek ellenére nincsen fikarcnyi szabadideje, mert most is naponta főz. Mivel nyaranként óriási a vendégforgalom, ugye érthető, hogy csak novemberben futja nála egy nyúlfarknyi nyaralásra. Ha minden igaz, ennek a színhelye Svájc lesz. Nem lepne meg, ha kimenne pihenni, és ott is főznie kellene. Valószínű’ az ízeiért is, meg azért is, hogy ki ne essen a gyakorlatból .. . Nagy sikert, sok-sok szép emléket, elkészített remekművet „hozott” a kunhegyesi Legénybot alkotótábor, amelyet nyáron, hagyományosan a strand melletti volt munkás- őrbázis mára alaposan átalakított helyiségeiben tartottak. A legszebb darabok a művelődési ház egyik termébe kerültek, ahol a betérők még szeptember végéig gyönyörködhetnek a mesterművekben: faliképekben, fafaragványok- ban, szőnyegekben, vesszőkosarakban. Tiszaroffot sokan felfedezték A házak negyede hétvégi Tiszaroff lélekszáma kétezer-kétszáz körüli, és a csodaszép környezetben fekvő kis településnek mintegy ezer családi háza van. Úgy tűnik, nagyon sokan: távolabbról-közelebbről felfedezték a községet, hiszen eddig mintegy kétszázötven, zömében régi házat vásároltak meg máshol lakók, és alakítottak át hétvégi lakokká. Németországból, Gyöngyösről, Karcagról, Budapestről, Kunhegyesről vettek itt meg kisebb- nagyobb portákat, a rajtuk lévő lakásokkal együtt - tudtuk meg Mészáros Lászlótól, Tiszaroff jegyzőjétől. Hogy mennyibe kerülnek ezek a lakások? Nagy a szóródás: hétszázezertől másfél miihóig. Természetes, hogy az új kihívásoknak meg kell felelnie Roffnak is. A belterületi utcák 80 százaléka portalanított, és tíz év alatt közel húsz út épült ki. Az idén további öt utcából űzik el a port és a sarat: az útépítésekhez az önkormányzaton kívül az ott lakóknak is a zsebbe kell nyúlniuk. Bár a település szaknyelven fogalmazva önhibáján kívüli forráshiányos, a tervezett 2,5 milliós fejlesztés helyett 26 millió valósult meg. Mészáros László: A gyarapodáshoz a lakossági befizetéseken kívül nagyban hozzájárult az is, hogy pályázatokat nyertünk Tizenhétmillió útépítések formájában, a többi pedig kapcsolódik az egészségügyi korszerűsítésekhez, az anya- és csecsemővédelemhez, az intézmények fűtési korszerűsítéséhez, a vezetékes gázépítéshez, amelyre a lakások 30 százaléka kapcsolódik. Mindezt úgy érték el, hogy rengeteget pályáztak, és szerencsére nyertek is. így az iskola is nyert a Soros Alapítványtól 1,5 miihót, ily módon lehetőség nyílt arra, hogy az ottani számítógépek csatlakozhassanak az Internetre. Azután a kompot is modernizálták, sőt tovább korszerűsítik. Szóval a pályázataik révén mintegy húszmillió forintot kaptak és fordíthattak a község gyarapítására. Az is ide tartozik, hogy a lakások 37 százalékában már telefon van, és a gázra felvett vállalkozási kölcsönt az önkormányzat visszafizette. Mostanság az az újdonság, hogy „tököl a falu”. Sokan élnek ebből a kiegészítő mező- gazdasági tevékenységből, hiszen a héj nélküli tökmag rengeteg gyógyszer alapanyaga. És ennek a termesztéséhez az itt lakók közül sokan, nagyon sokan értenek. mintegy száznegyvenmillió forint, és a létesítmény összes osztályán tizennyolcán dolgoznak. Közülük hárman tartoznak az erősebbik nemhez, igaz, kettő hentes. Hogy a versenyképességről is essék szó, bíznak magukban, abban, hogy állják a sarat. Éppen ezért tavaly felújították a berendezést, a legfrissebb változás pedig az lesz, hogy mintegy másfél millióért új hűtőrészleget alakítanak ki. Ami a forgalmat illeti, az egyenletes, kiegyenlített, noha az utóbbi időszak közül kiemelkedett az augusztus. Ennek ellenére az utolsó „ember” hónapot is derűlátással várják. Derűlátás az áfésznál A zöldséges részlegen is mindig sok a friss áru A Közép-Tisza Vidéki ÁFÉSZ kunok makacsul csak nagy területén a kunhegyesi 1-es ABC-nek neveznek, területre a ABC, amelyet az ottani konok legnagyobb. Éves forgalma Két hektár területet vett a vállalkozó Lesz-e magántemető? Sajátos kezdeményezés színhelye mostanság Kunhegyes. Híre kelt a városban, hogy egy vállalkozó magántemetőt szeretne nyitni. Efféléről még nem hallottunk szűkebb hazánkban, hiszen ezen a településen akad református, katolikus, illetve annak a szélében zsidó temető. Utánajártunk a hallottaknak, és kiderült, a hír igaz, olyany- nyira, hogy május óta sok minden történt. A vállalkozó a református temető szomszédságában megvásárolt két hektár területet. Azóta elkészült a temető, a hozzá tartozó ravatalozó, a kerítés, az egyes, a páros sírhelyek tervrajza, sőt még az is, hol, merre helyezik a kolumbáriu- mot. Az egész engedélyeztetésre vár, hiszen amíg az illetékesek nem nyilvánítják a területet temetővé, addig nem kezdik a munkálatokat. Mindez nem kevés fejtörést okoz a helyi elöljáróságnak, választás előtti képviselő-testületnek. Elvégre egy temetőnek legalább 75 évig kellene „üzemelni”, ezért tisztázni kell: ki biztosítja majd a jogfolytonosságot. Magyarul, ha a vállalkozó tönkremegy, kiszáll az egészből, kié lesz a temető? Azután mit szól ehhez a konkurencia? Mennyivel lesz más az a temetés, amelyiket itt „végeznek”? Ahogyan a piacon az egyik bajuszos atyafi megemlítette a társának:- Ha tudnám, hogy miután letettek és onnan időnként haza lehetne járni, én oda vágynék, hántoljanak abba. Gyanítom, ez a kérés, óhaj, tétel egyetlen sírkert, így mondjuk egy magántemető ígéretében sincs benne . . . Szegényedő város A mindennapok tapasztalatai azt mutatják, hogy Kunhegyes fokozatosan szegényedik. Legalábbis az ott élők egy része. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy féléves szinten r azaz az év első hat hónapjában - segélyekre 67,8 millió forintot fizettek ki, ami néhány éve még elképzelhetetlennek tűnt. Ahogyan hallottuk, semmi különleges nem lesz abban, hogy a segélyek mennyisége elérheti a költségvetés 20 százalékát. Magyarul minden száz forintból húsz valamilyen támogatásra szükséges. Érdekes, hogy mindezek el-' lenére a köztemetések száma nem emelkedett. Itt az ár huszonötezer körüli, és három volt belőle. Valahogyan úgy vannak ezzel az emberek, hogy ha élnek még a hátramaradottak, inkább kölcsönt vesznek fel azért, hogy az utolsó úthoz minden kellék meglegyen. Mert ellenkező esetben - ahogyan a kunok mondják - megszólják az embert. És az ilyesmi, ugye, akár igaz, akár félig az, soha sem kellemes annak, akinek címezik. . . Nőket érint Tiszaroffon az utóbbi időben mintegy ötven munkaképes korú lánynak, asszonynak telt le a jövedelempótló támogatása. Jó hír, hogy a községháza, azaz az önkormányzat - a kunhegyesi munkaügyi kirendeltséggel együtt - mind az ötvenet közhasznú munkásként tudja még tovább foglalkoztatni. Ily módon lehetőség nyílik arra, hogy ne kerüljenek ki az ellátásból. Mozgalmas időszak A kunhegyesi művelődési ház ifjúsági klubja ebben a hónapban ötnapos balatoni nyelvi táborban vett részt, amelyet a népfőiskolái társaság szervezett. Erre a rendezvényre, amelyet a 18-25 év közöttieknek tartottak, több európai országból érkeztek hallgatók. A konferencia a fiatalok jövőjével, jövőképével, elképzeléseivel foglalkozott. Az előadások angolul hangzottak el, és az eseményt civil szerveződések is támogatták. A kunhegyesi fiatalok a programot a konok kunok népi játékok felelevenítésével: hordólovaglással, köcsögtöréssel, játékos vetélkedőkkel, illetve citerazenekaros énekbemutatóval színesítették. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Tiszagyendán, a Kossuth út végén, ott, ahol meredeken fut le a homokos út az úgynevezett Kótába, a járdás oldalban csodaszép lugasok gubanco- lódnak. Deák Lajos és a felesége, Mária asszony kezeli a hátul hét, elöl két sor lugast. Valamikor mindketten Kunhegyesen dolgoztak, majd nyugdíjasként pár éve költöztek ebbe a házba. Nem unatkoznak, hatalmas a porta, tán egy holdnál is nagyobb, és termett, terem abban minden: uborka, krumpli, mák, paprika, paradicsom, zöldségféle, héj nélküli tökmag és a többi. Mivel jószággal is bíbelődnek, mindez olyan következményekkel jár, hogy a ház körül mindig akad tennivaló. Lassan szedni lehet a zöldséget is, illetve még nem ártana a lugasokra vagy két-három hét napos idő. Csodaszép lugasok Deák Lajosék gyendai kertjében jó lesz az idei szőlőtermés A gyerekeik már felnőttek, családot alapítottak, és négy unokával is dicsekedhetnek. Kár, hogy messzire laknak, ezért ritka vendégek a portán. De jó szülőkhöz, nagyszülőkhöz méltón várják, mindig várják őket... A vonatot tisztelik a mekegők Tóta József ötvenhat évesen nem tud elhelyezkedni, így „őrző-védő” munkát végez napi néhány órában A kunhegyesi állomás környékén, a sínek mentén napról napra huszonegy kecske és három birka borotválja a füvet. A mekegők, bégetők felettébb tisztelik a vonatokat, készségesen lehúzódnak előle, hogy a zakatolás elülte után ott folytassák a ropogtatást, ahol abbahagyták. Őrzőjük Tóta József, aki az ötvenhatodikat számlálja, és szavaival élve élt már jobb időket. Huszonhét esztendőt lehúzott Bánhalmán a halastónál, majd egy szóváltást követően útilaput kötöttek a talpa alá. Ennek immáron három éve, azóta se munka, se másféle segítség. Pedig négy gyereket neveltek. Kettő már felnőtt, de a. többi még az iskola padjait koptatja: az egyik Karcagon, a másik Kunhegyesen tanul a gimiben. így azután nevelési segélyből, illetve családi pótlékból élnek, pedig még a lakáson OTP-hitel is adódik. Errefelé mostanság az ő ötvenhat évével szinte lehetetlen elhelyezkedni, hiszen akárhová megy, mindenhol azt kérdezik, hány éves.-Nem mondhatom, hogy 35 körüli, amikor az 56-ot taposom - állítja keserűen. Pedig még most is jó erőben érzi magát, or-
