Új Néplap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-17 / 218. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. szeptember 17., csütörtök Kedvességgel is gyógyít Sok szó esik a hálapénzről, és valóban igaz, hogy megkülönböztetett bánásmódban, kezelésben részesül az a beteg, aki hálás orvosának vagy a nővérnek. Ezt én is sokszor tapasztaltam, bár én a fővárosban lakom. Más viszont a véleményem a vidéki orvosokról, s az ilyenekről is szólni kell néha: Fegyvemeken lakik 93 éves édesanyám, akinek szüksége van állandó orvosi ellátásra, így háziorvosa, dr. Némethy Gábor rendszeresen látogatja. A község orvosa nemcsak tudásával, lelkiismeretességével, hanem kedvességével is gyógyítja az itteni betegeket, s ezért nem vár el külön köszönetét. Ferenczi Ágostonné, Budapest Tábor kisújszállási gyermekeknek Hasznos és szórakoztató programok Mindenki csak a saját „ Első alkalommal szervezett az idén a Kisújszállási Cigány Kisebbségi Önkormányzat napközis tábort iskolások számára, ahol a települési önkormányzat közreműködésével napi háromszori ingyenes étkezésben részesültek a gyerekek. A tábor munkáját két pedagógus, Varga Ferencné és Ari Géza, valamint három szociális munkás segítette. Huszonhat gyermek ismerkedett meg a roma kultúrával és hagyományokkal. Varga László kisebbségi képviselő első félévi tiszteletdíját teljes egészében felajánlotta a gyermekek javára, és ráadásként a táborzárás alkalmával táskát, illetve tolltartót adott ajándékba. Fekete Imre, a kelet-európai misszió vezetője is támogatta a tábort, általa huszonhat nebuló egy-egy Nike pólót kapott. Nagy örömünkre a minisztériumtól pályázaton nyert pénzből több gyermek egyhetes abádszalóki hagyományőrző táborban is részt vehetett. A hasznos elfoglaltságot és jó szórakozást nyújtó programot szeretnénk jövőre is megszervezni. Kovács Józsefné elnök Kisújszállás Az Új Néplap szeptember 10-i számában arról jelent meg híradás Kovács Tiborné aláírásával, hogy a tanév kezdetétől naponta betér az autóbusz a szászberki általános iskolához. Az írás méltatja azok érdemeit is, akiknek ez köszönhető. Sajnálatosnak tartom, hogy a levélíró - akr egyébként az iskolai szülői munkaközösség vezetője - ennyire tájékozatlan iskolai ügyekben. Úgy vélem, el kellene gondolkodnia azon, hogy egyáltalán kit vagy mit képviselt. A közölt információ felháborító és sértő mind a helyi önkormányzat, mind az iskola, mind pedig Szászberek jóérzésű polgárai számára. Finoman szólva semmi nem fedi a valóságot az általa megfogalmazottakban. Nem igaz, hogy az iskoláskorú gyermeklétszám folyamatosan csökkent az utóbbi években, mint ahogyan az sem, hogy ez „előrevetíti az iskola bezárását”. Ez az iskola még a közös tanácsi években sem volt bezárva! Önkormányzatunk minden körülmények között biztosította az iskolában a nyolcosztályos képzést, és ez ezután is így lesz. Egyáltalán nem „kézenfekvő”, hogy jászladányi iskolásokkal töltsük fel a szászberki iskolát! Nagyon szomorú, hogy a ladányi szülők egy része a mi iskolánkba járatja a gyermekét, erről azonban nem ők tehetnek, hanem egy elhibázott politika, amit még a Kádár-rendszerben indítottak útjára. Ideutazási nehézségeik nem voltak a jászladányi gyerekeknek, a visszautazással viszont annál több a probléma mind a mai napig. Önkormányzatunk 1997 októberében, támogatva a ladányi szülők kérését, levelet írt a Volán Rt.-hez a járat módosítását kérve. 1998. július 20-án a helyi közmeghallgatáson éppen a tollával”... levél írója volt az, aki újólag kérte az önkormányzat segítségét a témában. Augusztus elején telefonon beszéltem a Volán Rt. személyszállítási üzletágának igazgatójával, aki minden tőle telhető segítséget megígért. Nem tudom. Vasas Zsuzsanna miben „kitartó”, de ebben az ügyben biztosan nem, hiszen soha nem vett részt képviselő-testületi ülésen és nem tájékozódott hivatalomban semmilyen ügyben. Sajnálom, hogy a munkaközösség vezetője belekeveredett egy igen tisztességtelen, helyi választási kampányba. A tanulság nyilvánvaló: mindenkinek csak a saját „tollaival” szabad ékeskednie. Biztos vagyok abban, hogy Szászberek lakói önállóan is el tudják dönteni, kire szavazzanak, nem kell ehhez „szolnoki” segítség! Pető Miklós Szászberek polgármestere Vita a járatról „Városnézés” a 18-as busszal A szolnoki Tallinn városrész idősödő lakóinak eddig is gyakran váltotta ki elégedetlenségét a menetrend szerinti közlekedés: öt-tíz percen belül elindul a 2-es, 3-as, a 18-as, és utána egy ideig semmi. Eddig a vasútállomás és autóbusz-pályaudvar megközelítése lehetséges volt óránként egyszer - átszállás nélkül - a 18-as járattal. Most azonban a menetrendszervezők jóvoltából olyan városrészt ismertetnek meg velünk, amerre a madár se jár. Az új útvonalon a 18-as szinte céljáratként közlekedik a vasútállomás és a Tallinn városrész között, le- és felszálló alig akad. Kinek jó ez így? Nem szolgálja sem a piacra járók, sem a városközpontba utazók érdekeit, nem szolgálja a diákokat sem. Szeretnénk visszakapni a 18-as járatot a régi útvonalra, ahol sokkal nagyobb szükség van rá. Reméljük, két-három- ezer városlakó érdeke figyelmet érdemel. B. E., Szolnok Ne vegyék el! Az évek során Szolnok szinte minden kerületében kiépült a tömegközlekedés, egyedül mi, a negyedik kerületiek voltunk mostoha gyerekek. Itt minden messze van: orvos, gyógyszertár, piac, posta. Pedig errefelé is sok az öreg és az iskolás, s jogosan örültünk, hogy végre mi is kaptunk egy buszt. Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy ha már nekünk is jutott egy járat, ne vegyék azt vissza tőlünk! A Tallinn városrészben és az Ady Endre úton rendszeresen közlekednek járatok, aki tehát busszal akar utazni, az a 18-as nélkül is megteheti. Azt már alig merem leírni, hogy a Mikes és a Pozsonyi út közelében lévő megállóhely igen messze van egymástól, s a Berzsenyi Dániel úton és a környék mellékutcáiban lakók bizony nincsenek így kisegítve. Ha a Berzsenyi és a Csokonai út között is lenne egy megálló, jóval több lenne az utas. Egy olvasó a IV. kerületből A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Kidalin A felvétel Erdélyben, Költőn készült, ahol szeptember hatodikán felavatták Pogány Gábor Benő szolnoki szobrászművész Szeptember végén című szobrát. A képen a Szolnoki Népdalkor tagjai, akik közreműködtek az avatási ünnepségen. A felvételt beküldte: Vörös Lászlóné népdalkörvezető, a kuratórium egyik tagja Kevés az esély az ígért gyarapodásra J. K. Galbraith amerikai közgazdász többek között azt mondja: . . a kapitalizmus sehol nem nyújt megfelelő és elérhető védelmet az alacsony jövedelműek számára ... az USA-ban több millió hajléktalan ember él”. Az Európai Unió munkaügyi kérdésekkel foglalkozó 1997. évi konferenciája megállapította, hogy az unióban jelentős és növekvő azoknak a száma, akik saját hibájukon kívül eső okok miatt már több generáción át öröklik a munkanélküliséget. Biztos vagyok abban, hogy a Fidesz-MPP és az általa vezetett kormánykoalíció pártjai részleteiben is ismerik e megállapításokat a modern kapitalizmus gyenge pontjairól, tisztában vannak azzal is, hogy hazánkban a valóságban egymillió körül van a munkanélküliek száma. A kormányprogram öt év alatt kétszázezer új munkahely teremtését ígéri. Nem kis feladat, de ha sikerülne, még akkor is marad körülbelül nyolcszázezer munkanélküli. Ennek ellenére „.. . mindannyiunk számára a gyarapodás lehetőségét kínálja” a kormány, holott erre az esély még a nálunk gazdagabb országokban sincs meg. Kétségbe vonom a kormány ígéretét, mert ehhez minimum a dolgozni akarók teljes foglalkoztatását kellene elérni. Történelmi tapasztalat, hogy a kapitalizmusban a tőkét nem a teljes foglalkoztatás gondjai, hanem a minél nagyobb profit érdekli. Ennek rendelik alá a szociális ellátórendszert is, mely csak a társadalom tűrőképességét hivatott szolgálni azért, hogy a befektetett tőke megtérülése biztos legyen. Csak az a munkából élőé, amit a tőkéből ki tud csikarni. Szükség van tehát a baloldaliakra, akik képviselik a munkavállalók érdekeit. Szurcsik István, Túrkeve Faluról falura - vendégségben jártak a ladányi nyugdíjasok Jászkiséren már jó ismerősként fogadták a kirándulókat A jászladányi nyugdíjasklub tágjai jó barátoknál jártak, vendégségben voltak Tiszasü- lyön, Jászkiséren és Jászboldogházán. Hagyománya van már, hogy mi, idősek, időnként meghívjuk és meglátogatjuk egymást, beszámolunk örömeinkről, sikereinkről és persze bajainkról is. Szeretnénk sokáig megőrizni ezt a hagyományt és tartani a kapcsolatot azokkal, akik minket szívesen látnak és akik tőlünk is elfogadják a szíves meghívást. Június végén a tiszasülyi nyugdíjasokat látogattuk meg. A találkozóról fénykép is készült a „szőke” Tisza partján. , Megtisztelt bennünket jelenlétével a község polgármestere és jegyzője is, és persze elkísért minket a ladányi polgár- mester úr is. Jólesett mindanynyiunknak az érdeklődés, a törődés. Jászkiséren július végén voltunk. Régi ismerősként, jó barátként fogadtak bennünket. Legközelebb nálunk találkozunk, Ladányban. Augusztus végén Jászboldogházára látogattunk el a nyugdíjasok meghívására. Mindenütt kedves vendéglátásban volt részünk, amiből nem maradhatott ki a nótázás sem. Az idősek szívesen vennék és megköszönnék, ha a községek vezetői alkalmanként, ha csak egy-két órácskára is, de eljönnének az ilyen rendezvényekre. Annak meg különösen örülnénk, ha a fiatalság képviselői is körünkben töltenének ilyenkor egy kis időt, mert egykor mi is voltunk fiatalok, és kívánjuk, hogy a mostaniak egykoron egészséges, vidám, egymást szerető öregek legyenek. Köszönjük a szép délutánokat, a szíves fogadtatást mindhárom község időseinek. Azt is köszönjük, hogy lehetőséget adtak a gyűjtésre a Petőfi Sándor és Szendrei Júlia Alapítvány javára a Kohóra kerülő szoborpáros költségeihez. Gavaldik Mihály klubvezető Jászladány Tiszasülyön, a „szőke” Tisza partján beküldött fotók Négy generációs leányági leszármazottakról közölt a lap a közelmúltban egy felvételt. Mivel nagyon régi olvasója vagyok lapjuknak, örömmel küldök egy felvételt rólunk, mert nálunk leányágon öt generáció él együtt. Huszonhárom évvel ezelőtt volt már ilyen a családunkban. Deák Istvánné, Kisújszállás
