Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-08 / 185. szám

Róza néni pletyisládájából Interjú egy szúnyoggal- Hol töltik az idei nyarat?-A puccos Kovácsékon. Nem szeretnék hencegni, de mi még azt is megengedhet­jük magunknak.-És ők vajon megenge­dik?-Az első napokban pró­bálkoztak ezzel-azzal, ám mára belénk törődtek.-Nocsak! Talán kölcsö­nös a vonzalom?-Azt azért nem monda­nám. Kezdetben vérdíjat tűztek ki a nejemre.- Igazán nem akarok csip­kelődni, de mintha kissé szár- nyaszegettnek látnám ...- Mi tagadás, katzen- jammer. Az este csúnyán beszívtam.- Megenged egy utolsó kérdést?- Parancsoljon, szállók rendelkezésére.- Ennek a danái Kovács gyereknek a ménkű lapátte­nyerétől sem fél?- Egy csöppet sem.- Miért nem?- Mert ez a kölök az ap­jára ütött. .. (w) Kakas-hírek- Akkor is támogatni fogjuk az Orbán-kormány kisebbségpoli­tikáját - jelentette ki Csurka István -, ha közben miépes gyerekek potyognak az égből. Az MSZP legutóbbi választ­mányi ülésén Vitányi Iván elle­nezte Honi Gyula tiszteletbeli Horn Gyulává történő kineve­zését. Adócsalás alapos gyanúja miatt őrizetbe vették a délibá­bot megvásároló K. Imre hor­tobágyi vállalkozót, aki azzal védekezett, hogy neki csupán a visszaigényelhető áfa lebegett a szeme előtt. Búzaakciójuk sikerén felbuz­dulva a bat tony ai gazdák előbb az őszi árpát, majd Manyóka nénit, a helybéli füvesasszonyt is elégették. A Szegedi Szabadtéri Játé­kok szervezői úgy döntöttek, hogy előadásaik helyett az idén a széksorokat fogják felújítani. Súlyos pénzbüntetésre ítélték Z. Emilt, aki önkormányzati si­kertelen ügyintézését követően az összes mérgét a Tiszába eresztette. (Walter) Ez a piszok meleg teljesen megzavarja az én már min­denhez hozzászokott agyamat is - kezdte augusztusi állás­börzéjét Róza nénénk, függet­len informátorunk. De nézzük hőség forralta új híreit, me­rész megállapításait!- Orbán Viktor új stílusával eddig minden külföldi partne­rét meghódította. Meciar azonban mindaddig elzárkó­zik a csúcstalálkozó elől, amíg ő is nem lesz újból 35 éves, és a Dunát végleg el Julis: Mizújs, Maris? Olyan ráncos a homlokod, mint az aszalt szilvának a szakajtóban. Mérges vagy? Maris: Mán hogy a mén­kűbe ne volnék az. A plafonon vagyok a búzamizéria miatt, Julis! Julis: Búzaügyben az Isten meg a Torgyán majd megse­gít, te Maris. Maris: Az meg! Csak az át­vevő nem. Nem vette át a bú­zánkat, hogy keveredjen az ocsú közé! Julis: Biztosan alacsony volt a búzátok sikértartalma. Maris. Maris: Inkább sok embernek a tartalma siket, Julis! Julis: És most mi lesz. Ma­ris? nem terelték a Tátrába, illetve a folyását meg nem fordítot­ták visszafelé. ***- Szolnok legitim polgármes­ter nélkül maradt. Félő, még a választások előtt kiderül: a város akkor is működőképes, ha nem vezeti senki!- Az új országos rendőr-fő­kapitányság összefogdostatta az utak, kamionparkolók mentén várakozó elhagyatott Maris: Mi lesz, mi lesz! Hát majd megutaztatjuk a búzát, Julis. Julis: Hová? Tán Korfura? Maris: Ne idegesíts, Julis! Háromszáz kilométerre van egy búzasiló, ott veszik át. Julis: Sose bánd! A végén majd lesz belőle madárlátta ke­nyér a kenyér ünnepére. Maris: El is határoztuk a hi­tes urammal, a Dömével, hogy jövőre egyetlen szem búzát sem vetünk. Julis: Hát mit vettek, Ma­ris? Maris: Bukfencet, Julis! Julis: Osztán mért épp azt, Maris? Maris: Mert annak lesz si- kérje is, meg sikere is, te Julis! Julis: Ereszd le a pumpát, hölgyeket. A fogdosás oly jól sikerült, hogy a rendőröket alig sikerül visszatartani az újabb akcióktól. Közben pél­dául az ukrán turisták vígan jönnek-mennek, hisz úgysem figyel rájuk senki.- Mara néni közismert hajlék­talannál kábítószert találtak. A megátalkodott nőszemély többször is megszagolta ide­iglenes lakótársa orvul elra­bolt zokniját, amitől erős ká­bulatba esett. L. Gy. Maris! Meglátod, megveszi azt a búzát a magyar állam. Maris: Mibűi, te Julis? Julis: Pofonegyszerű a meg­oldás. A Józsi majd felhívja a Zsigát, s máris úgy ömlik a fo­rint, mint a köles. Maris: Gondolod, hogy a Zsigának van pénze, Julis? Julis: Ne a Rácz Zsigára gondolj, te eszetlen! Hanem a Járai Zsigára, aki a pénzügyben viszi a prímet. Maris: Az se különb, Julis, az előző pénzügyéreknél! Julis: Miből gondolod, Ma­ris? Maris: Mivel ő is ugyanazt a nótát fújja: „Száz forintnak öt­ven a fele . . (Firhang és a homály le.) Donkó László Julis és Mans meg a búzamizéria- Hát miért nem ezzel kezdted, szivi, hogy nem a pénzemért támadtál meg, csak megkívántál... Árpi, a bácsi Avval a bajuszkája alá ragasz­tott kópés félmosollyal immá­ron nyolcadik esztendeje ve­zeti a honi politikusok toplis­táját. President of the Republic. Óh, azok a Bécsi úti legen­dás kelkáposzta-főzelékek, emlékszem. (A mai napig Zsuzsa asszony receptje sze­rint főzöm magam is.) És emlékszem Árpádra, amikor elnökjelöltként elő­ször volt hivatalos a Parla­mentbe, s ő indult a kettes vil­lamos megállója felé. Úgy kellett őt rábeszélnünk T. Andris kopott Ladájára, hogy azért oda mégse gyalogosan. Istenem, ezek a művészlel­kek... Drága Václav is ide-oda rollerozott a Hradzsiban az elején. Óh, a rohanó évek. Árpád nyolc éve mosolyog a pesszi­mista komédián. Tavasz volt, emlékszem, s kart karba fűzve andalogtunk abban a Béla ki­rály úti kertben, irodalomról cseverésztünk, ő az angolokról, én inkább a franciákról - na ja, Flaubert is én vagyok. Megáll­tunk egy virágzó magnóliabo­kor mellett, édes Árpi, néztem a szemébe hirtelen, mondjon né- künk valami biztatót, kérleltem. S ő huncutul máris kész volt a riposzttal: Hajrá, Magyarország! Bovaryné Az új seprű A borszattyam Vehemensek székházának befüggönyözött ablakai mögött immáron harmadik napja ülésezett a klubvezetés, élen a főszpon­zorukkal, O. Emil használt­ruha-kereskedővel (kizárólag holland import, hó végén mo- letteknek 10 százalék áren­gedmény). Ugyanis a csapat jelenleg a tabella 13. helyén tanyázik (borzalom!), a néző­szám hétről hétre csökken (114, 86, 57, 39, 24), ráadásul a minap O. Emil nyakán ma­radt fél kamion rózsaszín gla- székesztyű. Ki kell lábalni a hullám­völgyből! A negyedik nap reggelén töretlen bizalmukról biztosí­tották Zerge Tuti mester­edzőt, és szabad kezet adtak neki egészen a soron követ­kező bajnoki mérkőzés lefú­jásáig. Zerge Tutinak tehát három teljes napja maradt a csapat- építésre. Áz ifjú tréner első­nek az úgynevezett „angol módszert” vetette be (a fiúk az edzés előtt langyosan it­ták a sört), majd a szertáraj­tónál megpróbálkozott a hí­res svájci retesszel, de Bö- hönye, a százkilós balhátvéd kiszabadította a többieket. A brazil szambának viszont igen nagy sikere volt a pén­tek esti tűzoltóbálon, így nem csoda hát, hogy másnap délután 115 és fél szempár (új nézőcsúcs!) figyelte, amint a fiúk (valamennyien rózsaszín glaszékesztyűben) kifutnak a gyepre... Az új seprű hétfőn reggel állt munkába. Igaz, a csapat gyengébb, mint valaha, ám a pálya környékén sehol egy szotyolahéj. (alt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom