Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-08 / 185. szám
1998. augusztus 8., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Jászberény és a Hamza-hagyaték Bár Hamza D. Ákos még Sao Paulóból a Jász Múzeumnak írott levelében „Jászberény városa és a Jászság” javára ajánlotta föl összesen mintegy kétszáz darabot számláló képzőművészeti hagyatékát, az életmű gondozása alapvetően Jászberényre hárul. S ha ezt mondjuk, nem csupán az ön- kormányzatra és nem csupán anyagiakra gondolunk, annál is inkább, mert a Hamza Múzeum Alapítvány pénze még nem fogyott el, bár nagyjából előre látható, hogy ez mikor következik be. A kérdés most inkább az, hogy ez a hagyaték mennyire vált a város szellemi életének részévé. Nos, ami a befogadást illeti, az elmarad attól, amit az életmű megérdemelne. A múzeum létezik, hazai és külföldi vendégeket időnként visznek oda, de helyi értelmiségi körökben egészen a legutóbbi időkig merültek föl kételyek azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán képzőművészeti alkotásoknak tekinthe- tők-e a Hamza-képek, vagy valahol a díszítőművészet határán kellene kijelölni a helyüket. Nem az a baj, hogy ilyen vélemények vannak, inkább az, hogy ezek nem fogalmazódnak meg nyilvánosan, egy kibontakozó vita nem segít a Hamza-életmű értékelésében. Á Redemptio című helytörténeti folyóiratban e témáról megjelent cikk egynémely megállapítása („nem értjük, nem szeretjük”) azért tűnik túl sommásnak, mert nem ír a miértről, pedig ez volna az izgalmasabb, a vitára ingerlőbb. A Jászságban példamutató módon foglalkoznak a történelmi, néprajzi, vallási és egyéb hagyományok gyűjtésével, ápolásával, igyekeznek megőrizni minden tárgyi vagy szellemi értéket, ami a múltból fennmaradt. A helyi képzőművészeti közgondolkodás részévé vált a Vágó-Riba-Gecse hagyaték, mint olyan érték, amelyre méltán büszke lehet a múltját vállaló jászsági ember. Ugyanakkor ha a helyi értékek tisztelete kizárólagossá, sőt kirekesztővé válik, ha nem szembesül rendszeresen az egyetemes kultúra értékeivel, az szellemi bezárkózáshoz, aránytévesztéshez vezethet. A Hamza-életmű jászsági megjelenése kitűnő lehetőség az értékek összehasonlítására, hagyomány és modernség kérdésének fölvetésére, továbbgondolására. Ehhez persze először alaposan meg kellene ismerni ezt az életművet, és természetesen nem az eleve elutasítás, hanem a megértés szándékával közeledni hozzá. Kunhegyesi lányt vett el a világbajnok Tudomásom szerint többszörös világbajnok még nem nősült Kunhegyesre, bár most ez az állítás is megdőlt. A vállas vőlegényjói mutatott a csinos menyasszony mellett, és amikor befejeződött a templomi ceremónia, az egyik érdeklődő atyafi megjegyezte: „Mit hallok? Ez a János többszörös világbajnok? Olimpiai második helyezett? Hát, nincs ráírva ...” Az ifjú pár unifotó fotóstúdió Még szerencse, hogy az egykori, neves versenyző nem aggatta magára mindahány érmét, mert akkor a vőlegényi öltöny ugyancsak csengett-bongott volna a rengeteg medáltól. A dolog tulajdonképpen onnantól érdekes, hogy Fehér Agnes Kunhegyesen született. Remekül röplabdázott az általánosban, majd Debrecenben is, amikor egy bokasérülést közbeszólt. Hazajött, otthon tanított a Kossuth iskolában, és négy évig lapunk tudósítójaként szerepelt. 1992-ben lakhelyet, állást cserélt, és Pesten helyezkedett el. Tanított, illetve a Római Parti Hírek című újságot szerkesztette. Itt ismerkedett meg egy jó kiállású, vállas úrral: bizonyos Rátkai Jánossal. Talán még sokan emlékeznek rá, hogy a Deme-Rátkai kajakkettős fénykorában sikert sikerre halmozott. 1972-ben például ohmpiai ezüstérmesek, de kétszer olimpiai ötödik hely, két világbajnoki cím, világbajnokságon négy ezüst- és négy bronzérem is akad a palettán. Rátkai János főleg kajaknégyesben, -kettesben jeleskedett, és van vagy 15 országos bajnoki érme. De me Jóska cimborájával, aki Szolnokon lakik, nagyon kedvelték egymást, olykor meg már látni sem bírták, amikor napokig edzőtáborban alapoztak. Ugyanakkor régi igazság, a jó barát nem hagyja cserben a társát, így tett Rátkai János, aki Deme Jóska esküvői tanúja volt. Lám-lám, mit hoz az élet, ezt a szívességet viszonozta most Deme Józsi, amikor eljött János barátja kunhegyesi lakodalma tanújának. (Fehér Ágnesé pedig Vincze László iskolaigazgató volt.) Az állami és egyházi ceremóniák után a meghívott vendégsereg iszonyú pusztítást végzett a temérdek feltálalt földi jóban. Még tűzijáték is színesítette az estét. A pár Budapesten lakik: János sportvállalkozó, természetesen vízi sportokról van szó, mellette keveset tanít is, hiszen TF-et végzett. Ágnes szintén tanít, meg újságot ír, szerkeszt. Nem szakadnak el a megyétől, Kunhegyestől: tervezik egy ház megvételét, vízibázis kialakítását. És ha minden az elképzelések szerint alakul és bizonyos gének öröklődnek, tíz-egynéhány esztendő múlva ígéretes kajaktehetségek bontogatják szárnyaikat a Rátkai-Fehér családban. Ágnes szerint remélhetőleg egy röplabdás is akad majd köztük. Legyen igaza mind a kettőjüknek ... D. Szabó Miklós „Csak a fegyveremre és az engem támogató polgárokra számíthattam” Ha a rendőr vészhelyzetbe kerül Az országos rendőrfőkapitány - amint erről hírt adtunk - a minap tüntette ki a jászkiséri körzeti megbízottat, Miklós József zászlóst. A kis településen szolgáló rendőrre bátorsága, valamint az a tény hívta fel a vezetők figyelmét, hogy még az igazán bonyolult és veszélyes szituációban is helyesen tudott cselekedni. Bátorságának köszönhetően sem ő, sem más nem sérült meg komolyabban a szórakozóhely előtt kipattant csetepaté során. nekem kellett döntenem, méghozzá azonnal. A rendőrségi vizsgálat ez esetben jogszerűnek találta a rendőr intézkedést, sőt azt is megállapították, hogy Miklós József zászlós nemcsak saját maga, hanem még az egyik Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1998-ban ez idáig tizennégy esetben kezdeményeztek büntetőeljárást hivatalos személy elleni erőszak alapos gyanúja miatt - tudtuk meg a megyei rendőr-főkapitányság közrendvédelmi osztályvezető-helyettesétől, Sass Ferenc őrnagytól. A rendőrök elleni erőszak gyakorisága szempontjából azonban nincs jelentősége annak, hogy a megye melyik környékét vizsgáljuk éppen. Jellemző viszont, hogy az esetek több mint fele valamilyen családi perpatvarhoz kötődik. Különös dolog, de az a tapasztalat, hogy família egymással addig haragban álló tagjai a bántalmazott fél segítségére kiküldött egyenruhás ellen fordulnak. Az is előfordult többször is. hogy a támadók felfegyverkezve, azaz botok, husángok segítségével követték el cselekményüket, tény továbbá, hogy a hivatalos személy elleni erőszak elkövetésében gyakorta játszik szerepet az ittasság. Talán a rendőrök felkészültségét jelzi, hogy az eddigi tizennégy eset során elszenvedett sérülések egyike sem volt súlyos. Négy alkalommal viszont éppen azt mutatták ki, hogy a rendőri intézkedés szakszerűtlen volt. Sas Ferenc őrnagy tájékoztatása szerint ilyenkor maga a rendőr sem kerülheti el a felelősségre vonást. Ezeket az eseteket egyébként folyamatosan értékelik, tanulmányozzák, hogy a tapasztalatokat levonva okuljanak a történtekből.- Amikor a helyszínre érkeztem, két, egymással szemben álló tömeggel találkoztam - emlékszik vissza Miklós József a július 18-án hajnalban történtekre.- Féltem, mint ahogyan bárki más is félt volna ebben a helyzetben, a különbség az, hogy nekem mint rendőrnek uralkodnom kell a félelmen. Egyébként ez az érzés engem segít abban, hogy átgondoljam a szituációt, megtaláljam a helyes utat a megoldáshoz. A zászlós, akit könnygáz- spray-vel lefújtak támadói, azon túl, hogy igyekezett minden adatot begyűjteni és figyelmeztető lövést adott le, egyedül nem sokat tehetett a gyanúsítottakkal. Arról természetesen szó sem lehetett, hogy mind a tizenegy handabandázó fickót előállítsa.- Két dologban bízhattam: a fegyveremben és az engem támogató polgárokban. A helyi lakosság segítsége nélkül a napi munkámat sem tudnám végezni. Szerencsére én nem pa- naszkodhatom. Azt vallom, hogy a részemről az intézkedéseim során is tanúsított emberséges bánásmód mellém állítja az embereket. Sajnos a rádió adó-vevőre már kevésbé számíthattam, mert a viszonylag rövid hatótávolsága miatt akkor nem igazán volt alkalmas arra hogy segélykérésemet meghallják kollégáim. Ezért mindenben gyanúsított életét is megmentette akkor, amikor elrántotta őt a szándékosan a tömegbe gázoló, a menekülő garázdák vezette autó elől. A körzeti megbízott nem titkolja, részben épp a szakmai önállóság az, ami miatt szereti ezt a sokoldalú rendőri felkészültséget igénylő munkakört. Elárulta azt is, nem szívesen válna meg a körzeti megbízotti szolgálattól. Mint mondta, ha valamit rosszul csinál, közvetlenül őt terheli a felelősség, ám adott esetben a siker is neki tulajdonítható. Bár Jászkisér a maga évi 200-250 ismertté vált bűncselekményével a Jászság bűn- ügyileg fertőzöttebb települései közé sorolható, a területre mégsem jellemzők a garázda, erőszakos cselekmények - tudtuk meg a jászberényi rendőrkapitánytól, Lukács István alezredestől. Ezen a környéken csakúgy, mint a megyében általában, a vagyon elleni jogsértések vezetnek. Ezzel összefüggésben nem mellékes, hogy a térségben jelentős a munkanélküliség. A kapitány jó híre, hogy az őrsfejlesztő programnak kö- • szönhetően július 1-jétől az addigi három helyett már négy körzeti megbízott teljesít szolgálatot, igaz, egyelőre még csak papíron. A pályázatot már kiírták, amelyben még szolgálati lakást is ígérnek a Jászkisérre települő egyenruhásnak. Jelentkező azonban eddig még nem volt. Hiába, a körzeti megbízotti szolgálat nem tartozik a legvonzóbb mesterségek közé, a jelek szerint még egy viszonylag nyugodt településen sem ... Horváth Győző Leletmentés a hulladéklerakó helyén Neolitkori és szarmata település Kunszentmárton határában Errefelé lehetett a temető FOTÓK: CSABAI ISTVÁN Még elképzelni is kalandos. Úgy öt és fél ezer évvel ezelőtt Szelevény és Kunszentmárton határában, ahol az ős-Körös folyt, megtelepedtek az emberek. Teltmúlt az idő, sokáig senki sem lakott itt, aztán a szarmaták egy kis csoportja a negyedikötödik században újra felfedezte magának ezt a vidéket. A mese valóság volt, ám ahhoz, hogy az épülő hulladék- lerakó ne temesse el végleg, a régészeknek igyekezniük kell: augusztus végéig övék csak a terület, utána gőzerővel megindul a munka. A régészek számára egy-egy nagyobb építkezés, például az autópálya, esetleg egy hulladéklerakó építése kiváló lehetőség a földben lévő rengeteg lelet megmentésére. A kivitelezési költség egy bizonyos hányadát (elég kicsit), ameny- nyiben azt a szakemberek kérik, kötelesek erre fordítani beruházók. Kunszentmárton határában természetesen nem a vak szerencsében bízva fogtak neki a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatóhelyettese, Madaras László és szentesi segítői, hogy megmentsék az utókornak azt, amit csak lehet.-Eléggé nagy biztonsággal tudjuk, hol lehet a megyében lelőhely. Itt például egy neolitkori, valamint egy szarmata település nyomaira bukkantunk. Sok hulladékgödröt találA szentesi brigád tagjai talán éppen egy kútra bukkantak tunk, amikből rengeteget megtudhatunk ezekről az emberekről - magyarázta a régész, miközben lehajolva az egyik gödör mellé kezébe vett néhány, külső szemlélő számára értékelhetetlen cserépdarabot.- Na tessék, ez például egy szép kis edény - nézett föl pár pillanat múlva, kezében a reménytelenül összetört darabok egésszé formálódtak. - De jöjjenek, mutatok még sokkal érdekesebbet is, mint edénydarabkákat. Miközben a „nagy lelet” felé mentünk, minden kisebb brigád gyors jelentést tett a munkájáról. Az egyik csapat teljesen kiásta a gödröt, a másik egy kútra bukkant - nekik lesz még mit ásniuk.- A kívülálló talán nem érti, hogyan találunk meg egy ilyen szemétgödröt. Pedig nem is olyan nehéz, a föld ezeken a részeken egészen más. A gödör alja kemény, agyagos, addig kell tehát ásnunk, ameddig el nem érjük a kemény réteget. De itt is vagyunk, ez valaha kemence volt. Valóban, a salakot bárki megkülönbözteti a fekete földtől. Ameddig megpróbáltuk kivenni a kemence formáit,-Talán itt lehetett a temető - mutat körbe. - Bízom benne, sok lelet vár még feltárásra, több mint százhúsz objektumot kell feltárnunk augusztus végéig. Házfalmaradványt is találtunk, szerintem ebből is lesz még több. Mivel foglalkoztak vajon ezek az emberek, alig karnyújtásnyira a modern kori települések helyétől? Amivel mindenki más: a folyóból éltek, halásztak, vadásztak, amit lehetett, megtermelték. Lényegében úgy éltek, mint mi. Gondjaikról, bajaikról ugyan nem szólnak a leletek, ám az ember, állva az. egykori falu helyén mintha érezné, lelkűk is egy a miénkkel. Pókász Endre Gyakorlott kézben hamar edény lesz a törmelékből addig Madaras László máris továbblépett, egy csontvázhoz vezetett bennünket. l
