Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-04 / 181. szám
TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL Tár ke ve. A városi könyvtár vendége volt a közelmúltban Gyurkovics Tibor, akit élettársa, Föd- váry Györgyi is elkísért. Az író-olvasó találkozón rendhagyó módon a népszerű író maga is kérdezett. Az iránt érdeklődött a kevi közönségétől, milyen ma egy vidéki kisvárosban élni. Rövid idő alatt a találkozó jó hangulatú beszélgetéssé alakult. Sokan dedikáltatták az író köteteit. FOTÓ: FÉ Szállás és reklám Nemrég írtunk lapunkban arról, hogy Mezőtúron nem lehet szállást találni. A turisták inkább Túrkevét választják. Egyik olvasónk cáfolta, hogy a városban nincs éjszakai szállás. Példaként hozta: a főiskola kollégiumában az üresen álló szobákat ki lehet venni. A természet lágy ölén üzemel a Holtág panzió. Fizetővendéglátó szobák is akadnak Mezőtúron - mondotta. Mindez igaz lehet, de ki, honnan tudhatna a lehetőségekről? A reklám ez esetben igen hasznos lenne. Nagyon sok helybéli sem tudja, hogy a főiskolán is lehet szobát bérelni. A panzióról ugyan hallottak, de hogy merre van, azt már nem tudják. Tegyük hozzá, a legutóbb megjelent városismertető kiadvány is igen mostohán bánik a szálláslehetőségek bemutatásával. -ggAz oldalt szerkesztette; Simon Cs. József A fotókat készítette: Forgács Éva és Takács Antal Ki kit fenyegetett meg a Diófa utcában? Heten állítják: zajt (is) termel a vasüzem- Az irigység vezérli Teleki urat abban - fakad ki Molnár Imre -, hogy mindenütt feljelentett. A hatóságok az üzem terhére felróható hiányosságot nem állapítottak meg. Molnár Imre huszonnyolc embernek ad jelenleg munkát, a létszámot azért sem növeli, hogy ne adjon újabb támadási felületet. Inkább üzleti partnereket keresett, akik a szükséges munkákat elvégzik. - Remélem, kiderül majd - mondja -, a feljelentgetés csak személyes bosszú része, valóságalapja nincs.- Más vállalkozó is dolgozott az utcában - tart ki sérelme mellett Teleki Kálmán -, de mikor úgy érezte, túl zajossá vált a tevékenysége, áttelepítette üzemét máshová. Csak Molnár Imre nem érti, ez egy kertvárosi negyed, nem pedig egy zajos üzem helye. Teleki Kálmán a tufákkal FOTÓ: TAKÁCS Lassan harmadik éve tart az a harc, melynek tétje, hogy Mezőtúr kertvárosi részén egy üzem csendesebben működjön. A panaszos próbált a vállalkozás vezetőjével is megegyezésre jutni, sikertelenül. A hatóságoknál is eljárt, aminek állítása szerint az lett az eredménye, hogy a házával szembeni fémipari cég tulajdonosa megfenyegette. A vállalkozó cáfolja a vádakat. Teleki Kálmán 1979-ben építette házát az akkor még csöndes Diófa utcában. A Ferromol Kft. tulajdonosa, Molnár Imre vele átellenben 1985-ben kezdett bele az építkezésbe. A vállalkozást 1988-ban indította, néhány dolgozóval. A fejlesztések során a munkások és a gépek száma a korábbi többszörösére emelkedett. Egyre zajosabbá vált a környék, rendszeresen nagy teherautók közlekedtek. Teleki Kálmán megjárta már a hivatalokat is. A jegyzőnél a magas zajszintet kifogásolta. Azt a választ kapta, írja le panaszait, s ha lehet, tanúkat is szerezzen. Heten igazolták aláírásukkal állításait, de később azt hallotta vissza, hogy megfenyegette az ott lakókat. Elmondása szerint a cégvezető fenyegette meg őt, hogy ki- rúgatja az állásából, ha nem hagy fel az üzem kritizálásával. A kertjében, a kerítés melletti tu- ják a kipusztulás határán vannak, szerinte azért, mert legyom- irtózták. Egy időben éjjelente többször is megcsendült a telefonja, nem tudott pihenni. Az ülés után lemondott tagságáról A közelmúltban a Mezőtúri Városi Zeneiskola vezetői posztján váltás történt. A pályázatok elbírálását előkészítő művelődési, oktatási és sportbizottság egyik tagja, Szűcsné Boldog Mária, az esetet követően lemondott bizottsági tagságáról, mivel az eljárás lefolytatásával több ponton nem ért egyet. Szűcsné Boldog Mária hangsúlyozta: a bizottsági tanácskozás zárt ülés volt, ezért arról nem kíván nyilatkozni. Annyit elárult, a bizottságtól mind a két pályázó megkapta a támogatást, első helyen a régi, tíz éve hivatalban lévő direktor. Mondvacsinált kifogás? Szűcsné meggyőződése, a pályázat elbírálásakor a beadott szakmai programot kell figyelembe venni, nem a menet közben feltárt problémákat. Szerinte a hiányosság, amit kimondatlanul, de az értékelés szempontjai közé felvettek, már tízéves állapot. Erezni lehetett, az igazgató hivatalban maradásának ez volt az akadálya. Ha ez olyan szabályszegés, ami intézkedést igényel, akkor az igazgató tudomására kellett volna hozni, aki el- dönthette volna, indul-e újra a vezetői posztért. Ez nem történt meg - fejtette ki.- Hivatali idejük végén az intézményvezetőktől kérni kell egy önértékelést. Ezt elmulasztották. Amikor a bizottsági ülésen rákérdeztem, hogy miért, senki nem válaszolt - mondta lapunknak a lemondott bizottsági tag. Zárt ülésen hozták a döntést- Ezzel nem késtünk el - vélekedik Szabó András, a művelődési bizottság elnöke -, a jelenlegi vezető még szeptember 1-ig a helyén marad. A következő testületi ülés feladata lesz a leköszönő vezetők értékelésének megvitatása. A döntésről szólva elmondta, a bizottságban kialakult a többségi vélemény, a testület pedig zárt ülésen döntött. Ennek körülményeiről nem nyilatkozhat, be kell tartania az idevonatkozó szabályokat. Véleménye szerint a jobb és tartalmasabb pályázatot fogadta el a képviselő-testület. Szeptember 1-ig a régi igazgató vezeti az intézményt. Az új direktornak megvan a lehetősége az intézmény megismerésére. A művelődési bizottság nem hibázott Dr. Bagdán Piroska polgár- mester elmondta, a bizottsági tagságról való lemondást megkapta. A bizottsági elnök és a volt tag vitájába nem kíván beleszólni. Egy biztos, nem a művelődési bizottság hibázott. A megüresedett helyet a választásokig már nem töltik be. Plexipajzsos „vádirat” Csaknem féloldalas írás jelent meg egyik országos napilapunkban a mezőtúri rockfesztiválról, amely, mit ne mondjak, maradandó nyomokat hagyott bennem. Nem a cikk hangvétele volt a meglepő - mert egy rendezvényről mindenki olyan véleményt alkot, amilyet akar -, hanem a ténybeli tévedések sorozata, a szerző alapvető tájékozatlansága mind a rendezvénnyel, mind a várossal kapcsolatban. Nem tudom, az írás szerzője valóban járt-e Mezőtúron. De miért is kérdezem, ott volt-e a fesztiválon? Mert vele ellentétben többen úgy nyilatkoztak, hogy nem tapasztaltak plexipajzsos rendőri jelenlétet, mint ahogy morc kinézetű biztonsági embereket sem láttak. S ha mégis voltak? Nagyszerű dolog, hogy csak igen keveseknek jutott osztályrészül, hogy láthatták őket. Ez azt jelzi, hogy konfliktusok nélkül zajlott le a fiatalok ezreinek kétnapos kikapcsolódást jelentő programsorozat. Egyébként a megkérdezettek egyöntetű véleménye volt, hogy a rendezvények történetének egyik legsikerültebb két napját sikerült a szervezőknek létrehozni. Hogy a fiatalok ilyenkor isznak? Szerintem ez köztudott - és bár sokan elítélik -, hallgatólagosan elfogadott, de mint lapunkat a rendezvény után a helyi rendőrség vezetője tájékoztatta, kisebb eseményeken kívül nagyobb rendbontás nem történt. A szerző tájékozatlanságát a házigazda településsel kapcsolatban pedig egyáltalán nem értem. írja: „Ha megfeszülök se tudok nevezetes eseményt, híres embert, vagy bármilyen kvízmegfejtést rendelni hozzá... ”, Valóban, Mezőtúr nem Budapest. Itt nincs Országház, Halászbástya, de Aranykéz utca sem. Egy alföldi kisváros, hagyományaival, tárgyi és szellemi értékeivel, emlékeivel. Mielőtt tollatfogott volna a szerző, nem ártott volna tájékozódnia. Van a városban nyaranta egy évszázados hagyományokat felelevenítő túri vásár. Mezőtúr az alföldi fazekasság egyik fellegvárának számít, jelenleg is népi iparművészek és elismert korongozók sora dolgozik a városban. Mezőtúr szülötte Badár Balázs, akit a fazekasságot ismerőknek nem kell bemutatni. Hazánk legidősebb férfiúja, a Budapesten élő Kun Zsigmond is Mezőtúrról indult, csakúgy, mint a nemzetközi hírű rákkutató, dr. Lapis Károly professzor. A Takács-tanyán évente két, három hétre a kortárs képzőművészet nagyjai találkoznak. A városban található Magyarország egyik legrégebbi református gimnáziuma. Hirtelen csak ennyi, de ez is elég ahhoz, hogy egy keresztrejtvényt el lehessen készíteni. Persze ha a lap humoros írásnak szánta volna a szerzeményt, kevesebb kifogásom lenne. Ha csak az nem, hogy akkor nem a kultúra, hanem a humor rovatban, vagy a Ludas Matyiban lett volna a helye. G. G. „Nem vásárolok, nem tárolok” Amint az köztudott, a „búzamizéria” megoldására az illetékes miniszter intézkedéseket hozott, ám ezek nem mindenütt találkoztak a gazdák elképzeléseivel. Nagy távolságokra kell a garantált áras felvásárlásra szállítani a terményt, ami az amúgy is magas költségeket tovább növeli. Beke Ödön mezőtúri magángazdálkodó néhány héttel ezelőtt arról panaszkodott, még nem tudja, mi lesz a megtermett gabonája sorsa, vajon tudja-e majd értékesíteni. Mint mondta, az sem biztos, hogy az előző évek gyakorlatának megfelelően a kombájn alól el lehet majd adni a búzát, mivel nincs rá kereslet. A betárolás a városban szinte szóba sem jöhet, mivel szabad kapacitás nincs. Igaz, a város szélén található egy nagy magtár, de abban műtrágyát tárolnak. Ha kitakarítanák, akkor sem lenne alkalmas a gabona fogadására. Beke Ödön ezekben a napokban aratott, és megítélése szerint a termés nem lett olyan, mint várta. Szerencsésnek mondja magát, mivel a búza egy része annyira jó minőségű, hogy a malomnak el tudta adni. De azok a gazdák, akik gyengébb minőséget arattak, ma sem tudják, mi lesz egy évi munkájuk sorsa. Mint ahogy ő sem sejti még, mi lesz a termés többi részével. Egy olyan felmérést tartana szükségesnek - figyelve a búzamizériában napvilágot látott híreket —, mely kimutatná, mennyi a valós tárolókapacitás és mennyi búza is van valójában. Jelenleg „nem vásárolok, nem tárolok” állapot van, ami a piac szempontjából bizonyos mértékig érthető is, ám a termelői oldal ezeket a viszonyokat nem tudja értékelni. ses Mártélyon táboroztak az Impro fotósai Mártélyon, Hódmezővásárhelytől nem messze vettek részt ötödik alkalommal fotóstáborban az Impro Fotóklub tagjai, melyet idén a szentesiek szerveztek meg. Harminchárom amatőr fotós élvezte egymás társaságát és a táj, a kirándulási lehetőségek adta témagazdagságot. Szentesről, Mezőtúrról, Szolnokról, Debrecenből, Kecskemétről érkeztek a lelkes természet- és tájfotósok. A jövőre nézve biztató, hogy évről évre mind több a résztvevő. A szokásos tapasztalat- cserék és képbírálatok idén sem maradtak el. Az esti megbeszéléseken megvitatták a fotózás jelenlegi helyzetét. Esténként a klubok tartottak bemutatkozó előadásokat, diaképekkel szemléltetve, mit sikerült az elmúlt évben terveA középkorból „előlépett” lovag fotó: takács ikből megvalósítani. Mártély kézművesei hálás témát adtak a táborozóknak. Megörökíthették a kosárfonás mozzanatait is. Kirándulást szerveztek az ópusztaszeri emlékparkba, a nevezetes körkép megtekintésére. Bajvívó-bemutatón is szórakozhattak. Szentesi fiatalok Zsigmond korabeli jelmezekben elevenítették fel a lovagkor hangulatát. Látogatás a börtönmúzeumban Mostoha sorsa van a vidéki múzeumok vezetőinek. Kevés pénz jut tanulmányutakra. Dr. Örsi Julianna, a túrkevei Finta Múzeum igazgatója saját költségén utazott el Hollandiába, hogy tapasztalatokat gyűjtsön az intézményében az ezredfordulóra megrendezendő állandó kiállításhoz. A kevi múzeumigazgató nem először határozta el, ha nem jut rá központi forrás, maga fedezi tanulmányútjának költségeit. Két éve Indiában, a közelmúltban a tulipánok országában járt. Utazásának kettős célja volt. Eleget tett annak a meghívásnak, mely során egy nemzetközi néprajzi konferencián tartott előadást. A ’95- ben elindított, 25 település közreműködésével megvalósult Nagykun projektet mutatta be. Ehhez nagy segítséget kapott Forgács Éva túrkevei fotóstól, aki albumot állított össze a Finta Múzeumról és Pólya Páltól, aki videofilmét készített. Az utazás másik célja a tapasztalatgyűjtés volt. A tíz nap alatt tucatnyi intézményben járt, többek között börtönmúzeumban is. A múzeumigazgató elmondta, nehéz és fárasztó volt az utazás, de olyan élményekkel gazdagította, melyeket felhasznál majd a kevi intézmény állandó kiállításának megrendezéséhez.- Alapvető szemléletváltásra van szükség - összegezte tapasztalatait Örsi Julianna. - A turistákat nem passzív befogadóként kell kezelni a múzeumoknak, hanem a kiállítás aktív résztvevőjeként. A holland múzeumok sokkal előrébb járnak magyar társaiknál. Nagy gondót fordítanak a tárlatvezetésre, a mecénások felkutatására. Ennélfogva nagyobb a mozgásterük is, így könnyebb olyan profilt kialakítani, mely vonzó lehet a látogatók számára. Az oktatás és a múzeum szakemberei teljes összhangban dolgoznak. A tapasztalatokat felhasználva talán Túrke vén is meghonosodhatnak azok a módszerek, amelyek élvezetesebbé tehetik a tárlatokat. Ez nem csak pénzkérdés, hiszen jó gondolatokkal, kevés forrásból is lehet olyan megoldásokat találni, melyekkel „becsalogathatok” a vendégek. Örsi Julianna bízik benne, a tisztújításon keresztülment megyei múzeumi szervezet vezetői a vidékre is kisugárzó haladó gondolatokat természetes módon magukénak vallják majd.
