Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-04 / 181. szám

1998. augusztus 4., kedd Megyei Körkép 3. oldal Közérzetünk (M)elegünk van... Már nem embernek való, ami az utóbbi időben meleg tekinteté­ben ránk tört - mondják sokan, izzadó homlokukat törölgetve. S valóban: az utóbbi időben közérzetünket leginkább a meleg, a kánikula befolyásolja. A hőmérsékleti rekordok közelébe kúszott immár a hőmérő higanyszála. Aki teheti, elmenekül víz mellé, strandra, a - percnyi-pillanatnyi - felüdülést nyújtó zuhany alá, hideg szobába, légkondicionált helyiségbe, pincébe, barlangba, jégszekrénybe vagy ahol hideget lel. Már aki teheti - mert sokan nem tehetik meg. A panellakok most „élvezhetik” igazán a pa­nelházak építésekor megspórolt hőszigetelés „áldásait”: az átfor­rósodott panel tömbök csak úgy ontják a meleget magukból, a lakó pedig hőgutát kap otthonában. Ha pedig főzni támad kedve, legjobb, ha életmentő felszerelést is visz magával: a konyhában ugyanis eléri a hőmérséklet akár a negyvenöt fokot is. Éjszakán­két pedig egyszerűen lehetetlen a nyugodt alvás: a nappalról el­raktározott meleg a hálószobákban rendszeresen felébreszti az iz­zadságban fürdő alvót. Nincsenek jobb helyzetben azok sem, akik pihenés helyett munkával töltik ezeket a napokat: a spórolós, légkondicionálóval nem rendelkező irodákban, szobákban min­dent lehet csinálni, csak éppen nem a munkára koncentrálni. Azokról már nem is beszélve, akik ilyenkor - mint például a szolnoki Tisza-híd felújításán, „flasztermelegben” dolgozó mun­kások - egyszerűen még egy kis árnyékba sem tudnak elhúzódni a hőség elől. A meleg idegesebbekké, figyelmetlenebbekké is tesz bennünket. A közlekedésben gyalogosként és a volán mögött is ingerültebbek vagyunk - megy az anyázás meg a csikorgó fé­kezés ilyenkor rendesen, és sajnos baleset is történik épp elég. Szóval kutya meleg van. (A kutyáról jut eszembe: természete­sen velünk együtt szenvednek a nyelvlógató időben az állatok és a növények is.) Miközben saját levőnkben fövünk, csak úgy önt­jük magunkba literszámra a hideg (ásvány)vizet, üdítőt, sört és egyéb folyadékot, és hálásak vagyunk a legkisebb szellőért is, mely megmozgatja a levegőt és kicsit megsimogatja arcunkat és gyöngyöző homlokunkat. Esténként pedig pihegve várjuk az idő­járás-jelentést, hátha ígér már egy kis enyhülést végre. Ám igazából nincs mit tenni: a nyár már csak ilyen - írhatnánk közhelyszerűen -, meleg és forró. Szeretjük is. nagyon, csak ép­pen most egy kicsit melegünk és elegünk van belőle. Hiába, a magyar ember, a magyar mentalitás már csak ilyen: mindig az a rossz, amiben éppen benne vagyunk. Mint most is. Hogy aztán té­len, amikor a mínuszok ostromolják a Kárpát-medencét és jég­csapok lógnak az orrunk hegyén is, nosztalgiával gondolhassunk vissza a meleg napokra, nagyot sóhajtva: Istenem, de jó lenne egy kis nyári meleg . . . Baranyi György Felháborodik, ha tudatlanságot tapasztal Fegyvereket gyűjt bélyegek helyett Gyermek-, illetve kamaszkorban a legtöbben elkezdenek va­lamit gyűjteni. Ki bélyeget, ki szalvétát, ki gyufásdobozt. De olyanok kevesen vannak, akik a vágó-, szúrószerszámokba sze­retnek bele, s ez a „szerelem” felnőttkorban is megmarad. Futással ünnepeltek a szolnoki Bercsényi felderítő zászlóalj katonái Egy „könnyű” nap a deszantosoknál Számítógép a romáknak A kisújszállási cigány ki­sebbségi önkormányzat és a Lungo Drom érdekvédelmi cigányszövetség munkatár­sai mostantól számítógép segítségével tudják intézni a romák ügyeit Mint Kovács Józsefre elnök­től megtudtuk, a nagy telje­sítményű számítógépet és nyomtatót a Hálózat a de­mokráciáért programtól nyer­ték el, így a helyi romák se­gélykérelmeit és egyéb hiva­talos ügyeit mostantól számí­tógéppel úják. A géppel azonban napra­kész nyilvántartást is tudnak vezetni, és a hivatalos levele­zésükben, további pályázatok megírásához is nagy segítség az elnyert támogatás. Főkapitányváltás Állománygyűlésen jelentette be Orbán Péter dandártábornok, or­szágos rendőrfőkapitány, hogy augusztus 1-jétől távozott poszt­járól Szabadfi Árpád ezredes, Szabolcs megyei rendőrfőkapi­tány. Novemberig az ország több megyéjében is várható változás a főkapitányságok élén. Hét végi... (Folytatás az 1. oldalról) a Nagykörű közelében működő komp kifeszített drótkötelét, pedig a komp vezetője a tőle telhető módon igyekezett fel­hívni a figyelmet a járműre le­selkedő veszélyre. A motorcsónak nem lassított, úgy száguldott a kötélnek. A jármű egyik utasa, egy 24 éves nő bordatörést szenvedett, a ví­zisíző csak könnyebben sérült meg. Teljesen érthetetlen, amit szombaton, nem sokkal éjfél előtt két fiatalember követett el: a szolnoki Tisza-hídról egymás után vetették magukat a vízbe. Róluk a folyamatos kutatás el­lenére sem lehet tudni semmit, így sajnos az sem kizárt, hogy a víz alá bukók nem tudtak ki­úszni a partra. A vízi rendőrök egyelőre még annak a halálos balesetnek sem ismerik a pontos okát, amely vasárnap délután történt Tiszaug közelében. Egy motor­csónak bomlt fel, a négyfőnyi személyzet tagjai közül azon­ban csak hárman tudtak kiúszni a partra, egy 44 éves budapesti férfit elnyelt a víz. A motorcsónak vezetője nem titkolta a rendőrök előtt, hogy egy fröccsöt fogyasztott el, mi­előtt vízre szálltak. A szerencsésen megmenekü­lök között egy gyermek is volt. H. Gy. A felderítő katonákra talán még a laikusok is úgy gondol­nak, hogy bizony ők azok, akik a legkeményebb meg­próbáltatásoktól sem riadnak vissza. Talán jellemző, hogy ezek a fiúk még az alakulatuk ünnepén sem riadnak vissza attól, hogy a majd’ 40 fokos melegben fussanak végig a fél városon, csak úgy, lazítás­képp. A szolnoki 34. Bercsényi László Felderítő Zászlóalj min­den évben augusztus 3-án ün­nepli névadójának születésnap­ját. Bercsényi Lászlóról egyéb­Erdó's János alezredes, a kapi­tányság vezetőhelyettese el­mondta: a vagyon elleni cse­lekmények száma a tavalyi év hasonló időszakához képest ugyan jelentős növekedést mu­tat, de a betöréses lopások száma negyedével csökkent. Ezen a kategórián belül első­sorban az úgynevezett megél­hetési lopások, tyúk, illetve egyéb élelmiszer, kis értékű eszközök eltulajdonítása képvi­seli az esetek zömét. Ember­ölési kísérlet, emberölés idén még nem volt. A testi sértések száma viszont 55 százalékkal, 16-ról 25-re emelkedett. Ezek nagy része családi veszekedé­sek utáni tettlegesség. ként azt lehet tudni, hogy ő volt az egyetlen magyar származású katonatiszt, aki tábornoki rend­fokozatot ért el Franciaország­ban. Nem véletlen tehát, hogy a franciák ejtőernyős huszárez­rede a Bercsényi nevet 1991 óta viselő szolnoki deszantosok testvéralakulata lett. Az évforduló alkalmából évente egy „laza” napot tarta­nak a felderítők a szolnoki Ré- kasi úti laktanyában. A család­tagok, hozzátartozók jelenlété­ben zajló események sora az ünnepi állománygyűléssel a ju­talmazásokkal, előléptetésekkel kezdődnek, ezt követik a A nyár a nyaralófeltörések időszaka, a túri zsaruk a szarvasi kollégákkal közösen idén már két bandát füleltek le. Számlájukra összesen mintegy 40 víkendház feltörése írható. A nyár egyik nagy feladata volt még a rockfesztivál biztosítása. A parancsnokhelyettes szerint kisebb zűröktől eltekintve zök­kenőmentes, a tavalyinál sokkal jobb volt a program szervezése. A nemrég felállított akció- csoport működése révén nőtt a közterületen ismertté vált cse­lekmények száma. Visszatartó ereje is van járőrözésüknek, ezért a legfertőzöttebb körze­tekbe vezénylik őket. Ezekben a napokban a hobbikertekből „könnyed” sportrendezvények és egy kis strandolás. Az alakulat mintegy 350 ka­tonája közül ezúttal 25-en ré­szesültek munkájuk elismeré­seként jutalomban, 15-en pedig eggyel előbbre juthattak a rang­létrán - tudtuk meg a zászlóalj humán főnökétől, Mucsi Sán­dor századostól. Az ez évi Bercsényi-futás ré­szesei a nem mindennapi hő- mérsékleti viszonyok között arra vállalkoztak, hogy a Szé- chenyi-lakótelep melletti lakta­nyától a Véső úti MÁV-stran- dig szaladnak el a felforróso­dott aszfalton. -hgy­történő lopásokat igyekeznek megelőzni. Természetesen a mezőőri szolgálat nagy segítség lenne a munkában. A kánikula a bűnözésre is jó­tékonyan hatott, mivel lecsen­desedett a város, „ellustultak” a bűnözők is. A szelídnek éppen nem mondható motorosok egy- némelyike még gondot okoz, de már a városon kívül rendezik „versenyeiket”. Igyekeznek to­vábbra is szemmel tartani őket, mivel nemcsak önmagukra, ha­nem másokra nézve is veszé­lyesen közlekednek. Továbbra is probléma Mező­túron, hogy nincs a zsaruknak terepjáró gépkocsijuk, így a külterületeken esős időben nem tudnak járőrözni. Igaz, közúti eszközökből most jónak mondható az ellátá­suk, hiszen az idén kaptak két új autót, amihez megemelték a kilométerkeretet is. ses Herbály András, a harmincas éveihez közeledő mezőtúri fia­talember kamaszkorában fegy­verszakértő szeretett volna lenni. Az első elhatározás nem jött be, más pályára vetette a sors. De a harci eszközök iránti szeretete nem múlt el, amit az is mutat, ma már olyan gyűjte­ményt őriz lakásában, amit né­hány múzeum is megirigyel­hetne. Először szúró-vágó szerszá­mokkal kezdett ismerkedni. Ismerősei, akik tudták, mi körül forognak gondolatai, ha találtak valamilyen tőrt, kardot, elvitték hozzá. Ma már van úgy, hogy ismeretlenek is megkeresik, mondjon véleményt egy-egy gyilokról. Legrégebbi eszközei között találhatunk az 1700-as évekből származó tőrt, de ugyanilyen korú lőfegyvert is. Gyűjtemé­nye legszebb darabjai lakásá­nak falát díszítik, míg a többi, jobb híján, szekrénye fiókjai­ban pihen. Az emberi tudatlanságon sokszor felháborodott már. Vannak ugyanis olyanok, akik találnak egy rozsdás, régi kar­dot vagy bajonettet, és azt rendbe akarják hozni. Simára köszörülik, leszedve róla a ko­rát igazoló rozsdát, illetve az apró díszeket is. Ezzel azonban nem érik be, utána még le is nikkeleztetik. Ezután az értékes lelet nem több, mint egy csil­logó vasdarab. S. Cs. J. Visszatartó erő az akciócsoport jelenléte Gyakori Túron a családi veszekedés A ’97-es adatokhoz képest Mezőtúron és környékén csaknem 15 százalékkal nőtt az ismertté vált bűncselekmények száma. Ezen belül a vagyon elleni cselekmények 30 százalékos emelke­dést mutatnak. Szerencsére a kábítószer még nem lelhető fel olyan mértékben, mint jó néhány más városban. NEMERE ISTVÁN: Szomszédom a ha 11 m ■ 1-Amíg hatalmon van... - ismételtem. Roland rám nézett.- Ugyan már, Dániel! Nem azért jöttünk, hogy egy újabb puccsot hajtsunk végre Ma- zimba történelmében. Amely 1960, a függetlenség elnye­rése óta éppen a tizenkettedik lenne. Nem Mbuni az ellen­fél, a célunk pedig a három gazember elhurcolása innen. Láttam, a keze ökölbe szo­rul. Ismét eluralta a harag. Mi a fene lehet emögött? Ki neki az a három szerb?- Ki kell őket csalni onnan - így én.- De mivel? És ha ki is jönnek, rengeteg katona kí­séri őket, ez az elnök paran­csából következik.- Jártak már kint? - kér­deztem.- Összesen kétszer, amióta itt vannak. Egyszer Mbunival együtt mentek egy vadászatra, nem messze a várostól van egy rezervátum... A második alka­lommal egy híres éjszakai mu­lató megnyitásán vettek részt, persze, ott is Mbunival, de utána az elnök hazament, a fic­kók meg hajnalig mulattak. Annyi testőr volt velük, hogy alig fértek el a mulatóban.-Nők?- Mit nők? - nézett rám ér­tetlenül. Erre megismételtem, j elentőségtelj esen.-Nők, Roland...! Nők! Végre kapcsolt.- Hát persze! Nyilván nem egymás ágyában hentereg a három rohadék ott a palotá­ban. Időnként kell nekik va­laki... De mi van, ha nőket visznek be nekik? Ahányszor csak akarják?- Akkor sem reménytelen a helyzet. De mindjárt tájé­kozódom - jelentettem ki egyszerűen, és bementem a szobámba. Roland kint ma­radt az erkélyen, de az abla­kon át figyelt engem. A pasas senkiben sem bízik, és... és tulajdonképpen igaza van. Három napja ismer engem, az ő helyében én is így tennék. Még emlékeztem a számra. Mzingában csak négyjegyűek a telefonszámok. Es szeren­csém volt - ő vette fel.- Halló - mondta. A hangja ugyanolyan. Talán más sem változott?- Még mindig olyan karcsú vagy, mint a kétéves legye­zőpálma törzse? Elakadt a lélegzete. Igaz, egy kicsit az enyém is. Lirra... ez volt a törzsi neve. Francia iskolákba járt, sőt utána élt néhány évet Párizs­ban is. Mi mégis itt találkoz­tunk, az elnök egy fogadásán. Lirra még nem volt har­mincöt, amikor már a mzin- gai francia líceum igazgató­nője lehetett. Meg is hívták mindenhová, ahol külföldiek is voltak - hadd lássák, hogy Mazimbában nők is befuthat­nak nagy karriert!- Daniel!- Az vagyok. Mondd, lehet manapság nyugodtan beszél­getni így, dróton? Értette, értenie kellett. A diktatúrákban az emberek hamar megtanulják a túlélés módjait és kódjait. Mert aki nem, az úgyis hamar odave­szik. Olyan ez, mint a dar­wini törvények. Aki nem al­kalmas, elvész, csak a jók maradnak fenn, és viszik to­vább a fajt. Szóval, azt kérdeztem, le­hallgatják-e a telefonokat, vagy éppenséggel az övét?- Nincs baj, azt hiszem. De ne merülj túl mélyre, mert esetleg nem kapsz oxigént - vette a lapot, és örültem en­nek is. Meg annak, hogy nem csapta le a kagylót. Oka lett volna rá. Szóval azért nagyon bizalmas vagy fontos dolgo­kat ne mondjak - figyelmez­tetett.- Látni szeretnélek - így én.- Párizsból nehéz ideta­lálni - így ő.- Annál azért közelebb va­gyok - mondtam. Akkor me­gint elakadt a lélegzete. Ma­gam előtt láttam szépen ívelt szemöldökét. Senki sem tu­dott olyan szépen nézni, mint Lirra. Ha még most is úgy néz ki, mint akkor.-Vagyis...? - talán azt hitte, a szomszédos országból hívom.- Úgy ötszáz méterre lehe­tek, ha még a régi lakásodban vagy. Nagy volt a csönd, aztán...- Ott vagyok - mondta igen halkan.- Alkonyat után azonnal - mondtam és letettem a kagy­lót. Mielőtt tiltakozna. Tilta­kozott volna...?- Roland látta, hogy vége a beszélgetésnek, bejött, kér­dőn nézett. (Folytatása következik) ) Kiállítással kezdődött a IV. béke, barátság nemzetközi alkotótábor Rákóczifalván a hét végén. A falu sportcsarnokában rendezett tárlaton megyénkén kívüli alkotók is bemu­tatkoztak. FOTÓ: CSABAI I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom