Új Néplap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-18 / 193. szám

1998. augusztus 18., kedd Az Új Néplap Európai Uniós Melléklete 7. oldal A kapcsolatok krónikája Szolnok és Forli testvérvárosi kapcsolatai nem régi keletűek. Az 1998. május 15-25. között rendezett Európa-hét keretében írta alá a testvérvárosi szerző­dést Várhegyi Attila, Szolnok és Franco Rusticali, Forli pol­gármestere. Ugyanakkor Franco Rusticali a lengyelor­szági Plock polgármesterével is hasonló szerződést írt alá. A kapcsolatok első alakítói a repülés szerelmesei voltak, de a szerződés aláírása óta már lát­szik, hogy ezen túlmenően is sokrétű, eleven kapcsolatok várhatók. Szolnokról fiatal sportolók voltak Forlíban, ahonnan egy kórus érkezett. Látogatását a szolnoki Kodály Kórus ősszel viszonozza. Az olasz városban megren­dezett Európa-hét egyik nagy eseménye volt a gyermekrajz- kiállítás, amelyre több mint 2500 kép érkezett Európa min­den részéből, legnagyobb számban a Magyarországot képviselő szolnoki gyerekektől. A 166 szolnoki rajz közül öt dí­jat, 22 pedig dicséretet kapott. Az Európa-hét jelmondata: „Testvérkapcsolat: tett a béké­ért.” Kiegészítésül pedig Cal­cuttái Teréz Anya mondását idézték sok helyen az Európa Hét kiadványain: „A világon túl sok a gyűlölet és a harc. El­lenük puskával, bombákkal és egyéb gyilkos fegyverekkel nem tudunk védekezni: ez csakis akkor lehetséges, ha te­vőlegesen törekszünk a szere- tetre, az örömre és a békére.” Az Európai Unió különös fi­gyelmet szentel az egyes ré­giók kapcsolatának. Ezért támogatja a testvérvárosi mozgalmat, amely szintén hozzájárulhat az együttmű­ködés gazdagodásához. Eh­hez azonban arra van szük­ség, hogy a kapcsolatok ne maradjanak meg protokol­láris szinten, hanem a váro­sok lakosainak lehetőség sze­rint tömeges élményévé vál­janak. Amikor átnyújtjuk olvasóinknak a Forlíról ké­szített összeállításunkat, az a cél vezet bennünket, hogy az olasz testvérváros néhány motívumának bemutatásá­val kedvet csináljunk minél több embernek, hogy szemé­lyesen is megismerje az ot­tani látnivalókat és a nyűt szívű, barátságos embereket. Egy gróf, aki imádja a gépeket A gróf teljes neve Guido Guarini Matteucci di Castelfacino. Egyik bir­toka Forli közelében van, ide kísért el egy délután Mirella asszony, a forli „comune”, azaz az ön- kormányzat dolgozója, aki két napig szinte ál­landó kísérőnk volt Conte Guarini (a kép jobb szélén) a kaliforniai szisztéma szerint telepített szőlőültetvényt mutatja Az 50 hektáros birtok egy részén, mintegy 12 hektáron szőlőültetvény van, a többit legelőként hasznosítják, illetve cu­korrépát, gabonát ter­melnek rajta. A szőlőben a metszéstől a szüretig, amerikai szisztéma sze­rint mindent gép végez, Guarini úr azonban elárulta, hogy csak a gyen­gébb minőségű asztali boroknak való szőlőt keze­lik így, a nemesebb borok alapanyagát kézzel szedik, és hosszabb ideig érlelik a pincékben, ahová szintén ellátogattunk egy kis kóstolásra. Egy prospektus szerint 12 féle bort palackoz­nak a Guarini-birtokon, s ezek Európa több or­szágába is elviszik a romagnai borok jó hírét. Conte Guarini, azaz Guarini gróf a gépek sze­relmese is, néhány öreg mezőgazdasági gépet őriz a birtokán, de később, a forli repülőklub he­lyiségében kiderült, hogy pilóta volt, az arcképét másokéval együtt ott találtuk a klubban. Amikor a régi gépekre terelődött a szó, az egyik szomszéd, Guglielmo Dradi, aki átjött lá­togatásunk hírére, meghívott, hogy nézzük meg az ő régi gépeit. Autóba ültünk hát, és átmen­tünk a közeli birtokra, ahol a tulajdonos büsz­kén mutatott egy Landini és egy Fiat traktort, amelyek közül a fiatalabbik is elmúlt ötvenéves. Mindkettő üzemképes, be is indították őket a kedvünkért. Megjegyezték, hogy a klubjuk, mert klubot alakítottak a régi mezőgazdasági gépek gyűjtői, szívesen fölvenné a kapcsolatot hasonló szolnoki vagy megyei klubbal, gyűjtő­vel. Nem sokkal korábban egyébként egy kis ünnepséget is rendeztek, amelyen fel­vonultak a régi gépek, sőt szántottak is velük. A látogatás a Dradi-ház teraszán hi­deg üdítő mellett fejeződött be. Ven­déglátóink élénken érdeklődtek a ma­gyar mezőgazdaság helyzete, a kárpót­lás nyomán kialakult állapotok, a szö­vetkezetek tevékenysége iránt. Azután az Európai Unióhoz csatlakozás került szóba. Nekik már vannak tapasztala­taik a csatlakozás következményeiről, s ezt sommásan úgy fogalmazták meg, hogy a csatlakozás áldozatokkal járt, de a kimaradás még nagyobb áldozato­kat követelt volna. Guarini úr bizakodó, mint mondta, a ’60-as évek nagy föllendülése után Olaszországban most még sokan úgy érzik, rosszabb a helyzetük, de hosz- szabb távon biztosan jobb lesz. Dradi úr azt mutatja, hogyan teték föl a cséplőgépet hajtó szíjat a régi Landini traktorra Újságíró kollégák között Forlínak teljesen önálló, sa­ját újságja nincs, de két szerkesztőség is dolgozik a városban. Mindkettőt fölke­restük. A La Stampa című országos napilappal együtt kapja meg a vásárló a Romagna Corriére című kisebb alakú újságot, amely Emilia-Romagna tar­tomány romagnai városainak eseményeiről tudósít. Ez a lap Riminiben, San Marinóban, Forlíban, Cesenában és Ra- vennában tart fenn szerkesz­tőséget. A forli szerkesztőség a vá­rosi kiadásba 3-4 oldalt ké­szít, ebben a többi városról egy oldal tudósít. De például a rimini kiadásban 3-4 oldal Riminiről szól, s csak egy-egy Forlíról és a többi városról. Gaetano Foggetti, a forli szerkesztőség vezetője el­mondta, hogy a lap az újság­írók tulajdona, a La Stampá- val csupán együttműködnek a terjesztésben. A példányszá­mok a mi megyei lapjainké­hoz képest alacsonyak, általá­ban' tízezer álatt vannak. Olaszországban egyébként jellemző, hogy a napilapok nem túl népszerűek, a képes hetilapok példányszáma sok­kal magasabb, a napi infor­mációkat pedig az emberek inkább a reggeltől estig 4-5- ször jelentkező tévéhíradóból szerzik. A Forlíban lévő másik szerkesztősége szintén orszá­gosan terjesztett II Resto del Carlino helyi kiadásáé. Az elv itt is hasonló, mint a Corriére esetében. Mint Gianluigi Schiavoni, a forli szerkesztő­ség vezetője elmondta, ők is városi kiadást szerkesztenek, amely az országos lap roma­gnai mellékletében néhány oldalt foglal el. Mindkét forli szerkesztő­ségre jellemző, hogy techni­kai felszereltségük körülbelül a miénkkel azonos színvo­nalú, bizonyos területeken mi talán még jobban is állunk. Szöveg: Bistey András Fotó: Berki Imre A testvérvárosi kapcsolat keret, amit tartalommal kell megtölteni Interjú Franco Rusticali polgármesterrel . Franco Rusticali polgármes­tert arra kértük, mutassa be röviden a várost az Új Néplap olvasóinak.- Forlínak mintegy száztízezer lakosa van, Emilia-Romagna tar­tomány szívében, közelebbről Romagnában fekszik. Olyan vá­ros, ahol lehet élni, mert emberi léptékű. Nyugodt, a bűnözéssel kapcsolatban nincsenek nagy gondjaink. Forlínak régi kapcsolata van a repüléssel. Ez egyébként hozzá­járult a Szolnokkal kialakult testvérvárosi kapcsolatokhoz is, a két városban létező repülőklub révén. A repülőtér ebben fontos szerepet játszik, de képeznek itt pilótákat és repülésirányítókat is. Szépen fejlődik az egyetemi oktatás, gazdasági-kereske­delmi, nemzetközi politikatu­dományi, légkör- és űrkutatási szakon. Beszélni kell még a tolmácsképzésről is, amely szin­tén fontos területe a felsőokta­tásnak. Ezek a bolognai egyetem kihelyezett karaiként működnek, összesen mintegy hétezerötszáz hallgatójuk van, de újabb karok létesítésével ez a szám rövidesen eléri a tízezret. A következő a logisztikai-ke­reskedelmi terület, amelyre utalni szeretnék. Ez az előkészü­letben lévő tervek szerint együtt jár majd a szállítási, raktározási tevékenység fejlődésével, új hi­permarket létesítésével. Láthatták, hogy elég nagy fel­fordulás van most a történelmi városközpontban, ennek az az oka, hogy igyekszünk felújítani a központot, bár mivel elég nagy, ez nem könnyű feladat. Fontos célunk még az egykori iparterületek rehabilitációja. Másik fontos cél, amely 2000- re, 2001-re valósul meg, az új egészségügyi központ létreho­A költők nem mennek nyugdíjba Világos ruhájával, meg­fontolt mozdulataival mintha nem is a forró olasz napsütésből, hanem tiszteletre méltó ladyként egy angol regényből lé­pett volna elő. Pedig Novella Casadei, For­líban élő költőnő nagyon is olasz. Könyveit nem csupán egy azóta megszűnt helyi ki­adó jelentette meg, de római, velencei, firenzei kiadók is, művészeti díjait, kitüntetéseit pedig egy fél oldalon sorolja az utószó írója legutóbbi, Scene del Mondo (A világ dolgai) című kötetében. Ezt is egy velencei kiadó publi­kálta. ZKsof at oá«. Novella Casadei SCENE DAL MONDO POESIE __________ï__L_____Jki__ No vella Casadei azonban nem csak verseket ír, elbe­szélései, irodalmi, képzőmű­vészeti és színházi kritikái, útirajzai több lapban és fo­lyóiratban is megjelennek. Ma is dolgozik, jogászként és tanárként már nyugdíjas, de mint mondta, a költők nem mennek nyugdíjba. zása. Már folyamatban van egy új kórház építése, amely körülbe­lül ezer ágynak ad helyet. A régi kórház épületét a városközpont­ban az egyetem kapja meg. A kultúra területén első helyen a színházunk felújítását említem. Ez már a jövő év tavaszán befe­jeződik. Egy most még elhagyott központi területen alakítjuk ki a város múzeumi központját. Ez is igen nagy munka lesz, mintegy harmincötmilliárdba kerül. A je­lenlegi képtár épületét a könyv­tár kapja meg, amely körülbelül ötszázezer kötetet őriz. A város közlekedésének javí­tása is fontos feladat, hiszen a vá­rosban a száztízezer lakosra nyolcvanöt-kilencvenezer jogo­sítvány és mintegy hatvanötezer autó jut, amelyeknek közleke­dési és parkolási lehetőség kell. Van a városnak egy huszonhét hektáros szép parkja, ezt szeret­nénk hatékonyabban hasznosí­tani a lakosság érdekében. A zöld területek nagysága a város egyik jellegzetes vonása, ame­lyet erősíteni akarunk.- Hogyan jött létre a test­vérvárosi kapcsolat, miért éppen Szolnok lett a testvérváros?- Ebben, mint említettem, a repülőklubok játszották a fősze­repet. Azután jártunk többen Szolnokon, voltak itt a szolnoki vezetők is, és rájöttünk, hogy a két városban van hajlandóság a szorosabb együttműködésre, kul­turális és egyéb téren. A két város nagyjából hasonló nagyságú, s úgy vélem, hogy sok hasonlóság is van közöttük, harmonikusan tudnánk együttműködni.- Szolnok más testvérvárosai­val, amelyekkel a kapcsolat ré­gebbi eredetű, a kulturális kap­csolatokon kívül alakulnak gaz­daságiak is. Lát-e ön lehetőséget a gazdasági kapcsolatok kialaku­lására?- Ez a folyamat máris megin­dult. Alakulnak a kapcsolatok a vállalkozók között is, ebben a megfelelő szakmai szervezetek segítséget nyújthatnak. A kulturá­lis és a sportkapcsolatok fonto­sak, a kölcsönös utazások is, de az igazi összetartó erő mégis az, ha a gazdaság terén sikerül érint­kezési pontokat találni. Azt szok­tam mondani, hogy a testvérvá­rosi kapcsolat keret, amelyet tar­talommal kell megtölteni, és a tartalom a gazdaságot is jelenti. Az európai együttműködés ilyen egyedi kapcsolatokból épülhet erősre.- Végül engedjen meg egy személyes kérdést. Tudjuk, hogy ön orvos, kardiológus. Hogyan lesz egy szívgyógyászból polgár- mester, és a kétféle munka ho­gyan egyeztethető össze?- Osztályvezető főorvos va­gyok a kórházunkban. Azt mond­tam, akkor vállalom a polgármes­teri tisztséget, ha emiatt nem kell föladnom az orvosi hivatásomat. Eltelt három év, és ma már lát­ható, hogy a kétféle munka ösz- szeegyeztethető. Ehhez persze az kell, hogy a kórházban és a városi adminisztrációban is álljon mel­lettem egy jó csapat, amely a se­gítségemre van. Mit talál a turista Forüban? A kérdést Gabriele Ramilli- nak tettük föl, akinek két uta­zási irodája is van a város­ban, az Aleatour és a Ramilli Travel.- Forli nem igazán turistafo­gadó város - kezdte némi meg­lepetésünkre Ramilli úr, azután kiderült, hogy ez azért főleg más, ismertebb turistaközpon­tokhoz képest van így. Olyan városok vannak a közelében, mintegy 50-60 kilométeres körben, mint Ravenna, Bo­logna, a fajansz „névadója” Fa- enza, Rimini vagy San Marino miniköztársaság. Bár Forli egy kissé ezek ár­nyékában maradt, ennek a helyzetnek is lehet előnye. For­líban vagy a környező kisebb településeken viszonylag ol­csón megszállva egynapos tú­rákkal elérhetők a felsorolt vá­rosok, akár autóbusszal is. De még a 90 kilométerre lévő Fi­renze sem elérhetetlen az egy­napos kirándulásokat tervezők számára. Ám aki Forlíban akar ma­radni, az sem unatkozik: kö­zépkori templomok, erődítmé­nyek, rene­szánsz épüle­tek, a mú­zeum és a képtár várják. A romagnai ételek és bo­rok messze földön híre­sek, aki pedig egyéb szóra­kozásra is vá­gyik, az bő­ven válogat­hat a helybeli és a környék­beli rendez­vények kö­zött, ame­lyekből nya­ranta minden napra több is jut. Szálláshelyek dolgában Forli valóban nem veszi föl a ver­senyt sok híres turistaközpont­tal, ám a helyzet változóban van, a kollégiumi hálózat bővü­lésétől az ifjúsági turizmus föl­lendülését várják. A Forlítól mintegy tíz kilométerre lévő, fürdőiről híres Castrocaro Terme városkában már most is válogathat az utazó a szálláshe­lyek között, a kempingtől a négycsillagos Grand Hotelig. Castrocaro Terme Forli üdülő- turista központja. Hasonló szerepet játszik a még közelebb lévő Terra del Sole, amelynek egyik sajátos eseménye a főtéren meghatáro­zott napokon este héttől éjfélig tartó kirakodóvásár. A városháza Forli főterén

Next

/
Oldalképek
Tartalom