Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-09 / 159. szám

LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN Külföldről is várnak vendégeket Alkotóház ősparkkal Művészek „szabják” a templomot A karzat korlátján az utolsó simításokat végzik Martfűn áll egy múlt század végén épült szép kastély, mellyel jó ideje komoly tervei vannak az önkormányzatnak. A növényolajgyár tulajdoná­ban lévő épületet nemrégiben meg is vették, s folytatták a korábbi tulajdonos által már megkezdett felújítást.- Valamikor Kövér János épít­tette a kastélyt - mesélt az épületről Kozma Imre polgár- mester. - Amint végzünk a felújítással, újra régi fényé­ben tündökölhet, már csak azért is, mert a művészetnek szenteljük, és egy alkotóházat fogunk itt kialakítani. Összesen öt, fürdőszobával ellátott vendégszoba várja majd az alkotni vágyókat, egy nyolcvan négyzetméteres központi előadó- és alkotó­termet is kialakítanak.- Nagy lehetőségek rejle­nek ebben a kastélyban. Hozzá tartozik ugyanis egy másfél hektáros őspark, ami több száz éves fáival igazán jó ihletet jelenthet a művé­szeknek. Gyurcsek Ferenc Munkácsy-díjas szobrászmű­vész nagy segítségünkre lesz, kiterjedt hazai és külföldi kapcsolatainak köszönhetően valószínűleg sok vendége lesz az alkotóháznak. Természetesen nem kizáró­lag a művészekre gondoltak a város vezetői.- Azt szeretnénk, ha a mű­vészetet szerető gyerekek ta­lálkozhatnának a festőkkel vagy a szobrászokkal, elles­hetnének tőlük sok mindent, ami a szakma mesterfogásait illeti. Minden bizonnyal a gyerekek is örülni fognak en­nek a lehetőségnek. A városban az elmúlt évben két köztéri szobrot is felállí­tottak, az alkotóház elkészül­tével ez a szám nőni fog.- Egy-egy alkotást szeret­nénk kihelyezni az új város- központban, szép köztéri szobrokkal gazdagodhat tehát Martfű városa. Addig még azért akad teendőnk, a mun­kákkal nagy vonalakban sze­retnénk az idén végezni, a tel­jes, minden részletre kiterjedő átadást pedig jövő májusra tervezzük. Addigra valószínű­leg az építtető, Kövér János emlékműve, melyet a huszon­ötödik házassági évforduló­jára állíttatott, is a helyére ke­rül. Az utolsó simításokat végzik a rákócziújfalui templomon, kívülről gyakorlatilag már elkészültek a munkával. A teljes egészében adomá­nyokból felépülő ökumeni­kus templom végső formáját majd az augusztusi alkotó­tábor művészei szabják meg. Bár a lehetőségek végesek, azért amit csak lehet, megpró­bálnak kihozni a szűkre szabott keretből az önkormányzat munkatársai. A karzati részre, ahová az adományként kapott orgona kerül, igazán szép vas­korlátot terveztek, amint az ké­Martfűn már szinte hagyo­mánnyá vált az egészségügy minél jobb kiszolgálása. En­nek szellemében készült el a központi orvosi rendelő, va­lamint a közelmúltban át­adott, két gyermekorvosi körzetet és a védőnői szolgá­latot magában foglaló felújí­tott épület. Tízmillió forintjába került az önkormányzatnak a négyszáz négyzetméteres épület korsze­rűsítése. Régebben is rendelő volt ezen a helyen, ám amikor elkészült a központi rendelő, akkor átköltöztek a felnőtt kör­zetek és megkezdődhetett a fel­újítás. Korszerű berendezések, gyermekbarát rendelők, számí­tógépes receptírás jelentik a modem, kulturált környezetet, ami a betegeknek és az orvo­soknak egyaránt előnyös. Az ifjú beteget például a pünkön is jól látható. Nyitott kérdés még egyelőre, hogy a padokat miből veszi meg a templom építésére alakult ala­pítvány, hiszen azok eléggé drágák. Korábban több negatív fel­hang kísérte az építkezéseket, mostanra ezek elhalkultak. Aki arra jár, nem mulasztja el, hogy meg ne nézze a szép épületet. Egy idősebb házaspár kifeje­zetten örült. Ahogyan ők mondták, néhány évvel ezelőtt még temetkezni sem lehetett Újfaluban, mára pedig már templom is van. Érdekesen és rendkívül taka­rendelőbe lépve nem a meg­szokott rideg kép fogadja. Szinte otthon érezheti magát, hiszen játékok, képeskönyvek teszik kellemessé a vizsgálatot. rékosan oldották meg a kivite­lezést. Az építőmunkások jö­vedelempótló támogatásra szo­rult emberek, nekik jól jött a munkalehetőség, az önkor­mányzat pedig állami támoga­tást kapott a bérük kifizetésére. Igen fontos feladat még a díszítés, ami az augusztusi al­kotótábor művészeinek a fel­adata lesz. Valószínűleg ugyan még több kompromisz- szumot kell kötni a katolikus és a református egyháznak a díszítést illetően, augusztus 20-ra, a hivatalos átadásra minden bizonnyal rendben lesz minden. Ilyen helyen az az érzése az embernek, hogy magától is meggyógyulhat a beteg, no per­sze azért az orvosok sem tét­lenkednek. Biztonság két keréken Tiszaföldváron nincsenek köny- nyű helyzetben a kerékpárosok, hiszen a városon keresztülha­ladó 442-es út igen forgalmas, s nem éppen veszélytelen itt a közlekedés. Az önkormányzatot ez is vezérelte akkor, amikor a már meglévő kerékpárutat újabb 268 méternyi szakasszal bőví­tette, így a katolikus templomtól már egészen a mezőtúri útelága­zásig biztonságosan haladhat minden biciklis. Ezt az új sza­kaszt nemrégiben adták át, a mintegy 1,2 millió forintos költ­ség felét az önkormányzat állta, a maradék részt pedig az útalap­ból nyerték pályázaton. Turistacsalogatás A minap lestoppolt egy idős házaspár Tiszaug közelé­ben. A távoli Hollandiából utaztak Magyarországra. Amint beszálltak az autóba, máris panaszkodni kezdtek, hogy itt mifelénk miért ilyen besavanyodottak az embe­rek. Hiszen olyan szép az ország, igazán büszkék le­hetnének - mondták. Aztán hoskzán ráesőitek Cserkeszőlő gyógyvizéről. Annak idején az idős hölgy bátyja ennek a víznek kö­szönhette, hogy egyáltalán járni tudott, állandó ven­dége volt a községnek.- Nekünk elhiheti, mi az egész országot bejártuk már, itt van a legjobb víz. Csendes a környezet, nincs nagy felhajtás, kitűnő lehe­tőség a gyógyulásra. Mi csak azért stoppoltuk végig Európát, hogy idejöjjünk - magyarázták. Aztán Cserke- szóíőre értünk, kiszálltak, s átfutottak (!) az úton a fürdő felé. Csak lehet valami ab­ban a vízben! Az oldalt írta: Pókász Endre Fotók: Csabai István Illyés Csaba Fiatalos öregség Sok nyugdíjas emlegeti a jú­niusi cserkeszőlői találkozót, amikor közel kétezren gyűl­tek össze a helyi termálfürdő­ben. Reggeltől estig külön­böző műsorokkal léptek fel a klubok, egy percnyi szünetet sem tartottak. A nap hangulatát illusztráló fotók jól tükrözik azt a vi­dámságot, ami jellemezte az összejövetelt. A rock’n’ roll tánc és a nó­taéneklés kiválóan megfért egymás mellett, tanúbizony­ságát téve annak a sokak által hangoztatott mondásnak, mely szerint „öreg ember nem vén ember”. Gyermekbarát orvosi rendelők A kislány rozsdás szögbe lépett, ám komolyabb baja az ijedségen kívül nem lett Nem szerette az iskolát, de most két hétig is maradt volna „Minket mindig csak a jóra neveltek Homokon” A fiúk sok-sok év után jöttek vissza az alma materbe. Húszán fogadták el a meghívást a négynapos homoki találkozóra, az Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthonba, ahol 9-10 évet töltöttek. A gyógypedagógia szakterminológiája kö­zépsúlyos értelmi sérültként tartja őket számon. A valóságban szerető, érző, életvidám, huszonéves fiatal­emberek, akik állapotuk miatt s erről igazán nem tehet­nek - az átlagosnál több törő­dést igényelnek a családtól, környezetüktől.- Azt hittem, nem lehet ki­bírni, úgy megviselt az elsza­kadás, amikor a fiam ideke­rült - mondja Mária, az egyik édesanya -, de amit csak le­het, kihoztak belőle szellemi­leg. Csak a legnagyobb elis­meréssel tudok az iskoláról szólni. Attila a két szülő között ül elegánsan felöltözve, bólogat, s a régi reflexnek megfele­lően jelentkezik, ha úgy érzi mondanivalója van. Szemlá­tomást örül, amikor Kávási Zoltánné, volt osztályfőnöke dicséri:- Könnyen beilleszkedett, szerette a közösséget. Minden osztályt elvégzett eredménye­sen. Szoros kötelék fűzte a családhoz, ez sokat segített. Egy másik fiút a bátyja kí­sért el Homokra. Mint mondja, négyen vannak test­vérek, de családi problémák miatt különköltöztek a szü­lőktől. Együtt mosnak, főz­nek. - Minket mindig csak a jóra neveltek itt - formálja a szavakat öccse, aki nem sze­rette az intézetet, hét év után azonban megszépültek az em­lékek, s most két hétig is ma­radna, ha lehetne.- Emma néni mindenre megtanított. írni, olvasni, számolni - sorolja hálásan. Van olyan fiú, aki kéretle­nül is „vallomást” tesz: - Ki­lenc év alatt megtanultam normálisan viselkedni, öltöz­ködni. Gyakran makacskod- tam. Felmásztam a fára, zöl­den ettem a barackot. Amikor meg varrni tanultunk, három tűt is eltörtem. Ide mindig szeretek visszajönni ... Misi az ágya előtt ül. A ta­karón pedáns rend, össze­hajtva sorakoznak a ruhái. - Fegyelmezett, előzékeny odahaza is - így az édes­Ebéd előtt, a hazautazás napján fotó: scsj apja -, és nagyobb rendet tart, mint én. Homokra mindig visszavágyik, bár sokat szen­vedett itt. Úgy nézett ki, nem lesz belőle semmi. A felmen­tését kértem a tankötelezett­ség alól, ám az igazgató bizta­tott, csináljunk végig egy évet. Nagy nehezen meg­szokta, elvégezte az iskolát. A homoki 215 fiatalból 70 középsúlyosán sérült - mondja Kákái Nagy István igazgató. A 8 osztályos foglalkoztató elvégzése után két év munkára, felnőtt életmódra felkészítő ta­gozat jön, ezt követően kerül­nek vissza a családba a fiatal­emberek. Annak pedig, hogy ilyen jcjl vélekednek az iskolá­ról a szülők és a volt diákok, az is oka lehet - túl a hivatásszere- teten -, hogy a gyógypedagó­giai szakos ellátottság 96 száza­lékos Homokon. Az országos adat 62 százalék. SCSJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom