Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-07 / 157. szám
Negyven esztendő a tanyán A karaszoló mindig kéznél gyerekeknek, az unokáknak két-három 180-250 kilós röfö- gőt hizlal, de akad a ház körül birka, csirke, aprólék is. A réten egy hold földdel rendelkezik, most kukoricát termel benne: maga kapálja a sorokat. Komótosan, aprólékosan, nem hajtja a tatár, ezért négy-öt napig is eltart, mire végez vele. Az unokákat jószerével minden hét végén várja. Ha valami miatt nem érkeznének meg, beül a kocsijába, és irány a megyeszékhely. Egyébként mostanság már nagy úr lett. Hol ötkor ébred, hol hatkor, telente meg még későbben. Naponta főz valamit, villany, víz is van, meg televízió. Fekete-fehér, kipróbált, megbízható készülék, az 1-es és a 2-es műsorait biztosan hozza. Verébné Margitnak, akarom mondani, Emikének még akad itt a tanyán egy érdekessége. A nagyapjától tanulta, aki nyolcvan esztendő megfigyeléseit vetette papírra. Az egésznek az a lényege, hogy Luca napjától, azaz december 13-ától 12 napon át figyelni és írni kell az időjárás alakulását. Kétórán- ként, mert az mutatja meg, hogy milyen lesz az elkövetkezendő esztendő tizenkét hónapja. Megkereste és kihozta a tavaly írt észrevételeit, és abban az áll, hogy július harminc- egyedik napjában bőven lesz szél, eső, borultság, de a napsütés sem hiányzik majd. Szóval szerfölött változatosnak ígérkezik az előttünk álló legmelegebb hónap. Mi is azt mondjuk, mint az egyszeri éjjeliőr egy koromsötét éjszaka: majd kiderül. D. Szabó Miklós A mozgóárus- Jöjjenek, vegyenek, kedves- kéim! - integet nekünk a jász- ágói buszmegállóban egy idős asszony, aki mellett ott a jó portéka. Egy batyuban és egy kézben elfér a „készlet", bár igaz, némiképpen már megfogyatkozott a nap során. Lingurár Jánosné Tiszafüreden látta meg a napvilágot Serbány Ilona néven. Most 75 éves, és az országot járta világéletében. Fonott kosarakat, fonott szélű tálcákat, porolókat, kalapot árul. Már csak három gyermeke termékeit árulja, de korábban ő is font. Férje már meghalt, ő teknővájó volt. Ilonka néni Tiszafüredről érkezett a Jászságba. Fél hatkor indult. Volt már Jászárok- szálláson, de átugrott Ágóra is. Délután, dolga végeztével busszal hazamegy. Fél hatra ér otthonába. Ma már nem megy mindennap, csak ha kedve úgy tartja. Menni azért kell, mert kevéske a nyugdíj, jól jön a kiegészítés. Iáját lobbantottam be. S ez a próbálkozás minden vészhelyzetben sikerrel járt. A legemlékezetesebb a 2999. ugrásom volt. Ez volt a főpróbája a 3000. jubileumi ugrásomnak. Akkor sem nyílt ki a háternyőm! Ezért gyorsan leoldottam, majd a hasernyőmet kinyitva sikeresen ereszkedtem le a kecskeméti üzemanyagtelepre, mivel a szél közben elsodort. Az üzemanyag-objektum egyik épületének sarkában nagyon megütöttem magam. De nem volt mese, sérülten is ugra- nom kellett, mert a parancsnokaim, ejtőernyős barátaim eljöttek ünnepelni, s nem hagyhattam őket cserben. Természetesen sikerült a jubileumi ugrásom is, aztán jöhetett a pezsgő és a díszvacsora... Kenyeres Dénes Szögre akasztotta az ejtőernyőssisakot és -bakancsot Több mint négyezerszer ugrott Átszervezések miatt befejezte hivatásos katonai szolgálatát Hangodi András ejtőernyős törzszászlós, a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred ejtőernyős szolgálatának főnöke, akit nyugállományba helyeztek. 1969. május 2-án Szolnokon hajtotta végre az első ejtőernyős ugrását. 1972-től szolgált Szolnokon az Ejtőernyős Zászlóaljnál, majd 1985-től Kecskeméten különböző ejtőernyős szakbeosztásokban. Közben 1972-76 között tagja volt a katona ejtőernyős válogatott keretnek is. Katonai szolgálatát minden beosztásban példásan látta el. A katonai szolgálatának végén - elöljáró parancsnokai engedélyével, idén május 29- én ejtőernyős barátai és katonatársai jelenlétében hajtotta végre a négyezer-egyszázki- lencedik, búcsűugrását MI-8T típusú helikopterből. Az utolsó ejtőernyős ugrása után beszélgettünk Hangodi András törzszászlóssal.- Volt-e nehéz helyzetben?- Sajnos több alkalommal is. Háromszor fordult elő velem, hogy nem nyűt ki a háternyőm! De én nem kísérleteztem tovább a nyitásával, hanem a mentőernyőm kupoKözépen ül az ünnepelt a 4109. sikeres ugrás után. A bal szélen áll Hajba László szolnoki százados. A cserkeszőlői Sinka Istvánról azt mondja a felesége:- Többet dolgozik, mint aktív korában. Értelemszerűen férje munkaviszonyban eltöltött idejére gondol. Többek között arra a huszonkilenc évre, melyet Sinka István a Vetőmag Vállalatnál töltött, s amelyről azt említi:- Nem voltam vándormadár. Ha az lett volna, most sem lenne olyan szépen gondozott a kertje. Látszik rajta, hogy gazdája nemcsak szakszerűen kezeli, hanem benne örömét lelve munkálja. Meg is találja a számítását. Telkéből kétszázötven négyszögölet szőlővel telepített be. A sárfehér a piros szlankával együtt igen jó bort adott. S nem is keveset. Volt úgy, hogy tizennyolc hektó mustja lett. Később újabb fajtákat telepített. A piros szlankából csak egy sor maradt. Magyarázatként csak annyit jegyez meg:- Nosztalgiából tartottam meg. Sinka István beleszületett a szőlőművelésbe. Tizenhárom éves korában már metszett, permetezett, végezte a szőlőművelés sokrétű munkáSinka István a borkészítés egyik fázisában ját. Nem volt vézna gyerek, mégsem volt köny- nyű a dolga. A „gyalogszőlőnél” a metszést és a szüretelést is guggolva végezték, nem úgy, mint a kordonos művelésnél. Szőlőt soha nem adott el. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert manapság a cserkeszőlői gazdák nyolcvan százaléka eladja a szőlőt, nem készít bort. Sok minden közrejátszik ebben. Néhány évtizeddel ezelőtt a maszek kocsmárosok messze földről eljöttek a cserkeszőlői borért. Amikor bezárták kapuikat, a pincegazdaság mustot vásárolt fel. Később pedig szőlőt. így aztán a gazdák lassan-lassan leszoktak a bortermelésről. A fiatalok meg nem abban nőttek fel, hogy éjfélig satuzzanak. Sok helyen a hordóhiány vagy a mértéktelen italozás is az okok között szerepel, Cserkeszőlőn tehát a legtöbb szőlőből nem a termelőnél lesz bor. A hagyományok, az igények változása mellett természetesen más okok is visszavetik a cserkeszőlői borászatot. így az új betegségek és a növényvédő szerek drágulása. A lisztharmat például régen szinte ismeretlen volt azon a tájon, most meg a peronoszpó- rával vetekszik. A művelési költségekről elég annyit megemlíteni, hogy Sinka István kárpótlásként kapott kilenc tized hektár szőlőjének egyszeri permetezése hétezer forintba kerül. A gépi munkadíjjal együtt bő tízezer forintot tesz ki. Ezek után mondja valaki, hogy drága a bor. így aztán, ha különösebb hasznot nem is hoz Sinka István számára a borászat, lekötöttséget, sikerélményt mindenesetre jelent. S felhőtlen örömet is akkor, amikor a dúshasú hordók mellett összegyűlt vidám társasággal emlegetik az élet rekeszizmokat csiklandozó eseteit. Csak az a baj, hogy a karaszoló mindig kéznél van, nem lehet a lomtárba tenni. A bajtársak bácsik lettek Megyénk mentőszolgálati hálózatában évenként két-három „ballagás” van. Tréfásan így nevezik a nyugdíjas-búcsúztatót. A közelmúltban a kunszentmártoni mentőállomáson Balassa László mentőápoló és Harangozó Sándor garázsmester kapott ballagótáskát.- Huszonnyolc évig húztam itt az igát - mondja Balassa László. Húzta azt már előtte is a bányában, a téglagyárban. Szerencsés embernek mondhatja magát. Ki tudott menekülni a beomló tárnából, s a mentőknél is megúszta baj nélkül - pedig első útja is durrdefekttel kezdődött. Máskor meg négy beteggel együtt borultak az árokba. Megtörtént az is, hogy az agyonstrapált kerék kigurult alóluk. A munka sem volt könnyű. Amikor a mentőkocsiban levezetett szülés után megérkeztek a kórházba, az ápolónők tréfálkozva kérdezték tőle: „A főorvos úr tán vadászni ment?”-Néha több szülést vezettem le, mint a főorvos úr - emlékezik vissza a régi napokra.-Az volt a legszebb, amikor egy embert vissza tudtam adni az életnek. Úgy látszik, a mentőszolgálat a rendet szerető, határozott, segítőkész embereket fogadja soraiba. Dyen ember Harangozó Sándor is. Számára az élet természetes rendje az, hogy az ember munkájában mindig többre, egyre nagyobb hozzáértésre törekedjen. Ehhez igazodva lett ő a hajdani segéd- traktor-vezetőből autóbusz-vezető, majd a kunszentmártoni mentőállomás garázsmestere. Általános mentőápolói és asszisztensképző tanfolyamot is végzett. így aztán néha nem gépkocsivezetőként, hanem ápolóként vett részt a betegszállításban. S milyen körülmények között! Előfordult, hogy havonta 300-320 órát dolgoztak. Ott, ahol majdnem véget ér a világ: Jászkisértől tizenkét, Tiszasülytől kilenc, Ladánytól tizenkét és Besenyszögtől is nagyjából ugyanannyi kilométerre a pusztán, takaros ház figyeli az idő múlását. Kőhajításnyira tőle kocsma, apró üzlet várja az arra verődőket. Veréb Jánosné a lábon járó fűnyírói, a birkái között, a tanyaudvarban FOTÓ: M. J. Jászkun világ A nyugdíjasok megyei kulturális és érdekvédelmi egyesülete a közelmúltban Törökszentmik- lóson tartotta a klubvezetők megyei értekezletét. Ferencz Tibomé megyei elnök - többek között - hírül adta, hogy a megyei egyesülethez 61 klub tartozik. Sülye Károlyné, a törökszentmiklósi városi művelődési ház igazgatója arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának tiszteletére „Jászkun világ” címmel megrendezik a megyei nyugdíjasok Ki mit tud? vetélkedőjét. Elhangzott a tanácskozáson, hogy az idei „barangolás” úti célja a Jászság lesz. Felvetődött a színházbérlet kérdése is. Az új színházi évadban 261 nyugdíjas juthat harmincszázalékos bérlethez. Azok, akik a szeptemberben Kohón felállítandó Petőfi-Szendrey Júlia páros szobor avatásán részt kívánnak venni, igényüket július 30-ig jelentsék be a megyei egyesületnek. Deák Miklós Hamarosan negyven éve, hogy Szabó Margitnak bekötötték a fejét, és Veréb Jánosné lett. Akkor költöztek ide, ebbe a lakásba, amelyet később, 1974- ben megvásároltak. A két fiukat már felnevelték, kiröpültek otthonról, és Szolnokon élnek. Az unokákat pedig, mind a négyet folyton-folyvást váija a mama, aki kilenc éve özvegy. Negyven esztendő hosszú, nagyon hosszú idő, távol a községektől, távol az utcáktól. Óriási telek, térdig érő havak, nyári forróságok, olyan őszi esők váltották egymást, hogy napokig ömlöttek a felhők csatornái. A férje a KPM-nél dolgozott, és nem sokáig élvezhette a nyugdíját, hiszen 61 esztendős volt, amikor a kaszás magával vitte. Margit pedig - vagy ahogyan ismerték és szólították, Emiké - huszonkét évig volt itt, kinn tanyasi kocsmáros, sőt a helyiséget hat évre szerződésbe is kivette. Sokan megálltak itt nyitástól zárásig valamit harapni, inni: anyagbeszerzők, utazó focicsapatok, pecá- sok, mezei munkások, teherautók vezetői, kísérői, vállalati, szövetkezeti anyagbeszerzők. Mióta özvegy, azóta több van a vállán, ráadásul három éve már nyugdíjas. Jószágokkal bajlódik, évente a családnak, a Családias hangulatban A fegyveres erők és testületek szolnoki nyugdíjasklubjára a családi hangulat a jellemző. Talán ezért is teszik ki az össz- létszám - százharmincnyolc klubtag - mintegy negyven százalékát a nők. A klub népszerűségére jellemző, hogy az idén már tizenhárom új tag jelentkezett. Feltehetően a vezetőség, mindenekelőtt Baráth Sándor jó munkájának tudható be az, hogy ez a klub ilyen kohéziós erőt jelent. A tagok között ugyanis megtalálhatók a honvédség, a rendőrség, a polgári védelem, a tűzoltóság volt tisztjei, tiszthelyettesei mellett a polgári alkalmazottak képviselői is. A gazdag program elősegíti a klubtagok összetartozását. Abból csupán példaként ragadva ki: áprilisban ellátogattak az ópusztaszeri történelmi emlékparkba, májusban Kékestető és Gallyatető környékét keresték fel. júniusban Kecskeméttel, Tőserdővel és Cserkeszőlő- vel ismerkedtek. Júliusban Gyula lesz az úti céljuk. Az augusztusi szünet után - egy pályázat megnyerésével - két napra Balatonkenesére és környékére látogatnak. Az októberi pihenés után decemberben ingyenes vacsorával záiják az évet. A klub vezetői méltán szólnak szuperlatívuszokban arról a határtalan segítőkészségről, melyet a szolnoki alakulatok parancsnokai részéről élveznek. Azok a közlekedési eszközök biztosításával és minden törvényesen lehetséges eszközökkel elősegítik azt, hogy a nyugdíjasklub tagjai minél jobban megismerhessék az országot, s életre szóló élményeket szerezzenek. Az oldalt összeállította: Simon Béla Fotó: M. J. és K. D.
