Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-06 / 156. szám
Meg lehet tiltani a dohányzást? A dohányzók és nemdohányzók harcában lényeges pont, hogy bizonyos helyekről kitiltható-e a dohányzás. Van, aki sikerrel próbálkozott. Mint kiderült, nem is volt olyan nehéz. A dohányzás megtiltásának „gyakorlott szakértőjeként” lehet számon tartam Vass Lajost, a Szolnok Városi Művelődési Központ Kht. igazgatóját. A központ ugyanis néhány hónapja a füstmentes intézmények közé tartozik. Az igazgató egyértelműen pozitív tapasztalatokról tud beszámolni.- Honnan jött az ötlet, hogy megtiltsák a dohányzást a központban?- Maga az intézmény jellege is ezt kívánja. Egy művelődési központhoz ugyanis - és ide sorolhatnám az iskolákat vagy a kórházakat is - nem igazán illik a dohányfüst. Nem beszélve arról, hogy kellemetlen, beivódott a bútorokba, akárhová ment az ember, mindenütt füstszagot érzett. így döntöttük el, hogy megpróbáljuk tiltani. Kitettük a táblákat, hogy kérjük a dohányzás mellőzését, illetve a kijelölt helyen lehet dohányozni a különböző rendezvényeken részt vevőknek. Előtte azonban olyan tapasztalatunk is akadt, hogy voltak emberek, akik nem rendezvényre jöttek be, hanem csak kávézni és „füstölni”.- Nehéz volt elérni a füst- mentességet?- Azt kell mondjam, hogy magunk is meglepődtünk azon, hogy milyen könnyen ment. Nehezebb fogadtatásra voltunk felkészülve, de tulajdonképpen nem adódtak olyan problémák, hogy valaki például agresszíven lépett volna fel emiatt. A ház vendégeinek száma sem csökkent a füstmentesség miatt.- Mennyi időbe került, amíg idáig eljutottak?- Az első néhány hét alatt mindenki tudomásul vette. Mindössze néhány esetben kellett csak szólni azért, mert valaki nem vette figyelembe vagy nem vette észre a táblát, és mégis rágyújtott. Az eredmény: kellemes, tiszta levegő az intézményben, ami egyébként méltó egy művelődési központhoz. Nagyobb odafigyeléssel megoldható Kerüljük el az ételmérgezést! Nagyobb odafigyeléssel, gondossággal megelőzhetők a nyári ételmérgezések, ételfertőzések. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megyei intézete az alábbi tanácsokat adta a megelőzés érdekében: Csak friss és ép árut vegyünk, és a bevásárlótáskában különítsük el a tojást, a nyers húsokat, a zöldségfélét a többi élelmiszertől. A hűtést igénylő élelmiszereket azonnal be kell rakni a hűtőszekrénybe. Az alsó hűtőpolcokon kell tárolni, zárt csomagolásban a tojást, a nyers húst, a zöldséget. A nyers hús és a készétel feldolgozásához nem szabad azonos vágódeszkát használni. Fontos, hogy kerüljük a nyers tojásból, nyers húsból készült, hirtelen átsütött ételeket, a kész ételt pedig ne tároljuk hűtés nélkül ! Ha gombára éhezünk, csak szakértő által vizsgáltat vigyünk haza, a gombás ételeket aznap kell elfogyasztani. Tojásfeltörés, nyershús-szeletelés, zöldségtisztítás után alapos kézmosás, Ultra Sollal történő kézfertőtlenítés ajánlott. A konyhai műveletek között is mindig kezet kell mosni. Az alternatív segítségben bíztak Az Eskimo és a gyermeksebészek Az Eskimo jégkrémcég támogatja a magyar gyermeksebészetet, mivel annak finanszírozása erősen visszaesett. A szakemberek szerint a gyermekellátó osztályok nettó finanszírozása az elmúlt hét évben mintegy 40 százalékra esett vissza. Ugyanakkor két és fél millió Magyarországon a gyermekek száma, betegségeik évente 35- 40 ezer műtétet, illetve 320-350 ezer sebészeti jellegű beavatkozást tesznek szükségessé. A Magyar Gyermeksebész Alapítvány ezért szponzorokat keresett a gyermeksebészet támogatásához. Konkrétan kézi műszerekre, speciális diagnosztikus felszerelésekre, számítógépes rendszerekre lenne szükségük. Lassan törvényben kell rögzíteni az élőlényeknek az élethez való jogát Az ember önmagát is veszélyezteti Dr. Dévai György, a biológiai tudományok kandidátusa, a Kossuth Lajos Tudományegyetem ökológiai tanszékének vezetője Törökszentmiklóson tartott előadást. Ez alkalomból beszélgettünk vele arról, mennyi esélye van az embernek az életben maradásra a környezet jelenlegi, nagymérvű pusztítása mellett.- Az ökológusok nem attól félnek, hogy minden élőlény elpusztul egy környezeti világkatasztrófa esetén, hanem attól, hogy maga az ember pusztul el.- Minden normálisan gondolkodó ökológusnak meg kell barátkozni azzal, hogy a természet részéről is kell engedményeket tenni azért, hogy az emberi társadalom fejlődni tudjon. A gond az, hogy az emberiség meggondolatlan cselekedeteivel veszélyezteti az élővilágot, de mivel az ember az élővilág része, vele azonos evolúciós törvényszerűségek alapján alakult ki, így önmagát is veszélyezteti. Becslések szerint jelenleg az ismert fajok száma a Földön körülbelül másfél millió. Egyes tudósok, konkrét vizsgálatokra hivatkozva, nyolc-tíz millióra is becsülik a létező fajok számát. Ezek óriási jelentőségűek a Föld szempontjából, hiszen például haszonnövény vagy gyógyszeralapanyag lehetne belőlük. Arról nem is beszélve, hogy a természeti rendszerek működéséhez gyakorlatilag minden egyes élőlény szervesen hozzátartozik. Amerikában például elkezdték kiirtani a farkasokat, és azt hitték, hogy jót tesznek, de most kezdik visszatelepíteni őket, mert kiderült, hogy a rénszarvasállomány tönkremegy farkas nélkül. A természet ugyanis úgy működik, hogy minden egyes élőlényfajnak minden egyes élőlényegyüttesben megvan a maga szerepe, funkciója. Ha ez kiesik, a közösség sérül, vagy össze is omolhat, és ezekből szabadulnak ki azok a fajok, amelyek károsak az emberre nézve. A nagy gond az, hogy a természetben például a védekező mechanizmusok évmilliók alatt alakultak ki, mi pedig egy másodperc alatt változtattuk meg a Földünk arculatát, és ehhez az élővilág jelen körülmények között nem tud alkalmazkodni. Léteznek azonban élőlények, amelyeknek olyan képességeik vannak, hogy bizonyos szennyeződések, katasztrófák túlélésére alkalmassá teszik őket. Tehát mi nem tudjuk elpusztítani a földi Dr. Dévai György fotó: mészáros élővilágot, de önmagunkat ki tudjuk pusztítani.- Sokan az ökológusokról azt hiszik, hogy a fejlődés ellenzői. Úgy tudom, Önnek erről más a véleménye.- Magyarországon rossz mechanizmus működik. A döntés jogát úgy értelmezik, hogy nem is kell megkérdezni senkit, az embereknek csak beleegyezési joga van a kész tényékbe. Ebbe az ökológusok nem tudnak belenyugodni, és soha nem is fognak, ha a természeti környezet veszélyeztetéséről van szó. A szakmai lelkiismeretünk azt diktálja, hogy ilyenkor tiltakozni kell. De sokszor félreértik, mert például nem az autópálya-építés ellen tiltakoznak az ökológusok, hanem azt szeretnék elérni, hogy kérdezzék meg őket előzetesen arról, hol legyen az autópálya nyomvonala, hogy a természet minél kevésbé sérüljön. Hogy ez megvalósuljon, ehhez szemléletváltozásra van szükség, amit pedig a kicsi gyerekeknél kell elkezdeni, akik még fogékonyak a természet szépségei iránt. Sajnos azonban az iskola kineveli az emberekből ezt a fogékonyságot.- Mert?- Mert például igazi jó biológiát ma nagyon kevesen tanulnak. A biológiatanár sokszor nem megy el a gyerekekkel kirándulni, mert fél, hogy a diákok megkérdeznek egy bogarat, és nem tudja azonosítani. Na de ha a Földön másfél millió élőlény ismert, ő honnan ismerné mindegyiket? De ezt meg kellene mondani a gyerekeknek, és azt is, hogy melyik az a bogár vagy lepke, amit felismer. Akkor nem tartanánk ott, ahol most vagyunk, hogy ha az egyetemen azt mondjuk a hallgatóknak, hogy ki kell menni a természetbe, gyűjteni, megfigyelni, akkor sokan inkább labortémát választanak. Pedig a gyerekek érzik a jövő szavát. Azt, hogy a századunk eleje a fizikáé volt, aztán jött a kémia időszaka, most pedig következik a biológia. Ugyanis lassan ott tartunk, hogy törvényben kell rögzíteni az élőlényeknek az élethez való jogát. Egy csípős szúnyog elpusztítása például a jelenlegi technikával 200-300 hasznos élőlény, rovar pusztulásával jár együtt. Ez túl nagy ár, ezt nem szabad megengedni! Mert amikor tízmilliók mennek el szúnyogirtásra, akkor nincs pár százezer forint arra, hogy meg lehessen vizsgálni, hogy hogyan lehetne eredményesebben, a környezet kisebb károsításával megszabadulni a csípős szúnyogoktól. Négy évvel ezelőtt alakult meg megyénkben az egyesület Az asztma ellen lehet is, kell is tenni Négy évvel ezelőtt - 1994. június 7-én - alakult meg az asztmabetegek Jász-Nagykun-Szolnok megyei egyesülete. A kezdet kezdetén harminckét tagot számláltak, ma már a tagjaik száma eléri a százharmincat. Ez egyrészt mutatja azt is, hogy egyre több embert érint ez a probléma, másrészt azt is, hogy a páciensek felismerték: egy ilyen egyesület sokat tehet azért, hogy megtanuljanak együtt élni a betegséggel. Társaiktól és a szakemberektől kaphatnak olyan tanácsokat az életvitellel kapcsolatban, amelyek esetleg az orvosi rendelőben nem hangzanak el. Az egyesület azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megismertesse az érintetteket és az érdeklődőket az asztmával, azzal, hogy hogyan lehet korszerűen kezelni úgy, hogy a páciensek minél jobb életminőséget mondhassanak magukénak. Fontosnak tartják a tagok rehabilitációját, amiről ma már nem csak beszélnek, hanem tenni is tudnak érte. Pályázati pénzekből, szponzori támogatásból úszáson és tornán vehetnek részt a tagok, akik havonta egyszer találkoznak az egyesületi összejöveteleken. Gyümölcsök, zöldségek csodája Itt a gyümölcs-, a zöldségszezon. Sokan nemcsak mint élelmiszert tartják számon őket, hanem mint természetes gyógyszert is. Vegyük hát sorra, milyen hatással is vannak szervezetünkre! A cseresznye például jó hatással van a szívre, az alacsony vérnyomásra és a depresszióra. Az életkedvet fokozza a meggy is, amelyről azt tartják még, hogy erősíti a májat, az ízületeket és az izmokat. Kimerültségre, vérszegénységre, reumatikus panaszokra szokták ajánlani az epret. Azt tartják még róla, hogy jó méregtelenítő és erősíti az immunrendszert. A sárgabarack köszvény, reuma, gyomor- és epebetegségek ellenszere. Jót tesz kimerültség ellen is. A-, B- és C-vitamint tartalmaz a görögdinnye, mely tisztítja az ember szervezetét, reuma, láz, vese-, húgyúti megbetegedésekre ajánlják. A szilváról azt mondják, kimerültség, vérszegénység, máj- és epebántalmak esetén éljünk vele. Többek között fáradtság, idegesség, alvászavar, székrekedés ellen javasolják a szőlőt, amelynek szintén közismert a méregtelenítő hatása is. Az alma az emésztést segíti elő, és csökkenti a koleszterin- szintet. Jótékony hatása van a bőrre, a nyálkahártyára. Legnépszerűbb zöldségeink közül a paprikát gyomorerősítőnek és reuma ellen használják, magas C-vitamin-tartalma kedvező. A paradicsom magas ásványianyag-tartalma miatt ajánlott, segíti az anyagcserét. Használják kelések érlelésére, reumaellenes bedörzsölőszert is készítenek belőle. Az egészséges táplálkozásban egyre nagyobb szerepet kap a fokhagyma. Szakemberek véleménye szerint savanyítva vagy alkoholos kivonatából többet kellene fogyasztanunk immunrendszerünk erősítésére. A vöröshagyma (sült) levét cukorral, mézzel már közel háromszáz éve használják felső légutak hűléses eredetű megbetegedései ellen. A héjából teát főznek köhögés, vírusos megfázások ellen. Számon tartják vesekőhajtó hatását, és alkalmazzák reumás panaszokra is. * Az oldalt szerkesztette: Paulina Éva Nemcsak a kórral, a lelki kihívásokkal is meg kellett küzdenie Újratanult járni, majd a futással „bizonyított” A szolnoki, harmincéves Sárközi István foglalkozását tekintve rendőrtiszt. Ez esetünkben azért érdemel különösebb figyelmet, mert köztudott: e testületbe nem mindenki kerülhet be. Az állóképesség, az egészség itt igencsak fontos követelmény. Ez is mutatja: Istvánnal semmi baj nincs. Pedig szinte újra kellett tanulnia járni... István ugyanis 6-7 éves lehetett, amikor kiderült, valami nincs rendben. Csak mintegy 30-40 métert tudott menni, utána le kellett hogy üljön, annyira fájt a lába. Volt úgy, hogy a zebrán sem tudott átkelni. Pedig István rendkívül jó mozgású kisfiú volt, óvodásként már különtomára járt. Ennek fényében érthető, hogy szülei igen megijedtek, vajon mi is történhetett a fiukkal. A helybéli orvosok nem is tudtak mit kezdeni a bajával, így került végül Budapestre, az ortopédklinikára, dr. Vízkelety Tiborhoz, a már akkor kitűnő szakemberhez. A vizsgálatok során megállapították, hogy István egy elég ritka betegségben, az úgynevezett Pertes-kórban szenved, ami nagyjából azzal jár, hogy - a csontvelővel összefüggésben - elhal a combcsont, és így bal lábának a növése megállt. Nem segített ezen sem az ortopédcipő, sem a járógép - a kisfiúnak botra kellett támaszkodnia, és sokszor kényszerült tolókocsiba. Volt úgy, hogy a 30 méteres kórházi folyosó egyik végétől a másikig nem tudott elmenni, csak ha tolókocsiba tették. Végül az orvosi konzílium úgy döntött, műtétre van szükség, különben béna marad. A hatórás műtét után majdnem két hónapig fekvőgipsz következett: nem csoda hát, ha ezek után szinte a nulláról indulva újra meg kellett tanulnia járni. Körülbelül egy hónapig „küszködtek” Istvánnal, amikor is úgy el tudott menni bizonyos távolságra, hogy nem kellett a kezét fogni. A második műtét, azaz a csavarok kivétele után újabb nehéz időszak következett az életében: a rehabilitáció, a különtoma. Ez utóbbi egy évig is eltartott, és bizony sokáig szükség volt a bot nyújtotta támogatásra. Testnevelésből éppen ezért egészen 7. osztályig teljesen felmentették. Sárközi István és csak a nyolcadikban engedélyezte a részleges felmentést kezelőorvosa. Nem volt ezt könnyű természetesen lelkiekben sem elviselni, hiszen nem játszhatott, focizhatott, futkározhatott a többiekkel, egyfajta kirekesztettségérzés vett rajta erőt. Ám mégis ott munkált benne a vágy és az akarat, hogy bebizonyítsa: ő is tud szaladni, mozogni úgy, mint mások. És ez az akarat szinte csodára volt képes. Mint meséli, a futással másodikos gimnazista korában jegyezte el magát. Már az első évben a megyei középiskolai bajnokság 3000 méterén 3. helyezést ért el - amire érthetően nagyon büszke volt. A MÁV MTE-nél versenyszerűen is sportolt. És itt az újabb kihívás magával szemben: arra mindig ügyelt, hogy a 400 métert 54 másodperc alatt fussa. Egy ideig a távolság volt az ellenfele, majd később már az idő. Aztán jöttek a hosszabb táVok, köztük a 10 kilométeres. Rendszeresen indult futóversenyeken, a Futapesten, a Komárom-Ko- mámo futáson. Sőt, főiskolásként a Magyar Honvédség járőrbajnokságán 3. helyezést ért el társaival - aki már hallott ilyenről, az tudja csak igazán, micsoda állóképesség kell mindehhez. A rendszeres sportolás mára is megmaradt (futás, úszás, kerékpározás, kondizás). A megpróbáltatásokon túl István szerencsére elmondhatja, hogy a lába teljesen rendbe jött. Ehhez persze kellett - szülei állhatatosságán túl - az óriási akaraterő, a keménység, a lemondás, a kitartás.- Az ember néha nem is hiszi, hogy mi mindenre képes lehet - mondja szinte eltűnődve. - Bevallom, magamat is csodálom, mire voltam és vagyok képes ... Baranyi György
