Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-31 / 178. szám

1998. július 31., péntek Megyei Körkép 3. oldal A pályakezdők várják az esélyt A nyolcadik csángó fesztivál európai kisebbségek folklórfesztiválja hagyományos nyitóeseményére, a részt vevő együt­tesek látványos felvonulására ma kerül sor, de a hangulat előkészítéséről már egész héten gondoskodtak a szervezők. Délutánon­ként bretagne-i, örmény (képünkön), macedón, őszét és horvát táncegyüttesek szórakoztatták az érdeklődőket. fotó: sárközi A készítmények hazánkban szigorú ellenőrzésen esnek át A növényvédők szerint pánikra semmi ok Semmi ok arra, hogy hazánkban a lakosságot a használatban lévő növényvédő szerekkel riogassuk, miután Magyarország az egyik legszigorúbb ebben a vonatkozásban. Az azonban fontos, hogy jogosulatlanul növényvédelmi tevékenységet a szaktudást nélkülözők ne végezzenek, s ennek megvalósítá­sáért a Növényvédő Mérnökök Országos Szövetsége is fellép. A magyar növényvédelmi szer­vezet és a növényvédőszer-en- gedélyezés a nemzetközi nor­máknak megfelel, sőt, számos esetben szigorúbb is annál - tolmácsolta a szakmai szövetség állásfoglalását dr. Herczeg Gyula megyei elnök arra rea­gálva, hogy az utóbbi időben több hír is beszámolt ennek el­lenkezőjéről. Mint a megyei elnök el­mondta, a hazai növényvédő- szer-engedélyeztetési eljárás legalább olyan biztonságos, mint a gyógyászati készítmé­nyeké, s egy-egy szer hazai for­galomba hozatalát többéves vizsgálat előzi meg. Hazánk például Európában elsőként korlátozta a kukorica­gyomirtására használt, atrazin hatóanyagú szerek dózismérté­két, s már 1967-ben betiltották egyes klórozott szénhidrogének felhasználását (DDT, HCH). Arról szó sincs, hogy Ma­gyarországon az Európai Unió­ban már betiltott szereket hasz­nálnának a növényvédelemben - hangsúlyozta Herczegh Gyula. Mint kifejtette, az EU- ban egy nemzetközi szervezet által 18, különösen veszélyes­nek ítélt hatóanyag közül öt van engedélyeztetve, nálunk ezzel szemben mindössze három. Kü­lönösen veszélyesnek pedig azt a szert tartják, melynek humán toxicitása jelentős. Ezek azon­ban a t technológiát betartva semmilyen károsodást sem okozhatnak. Éppen ezért a mintegy háromezer tagot szám­láló Növényvédő Mérnökök Országos Szövetsége célul tűzte ki, hogy fellép a jogosulatlan növényvédelmi tevékenységet szaktudás nélkül végzők ellen annak érdekében, hogy az egészséges élelmiszer-előállítás és a környezet védelme bizto­sítva legyen. Ennek további ha­tékonyságához már csak egy lé­pés hiányzik - mondotta a me­gyei elnök -, mégpedig az, hogy létrejöhessen a hivatásrendi ka­mara. Einvág Több tízmilliós beruházás a szolgáltatás minőségének javítása érdekében Változások a műszaki vizsgáztatásban Az Ifjúsági Tanácsadó Szolgálat ajtaja előtt fiatalok hosszú sora. A húszéves Jónás János, kezében a munkaügyi központ kis füze- tecskéjével várakozik.- Jászapátin lakom, kertész­ként végeztem a Somos András Mezőgazdasági és Élelmiszer- ipari Szakképző Iskolában - mondja. - Megpróbáltam egye­dül munkát keresni, de nem sike­rült, ezért jöttem ide. Sokat segí­tettek. Találtak nekem egy helyet a zagy varékasi baromfi-feldolgo­zóban. Ha minden igaz, augusz­tusban kezdek. Szűcs Zoltán a szolnoki keres­kedelmi szakközépiskolában élelmiszer-eladónak tanult, az­után levelező tagozaton leérettsé­gizett. Most éppen húszéves.- A keróban indul egy felső­fokú kereskedelmi menedzser- képzés, most a tanfolyam költsé­geihez szeretnék támogatást kérni. Nagyon jó eredményeket kell majd elérnem a suliban, ak­kor ugyanis automatikusan beke­rülnék a győri Széchenyi István Főiskolára. Fontos számomra a minél magasabb végzettség, mert a jelenlegivel csak minimálbérért foglalkoztatnának. Ezt pedig nem akarom. A falra kifüggesztett állásaján­latokat többen böngészik. A 21 éves Benkó' László ráérősen ta­nulmányozza a cédulákat.- Az eredeti végzettségem au­tószerelő, és idén megszereztem az érettségit is - újságolja némi büszkeséggel. - Először vagyok itt. Jó lenne jogosítványt szerezni, de elég sokba kerül. Itt talán tud­nak segíteni. Nekem rögtön sike­rült elhelyezkednem. Úgy gondo­lom, ma sem olyan nehéz munkát találni, csak keresni kell. A szolnoki Szűcs Anita és a tö­rökszentmiklósi Bódi Katalin kis hátizsákjaikat igazgatva kanya­rodnak ki a folyosó sarkán. Ami­kor megszólítom őket, kissé za­vart, de barátságos mosoly villan át az arcukon. (Folytatás az L oldalról) Az expón kulturális, sport- és gyermekprogramok is szóra­koztatják az érdeklődőket.- Mindketten ’97-ben érettsé­giztünk a kereskedelmi szakkö­zépben, s idén fejeztük be a tech­nikusit - meséli Anita. - Ezzel áruházi osztályvezetők vagy boltvezetők lehetnénk, de foly­tatni szeretnénk a tanulást. A ke­reskedelmi menedzser szakirányt választottuk, ám az évi 80 ezer forintos költség nagyon sok. Biz­tatnak, hogy megkapjuk a hozzá­járulást. Jó lenne, mert gyorsan itt a szeptember.- Én nyáron is dolgozni fogok, kisebb munkákat vállalok - teszi hozzá Katalin. A túloldalon nyílik az ajtó, és a 18 éves Sós János lép ki a folyo­sóra.- Épületasztalos a szakmám. Azt mondják, nincs sok munka- alkalom, bár keresik nekem a le­hetőségeket. A jövő héten tarta­nak itt egy érdekes előadást, arra feltétlenül eljövök. De addig is keresgélek. Az Ifjúsági Tanácsadó Szolgá­lat irodájában két hölgy foglalko­zik az ügyfelekkel. Amikor belé­pek, Tótok Katalin épp telefonon ad valakinek tájékoztatást.- Ma is nagyon sokan vannak - mondja, miután letette a kagy­lót.- Mennyien ?- Néha húsz új pályakezdő is jelentkezik naponta. Számuk június közepe óta kétszeresére vagy háfomszorosára nőtt. A múlt hónapban 457-et regiszt­ráltunk. A legtöbben gimnázi­umi és szakközépiskolai vég­zettséggel keresnek fel ben­nünket. Nagy a ruhaipari tech- ■ nikumot végzettek és az infor­matikus képesítéssel rendelke­zők aránya, de a vegyésztech­nikusoké is. Szakmunkások és diplomások kevesebben van­nak. Az utóbbiak közül főleg a frissen végzett pedagógusokkal találkozunk, akik a pálya telí­tettsége miatt az élet más terü­letén kénytelenek elhelyez­kedni. Molnár G. Attila Mindezek mellett a majd’ het­ven kiállító külön-külön is sokféle eseményt szervezett a kiállítás idejére. Az OTP Bank Rt. megyei igazgatója, dr. Lévy Zol­tánná (képün­kön középen) tegnap dél­után köszön­tötte a Jász­ságban tízez­redikként fo­lyószámlát nyitott Háló Mihályné jászjákóhalmi ügyfelüket az OTP standja előtt. bcs A mintegy 28,5 millió forintos ráfordítást igénylő beruhá­zásnak köszönhetően jelentő­sen korszerűsödött a megyei közlekedési felügyelet telep­helye. Az új épületrészek ki­alakításánál külön figyelmet kellett fordítani a műemlék jelleg megőrzésére. Az intézmény napi ügyfélfor­galma összességében 200-250 főre tehető, így természetesen nem mellékes az sem, milyen körülmények fogadják az oda érkezőket. A tegnap birtokba vett, 177 négyzetméternyi új épületrészben kaptak helyet az ügyfélfogadó helyiségek, a munkatér, az irattár, a kazán­ház, valamint a dolgozókat ki­szolgáló szociális helyiségek. Mint arról tegnapi lapszá­munkban hírt adtunk, a rendőr­ség büntetőeljárást indított a szolnoki autóklub vezetője és két társa ellen annak gyanúja miatt, hogy több száz autót vizsgáztattak le szabálytalanul. A járművek ugyanis valójában nem voltak alkalmasak a közúti forgalomban való részvételre. Kádár György, a megyei köz­lekedési felügyelet igazgatója lapunk kérdésére válaszolva elmondta, az esettel kapcsola­tos intézkedésként a rendőrség kérésére megvizsgáltak egy olyan levizsgáztatott autót, amelynél már csak a forgalmi engedély érvényesítése volt hátra. A felügyelet műhelyében aztán kiderült: a járművön több olyan hibát lehetett felfedezni, amelyek ellentmondtak a ko­rábbi minősítésnek. Az igazgató szerint a vizs­gáztatással összefüggő ható­sági tevékenység jelenleg is szigorúnak tekinthető, ám egy rendeletmódosításnak köszön­hetően mégis változások vár­hatók a vizsgáztatás körülmé­nyeiben. Ezek szerint január elsejétől mindenütt, kihelye­zett vizsgahelyként a közleke­dési felügyelet vizsgabiztosa veszi szemügyre az autókat. A vizsgahelyek között egyébként pályázatot fognak kiírni, amelyben elsősorban azokra a zárt technológiás helyekre számítanak, ahol eddig is meg­felelő tevékenység zajlott. A szakember szerint az új rend­szer a változtatások ellenére sem okoz majd a jelenleginél hosszadalmasabb ügymene­tet. -hgy­Előtérben a gyermekprogramok A megye művelődési házaiban a nyár többnyire a gyermek- programok jegyében telik. Az iskolaszünet ideje alatt sok szü­lőnek nincs lehetősége szabad­ságra menni, ily módon a gye­rekek felügyelete gyakran ko­moly nehézségekbe ütközik. Ez a jellemző Besenyszögön is, ahol a kultúrház július óta nyári napközit szervez iskolások számára. Minden héten más­más téma kerül a középpontba, így volt strand-, képzőművész- és állatorvosi tábor, de egy héten át háztartási ismereteket is szerezhetnek a résztvevők. A tószegi művelődési ház eddig horgásztáborával von­zotta az ifjakat, az Alcsi-Holt- Tiszán, valamint a Nagykun­sági- és Jászsági-főcsatornán riogatták az uszonyosokat. Au­gusztus végére még egy vízi tá­bort is tervbe vettek a szerve­zők. Jászfényszaru kultúrköz- pontja sem szűkölködik prog­ramokban. Lovas-környezet­védő táborukat va már hagyo­mányos régészeti tábor követi, ezúttal a középkori temető fel­tárását tervezik. Ezenkívül tánc- és helytörténeti táborok, hagyományőrző tánctalálkozó és képzőművészeti napok szí­nesítik a választékot. Szolnokon a Napsugár Gyermekház a vakációzok bi­rodalma. A 3-16 éves korosz­tály számára napközis rend­szerben biztosítják itt a kelle­mes időtöltést. Kézműves­stúdiójuk a népi mesterségek­kel ismerteti meg a gyerekeket, de az agyagozás, a játékok és a sport világába is belekóstolhat­nak. A szabadprogramok mel­lett „Fanyűvők” néven famű- vesstúdió is működik a házban, ahol nem csak az anyag meg­munkálására, hanem a termé­szetben betöltött szerepére is figyelmet fordítanak, -molnár­Megnyílt a Jász Expó NEMERE ISTVÁN: Szomszédom a ha 8. W "t Este, közvetlenül naplemente után érkeztünk a partra. Ott várt két csónakos, rozoga Johnson- motorosaikkal. Heinz, a vere­kedés szépfiú jutott nekem, Dino és a lengyel a másik csó­nakon mentek. Sűrű volt az éj­szaka. Kezdetben csak csorog­tunk lefelé, a sodrással vitettük magunkat a megbeszélt pontig, aztán a helybeliek bekapcsolták a motorokat, és sebesen köze­ledtünk a mazimbai parthoz. Ha lőni kezdenek - lebuktunk. De a határőrség errefelé majdhogy­nem ismeretlen fogalom; ha vi- szálykodik két ország, akkor gyűlnek a katonák a határok mellé. Amúgy inkább a városi laktanyákban ülnek, és a lábu­kat lógatják, vagy a saját lakos­ságukat nyaggatják. Néha pedig - itt-ott menetrendszerű pontos­sággal - puccsokat rendeznek. Katonai erejük nem nagy, de például ha most ott állna egy szakasz a sötét parton, és erre­felé szegezné a géppisztolyát, nem sok esélyünk lenne... Me­resztettem hát a szememet szorgalmasan. De odaát csönd volt. Az odaátból hamarosan itt lett - partot értek a csónakok. Kiléptünk, hallgatóztunk, egyi­künk előrement figyelni, már fegyverrel a kézben. Aztán ki­raktuk a rakományt, kifizettük a csónakosokat, azok csöndesen eleveztek a parttól, és csak távo­labb kapcsolták be a motorokat. Mi meg ott álltunk az éjszaka kellős közepén egy csomó fegyverrel, tettre készen. Félórás várakozás után köze­ledő kocsik reflektorai vetültek hol az égre, hol a földre. A jár­művek bukdácsolva jöttek a nem létező mezei úton. Hama­rosan találkoztunk. Eric és Will egészen jó kocsit bérelt. Hatan voltunk hát, a fegyvereket a kocsikba tettük, rá a saját holminkat, táskákat dobáltunk, és igyekeztünk mi­nél előbb eltűnni a környékről. Mazimba fővárosa, Port Lorre, vagy - ahogyan mostanában az egyik helyi nyelven nevezték - Mzinga nem volt messze. Az is a folyó mellett található, csak éppen vagy száz kilométerrel alább, y égre kikeveredtünk egy útra, és zseblámpával megvilá­gítva a térképünket, hamarosan ráleltünk Mazimba egyetlen műútjára, amely egyenesen délre vezetett. Dino szokása szerint hallga­tott. Torben annál többet szöye- gelt, de már senki sem figyelt rá. Paul vezetett a mi kocsink­ban, a másik volánjánál maga Roland ült. Eric és Will, az an­gol inkább aludni próbáltak a háta mögött. Aztán megvirradt, és én las­san ráismertem a tájra. Minden olyan volt, mint évekkel koráb­ban. Ugyanaz a vidék, a föld, a növények, még a levegő illata is egyezett a régivel. Mazimba, Mazimba...! Életem egyik nagy kudarcának színhelye. Most ta­lánjavíthatok...? Volt egy másik kudarc is, de arról nem beszéltem senkinek. A javítás esélye ott is igen kicsi volt. No, majd meglátjuk - de­rültem jobb kedvre, amikor ki­világosodott, és feltűntek előttünk Mzinga tornyai. Igen, tornyok! Egyrészt a régi, nyugat-afrikai törzsi épít­kezés jellegzetes magas épít­ményei a rengeteg kiugró díszí­téssel. És a mostanában emelt, ezekhez kicsit hasonlító iroda­házak a belvárosban. Persze, a külvárosok most is olyanok vol­tak, mint régen, és mint bárhol másutt Afrikában. Lapos terüle­ten szemhatárig nyúlnak a hul­lámbádogból összetákolt vis­kók, előttük-mellettük-közöttük rengeteg fekete gyerekkel. Kö­télen szárad a mosott ruha, fej­kendős asszonyok - általában még nagyon fiatalok, de már asszonyok - mozsarakban törik a maniókát, durva lisztet őröl­nek, kását főznek nyílt tűzön. Aztán jobbá alakult a kör­nyék, már családi házakat is lát­tunk, amikor teljesen váratlanul egy útakadályt pillantottunk meg. Lerakott betontömbök mellett párducfoltos egyenruhát viselő katonák álltak. Fékez­tünk.- Katonai ellenőrző pont! - kiáltottam a többieknek. - Hü­lye turisták vagyunk, értitek? És tényleg azok is lettünk egyetlen másodperc alatt. Ami­kor csikorogva fékeztünk a poszt előtt, Roland rendkívül csodálkozott, hogy megállíta­nak minket. Paul a nagyobb ha­tás kedvéért anyanyelvén, len­gyelül kérdezett valamit a kato­náktól, mire azok nagy szeme­ket meresztettek. Hat katona, egy dzsip és az utat félig elzáró betontömbök jelentették az akadályt. A tisztet látva sze­membe húztam baseballsapká­mat. Heinz német jogosítványt nyújtott feléjük, pedig azok még nem is szólaltak meg. (Folytatása következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom