Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-18 / 167. szám

8. oldal 1998. július 18., szombat Érdekességek Lezárult egy jelentős korszak Beszélgetés a nyugdíjba készülő Tálas Lászlóval Csomagolás közben, szétrakott dobozok, mappák között talál­tuk Tálas László nyugalmazott megyei múzeumigazgatót. Fel­mondási idejét tölti a Damjanich Múzeumban, mintha bú­csúzna munkahelyétől, ahol tizenhat évet töltött.- Nem a múzeumtól búcsúzom- tiltakozik -, csak az igazgatói munkától. Ez egy bizonyos életkorban természetes, mint ahogy természetes, hogy a gye­rek hatéves korában iskolába megy. Persze vannak túlkoros iskolások, én pedig túlkoros nyugdíjas vagyok a magam hatvannégy évével.- Neve összeforrott a szol­noki Damjanich Múzeum épüle­tének felújításával és az ál­landó kiállítások létrehozásá­val. Ezt a történetet már több­ször is fölelevenítettük. Most inkább a tizenhat évvel ezelőtti kezdeteket idézzük föl!-Amikor ’82-ben kinevez­tek igazgatónak, azzal az elha­tározással kezdtem dolgozni, hogy ez így nem mehet tovább. Volt egy jó gárda, volt egy ér­tékes gyűjtemény, ám a körül­mények elképesztően rosszak voltak. Például ha esett az eső, edények tucatjait raktunk a be­ázások alá. Első tetteim egyike volt a galéria bezárása. Ez meg­lehetős felzúdulást keltett, több följelentés is készült ellenem, sőt később is végigkísérték a pályámat a följelentések, de ezt szinte természetesnek vettem. Egyszer még rendőrautó is jött értem, amikor a raktárunkban lévő hatástalanított muzeális fegyverek miatt valaki a rend­szerváltás lázában följelentett fegyverrejtegetésért. De nem akarom részletezni, megírta az Új Néplap is.- A múzeum és a galéria olyan állapotban volt ’82-ben, hogy nagy bátorság kellett megkísérelni a rendbehozata­lukat. Honnan volt hozzá bátor­sága?- így utólag visszatekintve talán egy kissé túl nagy is volt az önbizalmam. De megedzet­tek a korábbi munkahelyeimen elvégzett feladatok. Rákócziúj- falui és tiszaföldvári iskola- igazgatóként is hasonló, bár ki­sebb célokat tűztem magam elé. Bővítettük az iskolát, új tan­termeket sikerült létrehozni, megszüntettük a két műszakos tanítást, volt tehát ilyen jellegű gyakorlatom. A múzeumban is a keretek megteremtése volt a cél, ugyanis a kultúra működé­séhez nélkülözhetetlenek bizo­nyos elemi föltételek. Ezek megteremtését tekintettem cé­lomnak Rákócziújfalun, Tisza- földváron és Szolnokon is.-Mit szeretett legjobban a múzeumi munkában ?-Talán semmitmondóan hangzik, pedig őszintén mon­dom: mindent. Szerettem együtt dolgozni a munkatársa­immal, jól éreztem magam itt. Későn kerültem múzeumi pá­lyára, a tudományos munkában nem tudtam úgy elmélyedni, mint aki ott kezdte a pályáját, de úgy érzem, használtam a föl­tételek megteremtésével. Egy­szer egy holland család tévedt be a múzeumba, még a renová­lás előtt. ődöngtek a folyosókon, lát­ták a málladozó falakat, az alá­támasztott második emeletet, nem is gondolták, hogy ez a múzeum. A titkárnő nem volt a helyén, betévedtek a szobámba, amely akkor régi bútorokkal volt berendezve, a falakon érté­kes képek voltak, az hasonlított az ő fogalmaik szerinti múze­umra. Azt hitték, az az egy szoba a múzeum, én pedig a te­remőr vagyok. Németül tisztáz­tuk a félreértést, és jót derül­tünk rajta, de bennem azért ha­gyott egy kis keserű ízt a törté­net, és megerősítette az elhatá­rozásomat, hogy sürgősen vál­toztatni kell.-Hogyan tervezi a további életútját?- Egy darabig még a fel­mondási időmet töltöm, közben lesz időm gondolkozni, hogy hogyan legyen ezután. Nem akarok teljesen visszavonulni, remélem, megtalálom azt a he­lyet, ahol még hasznossá tehe­tem magam a kulturális életben.- Nem fordult meg a fejében, hogy még egy ciklusra megpá­lyázza az igazgatói állást?- Nem, mert amit el akartam végezni, azt elvégeztem, most új emberekre, tíz-tizenöt évre szóló hosszú távú tervekre van szükség. Bistey András Amikor hiányzik az együttérzés Honfitársainkból kihalt az emberség? A kezdetben csendes vita egymással való üvöltözéssé fajult. Amit nem is lehet csodálni, a tét ugyanis az, hogy otthagynak-e külföldön két magyar utast, vagy nem. Két és fél óra van még a repü­lőgép indulásáig. Az ember éppen az egyheti üdülés emlé­keit rakosgatja magában a rep­térre induló buszban ülve, mi­kor az egyre inkább elfajuló vitára lesz figyelmes. Mint kiderül, a külföldi buszvezető észrevette, hogy kettővel több utas van az autó­buszon. Pillanatok alatt meg­történik az azonosítás: a „fö­lösleg” egy középkorú buda­pesti házaspár.- Gyere, szálljunk le! - java­solja a férj csöndesen a felesé­gének, átlátva a helyzetet.- Nem szállók le! Miért nem mondták meg hamarabb, hogy nem visznek ki bennünket a re­pülőtérre! - ordítja a felesége. A házaspár nem a kérdéses utazási iroda apartmanjában la­kott, de tőlük vettek repülője­gyet. A repülőtérről transzfer autóbusz viszi az utasokat a 17 kilométerre lévő szálláshelyre. A házaspár a transzfer buszra nem váltott jegyet. Amikor megérkeztünk - mivel volt üres hely a buszon - az utazási iroda kinti idegenvezetői szívesség­ből elvitték őket a busszal. A gond a visszaúttal kezdődött. A házaspár megérdeklődte, hogy hazafelé is kiviszik-e őket a repülőtérre, illetve felajánlot­ták, hogy kifizetik hazafelé a transzfert. A magyar utazási iroda idegenvezetője meg­ígérte, hogy visszafelé is me­hetnek, és nem kell fizetni. Ám a külföldi partneriroda vezetője és a buszvezető másképp látja a helyzetet. Az a véleményük, hogy nincs kifizetve a busz, szálljon le a két utas. Az asszony már sír.- Miért nem mondták meg előre? Ha tudjuk, hogy nem visznek el, elmegyünk a távol­sági autóbuszjárattal. Annak ki tudtuk volna fizetni az árát! De arra már nem maradt pénzünk, hogy taxival menjünk a repülő­térre! Nincs pénzem! Elköltöt­tük már! Ezen a ponton beavatkoznak az utasok is. A csoportban van néhány, többnyire nem tradici­onális magyar utazási irodától tanulmányútra kiküldött mun­katárs. Nekik természetesen in­gyenes volt az üdülés. Mint a mellettem ülő, Miskolcról ki­küldött hölgytől megtudtam, ő még 100 dollár költőpénzt is kapott az irodájától.- Miért nem fizették ki már otthon az autóbuszt? Tudniuk kellett volna, hogy ha nem fi­zetnek, nem viszik el őket a re­pülőtérre - véli az egyik utazási irodás hölgy.- Szánjanak le! - szólal meg a mellettem ülő miskolci hölgy, 23 éve minden „böl­csességével”. Meg lehet érteni őt is ugyebár, siet, mert a re­pülőtéren még vásárolni sze­retne olcsón (úgymond: tax free).- Nem fizetett, tiszta sor, ne várja, hogy elvigyük! - mondja egy fiatalember Nagykőrösről. A dunántúli volános hölgy erre felugrik az üléséről:- Emberség is van a vilá­gon! Ha nincs annyi hely, hogy elvigyük őket, én inkább állva utazom, üljenek le az én helyemre! És így tovább: tanácstalan­sággal kevert ordítozás perce­kig. Az idő közben múlik. A charterjárat indulásáig már csak két óra maradt.- Kifizetem itt, most a transzfert - könyörög az asz- szony. - De ne toljanak már ki így velünk! Ha lemaradunk a repülőgépről, mihez kezdünk pénz nélkül? Végül, nagy nehezen meg­egyezés születik. Egy másik, szintén a reptérre menő busz elviszi őket. Egy temperamen­tumos magyar hölgyutas nem tudja visszafogni magát, oda­lép a külföldi utazási iroda ve­zetőjéhez, és angolul az ar­cába sziszegi: „Dögölj meg!” Nekünk pedig a repülőtérig marad a csendes morfondíro- zás: ennyire összetartunk mi, magyarok? A társaság nagy része lelkifurdalás nélkül ott­hagyta volna a bajbajutott uta­sokat külföldön. Akik pénz nélkül, lejárt repülőjeggyel elmentek volna a rendőrségre, akik nyilván felhívják a kon­zulátust. Kell nekünk egy ilyen botrány? Másrészt megdöbbentő a magyar utazási irodák képvi­selői egy részének hozzáál­lása, akik szintén azt látták a helyzet megoldásának, hogy szálljanak le az utasok. Mintha nem tudnák, hogy a külföldre utazó magyarok többsége nem milliomos, aki, ha letelt a kinti egy hete, lazán odalép a bankautomatához és leemeli a valutaszámlájáról a szükséges összeget. A magyar utasok többségének az üdülés végére elfogy a pénze. Akik utaztatnak, azoknak tudomá­sul kell venni, hogy kispénzű emberek pénzéből élnek. Mire a repülőtérre érünk, azért megfogalmazódik ben­nem a konklúzió: uraim, höl­gyeim, hadd jegyezzem csak meg az irodájuk nevét, címét, mert én Önökkel még Tósze­gig se mennék el. . . Paulina Éva Újra hívható herczeg kata asztrológus rovata Az Új Néplap horoszkópja 1998. július 20-tól 26-ig A hívás díja percenként 88 Ft+áfa KOS (III. 21.-IV. 20.) 06-90/330-580 Szerelem: Amennyiben még független, igazán elfo­gadhatja azt az ajánlatot, amit a hét elején kap! Ez az időszak a tetteknek kedvez, félre hát a kishitű­séggel és az álmodozással! Hivatás: Alaposan fel­borul minden, amit eddig biztosnak, kényelmesnek hitt. Akár még az állása is veszélybe kerülhet, ha nem figyel a részletekre! BIKA (IV. 21.-V. 20.) 06-90/330-581 Szerelem: Alighanem most a vártnál is kellemesebb hét köszönt önre. Minden nap tartogat valami meglepetést, partnere ugyanis egyfolytában azon fáradozik, hogy boldoggá tegye! Hivatás: Vigyázzon, hogy a váratlan sikerek nehogy túlkapásokra sarkallják! Ezzel ugyanis maga ellen hangolná eddigi segítőit. IKREK (V. 21.-VI. 21.) 06-90/330-582 Szerelem: A héten igencsak izgalmas napokra éb­red, ha egyáltalán jut ideje alvásra. Mindez fokozot­tan érvényes azokra, akik Skorpió és Vízöntő part­nerrel élnek. Hivatás: Amint kicsit elcsitulnak a viha­rok a munkahelyén, máris talál valamit, amivel újra felkorbácsolja a hangulatot. Miért van erre szük­sége? RÁK (VI. 22.-Vn. 22.) 06-90/330-583 Szerelem: Egy váratlan, szomorú esemény minden tervét áthúzza. A partnere megértő és együtt érez önnel, ez átsegíti a bajokon. Hivatás: Már kezdi megtalálni újra az igazi énjét. De még bizonytalan abban, hogy a sikerek tartósak lesznek-e. Egy biz­tos: a mélypontról végre kimozdult a hangulata és a munkakedve. OROSZLÁN (VU. 23.-VUI. 23.) 06-90/330-584 Szerelem: Hiúsága miatt a héten sebezhetőbb, mint máskor. Pedig szomorúságra semmi oka, a következő napokban igazán kedvezően állnak a bolygók, főleg, ha szívügyekben kell döntenie. Hivatás: Valaki sok borsot tört az orra alá eddig, de megbocsát neki. Még nem is sejti, milyen kedvező hatást éréi ezzel. SZŰZ (Vin. 24.-IX. 23.) 06-90/330-585 Szerelem: Az álmodozás az élet megrontója! Hama­rabb ér célhoz, ha megteszi az első lépést a hőn áhí­tott személy felé, mint ha csak arra vár, hogy egy­szer a véletlen úgy hozza: észreveszi önt. Hivatás: Néhány dolog ugyan összekuszálódott az elmúlt na­pokban, de hamar megtalálja a kivezető utat, így minden rendbe jön. MÉRLEG (IX. 2.-X. 23.) 06-90/330-586 Szerelem: Borongós gondolatok gyötrik, nehezen jön ki a világgal. Ráadásul valamire szeretné rávenni a partnere, de épp a legrosszabbkor kezdeményez. Mindkettőjüket megviseli a huzavona. Hivatás: Ha túl sokáig halogatja a teendőket, akkor lassacskán körmére égnek a dolgok! SKORPIÓ (X. 24. -XI. 22.) 06-90/330-587 Szerelem: Nagyon vágyik a gyengédségre, ezért kompromisszumokra is hajlandó. Érezni szeretné, mennyire fontos kedvesének a kapcsolatuk. Hiva­tás: A munkához nem igazán fűlik a foga. Jobban jár, ha néhány napra szabadságot vesz ki, mert el­kerülheti felettesi rosszalló megjegyzéseit, az üzleti élet is pang ilyenkor. NYILAS (XI. 23.-XH. 21.) 06-90/330-588 Szerelem: Szívügyeknek leginkább a hét vége ked­vez. Ha a szombatot társaságban tölti, akár a sors­döntő találkozásra is sor kerülhet! Hivatás: Ameny- nyiben vállalkozó, most felfelé ível a karrierje. Be­osztottként sem alakulnak rosszul a dolgai. A hét közepétől minden terve akadálytalanul valóra válhat, ha kockáztat. BAK (XII. 22.-I. 20.) 06-90/330-589 Szerelem: Sok Bak életébe most robban be először a mindent elsöprő nagy szerelem, s rádöbben, hogy eddigi kapcsolatai mennyire felületesek voltak. Hiva­tás: A munkahelyi vitákba nem érdemes belefolynia, mert csak felbosszantja magát. Meggyőzni senkit nem tud, és csak a többiek haragját vívja ki, felesle­gesen. VlZÖNTÓ (I. 21. - II. 19.) 06-90/330-590 Szerelem: Sikerein felbuzdulva beleveti magát a flörtökbe. Ez azonban nem az ön stílusa, nem is igen érzi jól magát a hősszerelmes szerepben. Hivatás: Egyre jobban feszíti a húrt, ami óhatatlanul elpattan, ha túlzásba viszi. A fáradtság miatt egyre kisebb a teljesítménye, és épp akkor merül ki végképp, ami­kor nagy a tét.. . HALAK (U. 20.-III. 20.) 06-90/330-591 Szerelem: A remélt találkozás talán elmarad, s ez kedvét szegheti. Próbálja meggyőzni magát, hogy ez a helyzet a legelfogadhatóbb, és keressen más meg­oldást a kapcsolat felújítására. Hivatás: Sdrsfordító napok következnek. S hogy most rosszabbra vagy jobbra fordul-e a helyzete, egyetlen döntésétől függ. A vicc poénját, melyet a rejt­vény fősoraiban rejtettünk el, legkésőbb július 23-ig várjuk szerkesztőségünkbe. Címünk változatlan: Új Néplap, Szol­nok Pf. 105. A „Telefon” című, július 11- én megjelent rejtvényünk he­Nosztalgia lyes megfejtése: „Kíváncsi va­gyok, kitalálod-e, hogy kit ke­resnek. ” A helyes megfejtést bekül­dők közül ezúttal az alábbi olvasóknak kedvezett a sze­rencse: Katonáné B. Mónika (5094 Tiszajenő, Jókai u. 2.), Lipák István (2766 Tápió- szele, Arany János út 1.), Repszegán Ildikó (5000 Szol­nok, Pf. 156.) Nyereményüket postán küldjük el. f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom