Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-16 / 165. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. július 16., csütörtök A Szentgyörgy-hegy lábánál Július 9-én indult útnak az a kis csapat, amely a helyis­mereti csereprogram része­ként öt napot töltött Hegy­magason, a Szentgyörgy- hegy lábánál elterülő kis fa­luban. Ezúton köszönjük mind­azoknak, akik támogatták utunkat, hogy önzetlen se­gítségükkel lehetővé tették a gyermekek kirándulását. Községi könyvtár Jászalsószentgy ör gy A sorban az első: köztársasági elnökünk Magyarhertelenden jártak A kétpói gyermekek hat fe­lejthetetlen napot töltöttek Magyarhertelenden. A zsú­folt programból nem ma­radhatott ki a túra a Mecsek hegyei között, és természe­tesen megnézték Pécs neve­zetességeit is. Köszönjük minden támogatónknak, hogy megteremtették a lehe­tőségét a kétpói gyermekek táboroztatásának. A kétpói gyermekek ne­vében: Pirókné Gyarmati Edit táborvezető Kérdezték A Nyugdíjfolyósító Igazga­tóság postacíme: 1139 Bu­dapest, Váci u. 73., az Or­szágos Egészségbiztosítási Pénztár levélcíme: 1139 Budapest, Váci u. 73/a. Nyolc felhőtlen nap Anyagiakkal is támogatta a megyei Vöröskereszt azt a berekfürdői tábort, amelyet az egészségileg károsodott gyermekeknek szervezett. A tábor vezetősége köszönetét fejezi ki mindazon szemé­lyeknek és cégeknek, ame­lyek lehetővé tették a gyer­mekek számára az egyetlen, a szülőktől független - és térítésmentes - programot. A támogatók jóvoltából felejthetetlen élményt kap­tak a gyermekeknek. Köszönet mindenkinek, akik lehetővé tették, hogy tizennyolcadik alkalommal is megszervezhettük az egészségileg károsodott gyermekek táborát. Re­ménykedünk, hogy az elkö­vetkező évben is sikerül szponzorokat, támogatókat találni e nemes cél érdeké­ben, és a gyerekek jövőre is boldogan köszönthetik egymást a tábomyitón. Dr. Végh Endréné táborvezető A legutóbbi Nyitott száj című tévéműsorban arról folyt az eszmecsere, hogy a nép válasszon vagy a parlament köztársasági elnököt. A jelenlévők többsége valamilyen hivatalos szerv képviseletében volt jelen, akadtak azonban olyanok is, akik a meghívás ellenére sem jöttek el. Ami talán még soha sem történt meg ebben a műsorban: mindenki egy nyelven beszélt. Mind­annyian a mellett voltak, hogy köztársasági elnö­köt népszavazással kell választani 2000-ben, és a jelenlegi szabályokon is változtatni kellene, mi­vel azok nem teszik lehetővé a köztársasági elnök rangjához méltó cselekvési módot. Volt azonban ennek a szép, egyhangú véle­ménynyilvánításnak árnyoldala is egy hozzá­szóló megjegyzésében; a szereplő hozzáfűzte, hogy ha a jelenlegi köztársasági elnök is így ke­rült volna az elnöki székbe, bizony lett volna vé­leménye az „újonckori” katonáskodásához. Csak a műsorvezető rugalmasságának volt köszönhető, hogy a vita nem kanyarodott el a lényegtől, em­lékeztetve arra, hogy nem a jelenlegi köztársa­sági elnökről van szó, hanem a 2000-ben esedé­kes választásról. A felszólaló véleménye sok hallgatóban keltett ellenérzést, s volt, aki vissza is utasította a személyeskedő megjegyzést. Rendszeresen figyelemmel kísérem a politiku­sokról készült népszerűségi listát. A köztársasági elnök mindig az előkelő első helyet tudhatja ma­gáénak. Mint ember, egyetlen a politikusok kö­zött, aki a nép feltétlen bizalmát élvezi. De visz- szatérve az „újonckori” megjegyzéshez: én in­kább arra lennék kíváncsi, milyen „ringabölcső- ben” látta meg a napvilágot köztársasági elnö­künk, aki olyan emberi tulajdonságokkal van megáldva, ami keveseknek adatik meg, akinek puszta jelenléte is nyugalmat áraszt, akiknek böl­csessége mind a diplomáciában, mind a bel- ügyekben sikereket hozott. F. K.-né, Szolnok Negyvenéves érettségi találkozóra jöttek össze a mezőtúri Teleki Blanka Gimná­zium 1958-ban végzett IV. A osztályosai. Nagy örömünkre egykori osztályfőnökünk, Musulin Béla tanár úr (virággal a kezében) küencvenévesen is jó egészségnek örvend. Mellette dr. Cseri Zoltánné Mezey Beáta, egykori magyartanámőnk és Tóth Boldizsár tanár úr, aki fran­cia nyelvet oktatott a gimnáziumban. Szeretettel emlékezünk a nagy tudású, igazi, klasszikus pedagógusainkra. T. B.-né, Mezőtúr A horgászok maguk dönthetnek sorsukról Végre történik valami a horgá­szok háza táján; a közeljövő­ben megalakul a „Jóremény­ség” horgászegyesület területi szövetsége, melynek célja Szolnok és környéke többezres horgásztáborának érdekképvi­selete és az alcsi-szigeti Holt- Tisza évenkénti halasításához szükséges halmennyiség saját forrásból történő biztosítása. Örvendetes, hogy a városbeli és városkörnyéki horgászok maguk dönthetnek sorsuk fe­lett, annál is inkább, mert 1991 óta érezhetően romlik közérze­tük. Jelenleg a holtágra kivál­tott felnőtt- és gyermekenge­délyek és napijegyek száma folyamatosan csökken (ami elkerülhetetlenné teszi a hal­őrök létszámának csökkentését is). A területi jegyek díja évről évre nő. Most a régi tagoknak a felnőtt éves bérlet 4200, az újaknak 5500 forint, a ked­vezményezetteknek - hetven év felett - 2625, míg az ifjú­sági 1000 és 1250 forint. A felnőtt napijegy ára 1000 fo­rint, az ifjúsági 400 (pedig el­sősorban megélhetésük érde­kében az alacsony jövedel­műek vagy jövedelemmel nem rendelkezők szeretnének hor­gászni). A halgazdálkodás sem ki­elégítő - elsősorban a nemes halak tekintetében drasztiku­san csökken az állomány. Az orvhorgászok és orvhalászok - a csekély számú és nem meg­felelő összetételben telepített halból - igen sokat eltulajdoní­tanak. Reményeink szerint a terü­leti szövetség e problémákat megoldja. Az előkészületekre az egyesületekben lázas munka folyik: a vezetőségek rendkívüli közgyűlések össze­hívását tervezik, ahol megvá­lasztanák a tervezett szövetség küldöttközgyűlésének a kül­dötteit. A szövetség kezdemé­nyezői többek között azt is ja­vasolják majd, hogy 1999-re a területi jegyek árát a követke­zők szerint állapítsák meg: szövetségi betétlap felnőttek­nek 1000 forint (ez tartal­mazná a horgászok környezet­védelmi hozzájárulását is); az ifjúságiaké 300, a 70 év fölöt­tieké 250 forint lesz. A felnőtt horgászok éves területi jegyé­nek ára egységesen legyen 4000, a kedvezményezetteké - a 70 év felettieké - 2000; a felnőtt napijegy 1000, az ifjú­sági 500 forintba kerüljön. Ezek az árak jóval kedvezőb­bek a jelenleginél, és jól tük­rözik a szövetség idősekkel és fiatalokkal kapcsolatos politi­káját is. A területi jegyen feltüntetett rendelkezések közé felkerül a következő szöveg is: „Szeme­tes horgászhelyen és annak közvetlen környékén hor­gászni tilos; aki a rendelkezést megszegi, attól a területi en­gedélyt minden további követ­kezmény nélkül, bevonjuk”. A szövetség olyan halasítási programot állít össze, amely ki­elégíti a horgászok igényeit; lesz elegendő hal a holtágban. Kukri Sándor, Szolnok Gyermekeink biztonságáért A közelmúltban a megyei rendőr-főkapitányság és a tűz­oltóság munkatársainak köz­reműködésével egész napos programot szervezett a rákó- czifalvai szabadidőkor és a he­lyi általános iskola. A gyerme­kek előadást hallottak a nyár, a vizek, a kábítószer veszélyei­ről. Szó esett a fiatalkorú bű­nözés jogi hátteréről, és hasz­nos tanácsokat kaptak a tűzol­tóság munkatársaitól. Az elő­adásokkal egy időben vetélke­dőn és versenyeken is összemérhették tehetségüket a gyerekek. Örömmel vették át a díjazottak a jutalmat a rendőr- főkapitánytól. Nagy érdeklő­dés kísérte a technikai bemuta­tót is, s nem csak megnézhet­ték az eszközöket a gyerekek, de ki is próbálhatták. A napot a szabadidőkor felnőtteknek szánt nyitott foglalkozása zárta. Az első alkalommal rende­zett ifjúsági nap sikerét ezúton is köszönjük a megyei rendőr­főkapitányság és a tűzoltóság munkatársainak. Túróczi Imre, Rákóczifalva Szemtől szembe „Másság” alatt az emberek általában négyféle csoportot érte­nek: a színes bőrűt, a mozgássérültet, az értelmi fogyatékosat és a homoszexuálist. A média rendszeresen foglalkozik velük, időről időre olvasunk, hallunk róluk. De vajon hol vannak a többiek? Mint például a látás- és hallássérültek? Velük ki fog­lalkozik? Én sajnos hallás- és látáscsökkent vagyok, de rosszindulattal sem lehet azt mondani rólam, hogy nehezen alkalmazkodnék a világhoz, hogy nem tűrném jól környezetem közönyét, de kezd erőt venni rajtam egy érzés, ami lassan indulattá fokozódik, hogy senki nem akar tudomást venni „másságomról”. Sorstár­saim nevében is mondhatom ugyanezt: tétovaságunkat, bizony­talanságunkat segítség, megértés helyett leggyakrabban gúnyos mosoly, olykor lenézés kíséri, nem értik, mi van velünk, azt gondolják, valahol máshol van a baj... A hallás- és látáskárosultak nem szívesen jelzik a világnak fogyatékosságukat. Csak akkor hívják fel erre mások figyelmét, ha feltétlenül muszáj. Fogyatékosságunknak ugyanis vannak látható jelei, amit illenék észrevenni, ha figyelnénk egymásra. Különösen az üzletekben, a hivatalokban, a közlekedésben ér­zékeljük a gépiességet. Amíg lehet, a bántó megjegyzéseket, sé­relmeket magunkba fojtjuk, de amikor túlcsordulnak az érzel­mek, feltörnek az indulatok, ami újabb „pofonokhoz” vezet. Sorstársaimmal együtt kérem, figyeljenek ránk is, vegyenek észre bennünket, ne csak azokkal legyenek tapintatosak, akik­nél nyilvánvaló jelei vannak a fogyatékosságnak. Minket is fel lehet ismerni, csak oda kell figyelni! Egy halmozottan sérült nő A közelmúltban ünnepelte aranylakodalmát a köz- tiszteletben álló szolnoki pedagógus házaspár, Sokvári Béla és felesége, Dósa Éva. A felvétel a családi ünnepségen, há­rom leányuk társaságában készült. (BEKÜLDÖTTFOTÓ) A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző elő­zetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tar­tásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Újdonsült ismerősöm arról panaszkodott, hosszabb ideje nem talál munkát. Az alapállás: ötven év körüli nő, felsőfokú vég­zettséggel, számottevő nyelvtudás nélkül, jövedelempótló tá­mogatáson. A helyzet persze akkor is ugyanez, ha az esélytelen korú polgár férfi, vagy alacsonyabb végzettségű: ő sem tud el­helyezkedni, sehová nem kell. Miután beszélgetésünk során kiderült, hogy magam is meg­éltem ezt a manapság mindennaposnak mondható élethelyze­tet, ismerősöm arra kért, adjak tanácsot, mit tegyen, hogyan kerüljön ki a válságból? Kérdése elgondolkodtatott. Jól tudom, hogy az arra hivatott szervek teszik a dolgukat, ennek a korosztálynak mégsem tud a hivatal megoldást kí­nálni, nemigen kellünk. Az öregségi nyugdíj még fényévnyi tá­volságra van ahhoz, hogy csak úgy vegetáljunk fizikai és szel­lemi erőnk teljében. Jó lenne tudni, hogy abban az esetben, ha valaki tartósan munkanélküli aktív élete utolsó évtizedében, milyen számítások alapján kap majd nyugdíjat? A helyzet megoldására van egy komolytalan, igen cinikus elméletem, mely ellen egyelőre nem is szól semmiféle társa­dalmi intézkedés: szép csendben jobblétre szenderülni. Azért szép csendben, hogy idős szüleinket, valamint épp csak pálya­Esélytelenül? kezdő gyerekeinket ne zavarjuk, van elég gondjuk e nélkül is. Ez esetben még a nyugdíjunk számítgatásával sem kellene bajlódnia a hivatalnak. Persze inkább mégis maradnunk lenne jó, hiszen a gyerekeinknek szükségük lehet még ránk. Előbb-utóbb jönnek az unokák is. Nem rossz megoldás az sem, ha valakinek sikerül „ régi, jó em- ber”-ré válnia, mármint egy jól menő vállalkozó vagy egy - a po­litikában épp győztes - fontos személyiség régi, jó emberévé, ak­kor valami állás majdcsak sikeredik. Am ha ez az út sem járható, akkor le kell szállni a valóság tala­jára. Saját tapasztalataim alapján a következőket mondhatom: Mindenképpen szükséges egy adag szerencse, akkor protekció nélkül is jó ajánlólevél lehet az évtizedeken át végzett minőségi munka. Tehát esélytelen polgárnak is érdemes bizakodnia. Egyet viszont fel kell vállalnia: ha szükséges, és a családi helyzete meg­engedi, el kell tudnia szakadni lakóhelyétől, otthonától. A kétlaki- ság nem jó, de átgondolt szervezéssel megoldható. Vannak még munkahelyek szerte az országban, ahol nem fontos, hogy a mun­kavállalófiatal legyen, esetleg szép is, és egyelőre elég, ha csak magyarul beszél. Még a közalkalmazotti szférában is előfordul, hogy valahol képesek megfizetni a számunkra előírt bérminimu­mot. A lehetőségeket azonban nekünk kell megkeresnünk. Az esélyte­len korosztálynak nincsen érdekvédelme, mi csak saját magunkon és egymáson segíthetünk. Ha valakinek tudomása van egy állás­helyről, miért ne szólhatna annak, akinek erre szüksége van ? En is így jutottam munkához. Többen összefogva a szállás is olcsóbb. A közlekedés nem ol­csó, de még mindig több marad meg egy rendes fizetésből, mint a jövedelempótló támogatás összege. Annak, aki el tud szakadni a szakmájától, jó megoldás lehet az átképzés is. Visszatekintve a huszadik évszázadba, el kell ismernünk, nagy- szüleink, szüléink generációjának is jutott bőven a mély egzisz­tenciális válságból - a többiről nem is szólva. Kezdetben úgy lát­szott hogy nekünk könnyebb lesz. Ezt említették is néhányszor (lásd ’50-70-es évek). Most meg itt a lehetőség, hogy megmutas­suk, mi is átvészeljük. Az én személyes stratégiám: reménykedj a legjobbakban, de készülj fel a legrosszabbra is! Eddig még bevált. H. Jánosné, Szolnok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom