Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-02 / 153. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. július 2., csütörtök Mester vagy szakember? Szokványos esemény, hogy egy lakásban elromlik valami, s mestert kell hívni a bajok házilag nem orvosolható gyógyítására. Feltehetően nem vagyok egyedül, amikor csak végső esetben teszem ezt, mert rosszak a tapasztalataim: nagykalapács, egy ütés jobbra, egy ütés balra, törik a berendezés, hull a vakolat, száll a por, fröcsög a víz, „nagymesteri” kioktatás a feladat bonyolultságáról, a megoldás nehézségeiről, a trakta esetleges hiányosságairól szóló tanmese többszöri drámai előadása. Mindezért a végén szemrebbenés nélkül kimondott olyan javítási összeg, amitől én elszégyellem magam, a „MESTER” azonban rezzenéstelen arccal gyűri zsebbe a pénzt, s f elsőbbségi tudattal kivonul. Szóval, ilyen is van. Meg olyan is, ami velem történt a minap. Fürdőszobánk vízvezetékrendszerének többszörös meghibásodása nem tűrt halasztást, így hát feltárcsáztam egy önmagát szerényen csak szakembernek nevező vízvezeték-szerelőt, segítsen gondjaim megoldásában. (Nevet szándékosan nem említek, mert nincs szüksége az én olcsó reklámomra.) A károsodások gyors szemrevételezése után megállapodtunk a feltételekben, és a várható költséget is meghatároztuk. Ezt követte a javítás nagykalapács és vakolathullás nélkül - szakszerűen, mondhatni királyi eleganciával, majd jött a számlarendezés az eredetileg kalkuláltnál kisebb végösszeggel. Ez önmagában is meglepett, de ami ezután következett, az szinte hihetetlen. Este a szakember telefonon érdeklődött, hogy nincs-e véletlenül valamilyen gond a javítás minőségével? Nem akartam hinni a fülemnek! Úgy látszik, egyre többen vagyunk, akik tudjuk, merre kell mennünk, hogy Európában maradjunk. Nem csak földrajzilag. Nagy Károly, Szolnok Ártatlanul bezárva Furcsa és megalázó érzés tart június 15-e óta hatalmában - a Jászkun Volán Rt. jóvoltából: szigorítás jelszóval, utazásom befejeztével, rendszeresen hosszabb-rövidebb ideig foglyának tekint azzal, hogy nem enged leszállni az autóbuszról. Nem vagyok jogász, mégis úgy érzem természetes igazságérzetemnél fogva, hogy a személyiségi jogaim súlyosan sérülnek ezzel a módszerrel, s a módszer miatt már többször lemaradtam átszállásról, illetve késtem munkahelyemről. Az autóbusz-vezetőkre nem haragszom, hiszen ők utasítást hajtanak végre. Az utastársaim jó része mégis őket szidja, sokszor kórusban. Irigylem a kötélidegeiket. Mivel távolról sem ingyenes szolgáltatásról van szó (a mi családunknak havi 5000 forint kiadást jelent), a helyzetével súlyosan visszaél a Volán. Mint fogyasztó, a fogyasztóvédelmi felügyelőség munkatársainak is figyelmébe ajánlom a kialakult gyakorlatot. Útitársaimmal együtt eltökélt szándékunk, hogy aláírásgyűjtés mellett a nyilvánossághoz, magasabb fórumokhoz fordulunk segítségért a helyzet megszüntetése érdekében. T. L., Szolnok * Részvénytársaságunk a megyeszékhelyen 1992. május 30-án hirdette meg és vezette be az első ajtós felszállási rendszert. A szabályok bevezetését a gazdálkodási kényszer diktálta és az a szándék, hogy fizető utasaink ne kényszerüljenek a bliccelők viteldíjainak finanszírozására. Tudjuk, hogy az első ajtós felszállás kellemetlenségei nem zárhatók ki, ezért tisztelt utasaink néhány másodperces türelme és együttműködési készsége elengedhetetlen. Ma már közismert, hogy a megyei jogú városok között a legalacsonyabb viteldíjakat Szolnokon alkalmazzuk. Szeretnénk ezt a jövőben is megtartani, de ez csak úgy lehetséges, ha a szolgáltatásunk ellenértékét megkapjuk. Utasaink többségénél messzemenőkig érzékeljük gépkocsivezetőink munkájának segítését. Továbbra is számítunk megértő támogatásukra. Szíves és segítő együttműködésüket tisztelettel megköszönjük. Szabó István vezérigazgató A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A szolnoki munkaügyi központban Várják a pályakezdő munkanélkülieket Szolnokon és a város térségében valamelyest nőtt a pályakezdő munkanélküliek száma. A regisztrált álláskeresők hét százaléka tartozik e kategóriába. Magas vagy alacsony ez az arány? Statisztikai szempontból nézve nem rossz, de ha azt nézzük, hogy már az életpálya elején hátránnyal indul a fiatal, akkor a helyzet megoldása vagy kezelése igen fontossá válik. A fiatal munkanélkülit és az őt foglalkoztatót különböző támogatások illetik, és átképzési programokban is részt vehetnek. A pályakezdők regisztrálása most aktuális. Kit nevez a jogszabály pályakezdő munkanélkülinek? Azt a fiatalt, aki huszonötödik életévét még nem töltötte be (felsőfokú végzettségűeknél a felső korhatár harminc év), munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, a munkaügyi központ illetékes kirendeltsége nyilvántartja, és járadékra tanulmányai befejezését követően nem szerez jogosultságot. Két további, általános feltételnek is meg kell felelnie a fiatalnak, mégpedig: nem tanul oktatási intézmény nappali tagozatán, nem áll munkaviszonyban, és egyéb kereső tevékenységet sem folytat. A pályakezdők munkanélküli-segélyét 1996-ban egy kormányrendelet megszüntette. A jogszabály alkotói többek között azt is figyelembe vették, hogy az eredeti céllal ellentétes hatása volt ennek az ellátási formának, elkényelmesítette a fiatalokat. Az alanyi jogú ellátás ezt követően megszűnt. Az új jogszabály a munkáltatót is ösztönözni kívánja a fiatalok foglalkoztatására, több, alanyi jogon és mérlegelési jogkörben nyújtható támogatással. Foglalkozási támogatást kell megállapítani a munkaadó számára, ha a szakmunkás- képző iskola, szakiskola és speciális szakiskola befejezését követően a nála legalább egy tanéven keresztül gyakorlati képzésben részesült pályakezdő foglalkoztatását szakképzettségének megfelelő munkakörben, napi hatórás időtartamban vállalja. A kérelem beadását követő 90 napon belül már dolgoznia kell a munkavállalónak. A támogatást 270 napra kell megállapítani úgy, hogy a munkaadónak további 90 napra vállalnia kell a foglalkoztatást (ekkor már a munkaügyi központ pénzügyi hozzájárulása nélkül). A munkáltató a kötelező legkisebb havi munkabér felét kapja támogatásként. A hetvenes évek oktatásifoglalkoztatási politikájának egyik következménye, hogy a szakképzettek és a képzetlenek aránya rosszabb a nyugat-európai átlagnál. A munkatapasztalat megszerzése könnyítheti az elhelyezkedést. Ezt célozza egy másik támogatás, amelyre azok a munkáltatók jogosultak, akik a munkanélküli foglalkoztatását legalább egy évre vállalják. Feltétel még, hogy naponta úgy dolgozzon legalább négy órát a pályakezdő, hogy megfelelő, hasznosítható tapasztalatot szerezzen. A támogatást egy éven keresztül veheti fel a munkaadó, nagysága a pályakezdőnek járó munkabér 50-100 százaléka. Az összeg felső határa szakképzetlenek esetében a kötelező legkisebb munkabér másfélszerese, a középfokú szakképzettségűeknél annak kétszerese, a felsőfokú végzettségűeknél a minimálbér két és félszerese. Külön kedvezmény, hogy egyes munkaadók (egyesületek, alapítványok, közalapítványok, köztestületek, ön- kormányzatok és közhasznú társaságok) esetében a támogatás mértékének megfelelő bért terhelő társadalombiztosítási és munkaadói járulék is átvállalható. Szolnok megyében a munkaügyi tanács döntése alapján bármilyen szakképesítéssel rendelkező egyén támogatható. Talán az egyik legismertebb forma a bértámogatás. Ameny- nyiben a munkaadó olyan (ifjú) személy foglalkoztatását vállalja, aki három hónapja munkanélküli, a munkabér 50-100 százalékáig terjedő támogatásban részesülhet. Lényeges feltétel, hogy ahány hónapig kapta a támogatást, annyi ideig kell tovább foglalkoztatni a dolgozót. Szintén jól ismert, hogy közhasznú munkavégzés támogatása címén a munkaadónak a foglalkoztatásból eredő közvetlen költség 70 százalékáig támogatás adható. Erre a pályázó akkor lehet jogosult, ha a kiközvetített munkanélkülit (a pályakezdőt is) a lakosságot vagy a települést érintő közfeladat ellátására munkaviszony keretében foglalkoztatja. A munkaügyi központ minden évben nyilvánosságra hozza az ajánlott képzések listáját. Ezek intenzív jellegűek, napi 5-8 órás foglalkozások, és országosan elismert szakképesítést nyújtanak. A cél a munkahely megszerzésének vagy megtartásának elősegítése. Támogatható az, aki munka- nélküli; akinek munkaviszonya várhatóan egy éven belül megszűnik és a munkaadó erről írásban tájékoztatta a telephely szerint illetékes munkaügyi központot; aki közhasznú munkavégzésben vesz részt; aki munkaviszonyban áll és rendszeres foglalkoztatása képzés nélkül nem biztosítható. Tanköteles korúakat, egyetemi-főiskolai előkészítőn, illetve iskola- rendszerű képzésben részt vevőket ez a támogatás nem illet meg. Ha olyan képzési formát választ a fiatal, mely nem szerepel a munkaügyi központ listáján, akkor csak abban esetben nyújtható támogatás, ha a képző a program előírt dokumentációját a munkaügyi központhoz benyújtja. A képzési támogatás oktatási költségtérítést, keresetpótló juttatást, utazási költségtérítést jelenthet. A pénzügyi keretektől függően a munkanélküli-járadék alsó határának 20-40 százalékának megfelelő összeg adható annak, aki a munkaügyi központ által felajánlott (vagy elfogadott) intenzív képzésben vesz részt. Ez a képzéssel kapcsolatos költségek mellett is megállapítható. A feltételes mód nem véletlen, hisz mindez az anyagi kerettől is függ. A munkaügyi szervezet akkor köteles átvállalni a költségeket, ha az általa kijelölt képzési formák közül ajánl fel a pályakezdő munka- nélkülinek. A képző intézmény szerződést köt a hallgatókkal, a munkaügyi központ pedig határozatban dönt a támogatás odaítéléséről. Jó tudni, hogy aki saját hibájából kimarad a tanfolyamról, attól a munkaügyi központ a képzési díjat visszaköveteli. A tanév befejeztével a szolnoki kirendeltséghez tartozó területen háromezer-kettőszáz olyan fiatal él, aki az idén fejezte (vagy fejezi be) tanulmányait. A felmérések, a munkáltatókkal történt előzetes megbeszélések alapján az elhelyezkedni szándékozók negyven százaléka juthat munkához. Az első ízben munkát vállalni szándékozókat a piac nehezen, olykor fenntartásokkal fogadja. Életkezdésükhöz nem csak a fiatalok érdeklődésének felkeltésére van szükség, hanem a munkáltatókat is nagyobb aktivitásra lehet ösztönözni. A szolnoki kirendeltség kiemelt figyelmet fordít a feladatokra, annál is inkább, mivel a tömeges regisztrációba vétel júliusra, augusztusra várható. A pályakezdők tudják, nem lesznek akadálytalanok az első lépések. Még inkább tisztában vannak ezzel a munkaügyi szervezet munkatársai. Ezt hivatott megkönnyíteni a munkatapasztalat-szerzés támogatása. Ne felejtsük: az után a pályakezdő után kaphat támogatást a munkáltató, aki a nyilvántartásba vételtől számított legalább 90 napig a munkaügyi központtal együttműködött. Szabó Andrea ifjúsági tanácsadó Adtak és kaptak A tiszajenői klubkönyvtárban rendezett jótékonysági bál példaértékű lehet mindazoknak, akik szeretnének valami nagyszerűt csinálni, de kevés hozzá a pénzük. „Tánccal a táncért” elnevezéssel jótékonysági bált rendeztek a helyiek a fiatal tánccsoport működésének segítésére. Az egy éve dolgozó csoport megérett a versenyeztetésre, s bizony ehhez az erkölcsi támogatás már nem elég, anyagi források felkutatása szükséges. Egyik ilyen forrás a pályázatok, szponzorok, fellépések mellett a jótékonysági rendezvény. Ezt azonban lehet úgy is szervezni, mint esetünkben, ahol a jótékonykodó is kap valamit cserébe. Ezen az estén a résztvevők egy magas színvonalú produkciót láthattak. A látványos bemutató mellé járt a szülők által felszolgált s Kazinczi István keze nyomán készült finom, bőséges vacsora is. A zenét a békési Bibuczi zenekar szolgáltatta remek játékával, s aki mindezt kézben tartotta, Gubán Istvánné klubkönyvtárigazgató. Ezek az emberek mindent megtettek azért, hogy a rendezvény sikeres legyen résztvevőknek és szervezőknek egyaránt - annak ellenére, hogy voltak nehézségek, amelyek megzavarták az esemény lebonyolítását. Köszönjük valamennyi résztvevőnek és támogatónak a táncos gyerekekért hozott áldozatos munkát. A szülők Delegált testület Olvastam a június 30-ai lapban a Miért nem kellenek a tb-önkormányzatok? című írást. Én úgy emlékszem, hogy a most leköszönő kormány átvitte azt a szándékát (nem is volt nehéz), hogy a tb-önkormányzatok tagjai delegálva legyenek és ne választva. Nekem nem nagyon vérzik a szívem a demokrácia eme bástyáiért, hiszen gondoljuk csak el, milyen lenne az a helyi ön- kormányzat, amelyet a polgármester delegálna. (A polgármesternek biztosan jó lenne, de a településnek valószínűleg nem.) Ez az „ön- kormányzatnak álcázott formáció” szerintem megérdemli, hogy a napi politikában a megfelelő helyre kerüljön: a süllyesztőbe. Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Az évek nem múltak el nyomtalanul Nyolc év után elérkezett a búcsú pillanata. Szomorú szívvel köszönünk el az alma matertől, a mezőtúri Református Általános Iskolától. Köszönjük igazgatónknak, a lelkészeknek, a tantestületnek azt a sok szere- tetet, törődést, amiben részesítettek bennünket a nyolc év során. Hálás szívvel gondolunk majd vissza az érdekes órákra, a közös kirándulásokra, az együtt töltött vidám percekre. Jó volt „refis- nek” lenni, s tudjuk, bármikor szívesen látott vendégei leszünk az iskolának. A végzős diákok a tanári karról készült fényképpel búcsúznak. Jász Alexandra, Mezőtúr Miniolimpia - harmadik helyezéssel A németországi Hu- déban rendezett miniolimpiára a szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskola huszonöt tagú sportolócsapata is meghívást kapott. A hat nemzet viadalán 14-16 évesek versenyeztek különböző sportágakban. A résztvevők kiegészítésképpen választhatták még az önkéntes tűzoltást, a golfot, a tollaslabdát és még sok mást. Minden gyerek a kedvenc sportágában indulhatott a versenyen. Nem vallottunk szégyent, hiszen két harmadik helyet is sikerült elérnünk. De talán az eredményességen túl elsődleges szempont volt a szórakozás, a jókedv és a kapcsolatteremtés. Az ott töltött egy hét alatt rengeteg élménnyel, tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Ha tehetjük, a két év múlva Franciaországban megrendezendő viadalon is szívesen részt veszünk. G. M. J., Szolnok
