Új Néplap, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-02 / 153. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1998. július 2., csütörtök Mester vagy szakember? Szokványos esemény, hogy egy lakásban elromlik valami, s mestert kell hívni a bajok házilag nem orvosolható gyógyítá­sára. Feltehetően nem vagyok egyedül, amikor csak végső eset­ben teszem ezt, mert rosszak a tapasztalataim: nagykalapács, egy ütés jobbra, egy ütés balra, törik a berendezés, hull a vako­lat, száll a por, fröcsög a víz, „nagymesteri” kioktatás a feladat bonyolultságáról, a megoldás nehézségeiről, a trakta esetleges hiányosságairól szóló tanmese többszöri drámai előadása. Mindezért a végén szemrebbenés nélkül kimondott olyan javí­tási összeg, amitől én elszégyellem magam, a „MESTER” azonban rezzenéstelen arccal gyűri zsebbe a pénzt, s f elsőbb­ségi tudattal kivonul. Szóval, ilyen is van. Meg olyan is, ami ve­lem történt a minap. Fürdőszobánk vízvezetékrendszerének többszörös meghibá­sodása nem tűrt halasztást, így hát feltárcsáztam egy önmagát szerényen csak szakembernek nevező vízvezeték-szerelőt, segít­sen gondjaim megoldásában. (Nevet szándékosan nem említek, mert nincs szüksége az én olcsó reklámomra.) A károsodások gyors szemrevételezése után megállapodtunk a feltételekben, és a várható költséget is meghatároztuk. Ezt követte a javítás nagykalapács és vakolathullás nélkül - szakszerűen, mondhatni királyi eleganciával, majd jött a számlarendezés az eredetileg kalkuláltnál kisebb végösszeggel. Ez önmagában is meglepett, de ami ezután következett, az szinte hihetetlen. Este a szakem­ber telefonon érdeklődött, hogy nincs-e véletlenül valamilyen gond a javítás minőségével? Nem akartam hinni a fülemnek! Úgy látszik, egyre többen vagyunk, akik tudjuk, merre kell mennünk, hogy Európában maradjunk. Nem csak földrajzilag. Nagy Károly, Szolnok Ártatlanul bezárva Furcsa és megalázó érzés tart június 15-e óta hatalmában - a Jászkun Volán Rt. jóvoltából: szigorítás jelszóval, utazásom be­fejeztével, rendszeresen hosszabb-rövidebb ideig foglyának te­kint azzal, hogy nem enged leszállni az autóbuszról. Nem va­gyok jogász, mégis úgy érzem természetes igazságérzetemnél fogva, hogy a személyiségi jogaim súlyosan sérülnek ezzel a módszerrel, s a módszer miatt már többször lemaradtam átszál­lásról, illetve késtem munkahelyemről. Az autóbusz-vezetőkre nem haragszom, hiszen ők utasítást hajtanak végre. Az utastársaim jó része mégis őket szidja, sok­szor kórusban. Irigylem a kötélidegeiket. Mivel távolról sem ingyenes szolgáltatásról van szó (a mi családunknak havi 5000 forint kiadást jelent), a helyzetével sú­lyosan visszaél a Volán. Mint fogyasztó, a fogyasztóvédelmi felügyelőség munkatár­sainak is figyelmébe ajánlom a kialakult gyakorlatot. Útitársa­immal együtt eltökélt szándékunk, hogy aláírásgyűjtés mellett a nyilvánossághoz, magasabb fórumokhoz fordulunk segítségért a helyzet megszüntetése érdekében. T. L., Szolnok * Részvénytársaságunk a megyeszékhelyen 1992. május 30-án hirdette meg és vezette be az első ajtós felszállási rendszert. A szabályok bevezetését a gazdálkodási kényszer diktálta és az a szándék, hogy fizető utasaink ne kényszerüljenek a bliccelők vi­teldíjainak finanszírozására. Tudjuk, hogy az első ajtós felszál­lás kellemetlenségei nem zárhatók ki, ezért tisztelt utasaink né­hány másodperces türelme és együttműködési készsége elen­gedhetetlen. Ma már közismert, hogy a megyei jogú városok között a legalacsonyabb viteldíjakat Szolnokon alkalmazzuk. Szeretnénk ezt a jövőben is megtartani, de ez csak úgy lehetsé­ges, ha a szolgáltatásunk ellenértékét megkapjuk. Utasaink többségénél messzemenőkig érzékeljük gépkocsive­zetőink munkájának segítését. Továbbra is számítunk megértő támogatásukra. Szíves és segítő együttműködésüket tisztelettel megköszönjük. Szabó István vezérigazgató A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tisztelet­ben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a vélemé­nyünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A szolnoki munkaügyi központban Várják a pályakezdő munkanélkülieket Szolnokon és a város térségében valamelyest nőtt a pályakezdő munkanélküliek száma. A regisztrált álláskeresők hét száza­léka tartozik e kategóriába. Magas vagy alacsony ez az arány? Statisztikai szempontból nézve nem rossz, de ha azt nézzük, hogy már az életpálya elején hátránnyal indul a fiatal, akkor a helyzet megoldása vagy kezelése igen fontossá válik. A fiatal munkanélkülit és az őt foglalkoztatót különböző támogatások illetik, és átképzési programokban is részt vehetnek. A pálya­kezdők regisztrálása most aktuális. Kit nevez a jogszabály pálya­kezdő munkanélkülinek? Azt a fiatalt, aki huszonötö­dik életévét még nem töltötte be (felsőfokú végzettségűeknél a felső korhatár harminc év), munkaviszony létesítéséhez szükséges feltételekkel rendel­kezik, a munkaügyi központ il­letékes kirendeltsége nyilván­tartja, és járadékra tanulmányai befejezését követően nem sze­rez jogosultságot. Két további, általános feltételnek is meg kell felelnie a fiatalnak, mégpedig: nem tanul oktatási intézmény nappali tagozatán, nem áll munkaviszonyban, és egyéb ke­reső tevékenységet sem folytat. A pályakezdők munkanél­küli-segélyét 1996-ban egy kormányrendelet megszüntette. A jogszabály alkotói többek között azt is figyelembe vették, hogy az eredeti céllal ellentétes hatása volt ennek az ellátási formának, elkényelmesítette a fiatalokat. Az alanyi jogú ellá­tás ezt követően megszűnt. Az új jogszabály a munkálta­tót is ösztönözni kívánja a fiata­lok foglalkoztatására, több, alanyi jogon és mérlegelési jogkörben nyújtható támoga­tással. Foglalkozási támogatást kell megállapítani a munkaadó számára, ha a szakmunkás- képző iskola, szakiskola és spe­ciális szakiskola befejezését követően a nála legalább egy tanéven keresztül gyakorlati képzésben részesült pályakezdő foglalkoztatását szakképzettsé­gének megfelelő munkakörben, napi hatórás időtartamban vál­lalja. A kérelem beadását kö­vető 90 napon belül már dol­goznia kell a munkavállalónak. A támogatást 270 napra kell megállapítani úgy, hogy a munkaadónak további 90 napra vállalnia kell a foglalkoztatást (ekkor már a munkaügyi köz­pont pénzügyi hozzájárulása nélkül). A munkáltató a köte­lező legkisebb havi munkabér felét kapja támogatásként. A hetvenes évek oktatási­foglalkoztatási politikájának egyik következménye, hogy a szakképzettek és a képzetlenek aránya rosszabb a nyugat-euró­pai átlagnál. A munkatapaszta­lat megszerzése könnyítheti az elhelyezkedést. Ezt célozza egy másik támogatás, amelyre azok a munkáltatók jogosultak, akik a munkanélküli foglalkoztatá­sát legalább egy évre vállalják. Feltétel még, hogy naponta úgy dolgozzon legalább négy órát a pályakezdő, hogy megfelelő, hasznosítható tapasztalatot sze­rezzen. A támogatást egy éven keresztül veheti fel a munka­adó, nagysága a pályakezdőnek járó munkabér 50-100 száza­léka. Az összeg felső határa szakképzetlenek esetében a kö­telező legkisebb munkabér másfélszerese, a középfokú szakképzettségűeknél annak kétszerese, a felsőfokú végzett­ségűeknél a minimálbér két és félszerese. Külön kedvezmény, hogy egyes munkaadók (egye­sületek, alapítványok, közala­pítványok, köztestületek, ön- kormányzatok és közhasznú társaságok) esetében a támoga­tás mértékének megfelelő bért terhelő társadalombiztosítási és munkaadói járulék is átvállal­ható. Szolnok megyében a munkaügyi tanács döntése alap­ján bármilyen szakképesítéssel rendelkező egyén támogatható. Talán az egyik legismertebb forma a bértámogatás. Ameny- nyiben a munkaadó olyan (ifjú) személy foglalkoztatását vál­lalja, aki három hónapja mun­kanélküli, a munkabér 50-100 százalékáig terjedő támogatás­ban részesülhet. Lényeges felté­tel, hogy ahány hónapig kapta a támogatást, annyi ideig kell to­vább foglalkoztatni a dolgozót. Szintén jól ismert, hogy köz­hasznú munkavégzés támoga­tása címén a munkaadónak a foglalkoztatásból eredő közvet­len költség 70 százalékáig tá­mogatás adható. Erre a pályázó akkor lehet jogosult, ha a ki­közvetített munkanélkülit (a pá­lyakezdőt is) a lakosságot vagy a települést érintő közfeladat el­látására munkaviszony kereté­ben foglalkoztatja. A munkaügyi központ min­den évben nyilvánosságra hozza az ajánlott képzések lis­táját. Ezek intenzív jellegűek, napi 5-8 órás foglalkozások, és országosan elismert szakképe­sítést nyújtanak. A cél a mun­kahely megszerzésének vagy megtartásának elősegítése. Támogatható az, aki munka- nélküli; akinek munkaviszonya várhatóan egy éven belül meg­szűnik és a munkaadó erről írásban tájékoztatta a telephely szerint illetékes munkaügyi központot; aki közhasznú mun­kavégzésben vesz részt; aki munkaviszonyban áll és rend­szeres foglalkoztatása képzés nélkül nem biztosítható. Tankö­teles korúakat, egyetemi-főis­kolai előkészítőn, illetve iskola- rendszerű képzésben részt ve­vőket ez a támogatás nem illet meg. Ha olyan képzési formát vá­laszt a fiatal, mely nem szerepel a munkaügyi központ listáján, akkor csak abban esetben nyújtható támogatás, ha a képző a program előírt doku­mentációját a munkaügyi köz­ponthoz benyújtja. A képzési támogatás oktatási költségtérí­tést, keresetpótló juttatást, uta­zási költségtérítést jelenthet. A pénzügyi keretektől függően a munkanélküli-járadék alsó ha­tárának 20-40 százalékának megfelelő összeg adható annak, aki a munkaügyi központ által felajánlott (vagy elfogadott) in­tenzív képzésben vesz részt. Ez a képzéssel kapcsolatos költsé­gek mellett is megállapítható. A feltételes mód nem vélet­len, hisz mindez az anyagi ke­rettől is függ. A munkaügyi szervezet akkor köteles átvál­lalni a költségeket, ha az általa kijelölt képzési formák közül ajánl fel a pályakezdő munka- nélkülinek. A képző intézmény szerződést köt a hallgatókkal, a munkaügyi központ pedig hatá­rozatban dönt a támogatás oda­ítéléséről. Jó tudni, hogy aki sa­ját hibájából kimarad a tanfo­lyamról, attól a munkaügyi központ a képzési díjat vissza­követeli. A tanév befejeztével a szol­noki kirendeltséghez tartozó te­rületen háromezer-kettőszáz olyan fiatal él, aki az idén fe­jezte (vagy fejezi be) tanulmá­nyait. A felmérések, a munkál­tatókkal történt előzetes meg­beszélések alapján az elhelyez­kedni szándékozók negyven százaléka juthat munkához. Az első ízben munkát vállalni szándékozókat a piac nehezen, olykor fenntartásokkal fogadja. Életkezdésükhöz nem csak a fiatalok érdeklődésének felkel­tésére van szükség, hanem a munkáltatókat is nagyobb akti­vitásra lehet ösztönözni. A szolnoki kirendeltség ki­emelt figyelmet fordít a felada­tokra, annál is inkább, mivel a tömeges regisztrációba vétel jú­liusra, augusztusra várható. A pályakezdők tudják, nem lesznek akadálytalanok az első lépések. Még inkább tisztában vannak ezzel a munkaügyi szervezet munkatársai. Ezt hi­vatott megkönnyíteni a munka­tapasztalat-szerzés támogatása. Ne felejtsük: az után a pálya­kezdő után kaphat támogatást a munkáltató, aki a nyilvántar­tásba vételtől számított leg­alább 90 napig a munkaügyi központtal együttműködött. Szabó Andrea ifjúsági tanácsadó Adtak és kaptak A tiszajenői klubkönyvtár­ban rendezett jótékonysági bál példaértékű lehet mind­azoknak, akik szeretnének valami nagyszerűt csinálni, de kevés hozzá a pénzük. „Tánccal a táncért” elneve­zéssel jótékonysági bált rendeztek a helyiek a fiatal tánccsoport működésének segítésére. Az egy éve dol­gozó csoport megérett a versenyeztetésre, s bizony ehhez az erkölcsi támogatás már nem elég, anyagi forrá­sok felkutatása szükséges. Egyik ilyen forrás a pályá­zatok, szponzorok, fellépé­sek mellett a jótékonysági rendezvény. Ezt azonban lehet úgy is szervezni, mint esetünkben, ahol a jóté­konykodó is kap valamit cserébe. Ezen az estén a résztvevők egy magas szín­vonalú produkciót láthattak. A látványos bemutató mellé járt a szülők által felszolgált s Kazinczi István keze nyo­mán készült finom, bőséges vacsora is. A zenét a békési Bibuczi zenekar szolgáltatta remek játékával, s aki mind­ezt kézben tartotta, Gubán Istvánné klubkönyvtár­igazgató. Ezek az emberek mindent megtettek azért, hogy a rendezvény sikeres legyen résztvevőknek és szervezőknek egyaránt - annak ellenére, hogy voltak nehézségek, amelyek meg­zavarták az esemény lebo­nyolítását. Köszönjük va­lamennyi résztvevőnek és támogatónak a táncos gye­rekekért hozott áldozatos munkát. A szülők Delegált testület Olvastam a június 30-ai lapban a Miért nem kellenek a tb-önkormányzatok? című írást. Én úgy emlékszem, hogy a most leköszönő kormány átvitte azt a szán­dékát (nem is volt nehéz), hogy a tb-önkormányzatok tagjai delegálva legyenek és ne választva. Nekem nem nagyon vérzik a szívem a demokrácia eme bástyáiért, hiszen gondoljuk csak el, milyen lenne az a helyi ön- kormányzat, amelyet a pol­gármester delegálna. (A polgármesternek biztosan jó lenne, de a településnek va­lószínűleg nem.) Ez az „ön- kormányzatnak álcázott formáció” szerintem meg­érdemli, hogy a napi politi­kában a megfelelő helyre kerüljön: a süllyesztőbe. Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Az évek nem múltak el nyomtalanul Nyolc év után elérkezett a bú­csú pillanata. Szomorú szív­vel köszönünk el az alma ma­tertől, a mező­túri Református Általános Isko­lától. Köszönjük igazgatónknak, a lelkészeknek, a tantestületnek azt a sok szere- tetet, törődést, amiben részesí­tettek bennün­ket a nyolc év során. Hálás szívvel gondolunk majd vissza az érdekes órákra, a közös kirándulásokra, az együtt töltött vidám percekre. Jó volt „refis- nek” lenni, s tudjuk, bármikor szívesen látott vendégei leszünk az iskolának. A végzős di­ákok a tanári karról készült fényképpel bú­csúznak. Jász Alexandra, Mezőtúr Miniolimpia - harmadik helyezéssel A németországi Hu- déban rendezett mini­olimpiára a szolnoki Szandaszőlősi Általá­nos Iskola huszonöt tagú sportolócsapata is meghívást kapott. A hat nemzet viada­lán 14-16 évesek ver­senyeztek különböző sportágakban. A résztvevők ki­egészítésképpen vá­laszthatták még az önkéntes tűzoltást, a golfot, a tollaslabdát és még sok mást. Minden gyerek a kedvenc sportágában indulhatott a versenyen. Nem vallottunk szégyent, hiszen két harmadik helyet is sikerült elérnünk. De talán az eredmé­nyességen túl elsődleges szempont volt a szó­rakozás, a jókedv és a kapcsolatteremtés. Az ott töltött egy hét alatt rengeteg élménnyel, tapasz­talattal lettünk gazdagabbak. Ha tehetjük, a két év múlva Franciaországban megrendezendő vi­adalon is szívesen részt veszünk. G. M. J., Szolnok

Next

/
Oldalképek
Tartalom