Új Néplap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-11 / 135. szám

1998. június 11., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal A vechtai iskolához öt éve fűz minket barátság A vechtai Ludgerus és a jászbe­rényi Nagyboldogasszony Ka­tolikus Általános Iskola között öt éve tart a kapcsolat, ami mára barátsággá nemesült. Minden ősszel egy hetet tölte­nek tanulóink és tanáraink Né­metországban, a tavasz pedig a vendéglátás időszaka. Május­ban is készülődtünk a vendéglá­tásra, vártuk a harminckilenc német gyermeket és a három tanárt. Bemutattuk nekik nem csak szűkebb hazánkat, a Jász­ságot, ellátogattunk velük Egerbe, Budapestre, Kecske­métre és Ópusztaszerre is. Tanulóinknak igen fontos, hogy kint tölthetnek néhány napot a németeknél, hiszen az aktív nyelvgyakorlás legjobb formája ez. Sokan közülük hosszan leveleznek, és a nyári szünetben is találkoznak. Ez természetesen csak a családok közreműködésével lehetséges. Munkánk eredménye sem ma­rad el, hiszen az idén is, mint már évek óta, a német nyelvi versenyeken a megyei legjobb tízben voltak diákjaink. A ha­todik osztályosok versenyét Taczman Mária nyerte. A nyol­cadikos Vérségi Katalint - egyedül a megyéből - országos versenyre is hívták, ahol nyol­cadik lett. Katalin már sikere­sen tűi van a középfokú nyelv­vizsgán, de az alapfokút többen is megszerzik a 8. osztály vé­gére. Az eredmények mögött az iskolavezetés, a tantestület, a szülők és tanulóink sok-sok munkája áll. Anyagilag jelentős segítséget kapunk német barátainktól, az iskola alapítványán keresztül sok-sok támogatónktól. Ebben az évben a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat kétszázezer forinttal segített bennünket. Reméljük, sikerül megértet­nünk diákjainkkal, a fiatalok­kal, milyen fontos az idegen nyelv tudása, használata, mert ha a közeljövőben nem is, éle­tük folyamán biztosan haszno­sítani fogják mindazokat az is­mereteket, amelyek alapjait próbáljuk most itt, az általános iskolában lerakni. Gulyás Oszkárné, Jászberény Június 16-a nemzetközi menekültnap Az öreg kontinensen az idén is megrendezik a nemzetközi me­nekültnapot. A határok nyitot­tabbá válásával egyre nagyobb teret kap az idegenellenes poli­tika is, amelynek legfőbb eleme a menekültek és bevándorlók el­leni gyűlöletkeltés. Az Európai Parlament ,,erődítmény’’-politi­kájának következtében 1993 óta több mint ezer menekült vesz­tette életét. A törvényhozók igen gyakran az emberi közösségek szolgálata elé helyezik önös ér­dekeiket. Ez a politika nem egyeztethető össze az emberi jo­gokkal. D. T., Szolnok A Kiskulcsosi iskolások Túl vannak az első vizsgán Itt a tanév vége, eljött az az idő, amikor a tanulóknak számot kell adniuk tudásukról. A kar­cagi Kiskulcsosi Általános Is­kola történetében először tettek vizsgát a negyedikes és hatodi­kos diákok magyarból és bioló­giából. A kijelölt két napon il­lendő öltözetben, kicsit izgatot­tan, de várva is a szereplést, ne­vetve, vidáman ugratták egy­mást. A gyerekek szerint jó, hogy van a vizsga, mert a tételek és a szülők szigora rákényszeríti őket a folyamatos tanulásra, más vélemények még azzal is kiegészítik az előbbit, hogy rendszerezettebbnek érzik a tananyagot, jobban megértik a lényeget. A pedagógusok sze­rint a vizsga megmérettetés ne­velőnek, tanulónak és szülőnek egyaránt, attól függően, mennyi a belefektetett munka mennyi­sége és minősége. Tagadhatat­lan, hogy a vizsgának van tanu­lást kényszerítő hatása, de a legtöbb gyermek mégiscsak bi­zonyítani akar. Jó, hogy isko­lánk pedagógiai programja a jövő tanévtől több osztályban - és tantárgyból - is bevezeti a vizsgát. Három évtizedes pedagógusi gyakorlatom alatt most talál­koztam először általános isko­lás vizsgázókkal. Úgy hiszem, pár év múltán mindannyiunk számára ez is természetes lesz. Lakatos Mihály Karcag A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájá­rulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A Balesetmentes Közlekedésért Alapítvány támogatásával a szolnoki Fiumei úti óvoda közlekedési délelőttöt rendezett. A gyermekek ezen a napon kerékpárral érkezhettek, s az intézmény udvarán kialakított KRESZ-pályán gyakorolhattak. A rendőr vendégek kész­séggel válaszoltak minden kíváncsi kérdésre, és szívesen tettek egy-egy próbautat a csoda­motorkerékpáron a kis utasokkal. Az óvoda gyermek- és felnőttközössége ezúton is köszöni az alapítványnak a tartalmas programhoz nyújtott segítséget és támogatást. Telekné Karakas Szilvia intézményvezető Ahol sok van a pénzből, ott van a legkevesebb emberségből, tisztes­ségből. Nincsenek két­ségeim afelől, hogy Ady századelőn írott verse ma a legaktuálisabb; en­nek az embertelen, pénzéhes világnak a kisem­ber védtelen és reménytelen kiszolgáltatottja lett. Egy vendéglőben dolgoztam, öt teljes hóna­pig. Mind mondták, ez ott nagy idő, mert egy­két hét alatt itt kitelik a dolgozónak; a pár hó­nap alatt 13-14 pultos cserélődött, két szakács és öt-hat konyhás ment el. Hivatalosan bizton­sági emberi nem alkalmaznak, de nekem gya­nús, mert „látták” (mondta a főnöknő), hogy zsebre tettem a borravalót. Zsebem nincs. De kezdjük az elején: konyhai kisegítőként kezdtem, s ebbéli minőségemben igen jól érez­tem magam. Munkatársaim szerettek - és úgy tűnt, hogy a főnökség is elégedett volt mun­kámmal, mert 110 forinttal induló órabérem szépen emelkedett és májusra már a 150-et is elérte! Nem tagadhatom, plusz pénz is csur- rant-cseppent, ha nagyon sokat dolgoztam. Mindebből arra következtethettem, hogy meg­becsültek. A baj akkor kezdődött velem, amikor a főnökség kívánságára konyhásból pultossá avanzsáltam. Ettől kezdve nekem szabadnap nem járt, 2-3 nap „pultozás ” után a konyhában folytattam a munkát, látástól vakulásig. A riasztó kérdés azonban egyre többször hangzott el: miért ilyen kevés a borravaló? Egyik reggel 600 fo­rinttal indultam el ott­honról, estére 30 ma­radt belőle. Hogy elosz­lassam a főnök asszony kételyeit az elrejtett borravalóról, megmutat­tam a táskámat, pénztárcámat. De hiába tártam elé „anyagi helyzetemet”, a gyanútól szaba­dulni nem tudott. Megalázottságomat határta­lannak éreztem. A napok közben teltek, hiány nélkül dolgoz­tam, csak a borravaló bizonyult kevésnek, en­nélfogva beteges beidegződéssel folyt a csendes belháború. Ismerőseim tanácsolták, ha jót aka­rok, minél előbb hagyjam ott az állásomat. Ma már sajnálom, hogy nem hallgattam rájuk. Történt, hogy az utolsó munkanapomon (ak­kor még nem tudtam, hogy az lesz az utolsó) a déli órákban csináltunk egy részleges kasszazá­rást. A főnök (akit egyébként jó fejnek tartot­tam) megszámolta a jattot. Az esti zárás azon­ban kevesebbet hozott ki, mint a déli. Hogyan lehetséges ez, hiszen én nem vettem el soha egy forintot sem! A főnöknő nekem támadt: én va­gyok az oka, hogy hiánnyal és kevés borravaló­val zártak, mert megloptam őket. Ki vagyok rúgva! Most nincs állásom. Mégsem magamat, sok­kal inkább szegény főnök asszonyt sajnálom, mert az örökös gyanakvás lassan kikezdi az idegeit, s ebben a gyötrelmes pénzvadászatban csak úgy tud majd segíteni magán, ha ő áll be pultosnak! (Név és cím) Harc a disznófejű Nagyúrral Mindent mentsünk meg, ami a kiskertben megterem Időszerű ötlet gondos háziasszonyoknak Háziasszony olvasóinktól nem ritkán kapunk leveleket hasz­nos és jól bevált ötletekről, kipróbált módszerekről. Egyet ezek közUl továbbadunk, hiszen a zöldfélék leveleinek a tar­tósítása, tárolása most a legidőszerűbb. Az idei zöldségeknek igen borsos az áruk, vétek lenne nem hasznosítani a petrezse­lyem- és zellerzöldet, fony- nyadni hagyni a kaprot. A kamrában kiszárított levél ke­vesebb vitamint őriz meg, mint ha széles szájú üvegbe rakva, hűtőszekrényben tárol­juk. A műanyag doboz is meg­felel, ezt azonban érdemes ki­bélelni selyempapírral. A ha­gyományos módszert is al­kalmazhatjuk: az apróra vá­gott levelet, sóval rétegez ve, jó szorosan, kisebb üvegekbe rakjuk. Ügyeljünk arra, hogy a felső rétegen is legyen só. Az így tartósított zöldségféle is sokáig friss marad. A kérésem azonnal teljesült Egyedülálló nyugdíjasként évek óta a szolnoki városháza étterméből rendelem a napi ebédemet, ami számomra min­den szempontból kifogástalan, ízletes és változatos. E hónap elején is megváltottam a havi jegyemet, s míg intéztem, né­hány mondatos beszélgetésbe elegyedtem az ott dolgozó hölggyel, figyelmem megosz­lott. Innen egy orvosi kezelésre siettem és csak később vettem észre, hogy a visszajáró pénz­ből hiányzik. Azt talán nem is kell magyaráznom, mit jelent egy nyugdíjasnak több ezer fo­rint. Rohantam a hölgyhöz - s bár tudtam, hogy pénztártól való távozás után nincs rekla­máció -, mégis kértem a lehe­tetlent, nézzük meg, nincs-e a kasszában többlet. Mosolyogva megnyugtatott, készséggel át­nézte a pénztárt, és nagy meg­nyugvásomra megkerült a hi­ányzó összeg. Köszönöm a kedves hölgy­nek a barátságos, megnyugtató szavakat és azt, hogy ilyen szolgálatkész volt velem. Bérezi Jenő, Szolnok Varázslat A cukorbetegek klubjában A nemzetközi hírű Vígh JózseJ bűvész a szolnoki cukorbetegek klubjának legutóbbi összejöve­telén varázslatos műsorral ked­veskedett. Csodálattal néztük a titkok világát, amit nagy taps és felszabadult nevetés kísért. Kö­szönjük a művésznek a felejthe­tetlen perceket. A klubtagok a , jó nyár - jó egészség” jegyében búcsúztak egymástól, annak reményében, hogy szeptember utolsó hétfő­jén mindannyian újra találko­zunk. A klubvezető ✓ Észrevették? Évtizedek óta szokás, hogy nagy ünnepeink alkalmával - s ezt a hagyományt az új rendszer is megőrizte - a nemzet legkiválóbbjai va­lamilyen kitüntetésben ré­szesülnek. Feltűnt-e, hogy lassan egy évtizede egyetlen munkás sincs közöttük? Ér­telmiségiek, tudósok, taná­rok, újságírók, színészek, sportolók, művészek, bel­ügyi és honvédségi magas rangú tisztek kapnak meghí­vást ezekre az ünnepi ese­ményekre, de még véletlenül sem találkozunk egyetlen „kisemberrel” sem. Mintha nem is lennének... B. J., Szolnok Hagyományápoló bál a pletykafalusiaknak Újabb program része­sei voltak a „pletyka­falusiak”. A szolnoki Kölcsey Ferenc Álta­lános Iskola szervezé­sében pünkösdi bálra hívtuk a szórakozni vágyókat. Vendégünk volt a zagyvarékasi Kék Ibolya művész- csoport, Sülyi Károly előadóművész és Borbás Barna nóta­énekes, akik műso­rukkal igen jó hangu­latot teremtettek. Is­kolánk negyedik osz­tályos tanulói a pün­kösdi néphagyomány felelevenítésével köszöntötték a vendégeket. A hajnalig tartó vigasságot csupán az a három birka bánta, amelyekből elkészült a vendégek vacsorája. új köntösben Régi szobor ­Szép hagyománya van Jászjákóhalmán a műemlékek, régi szobrok felújításának. Pünkösd tiszteletére ismét megszépült egy faluképi szempontból is jelentős, kö­zel százéves szobor, a Tarna-parton álló Nepomuki Szent János. A szentet - már­tírhalálára emlékezve - folyópartokon, hidak közelében ábrázolják, s noha a mellette álló Tama-hidat 1944-ben fel­robbantották, a szobor épen maradt. Az idő azonban megviselte, ezért egy baráti kollektíva kijavította a hibákat és újrafes­tette, környezetét rendezte. Az ünnepé­lyes felszentelés pünkösd szombatján megtörtént. A képen a sikeres akció két főszerve­zője, Muhari Pál önkormányzati képvi­selő és Bottlik Jenő emlékezik meg a munkálatokról. Itt olvasták fel a talap­zatban elhelyezett szöveg másolatát, mely őrzi a szponzorok népes listáját is. Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Köszönjük Tarjányi Györgyné kolléganőnk­nek a szervezőmunkát és e szép hagyomány ápolását. Vargáné Vígh Veronika Judit iskolaigazgató

Next

/
Oldalképek
Tartalom