Új Néplap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-11 / 135. szám
1998. június 11., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal A vechtai iskolához öt éve fűz minket barátság A vechtai Ludgerus és a jászberényi Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola között öt éve tart a kapcsolat, ami mára barátsággá nemesült. Minden ősszel egy hetet töltenek tanulóink és tanáraink Németországban, a tavasz pedig a vendéglátás időszaka. Májusban is készülődtünk a vendéglátásra, vártuk a harminckilenc német gyermeket és a három tanárt. Bemutattuk nekik nem csak szűkebb hazánkat, a Jászságot, ellátogattunk velük Egerbe, Budapestre, Kecskemétre és Ópusztaszerre is. Tanulóinknak igen fontos, hogy kint tölthetnek néhány napot a németeknél, hiszen az aktív nyelvgyakorlás legjobb formája ez. Sokan közülük hosszan leveleznek, és a nyári szünetben is találkoznak. Ez természetesen csak a családok közreműködésével lehetséges. Munkánk eredménye sem marad el, hiszen az idén is, mint már évek óta, a német nyelvi versenyeken a megyei legjobb tízben voltak diákjaink. A hatodik osztályosok versenyét Taczman Mária nyerte. A nyolcadikos Vérségi Katalint - egyedül a megyéből - országos versenyre is hívták, ahol nyolcadik lett. Katalin már sikeresen tűi van a középfokú nyelvvizsgán, de az alapfokút többen is megszerzik a 8. osztály végére. Az eredmények mögött az iskolavezetés, a tantestület, a szülők és tanulóink sok-sok munkája áll. Anyagilag jelentős segítséget kapunk német barátainktól, az iskola alapítványán keresztül sok-sok támogatónktól. Ebben az évben a Mobilitás Ifjúsági Szolgálat kétszázezer forinttal segített bennünket. Reméljük, sikerül megértetnünk diákjainkkal, a fiatalokkal, milyen fontos az idegen nyelv tudása, használata, mert ha a közeljövőben nem is, életük folyamán biztosan hasznosítani fogják mindazokat az ismereteket, amelyek alapjait próbáljuk most itt, az általános iskolában lerakni. Gulyás Oszkárné, Jászberény Június 16-a nemzetközi menekültnap Az öreg kontinensen az idén is megrendezik a nemzetközi menekültnapot. A határok nyitottabbá válásával egyre nagyobb teret kap az idegenellenes politika is, amelynek legfőbb eleme a menekültek és bevándorlók elleni gyűlöletkeltés. Az Európai Parlament ,,erődítmény’’-politikájának következtében 1993 óta több mint ezer menekült vesztette életét. A törvényhozók igen gyakran az emberi közösségek szolgálata elé helyezik önös érdekeiket. Ez a politika nem egyeztethető össze az emberi jogokkal. D. T., Szolnok A Kiskulcsosi iskolások Túl vannak az első vizsgán Itt a tanév vége, eljött az az idő, amikor a tanulóknak számot kell adniuk tudásukról. A karcagi Kiskulcsosi Általános Iskola történetében először tettek vizsgát a negyedikes és hatodikos diákok magyarból és biológiából. A kijelölt két napon illendő öltözetben, kicsit izgatottan, de várva is a szereplést, nevetve, vidáman ugratták egymást. A gyerekek szerint jó, hogy van a vizsga, mert a tételek és a szülők szigora rákényszeríti őket a folyamatos tanulásra, más vélemények még azzal is kiegészítik az előbbit, hogy rendszerezettebbnek érzik a tananyagot, jobban megértik a lényeget. A pedagógusok szerint a vizsga megmérettetés nevelőnek, tanulónak és szülőnek egyaránt, attól függően, mennyi a belefektetett munka mennyisége és minősége. Tagadhatatlan, hogy a vizsgának van tanulást kényszerítő hatása, de a legtöbb gyermek mégiscsak bizonyítani akar. Jó, hogy iskolánk pedagógiai programja a jövő tanévtől több osztályban - és tantárgyból - is bevezeti a vizsgát. Három évtizedes pedagógusi gyakorlatom alatt most találkoztam először általános iskolás vizsgázókkal. Úgy hiszem, pár év múltán mindannyiunk számára ez is természetes lesz. Lakatos Mihály Karcag A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A Balesetmentes Közlekedésért Alapítvány támogatásával a szolnoki Fiumei úti óvoda közlekedési délelőttöt rendezett. A gyermekek ezen a napon kerékpárral érkezhettek, s az intézmény udvarán kialakított KRESZ-pályán gyakorolhattak. A rendőr vendégek készséggel válaszoltak minden kíváncsi kérdésre, és szívesen tettek egy-egy próbautat a csodamotorkerékpáron a kis utasokkal. Az óvoda gyermek- és felnőttközössége ezúton is köszöni az alapítványnak a tartalmas programhoz nyújtott segítséget és támogatást. Telekné Karakas Szilvia intézményvezető Ahol sok van a pénzből, ott van a legkevesebb emberségből, tisztességből. Nincsenek kétségeim afelől, hogy Ady századelőn írott verse ma a legaktuálisabb; ennek az embertelen, pénzéhes világnak a kisember védtelen és reménytelen kiszolgáltatottja lett. Egy vendéglőben dolgoztam, öt teljes hónapig. Mind mondták, ez ott nagy idő, mert egykét hét alatt itt kitelik a dolgozónak; a pár hónap alatt 13-14 pultos cserélődött, két szakács és öt-hat konyhás ment el. Hivatalosan biztonsági emberi nem alkalmaznak, de nekem gyanús, mert „látták” (mondta a főnöknő), hogy zsebre tettem a borravalót. Zsebem nincs. De kezdjük az elején: konyhai kisegítőként kezdtem, s ebbéli minőségemben igen jól éreztem magam. Munkatársaim szerettek - és úgy tűnt, hogy a főnökség is elégedett volt munkámmal, mert 110 forinttal induló órabérem szépen emelkedett és májusra már a 150-et is elérte! Nem tagadhatom, plusz pénz is csur- rant-cseppent, ha nagyon sokat dolgoztam. Mindebből arra következtethettem, hogy megbecsültek. A baj akkor kezdődött velem, amikor a főnökség kívánságára konyhásból pultossá avanzsáltam. Ettől kezdve nekem szabadnap nem járt, 2-3 nap „pultozás ” után a konyhában folytattam a munkát, látástól vakulásig. A riasztó kérdés azonban egyre többször hangzott el: miért ilyen kevés a borravaló? Egyik reggel 600 forinttal indultam el otthonról, estére 30 maradt belőle. Hogy eloszlassam a főnök asszony kételyeit az elrejtett borravalóról, megmutattam a táskámat, pénztárcámat. De hiába tártam elé „anyagi helyzetemet”, a gyanútól szabadulni nem tudott. Megalázottságomat határtalannak éreztem. A napok közben teltek, hiány nélkül dolgoztam, csak a borravaló bizonyult kevésnek, ennélfogva beteges beidegződéssel folyt a csendes belháború. Ismerőseim tanácsolták, ha jót akarok, minél előbb hagyjam ott az állásomat. Ma már sajnálom, hogy nem hallgattam rájuk. Történt, hogy az utolsó munkanapomon (akkor még nem tudtam, hogy az lesz az utolsó) a déli órákban csináltunk egy részleges kasszazárást. A főnök (akit egyébként jó fejnek tartottam) megszámolta a jattot. Az esti zárás azonban kevesebbet hozott ki, mint a déli. Hogyan lehetséges ez, hiszen én nem vettem el soha egy forintot sem! A főnöknő nekem támadt: én vagyok az oka, hogy hiánnyal és kevés borravalóval zártak, mert megloptam őket. Ki vagyok rúgva! Most nincs állásom. Mégsem magamat, sokkal inkább szegény főnök asszonyt sajnálom, mert az örökös gyanakvás lassan kikezdi az idegeit, s ebben a gyötrelmes pénzvadászatban csak úgy tud majd segíteni magán, ha ő áll be pultosnak! (Név és cím) Harc a disznófejű Nagyúrral Mindent mentsünk meg, ami a kiskertben megterem Időszerű ötlet gondos háziasszonyoknak Háziasszony olvasóinktól nem ritkán kapunk leveleket hasznos és jól bevált ötletekről, kipróbált módszerekről. Egyet ezek közUl továbbadunk, hiszen a zöldfélék leveleinek a tartósítása, tárolása most a legidőszerűbb. Az idei zöldségeknek igen borsos az áruk, vétek lenne nem hasznosítani a petrezselyem- és zellerzöldet, fony- nyadni hagyni a kaprot. A kamrában kiszárított levél kevesebb vitamint őriz meg, mint ha széles szájú üvegbe rakva, hűtőszekrényben tároljuk. A műanyag doboz is megfelel, ezt azonban érdemes kibélelni selyempapírral. A hagyományos módszert is alkalmazhatjuk: az apróra vágott levelet, sóval rétegez ve, jó szorosan, kisebb üvegekbe rakjuk. Ügyeljünk arra, hogy a felső rétegen is legyen só. Az így tartósított zöldségféle is sokáig friss marad. A kérésem azonnal teljesült Egyedülálló nyugdíjasként évek óta a szolnoki városháza étterméből rendelem a napi ebédemet, ami számomra minden szempontból kifogástalan, ízletes és változatos. E hónap elején is megváltottam a havi jegyemet, s míg intéztem, néhány mondatos beszélgetésbe elegyedtem az ott dolgozó hölggyel, figyelmem megoszlott. Innen egy orvosi kezelésre siettem és csak később vettem észre, hogy a visszajáró pénzből hiányzik. Azt talán nem is kell magyaráznom, mit jelent egy nyugdíjasnak több ezer forint. Rohantam a hölgyhöz - s bár tudtam, hogy pénztártól való távozás után nincs reklamáció -, mégis kértem a lehetetlent, nézzük meg, nincs-e a kasszában többlet. Mosolyogva megnyugtatott, készséggel átnézte a pénztárt, és nagy megnyugvásomra megkerült a hiányzó összeg. Köszönöm a kedves hölgynek a barátságos, megnyugtató szavakat és azt, hogy ilyen szolgálatkész volt velem. Bérezi Jenő, Szolnok Varázslat A cukorbetegek klubjában A nemzetközi hírű Vígh JózseJ bűvész a szolnoki cukorbetegek klubjának legutóbbi összejövetelén varázslatos műsorral kedveskedett. Csodálattal néztük a titkok világát, amit nagy taps és felszabadult nevetés kísért. Köszönjük a művésznek a felejthetetlen perceket. A klubtagok a , jó nyár - jó egészség” jegyében búcsúztak egymástól, annak reményében, hogy szeptember utolsó hétfőjén mindannyian újra találkozunk. A klubvezető ✓ Észrevették? Évtizedek óta szokás, hogy nagy ünnepeink alkalmával - s ezt a hagyományt az új rendszer is megőrizte - a nemzet legkiválóbbjai valamilyen kitüntetésben részesülnek. Feltűnt-e, hogy lassan egy évtizede egyetlen munkás sincs közöttük? Értelmiségiek, tudósok, tanárok, újságírók, színészek, sportolók, művészek, belügyi és honvédségi magas rangú tisztek kapnak meghívást ezekre az ünnepi eseményekre, de még véletlenül sem találkozunk egyetlen „kisemberrel” sem. Mintha nem is lennének... B. J., Szolnok Hagyományápoló bál a pletykafalusiaknak Újabb program részesei voltak a „pletykafalusiak”. A szolnoki Kölcsey Ferenc Általános Iskola szervezésében pünkösdi bálra hívtuk a szórakozni vágyókat. Vendégünk volt a zagyvarékasi Kék Ibolya művész- csoport, Sülyi Károly előadóművész és Borbás Barna nótaénekes, akik műsorukkal igen jó hangulatot teremtettek. Iskolánk negyedik osztályos tanulói a pünkösdi néphagyomány felelevenítésével köszöntötték a vendégeket. A hajnalig tartó vigasságot csupán az a három birka bánta, amelyekből elkészült a vendégek vacsorája. új köntösben Régi szobor Szép hagyománya van Jászjákóhalmán a műemlékek, régi szobrok felújításának. Pünkösd tiszteletére ismét megszépült egy faluképi szempontból is jelentős, közel százéves szobor, a Tarna-parton álló Nepomuki Szent János. A szentet - mártírhalálára emlékezve - folyópartokon, hidak közelében ábrázolják, s noha a mellette álló Tama-hidat 1944-ben felrobbantották, a szobor épen maradt. Az idő azonban megviselte, ezért egy baráti kollektíva kijavította a hibákat és újrafestette, környezetét rendezte. Az ünnepélyes felszentelés pünkösd szombatján megtörtént. A képen a sikeres akció két főszervezője, Muhari Pál önkormányzati képviselő és Bottlik Jenő emlékezik meg a munkálatokról. Itt olvasták fel a talapzatban elhelyezett szöveg másolatát, mely őrzi a szponzorok népes listáját is. Fodor István Ferenc Jászjákóhalma Köszönjük Tarjányi Györgyné kolléganőnknek a szervezőmunkát és e szép hagyomány ápolását. Vargáné Vígh Veronika Judit iskolaigazgató
