Új Néplap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-23 / 145. szám
4. oldal Körkép 1998. június 23., kedd Miért nem megy Tiszaburára rendőr lakni? A kilátástalanság agresszív útvesztői Nemrég lapunk is beszámolt a tiszaburai körzeti megbízottat ért bolti támadásról. Az ügy pikantériája, hogy a családjával Kazincbarcika körzetéből Tiszaburára költöző rendőrt jó két héttel ezelőtt karaterúgással akarta jobb belátásra bírni annak az ittas vezetőnek az utasa - egyébként nyolcán ültek a személygépkocsiban - aki azt sérelmezte, hogy miért csak a cigány kisebbség tagjaival szemben érvényesíti a törvényt a rend őre olyan szigorúan és következetesen, mint ahogy azt akkor tette. Meglehetősen problematikussá válik az eset hátterének a vizsgálata abból a szempontból is, hogy a bolti szarka, aki egyébként a jól ismert babakocsis módszerrel - a kocsit a síró kisbabával és a jogtalanul eltulajdonított árukkal együtt tolják ki az ABC-ből - próbálta javítani megélhetési helyzetét, szintén a kisebbség tagja volt. Egyáltalán nem abból a szempontból problematikus az ügy, hogy cigány az elkövető, sokkal inkább azért, mert Tiszaburára egyre inkább jellemző: az életkörülményeiben lecsúszott rétegek lassan elvesztik félelemérzetüket a törvénnyel szemben, ami olyasfajta agresszivitást eredményez, melynek legtöbbször az intézkedő rendőr az áldozata. Méghozzá eléggé megkötött kézzel, hiszen az őt ért támadás esetén is jól meg kell gondolnia, hogy miképpen használja gumibotját vagy esetlegesen fegyverét, hiszen az esetet még akkor is kivizsgálja az Ügyészség Nyomozó Hivatala, ha felettesei jogszerűnek ítélték meg fellépését. Gyakran szoktuk mondani, hogy a büntetés legtöbbször már nem segít. Ez esetünkben is igaz, hiszen a nyomor, a munkanélküliség, a hónap közepére elfogyó rokkantnyugdíjak, segélyek, járadékok az italba, esetleg kártyába és a játékautomatába ölt remény nihilje ellen semmit nem tudnak már tenni sem a rendőrök, sem a paragrafusok. Egyik sem tudja elriasztani az éhes gyomrot a bolti és a tyúklopásoktól, nem köti meg a fázok kezét, hogy fejszével erdőrészeket, gyümölcsösöket irtsanak ki. Legyen cigányról vagy éppen magyarról szó! Csak hát Tiszaburán a lassan többségben élő cigányság körül igen veszélyesen terjeszkedik a bűnözés melegágya. Nem is csoda, hiszen közel 100 százalékos a munkanélküliség, katasztrofális az egészségügyi helyzet, de mindezek ellenére nő a lélekszám. Abból a vak reményből, hogy a születendő gyerek is „pénzt hoz a konyhára”. Tudja ezt jól az ott szolgáló rendőr is, de mit tehet? ő a tisztességesek védelmére, a rend biztosítására esküdött fel. Az előbb említett szociális problémák orvoslása, az emberi humánumon túl szigorúan állami feladat. Méghozzá sürgős, mert minden késedelem reménytelenebbé teszi a megoldást. Nincs olyan jó érzés, mely pénz nélkül hatékonyan segíteni tudna abban, hogy végleg bezárjuk a nyomorból való kiútkeresés tiltott kapuit. Ehhez nincs sem lakatja, sem kulcsa a szegény önkormányzatnak, még akkor sem, ha telefonnal, gázfűtéses, komfortos lakással körzeti megbízotti irodával próbál egyre több rendőrt falujába csábítani. Meg van kötve az illetékes rendőrkapitány keze is, hiszen erőszakkal nem kényszerítheti egyik beosztottját sem, hogy olyan helyre telepedjen családjával, ahol saját testi épsége is veszélyeztetett. így most az a furcsa helyzet állt elő, hogy Tiszaburán átmenetileg nincs rendőr. A kettő közül az egyik kilenc hónapja betegállományban van, a másikat - akiről ez a történet is említést tesz -, nemcsak sérülései miatt, hanem a két eset kapcsán fellépő lelki trauma következtében is felmentette az orvos a szolgálat alól. Patthelyzet, amit a területileg illetékes rendőrkapitány sűrített járőrözéssel kíván megoldani. Ám patthelyzet abból a szempontból is, hogy a bűn említett szimbolikus melegágyában egyre mélyebben és egyre nagyobb számban ereszt gyökeret a mag, amely kikelésének meggátolása jóval meghaladja a rendőrség lehetőségeit. Szidhatjuk, kritizálhatjuk ezért őket, de ebben tényleg nem ők a hibásak. Hogy a bűn melegágyának „terméseredményei” jelentősen csökkenjenek, ahhoz elsősorban munkahelyek, emberhez méltó körülmények, követendő pozitív életpéldák kellenek, kellenének. Míg ezek nincsenek meg, csak félteni lehet a rendőröket, de minden egyenruhást és a jog betartására szakosodott hivatalnokokat is, mert állandó céltáblái lesznek, még jogos intézkedésük esetén is a nyomor és a kilátástalanság által egyre gyakran agresszívvé váló bűnelkövetőknek, akiket az a sajnálat sem menthet fel tetteik alól, hogy legtöbbjük önhibáján kívül sodródott a társadalom perifériájára. Egyébként a legújabb fejlemény az eset kapcsán, hogy az önkormányzat két alkalmazottját, közhasznú munkásként bízta meg a legnagyobb falusi bolt őrzésével. -pA mesterszállási Zöldfa úti telkek toldalékán mégis lesz út Szerződés évi egy vödör búza áráért? A Zöldfa úti telkek toldalékának hasznosítása már évek óta húzódó probléma Mesterszálláson. Úgy tűnik, a legutóbbi testületi ülésen is csak egy évre oldották meg megnyugtatóan az itt élők gondjait. A betervezett út ügyében élénk vita alakult ki. A történet kezdete ’89-re nyúlik vissza, amikor az utcában élők úgy döntöttek,, telkeiket meghosszabbítják. Ezt a privatizáció során figyelembe is vették, majd a kimaradt terület egy cserével a község tulajdonába került. Lehetővé vált, hogy az önkormányzattól bérelve, a portákat 20 méterrel megnöveljék. Közben, hogy különböző illetékek megfizetése alól a falu mentességet kapjon, a toldalékra 6 méteres utat tervezett a testület, így csak 14 méteres maradt a toldalék. Az utcában élők egy része ezt a közutat sérelmezte, mivel elvesz a területből egy jelentős részt. A polgármester megjegyezte, az út nem lehet téma, mivel azt telekkönyvileg bejegyezték. Azt kérte a résztvevőktől, döntsék el: évente megújítják a bérletet - 500 forint éves díjért -, vagy megvásárolják a területet a magas illeték-kötelezettséggel együtt. Megoldásként az is szóba jöhet, hogy 50 éves bérleú szerződést körnek, évi 1 vödör búzának megfelelő árért. A vélemények megoszlottak. Volt, aki továbbra is az út ellen ágált, más előnyben részesítette a hosszabb távú szerződést. Közös álláspont nem alakult ki. Legtöbben az egyéves bérlet mellett kardoskodtak. A testület határozott: július 20-30 között minden polgárnak be kell menni a hivatalba, ahol nyilatkozhat, milyen konstrukciót kíván igénybe venni. Az út kialakítását november 30-ig elhalasztották. ses Égből pottyant katonák (Folytatás az 1. oldalról) A variációk azzal is gyarapodnak, hogy ezeket fegyverrel, teljes felszereléssel vagy éppen éjszaka hajtják végre. A jövő héten Tószeg környékén éjjelnappal végeznek majd ugrásokat, ahol nehéz terepen, fás, dombos, esetleg vezetékes helyeken kell biztonsággal landolniuk az ejtőernyősöknek. Ezek a körülmények felelnek meg leginkább az éles helyzetekben végrehajtott ugrásoknak. Egy átlagos tábori nap úgy kezdődik, hogy hat órára megérkeznek szálláshelyükről a reptérre a katonák. Hét órakor reggeli, fél nyolckor az eligazítás következik. És ha az időjárás is úgy akarja, nyolckor már fel is emelkedhet a MI 8-as helikopter az első ugrásra kész csoporttal. Ä parancsnok azt is elmondta, zászlóaljuktól néhány szerződéses katona egy új fajta, német gyártmányú ernyőt próbál ki. Azt egyelőre nem tudni, hogy ez a nagy magasságú ugrásokra alkalmas típus mikor lesz rendszeresítve a Magyar Honvédségnél. A tábor első napján jó volt az idő, egyesek szerint túlságosan is, így szinte folyamatos volt az „üzem”. A helikopterek szakadatlanul rótták a köröket, hogy a magasba emelt bátor férfiak és hölgyek nem sokkal később a biztonságot adó ejtőernyő kupolája alól néhány pillantást vethessenek az alattuk terpeszkedő városra. A földről szemlélve őket egy másodpercre már-már úgy tűnik: irigylésre méltó a helyzetük. Horváth Győző Karcagi könyvadomány Erdélybe Az elmúlt héten dr. Fazekas Sándor polgármester vezetésével karcagi delegáció utazott Székelykeresztúrra, hogy átadják a testvérvárosnak a mintegy 4 millió forint értékű könyvadományt. A két település nyolc éve írta alá a testvérvárosi megállapodást. A kunságiak egyik aktív tevékenysége, hogy négyévente kiadóktól, könyvtárakból, adományokból könyvet gyűjt Székelykeresztúr részére. Az ideit a Karcag Testvér- városaiért Alapítvány, valamint két önzetlen könyvgyűjtő : dr. Surányi Béla és Kása Csaba gyűjtötte össze, a szervezési, adminisztratív munkákat Hodos Julianna végezte. A 6800 könyv között gyermekmese és egyetemi jegyzet egyaránt volt. Á szállítmány fontos küldetése - hogy elvigye a magyar kultúrát, a magyar nyelvet azokhoz a gyermekekhez, akik továbbtanulva szeretnének ott maradni szülőföldjükön - teljesült, hiszen az érdeklődők mostantól hozzájuthatnak a magyar történelem, kultúra, tudomány ismeret- anyagához. A könyvadományt Be- nyovszky Lajos polgármester vette át, és a gyűjtemény jelentős részét a regionális könyvtárrá fejlesztendő székelyke- resztúri városi könyvtárban helyezik el, a többi könyv a város iskoláiba, múzeumába kerül. Hetveninilliót nyertek a kenőn (Folytatás az L oldalról)- A párom testvérei, az én testvéreim, de nem maradtak ki a keresztgyerekek sem. így döntöttünk a feleségemmel.- Ha szabad kérdeznem, mekkora volt ez az összeg?- Kérdezni szabad, és a feleletem az, hogy minden bizonynyal jól jött mindannyiuknak a nem várt több százezer.- Miképpen éltek eddig?- Átlagosan: sem jól, sem rosszul. Fiam, lányom, unokám, menyem, feleségem, ez a család. Én pedig vállalkozó vagyok, afféle átlagos.- Kedveli a szerencsejátékokat?- Húsz-egynéhány esztendeje. Akadt több nyereményem a totón, de amikor én a közepébe találtam, ugyanezt sokan megismételték, úgyhogy alapvetően mit sem változott az életünk.- Elmondaná, miképpen történt ez a nem mindennapi eset?- Ha az emlékezetem nem csal, hétfő lehetett, amikor vettem 70 forintért egy kenőt. A szorzószám milliós volt, és tíz számot kellett bejelölni. Variáció alapján tettem mindezt. Feladtam, mert dolgozni mentem. Hazatérve beszélgetés, vacsora, majd elaludt a család. Én fennmaradtam, hiszen ezután mutatta a televízió a sorsolást. Megvártam a húzást: néztem, láttam, hallottam a számokat, majd összehasonlítottam az enyémmel.- Milyen érzés kerítette hatalmába?- Nem emlékezem minden pillanatra, lehet, rosszul lettem hirtelen. Először nem akartam hinni, utána sem - ez kizárt dolog, nyugtatgattam magam. Szóltam a páromnak: kelj már fel, mert én nem tudom, mi van velem.-És?- Először nem értette, miről van szó, majd ketten is ellenőriztük a számokat, és kiderült, találat ez a javából! Reggelig nem aludtunk egy szemernyit sem, ez ugye a történtek után érthető.- Volt már sok pénze?- Százötven, kétszázezer igen. De ekkora summa - még soha.- Es másnap?- Intéztem az ügyeket. Elmentem ellenőrzésre oda, ahol előzőleg vásároltam. Telefonon tisztáztunk mindent a Szerencsejáték Rt.-vel, többször is. Be kellett mondanom a szelvény számát, szóval alapos volt a kontroll.- Legalább jól berúgott?- Nem az én stílusom. Nagy bankettet, lakomát sem csaptunk. Ha olykor betérek a kocsmába, az ismerősöknek fizetek egy italt.- Mi változott az életükben ?- Annyi, hogy a régi kocsinkat kicseréltük. Minden más maradt. A feleségem, mint korábban is, most is otthon van, hetente hétszer főz a családnak. Azt sem állítom, azóta több a hús, és üdülni sem szándékozok elmenni. Maradtam, aki vagyok, változatlanul dolgozom tovább.- De a nyeremény azért egyféle biztonságot jelent.- Kétségtelenül. Előfordulhat, hogy egy részéből valamilyen üzletet nyitunk, de még ez is a tervezés időszakában lebeg.- Tudják, hogy nyert?- Többen. Azért kiszivárog az ilyesmi, híre megy.-Ajánlatokat kapott?- Hogyne: például az egyik megyén kívüli cég arra kapacitált, szálljak be hozzájuk 20 millióval. Ezért havi százezret tisztán fizettek volna. Nem mentem bele, mert nem láttam át az egészet, sok volt benne a tisztázatlanság.- Ki otthon a pénzügymini- szer?- A feleségem. Én nem értek az anyagiakhoz.- De azért csak akad némi forint a zsebében?- Nem biztos. Sok pénz soha nincsen nálam, de az is előfordul, hogy a páromtól kérek.- Elköltöznek máshová?- Egyelőre maradunk, bár az is felmerült bennünk: esetleg lakhelyet váltunk. De még ez sem biztos. Ami viszont igaz, a napjaink ugyanolyanok, mint korábban.- A nagy „fogás” után lemondott a kenőről?- Folytatom, hiszen mint állítottam, maradtam, aki voltam.- A szerencse ismételten nem szegődött mellé?- Részben: azóta egyszer 2 ezer 100-at nyertem, egyszer meg tíz és félezer forintot.- Hogyan tovább Ákos úr?- Élni szeretnék még sokáig: egészségesen, a családom körében. Es mérsékelten kenózni, hiszen régi igazság: szerencséje csak annak van, lehet, aki próbálkozik vele.- És én afféle kíváncsi, próbálkozó típusú embernek tartom magamat. D. Szabó Miklós
