Új Néplap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1998-06-16 / 139. szám

A KUNSÁGBAN JÁRTUNK Strandolni csudijó... A Nagykun Vízmű Kft. tulajdonosa a karcagi és kunhegyesi önkormányzat A cég üzemelteti a karcagi strandfürdőt, me­lyet a kánikulai melegben hétköznap is sokan felkeresnek. Strandolás után a Kuthen úti ovisok A strand működtetésére a kar­cagi önkormányzat négymillió forintot adott. A hűsölni, kikap­csolódni vágyók szeptember végéig mindennap úszhatnak vagy napozhatnak. A füves pá­lyán a felnőttek és gyerekek is focizhatnak, röplabdázhatnak, az árnyas fák alatt pedig ping­pongozhatnak. Ottjártunkkor sok óvodás pancsolt önfeledten a gyermekmedencében. A Kut­hen úti óvoda Mókus csoportja pedig éppen erőt gyűjtött ah­hoz, hogy visszasétáljanak a vá­ros másik végén lévő oviba. A vázaremekek készítője Odakint is jócskán harminc fok fölé kúszott a hőmérő hi­ganyszála, a Bereg Crystal Kft. Berekfürdői Üveggyárában, a kemencék mellett még ennél is melegebb van. A csöppet sem könnyű, de a kívülálló számára látványos szakmáról beszél­gettünk a gyár legjobb üvegfúvójával, Fazekas Györggyel. A berekfürdői születésű férfi először iskolás korában járt a gyárban, s már akkor megtet­szett neki ez a szakma, mely­nek mára minden fortélyát ki­tanulta. Tíz éven át a karcagi szakmunkásképzőben is ok­tatta az üvegfúvó-tanulókat. Hetven diákja közül ma húszán dolgoznak a gyárban. Fazekas György több száz­ezer terméket készített. A leg­egyszerűbb vázából egy mű­szakban háromszázat fúj. Leg­emlékezetesebb számára a 110x150 centiméter átmérőjű fénymásoló henger és az a re­kord borosüveg, mely három centivel volt nagyobb, mint a Guenniss rekordok könyvében található. A 216 centis üvegen Varga Pál, id. Márkus László, Tóth József, ifj. Márkus László, Tóth Imre és ő dolgo­zott. Egyenként 40-40 percig fújták, és nagyon össze kellett hangolniuk a munkát. Fazekas György mindig sze­rette a szálánál kihívásokat, több iparművésszel is dolgozott együtt pályafutása alatt. Lánya már férjnél van, két lányuno­kája szívesen nézi nagyapjukat munka közben, fiai azonban nem az üvegfúvó szakmát vá­lasztották. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotó: Csabai István Bepillantás a kazahsztáni hétköznapokba Látogatóban a rokon népnél Karcag és a kazahsztáni Merki két éve írta alá a testvérvárosi megállapodást. Azóta már kunsági delegáció is járt ott. Legutóbb pedig nyolc hónapot töltött kint Kazahsztán főváro­sában, Almatiban Kovács Sán­dor, a KLTE másodéves nép­rajz szakos hallgatója, akit ha­zatérése után faggattunk.-Miért pont kazak ösztöndíjat pályáztál meg?-Azért, mert mint a legtöbb karcagit, néprajzosként engem is érdekel a két nép rokonsága, a kazakok kultúrája, életmódja. Tavaly már láttam ebből egy ke­resztmetszetet, a Kazak Magyar Baráti Társaság titkáraként én is kint jártam a város delegációjá­val. Most Kazahsztán legna­gyobb egyetemén, az A1 Farabin tanulhattam.-Sokakban olyan kép él Ka­zahsztánról, hogy egy az egy el­maradott ország, rossz az ellátás. Te mit tapasztaltál?- Pont az ellenkezőjét. Sokkal rosszabbra számítottam, én is felpakolva érkeztem meg, így nagyon meglepődtem, amikor láttam, mennyire dinamikusan fejlődő országba érkeztem, hi­szen a boltokban mindent meg lehet kapni, amit Magyarorszá­gon. Az 1,2 milliós lélekszámú fővárosban úgy lehet közlekedni trolibusszal, villamossal, mint Budapesten. Az országon belül azonban óriási távolságok van­nak. Az ember buszozik 24 órát, s amikor megnézi a térképet, kide­rül, hogy csak egy icipici részt járt be.- Gondolom, néprajzosként anyagot is gyűjtöttél.- A másik magyar egyetemis­tával, Kun Péterrel ellátogattunk a testvérvárosba, majd lementünk Kazahsztán déli részére, Csim- kentbe, ahol népdalokat, népszo­kásokat, ünnepi szokásokat gyűj­töttünk. Jártunk a mohamedánok második Mekkájában, Turkesz- tánban is. Rendszeresen mentünk kazak nyelvű színházba, ahol modem és történelmi darabokat néztünk meg. Kipróbáltam népi hangszerüket, a dombrát is.-Jellegzetes italuk a kumisz, vagyis az erjesz­tett kancatej mellett mi­lyen ételeket kóstoltál meg?-A besparmakot, ez sós vízben főtt birkahús hagymával, paprika, zöldség nélkül. Legtöb­bet a lagmanból ettem, mely a mi zöldséges gu­lyáslevesünkre hasonlít. A kazakok eszik a ló­húst, amiből kolbászt (kazi) is töltenek. A kazit gyógyszerként is fo­gyasztják, mert úgy tart­ják, jótékony hatása van a féifipotenciára. Kazak lovasverseny A szálloda munkát is ad Aki Karcag felől érkezik Kunhegyesre, az a vasúti átjáró után jobb kéz felől egy impozáns szállodát pillanthat meg, melyet egy lepusztult épületből alakítottak át kunhegyesi vállalkozók. A kivitelezést is helyi szakemberek végezték. A háromcsillagos 4Sport Hotel hamarosan fogadja az első vendégeket is. A szálloda két szakácsnője több specialitással várja majd a ven­dégeket. Jelenleg 11 kunhegyesi alkalmazottja van a kft.-nek, s már most vannak előre bejelent­kezett csoportjaik, de utazási iro­A kívülről is impozáns épületben mindent helyi mesterek készítettek A 4Sport Hotel helyén a század elején egy gőzmalom állt, majd a háború után egy magtárat építet­tek ide. Az évekig üresen álló, le­pusztult épületet néhány évvel ezelőtt Szabó András, a 4Sport Kft. egyik tulajdonosa vásárolta meg azzal a céllal, hogy ott szál­lodát alakít ki. Mint Varga Sándor szálloda- vezető-helyettestől megtudtuk, Juhász Mihály irányításával két évvel ezelőtt kezdték el az épület renoválását, melyet igyekeztek úgy helyreállítani, hogy hasonlít­son egy malomra. Az építkezést örömmel fogadták a kunhegye- siek és az idelátogató turisták is, hiszen mostantól kulturált kör­nyezetben pihenhetnek. Lehető­ség lesz azonban arra is, hogy a helyiek akár csak vacsorázni ki­menjenek a hamarosan megnyíló szálloda éttermébe. A cég az építkezéssel egy időben jelentős közműfejlesztést is végrehajtott, hiszen például utat épített, áramot vezetett be olyan épületbe, ahol eddig nem volt. A huszonegy légkondicionált szoba fürdőszo­bával, tévével, telefonnal ellátott. dákkal is felvették a kapcsolatot. A tulajdonosok a későbbiek­ben szeretnének sportlétesítmé­nyeket, esetleg úszómedencét is építeni a szálloda mellé. Bereki gulyásparti A karcagi székhelyű Ma­gyar Nóta és Dal Alapít­vány céljai között szerepel a magyar nóta és operett műfaj népszerűsítése, va­lamint fiatal tehetséges énekesek felkarolása is. Nemrég három előadásból álló bérletsorozatot szervez­tek, melyen a szakma jeles művészei léptek fel. Most pedig a berekfürdői strand területén gulyáspartikat rendez az alapítvány, ahol iß. Berki László és cigány- zenekara muzsikál. A pan­zió melletti szabadtéri, va­csorával egybekötött műso­rok házigazdája Kolostyák Gyula nótaénekes. A gu­lyáspartikon nóta-, operett- és cigánynóta-énekesek gondoskodnak a jó hangu­latról. A gulyáspartira (mely legutóbb június 13-án volt) augusztus 19-ig hetente vár­ják az érdeklődőket, akik a kunsági birka- és pacalpör­költ elfogyasztása mellett nótájukat is elhúzathatják. Történelmi családok A kisújszállási önkormányzat és hagyományőrző baráti kör kiadásában most megjelent helytörténeti kiadványban Kurucz János a város két tör­ténelmi családjának állít em­léket. Az első az Illéssry, akik közül János és Sándor az 1848/49-es forradalom és szabadságharc­ban is meghatározó szerepet játszott. 1749-1872 között a család kiemelkedő férfiai álltak a Nagykun Kerület élén mint kerületi kapitányok. A szerző szól Illéssy Istvánról, aki 1741- ben vitézül harcolt a jászkun huszárok között Mária Terézia trónjáért, majd 1746-ban az újonnan felállított jászkun hu­szárezred élén Poroszországban bizonyított. Olvashatunk Illéssy Sándor altábomagyról is, akit Széchenyi István is említi Nap­lójában. A másik család a Kerek. A család több mint 200 éve van jelen Kisújszálláson. Nemes Kerek Mihály (II.) gazdag re- demptus jelenlétére 1729-es házasságkötése utal. A család későbbi tagjai között találha­tunk több redemptus nagygaz­dát is. A Kerek család tagja lett Varró János kisújszállási, majd karcagi nótárius, nagykun kerü­leti komisszárius is, aki Csoko­nai „jó embere”, vendéglátója is volt Karcagon. Nemes Kerek Ferenc pedig Móricz Zsigmond Kerek Ferkó című művéhez szolgált életadalékul. Hogy jól pörögjön az „rrr” A karcagi DMIK Gyermekek Háza idén hetedik alkalom­mal szervezte meg június 2-a és 12-e között berekfürdői if­júsági táborában az óvodások logopédiai táborát, melyen 83 gyermek veszt részt. Mint a tábor vezetője, Molnár sefiié elmondta, két hétig az sszel iskolába menő óvodá­sokkal foglalkoznak a logopé­dusok, Németh Julianna és Pergéné Deli Katalin, akik a táborban még jobban rögzítik az ovisokban a jó kiejtést, s ha kell, javítanak rajta. Ezzel az egyhetes rásegítéssel is biztosí­tani kívánják a gyerekeknek az egyenlő esélyt az iskolakezdés­nél, hogy jól pörögjön az „rrr”, és a többi hang képzésével se legyen gondjuk. A nyelvtörő mondókák, mint a Sárga bögre, görbe bögre is sorra kerülnek a kiscsoportos órákon. Közben a többieknek a négy óvónő és két dajka játékos és kézműves fog lalkozásokat szervez, délutá­nonként pedig strand és sétako­csikázás vár az ovisokra. Németh Julianna logopédus és az ovisok Aki környezete szépítéséért küzd A berekfürdői önkormány­zat és a helyi mozgássérült­csoport együtt köszöntötte áprilisban 90. születésnap­ján Kanta Gyulát, aki tíz éve rendszeres levelezője több újságnak is. Kanta Gyula, aki egykor kis­gazda országgyűlési képvi­selő is volt, nemrég vehette át az ötvenéves kisgazdapárti tagságát igazoló oklevelet, melyre nagyon büszke, s mint mondta, ezután is kitart pártja mellett. Az idős férfinak jó tíz éve jelennek meg rendszere­sen különböző lapokban írá­sai. Cikkei az ország és Be­rekfürdő gondjaival, fejlődé­sével, eredményeivel foglal­koznak. Idén elfogadta az Or­szágos Széchenyi Könyvtár ajánlatát: a 32 dossziényi, mintegy ötezer oldalnyi kéz­iratát megvásárolta tőle a könyvtár. A szerző azonban csak az olvastatás jogát adta el, kézirataihoz kutatási, anyaggyűjtési engedélyt to­vábbra is ő adhat. Az idős férfi az elmúlt években sokat kardoskodott azért, hogy Be­rekfürdő virágos település le­gyen. Mára vannak pozitív előrelépések ez ügyben, hi­szen rengeteg fát, díszcserjét elültettek, így idén talán megkaphatja a virágos telepü­lés elismerést is Berekfürdő. Miután Kanta Gyula már nehezen tud közlekedni, so­kat segít neki a helyi mozgás­sérültcsoport vezetője, Mol­nár Ferencné, aki legutóbb olyan rokkantkocsihoz segí­Kanta Gyula tette hozzá, melyet külön neki gyárt le a gyár. A hatalmas kertet is fia gondozza, ottjártunkkor a gyümölcsfákat permetezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom