Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-21 / 118. szám
xa. kj>aiJum»lUJCTCjaVi3JüVI JL UJ liUlAPUli íyya. május zx., csütörtök Százöt résztvevővel megtartotta tavaszi horgászversenyét a Bereki Horgász Egyesület. A nagy meleg és a pontyívás ellenére igen jó fogást könyvelhettek el a versenyzők, hiszen 48 kilogramm hal került 'horogra - főleg ponty. Az egyesület tavaly ősz óta az afrikai harcsával együtt hatvanöt mázsa halat telepített a két tóba, amit további telepítés követ majd. A horgászegyesület éredményei olyan kedvezően alakultak, hogy 750 ezer forintos hiteltartozásukat is sikerült rendezniük. (beküldött fotó) Sikeresek az őszelői diákok A tiszaföldvári Ószőlői Általános Iskola több mint tíz éve tanít emelt szintű matematikát. A tagozatos osztályok tanulói elsősorban ebből a tantárgyból érnek el kiemelkedő eredményeket. A Zrínyi Ilona matematikaversenyen évről évre, egyéniben is és csapatban is, dobogós helyen végeznek. Amióta országos döntők is vannak, egy-egy tanulónk - elsősorban a 4—6. osztályos korcsoportból - mindig képviseli az iskolát. A 7-8. korcsoportból a Hajnóczy gimnázium hatosztályosában versenyeznek a legjobbak. A legszebb sikert ebben az évben könyvelhettük el, amikor is a 6. osztályosok versenyében Pongrácz András megyei második helyezettként indult a kecskeméti országos döntőben, s ott megszerezte az ötödik helyet. Eredményével ő lett a megye legjobb eredményt elérő versenyzője. Indult a Varga Tamás nevét viselő megyei versenyen is a tagozatos hetedikesek csoportjában (mivel a hatodikosoknak nincs külön verseny), és ott első lett. Ebben a korcsoportban Vámos Attila második lett, míg Hartyányi Orsolya harmadik. A matematikaversenyeken elért szép eredmények mellett a tanulók az emelt szintű anyanyelvi képzés eredményeként a különböző anyanyelvi versenyeken is jól szelepeinek. Lakatos Éva a helyesírási versenyeken mindig az élvonalban van, ebben az évben a „Titok” levelező feladatmegoldó versenyben ötödik lett. A Damjanich-napokon rendezett szavalóversenyen Szabados István az első, Túrna Krisztina a második, míg a Petőfi-versenyen Lenkovics Judit a negyedik helyet szerezte meg. Borza Attila igazgató Tiszaföldvár Találkozó nyugdíjas rendörökkel Gulyáságyú és virágcsokor A megyei rendőr-főkapitányság vezetése találkozóra hívta az állományához tartozó nyugdíjasokat és hozzátartozókat. Az impozáns üdülő parkjában felállított tábori sátorban fehér asztal mellett foglaltak helyet a vendégek. Az egykori harcostársak nagy szeretettel és tisztelettel fogtak kezet egymással. Az örömteli percektől hangos sátor csak dr. Kopasz Árpád ezredes, megyei főkapitány és kísérete érkezésével csendesedett el. Urbán Lajos nyugalmazott alezredes, az egyesület elnökhelyettese programtájékoztatója után rövid számvetést hallgattunk meg a megye bűnügyi helyzetéről. Közben kinn, a szabadban sorakoztak a csinos hölgyek. Kiderült, hogy a páros évfordulósok ajándékot kapnak, amit a főkapitány úr és Molnár Miklós alezredes köszöntője kísért. A hölgyeknek természetesen a virágcsokor sem maradt el. A honvédségi gulyáságyúban főtt babgulyásból jó étvággyal fogyasztott valamennyi vendég. Mindannyiunk nevében köszönjük a szép délutánt. Kívánunk az aktív személyi állománynak jó egészséget és sok sikert a nehéz munkához. S természetesen szeretnénk azt is, ha a legközelebbi találkozón, egy év múlva, mindenkit egészségben üdvözölhetnénk. Olej Zoltán, Szolnok ny. rendőr őrnagy A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Külterületen a postaládába kerül a távirat Kunszentmártoni olvasónk gyásztáviratot adott fel a mezőtúri, alsórészi tanyán élő hozzátartozójának. A postai küldeménnyel járó költségeket megfizette. A távirat szövege a szomorú családi tragédián túl azt is tudatta, hogy mikor lesz a temetés. A küldemény két nappal a gyászszertartás előtt indult útnak, gondolhatta tehát, hogy időben megérkezik, az pedig fel sem merült benne, hogy nem a címzettnek, hanem a címzett postaládájába kézbesítik azt. Különösen azért nem gondolt erre, mert a tanya mindössze 2-3 kilométerre van a várostól, s a távirat szövege rendkívüli esetről adott hírt. Mivel csak a temetés napjának délutánján nézte meg a hozzátartozó a postaládát, későn értesült a gyászhírről, így édesanyja temetésén nem tudott megjelenni. Amikor levélírónk utólag érdeklődött a kézbesítés mikéntjéről, megdöbbenve hallotta, hogy bizony még a távirat házhoz vitele sem előírás a postai szolgálat számára a tanyavilágban, mulasztás ekképpen nem is történt. Ha esetenként ennek ellenkezője tapasztalható, az csak az illető postás emberségét dicséri. Makó Alberttól, a Debreceni Postaigazgatóság hálózatüzemeltetési igazgatóhelyettesétől kértünk választ olvasónk észrevételére.- Sajnálom a történteket - mondotta Makó Albert -, de a postai szolgáltatóra vonatkozó jogszabályok értelmében a külterületi címhelyekre való kézbesítés csak korlátozott mértékben biztosított. A rendelet szerint külterületre a soron kívül kézbesítendő küldeményeket is csak a közönséges küldeményekkel együtt kézbesíti a postás. Amennyiben a külterületre címzett küldemények támpontos levélszekrénybe kerülnek - mint jelen esetben is - s a címzett vagy jogosult nincs jelen -, a küldeményt a levélszekrénybe helyezi el a kézbesítő, esetleg értesítőt hagy hátra annak érkezéséről - szintén a levélszekrényben. A postai szolgáltató kötelezettségeit és a szolgáltatásokat az üzletszabályzat részletesen tartalmazza. Ez minden posta ügyfélterében hozzáférhető, tanulmányozható. Jelen esetben a kézbesítés késedelmet nem szenvedett. A problémát az okozta, hogy a címzett későn nézte meg levélszekrényét, így valóban csak később ismerhette meg annak tartalmát. Negyvenéves találkozó a negyvenéves iskolában Tinka néni vasdiplomát kapott Nem mindennapi esemény történt a mi kis falunkban; a Tiszavárkonyi Általános Iskola 1958- ban végzett diákjai negyvenéves találkozójukat rendezték meg. A munkában kissé megfáradt, de fiatalos lelkű asszonyok, férfiak helyből, Szolnokról, Pestről és Rákóczifal várói érkeztek. Tanáraik közül Fehérvári Miklóst és Buczkó Lászlót, osztálytársaik közül Antalné Miskó Mártát és dr. Urbán Balázst már nem üdvözölhették. Rájuk szentmisével emlékeztek. A találkozót az tette még ünnepélyesebbé, hogy Fehérvári Miklósáét, Tinka nénit körünkben köszönthette Kudela Istvánné, az iskola igazgatója, majd Mészáros Zoltán polgármester méltatta az idős tanító munkásságát, és átadta a vasdiplomát. Megható, szép percek voltak ezek! A tréfás osztályfőnöki órán ki-ki beszámolt az eltelt negyven évről, előkerültek az osztályképek és az unokák fotói. Mácsai Béla egykori igazgató eszünkbe juttatta, hogy negyven évvel ezelőtt kezdődött a tanítás az épületben. Majd a vidám „csapat” átvo- - nuit az öregek napiközi otthonába, és itt a szépen megterített asztalnál elfogyasztották a Szentmártoni Józsefné készítette ízletes vacsorát, koccintgattak, nótázgattak. A találkozó megszervezése nem volt könnyű, időt, fáradságot nem kíméltek a szervezők. Elismerés illeti ezért Farkas Károlyné Angyal Magdolnát és Benke Istvánné Mester Erzsébetet. Reménykedünk, hogy a negyvenötödik évfordulóra is ennyien jövünk össze, s együtt tölthetünk néhány szép órát. Fekasházy Szabolcsné Székely Magdolna osztályfőnök Országos természet- és kömyezetismereti verseny megyei fordulója Felelősek vagyunk a Föld egészségéért „Az űrből úgy láthatjuk és tanulmányozhatjuk a Földet, mint egy olyan élő szervezetet, melynek egészsége valamenynyi részének egészségétől függ.” Vigyázzunk rá, óvjuk! Legyen erőnk ahhoz, hogy összeegyeztessük az emberi cselekvéseket a természet törvényeivel! Ezen gondolatok jegyében rendeztük meg a Kaán Károly VI. országos természet- és környezetismereti verseny megyei döntőjét, melynek színhelye hagyományosan a szolnoki Fiumei úti iskola. A versenyre a megye iskoláiból a téma iránt érdeklődő ötödik és hatodik osztályos gyermekek közül csaknem ötvenen neveztek be. A diákok kiváló felkészültséggel érkeztek, dicséretes a tanárkollégák munkája, akik a kötelező tanórák mellett foglalkoznak a természet- és környezetvédelem iránt érdeklődő a gyerekekkel. A pedagógusok munkája eredményes befektetés, hiszen kamatait mi, idősebbek is élvezhetjük, gyümölcsét pedig unokáink szüretelik majd le. Reméljük, hogy a gyermekek, felnőttként, nálunk is tudatosabban vigyáznak majd a természet értékeire. Áz ötödik osztályosok közül Erdfdi Zoltán, a Fiumei iskola tanulója lett az első, felkészítő tanára volt Rimaszombati Imréné. A hatodik osztályosok mezőnyében Mészáros János, a besenyszögi Chiovini Általános Iskola diákja bizonyult a legjobbnak, őt Molnár Tamásné tanárnő készítette fel a versenyre. Megyénket a legjobbak képviselik majd a Mezőtúron megrendezendő országos döntőn. A további helyezettek a TIT és a versenyt meghirdető szerv támogatásával emléklapot és könyvjutalmat vehettek át. Ezúton is gratulálunk a versenyző tanulóknak és felkészítő tanáraiknak, s köszönetét mondunk a megyei forduló megszervezésében részt vevő pedagógusoknak. Kívánunk mindannyiuknak további sikereket. Sulák Istvánné igazgatóhelyettes, a megyei verseny szervezője Ajándék mozgássérülteknek A közeli napokban a Tiszakürti Mozgásfogyatékosok Otthonába és Rehabilitációs Intézményébe látogatott dr. Füle István. Megtekintette az intézményt, és beszélgetett lakóival. A képviselő úr nem üres kézzel érkezett. Ajándékokat hozott, s bejelentette azt is, hogy a 22. szoba lakóit a későbbiekben is patronálja, figyelemmel kíséri életüket. A képviselő úr arról is beszélt, szeretné, ha a megye vállalatainak vezetői, vállalkozói és politikusai - hasonlóan az általa választott támogatáshoz - segítenék az otthon életét. Megfogták Történt, mint a mesében: a feltámadás éjszakáján én a templomban imádkoztam, a betörő pedig lakásomon, hogy minél később érjek haza. Rabló úrnak a zsákmányt sikerült zsebbe ömleszteni, de nem sokáig kellett cipelnie, mert a rendőrök futás közben elfogták. Ez már maga megér egy misét! Köszönet Szántó Imre és Habranyi László törzsőrmestereknek, akik rutinos és gyors munkával lerövidítették a „zoknis” betörő futását. Köszönöm Boldizsár László törzszászlós, Gyóllai Sándor főtörzsőrmester, Simon Imre törzsőrmester uraknak, hogy fáradhatatlanul nyomoztak egy éjszakán át, hogy megtalálják a bizonyítékokat. Munkájuk eredménnyel zárult, noha az ékszereknek csak egy része került elő. A rendőrök olyan betörőt fogtak el, aki évek óta félelemben tartotta Csépa lakosságát. Bízunk benne, hogy egyhamar nem lesz szüksége sem pénzre, sem ékszerekre! N. B.-né, Csépa A hála és a pénz A Hálapénz nincs című cikk olvastán jutott eszembe egy velem történt eset. Két fájós fogam miatt januárban megkerestem a körzetembe tartozó rendelőben a fogorvost. Bajomon már csak húzással lehetett segíteni. Bizonytalan járásom miatt taxival kellett vitettem magam. Az orvos közölte, hogy darabonként ezerötszáz forintot kell fizetnem. Nem volt mit tennem; hogy a fájdalmam megszűnjön, ki kellett húzatnom a fogaimat, és nem is vitatkozhattam a pénzen. A 18 ezer forintos nyugdíjamból kifizettem az utolsó 3 ezret. Nyugtát nem kaptam. Tisztességtelennek tartom, ha egy idős embert - aki már bottal jár és rosszul hall - még hülyének is nézik. Eltöprengtem, miért fizettem én harminc évig a tb-járulékot? Ellenőrzi valaki, hogy mikor, miért kérnek tőlünk pénzt? De visszatérve a hálapénzre. Megértem. Akit megillet, az kapjon, hiszen az életünket menti vagy fájdalmunkat enyhíti. Előre még soha nem fizettem, de utólag én is adtam, hálával, tiszta szívvel. (Név és cím) A Hunor utca lakóinak panasza jogos A szolnoki Hunor utca lakóinak nevében kaptunk levelet. Azt kérdezi a levélíró, mit lehetne tenni, hogy az utca elején megszűnjön a pénzkifizető hely? Arról van szó ugyanis, hogy a hónap első felében a környékben lakó roma családok tagjai itt várják meg a postást a havi járadékért. A tömeg miatt közlekedni nem lehet, arról nem is beszélve, mennyi szemetet hagynak maguk után. Az utcában lakók a soron kívüli kifizetések miatt csak délután egy-két óra felé kapják meg nyugdíjukat vagy a más, nekik szóló küldeményt. Az itt lakók a postás érkezéséig kénytelenek otthon várakozni, dolgaikat intézni nem tudják, mert különben nekik kell másnap bemenniük a nyugdíjért a postára - és bizony sok errefelé az olyan idős ember, akinek nehezére esik a járkálás. A jelenség mellett nem lehet szó nélkül elmenni - írja olvasónk -, mert ha az utcában mások meg tudják várni a postást az otthonukban, úgy gondoljuk, hogy ez vonatkozzon mindenkire egyformán. Vagy ha ez nem megy, azt tanácsoljuk, fizessék ki a „ tolakodóknak” a járandóságot a postán. Jó lenne, ha problémánkban az illetékesek tudnának segíteni, annál is inkább, mert annyi rosszat hallani mostanában. Már a postások sincsenek biztonságban, s ha ennek elébe lehet menni, akkor érdemes mielőbb intézkedni. Dr. Kovács József a Magyar Posta Debreceni Részvénytársaságának igazgatója ismeri az utcában élők sérelmét.- Sajnos a lakók által sérelmezett kézbesítési forma a postán kívül álló okok miatt vált gyakorlattá - mondotta. A kézbesítésnek ez a formája szabálytalan, mert az érvényben lévő jogszabályok - Postatörvény és az ehhez kapcsolódó kormányrendelet - az adott esetre vonatkozóan egyértelműen meghatározza, hogy a kézbesítést a posta a küldeményen feltüntetett címhelyen köteles végezni, ebből adódóan az utalványt is kifizetni. A postást a szóban forgó ügyfelek szinte kényszerítik a szabálytalan kifizetésre. Ezt sajnos már korábban is tapasztaltam, ezért a továbbiakban a kifizetést megtiltottam. Kézbesítő munkatársaim ennek megfelelően igyekeznek is az érvényben lévő előírásoknak, utasításoknak - a lehetőségeikhez képest - maradéktalanul eleget tenni. A jogszabályok és intézkedéseim azonban sok esetben nem jelentenek megoldást, mint például a jelenlegi esetben sem, mert a szolgáltatásainkban érintett ügyfeleink között jó néhányan a kézbesítő kérése ellenére is a kézbesítő útvonalának egyes pontjain csoportosulva várják őt, és sajnos nyomatékosan kérik arra, hogy a címükre érkezett utalvány összegét fizesse ki, illetve az egyéb - számukra nem hátrányos - küldeményeket adja át. Tekintettel arra, hogy jelentős számú embercsoportról van szó, munkatársaim olyan helyzetbe kerülnek, hogy a pénzkifizetést, a kézbesítést kénytelenek teljesíteni. A Magyar Posta szolgáltató társaság, emiatt nincs jogosultsága, hatásköre az érintettekkel szemben bármilyen módon fellépni. A postán történő kifizetés (helyi kézbesítés) bevezetése szintén nem jelentene megoldást, mert ezzel a többi ügyfelet hoznánk hátrányos helyzetbe a várakozási idő meghosszabbodásával, a sorban állással. A probléma megoldását véleményem szerint jelentős mértékben elősegítené, ha a helyi rendőrség, az önkormányzat - bevonva a kisebbségi önkormányzatot is - segítséget nyújtana az érintettek meggyőzésével, hogy a címhelyen történő kézbesítés, utalvány kifizetés a szolgáltatást igénybe vevő ügyfélnek és a kézbesítőnek is biztonságosabb és megnyugtatóbb. így az érintett terület lakóinak érdekei sem sérülnének. Kézbesítő munkatársaim veszélyeztetettségét magam is érzékelem, hiszen ennek megalapozottságát a közelmúltban bekövetkezett tragédiák egyértelműen igazolták. A probléma kezelése, megoldása érdekében a posta folyamatos tárgyalásokat folytat a rendőrséggel és a polgárőrséggel. Meggyőződésem, hogy csak a közös összefogás hozhatja meg a kívánt eredményt.
