Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-01 / Ünnepi különszám

1998. május 1., péntek Majális ’98 7. oldal Rákóczifalván megteremtették a Rákóczi-kultuszt Kiugrási lehetőség a Rákóczi tavasz? Rákóczifalva talán legnagyobb büszkesége az egyre ismer­tebbé váló kulturális fesztivál, a Rákóczi tavasz. Idén har­madjára rendezik meg, minden eddiginél több résztvevővel és színvonalasabb produkciókkal. A szépen lassan a megye jelentős eseményei közé felnövő fesztiválról Bodács István­nal, a település polgármesterével beszélgettünk.-Honnan származik a Rákó­­czi-kultuszra támaszkodó kul­turális fesztivál megrendezé­sének ötlete?- 1996-ban több évforduló esett egybe. Száz esztendős volt az iskola, 115 éves Rákó­czifalva, hatvanéves a sport­­egyesület, húszéves a nyugdí­jasklub. Gondolkodtunk azon, vajon hogyan lehetne együtte­sen megünnepelni mindezt. Mivel nekünk a történelmi gyökereink az egykori Rákó­­czi-birtokokhoz kötődnek, ezért megpróbáltuk ezzel ösz­­szekapcsolni a tervünket.- Milyen nehézségek merül­tek fel az első évben?- Először öt hetesre sikere­dett a program, nagyon szét­húztuk. Mentségünkre legyen mondva, nem volt még megfe­lelő gyakorlatunk a szervezés terén. Az viszont már rögtön akkor látszott, hogy sikeres­nek bizonyult az elképzelé­sünk, ugyanis sokan jelezték, tetszik nekik az ötlet. Ekkor már biztosak voltunk abban, hogy 1997-ben folytatódik a Rákóczi tavasz.- Idén milyennek ítéli az eddigi programokat?-Azt talán mindenki látja, aki figyelemmel kísérte az el­múlt két évet, hogy magasabb színvonalúra sikeredett tulaj­donképpen minden. Bővült a programok köre, gördüléke­nyebbre sikeredett a gálamű­sor, a jelentkezők számán is látszott, hogy nagyot fejlőd­tünk. Például most kétszázöt­ven gyerek érkezett hozzánk a versenyekre.-Az látszik a programter­vezetben is, hogy hasonló jel­-nnlvtH rrRrtfibris Bodács István legú'az egész rendezvény, mint a tavalyi. Milyen jellegzetes­ségei vannak az egyes eszten­dők műsorának?-Az első esztendő az év­fordulóké volt, míg idén meg­próbáltunk sok mindent aktua­lizálni. A szabadságharc száz­ötvenedik évfordulóját is be­csempésztük a programokba, a történelmi vetélkedőnk ennek jegyében zajlott.- A településnek származik-e valamilyen előnye a híradáso­kon túl a Rákóczi tavaszból?- Már maga a híradás is ha­szon, ezeken a napokon jobban figyelnek ránk, mint egy átlagos hétköznapon. Emellett a legfon­tosabbnak a kapcsolatok kiépí­tését és megerősítését tartom. A Rákóczi-birtokok között egy­fajta összetartás van. ami a kul­túrán alapszik, de nem áll meg annak határain. Ez az összetartó család befogadott minket a sike­res fesztiváloknak köszönhe­tően, s minket is meghívnak az ő rendezvényeikre, segítenek, ha valamiben rászorulunk. To­vábbá sikerült azt az áhított Rá­kóczi-kultuszt itt helyben kiala­kítani, amit már csak azért is kell kiemelnem, mert nekünk rákóczifalviaknak ez a legfőbb emlékünk, a gyökerek ápolása pedig talán a legfontosabb. Az­tán említhetném még az iskola hasznát is, a gyerekeknek és a nevelőknek állandó szintfelmé­rést jelentenek a tanulmányi versenyek. Fontosnak érzem még a szakmai konferenciákat és találkozókat. A vadásztársa­ságok segítségével a külföldiek is eljuthatnak ide, megismer­kedhetnek a településsel, ami hosszú távon akár pénzt is hoz­hat. A község image-e a Rákó­czi tavasszal mindenképpen po­zitív irányba mozdult.-A helybéliek hogyan fo­gadják a felfordulást, amivel egy ilyen komoly programso­rozat jár?-Eddig nagyon jól. Sőt a rengeteg helyi civil szervezet minden szervezési munkában segít, a határon túli és határon belüli kapcsolatok nekik is jól jönnek. A pedagógusaink tényleg rengeteget dolgoznak, idén egy-egy település kül­döttségéhez egy-egy nevelőt osztottunk be, egyértelműen az ő dicséretük, hogy minden jól ment.- Mi lesz jövőre? Lesz-e IV. Rákóczi tavasz?- Bárcsak tudnám! De félre téve a tréfát, addig két válasz­tás van, s ezek közül az egyik éppen az önkormányzati. A véleményem: Rákóczifalva nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen volumenű eseményt ne rendezzen meg. Egyre nő a résztvevők száma, fokozott az érdeklődés a prog­ramok iránt, ezzel párhuzamo­san a média is többször megta­lál bennünket, akkor pedig miért ne legyen? Pókász Endre Akik május elsején is dolgoznak Noha május legelső napja változatlanul minden naptárban, ka­lendáriumban piros betűs, azért sokat változott a tartalma. A hajdani felvonulásos, jelszavaktól hemzsegő, unalmas vagy ke­vésbé unalmas beszédekkel tarkított ünnep mára majálissá, af­féle szórakozunk is, eszünk is, iszunk is, meg az ismerősökkel is találkozunk jellegű nappá módosult. Azért lesznek közöttünk szép számmal olyanok, akik a munka ünnepén szó szerint mun­kával ünnepelnek. Közülük kerestünk fel néhány személyt. Sánta Elekné az Ifjúsági étte­rem vezetője.-Mint mindig, most is ki­pakolunk a Tiszaligetbe, mert mi vagyunk a főellátók. Vagy tízen dolgozunk, és ezer-ezer­­egyszáz adag ebéddel állunk az éhezők rendelkezésére.- Mikor kezdenek?- Ma például hajnali kettő­kor volt ébresztő. Ugyanis el kell kezdeni a pacalt főzni. Utána a birka, majd a marha­­pörkölt következik. Legvégül a frissensültekhez fogunk.-Aki csak éppen harapni akar?- Teheti nálunk, hiszen lesz szendvics meg virsli is. Mellé sör, bor, üdítő.- Mennyibe kerül egy adag étel?-Attól függ, milyen köre­tet, esetleg savanyúságot kér az illető. Háromszáz-négyszáz forint körül.- Mikortól lehet falatozni?- Délelőtt tíztől este hétig.- Kívánsága?- Plusz harminc fok - ziva­tar, jégeső nélkül -, ez az igazi május elseje. Szabó János 15 éve dolgo­zik Újszászon a MÁV-nál. Forgalmi szolgálattevő.- Nálam 4 óra 50-kor csör­gött ma a vekker, mert 5 óra 20-ra be kellett jönnöm. A szolgálat 18 óráig tart, és az ünnep munkával telik.- Az ebéd?- Általában azt megfőzi, kihozza a lányom, aki most érettségizik az itteni középis­kolában.-A felesége?- Sajnos, másfél éve temet­tem, így ketten maradtunk. Visszatérve a napra, ma el­eresztek, fogadok 120-140 vonatot. Inni vizet vagy üdítőt lehet. Majd ha hazamegyek este, egy boros kólával tisztel­­gek a dátum előtt. Tatai Zsolt rendőr főtörzs­­mester, és hat éve a közleke­dés szakavatott tudora, isme­rője.- Nekem csütörtök a pihe­nőnap, mert ma dolgozom. Ez esetemben azt jelenti: kinn vagyunk az utcákon, a tere­ken, az utakon.- Hányán ?-Jó néhányan, mi például ketten leszünk a kocsiban.- Mi a feladatuk, céljuk?- Segíteni a forgalmat, a közlekedést. Azért nem csak nézünk, figyelünk is, és az sem titok, szúrópróbaszerűen ellenőrzéseket is végzünk.- Tapasztalata szerint több az ittas vezető?- Nem kifejezetten, ezt előre jószerével lehetetlen megmondani.- Hol eszik ilyenkor a szol­gálatban lévő rendőr?- A főtt ételt általában ott­hon. Ha reggel 6-tól 2-ig szol­gálok, utána, ha 2-től 10-ig, akkor a műszakba lépés előtt. Forgács Károly, 32 éves és Kisújszálláson ma reggel 7-től huszonnégyórás ügyeletre ment a tűzoltóságra.-Már tegnap sem lehetett italt fogyasztanom, mert én vezetem a kocsit.- Mire számít?- Ha zuhog, vizet szíva­tunk, ha süt a nap, több a bal­eset. Ez már errefelé régi ta­pasztalatunk.- Az ebéd?-Főzni is lehet nálunk, ha meg valaki főtt ételt hoz, a most kialakított konyhában meg lehet melegíteni.- Mire számít?-Jó időre, és kívánom, ne mi legyünk a nap főszereplői. Székely Ferenc huszonkét esztendeje mentőtiszt. Eredeti­leg keyi születésű, de most Rákóczifalván lakik, és úgy alakult a beosztása, hogy pén­tek reggeltől szombat reggelig „bevetésre kész”.- Szeretném, ha ez a szép nap nem lenne szomorú. À május elsejének, a mai riasz­tásoknak külön koreográfiája van. Ha reggel, délelőtt kell kimennünk, ezek a hagyomá­nyos betegek, a jeles dátum­tól függetlenül. Dél körül bi­zonyos május elsejei tünet­­csoportok is okozhatnak gali­bát. Efféle speciális tünetcso­port a gurgulázás, így előfor­dul, hogy a megzsibbadt em­ber elesik, összetöri magát, szóval minket hívnak segí­teni. Estefelé gyanítom: lesz, aki az utcán tér nyugovóra.- Ilyenkor több az italos?- Inkább azt mondanám, embere válogatja. Aki itallal él, az ezen a napon jobban el­ereszti magát. így egyszer több, máskor kevesebb a hí­vás. Azután vigyázni kell az autósoknak is, hiszen ha me­leg lesz, kitikkad az ember, és inni sem kell szeszes italt ah­hoz, hogy estefelé, késő dél­után lankadjon a figyelem. Ez pedig koccanásokhoz, balese­tekhez vezethet.- Szombat reggelig szolgál. Mit vár a ma estétől, éjszaká­tól?- Ebbe beletartoznak az esti, éjszakai rosszullétek, il­letve a szombat hajnali diszkó. Az utóbbi kizárólag a fiatalo­kat érinti, és kívánom nekik, ahogy és amennyien eljöttek este otthonról, úgy és annyian térjenek haza ... D. Szabó Miklós Pro Natura Díj a szolnoki Tisza Klubnak A legrangosabb magyar természetvédelmi kitüntetésben részesült a minap a szolnoki Tisza Klub Környezet- és Természetvédő Egye­sület. Őr. Baja Ferenc, környezetvédelmi és területfejlesztési mi­niszter a Pro Natura Díjat adományozta a társadalmi szervezetnek.- Nyolcéves munkánk elisme­rése ez a díj, amit jó szívvel fo­gadtunk - nyilatkozta lapunknak dr. Hamar József a klub elnöke.- Hetven kárpát-medencei tele­pülésen - Romániában, Ukrajná­ban, Szlovákiában és Magyaror­szágon - élő természetbúvár erő­feszítésének elismerése ez, akik a Tisza és mellékfolyóinak ökoló­giai állapotát mérik fel folyama­tosan, és tesznek javaslatot vé­delmükre.-Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kormányzat díjazta a nemzetközi együttműködést?- Talán a sors hozta úgy, hogy ’91 óta nemzetközi összefogással dolgozhatunk a Tisza „körbekerí­tésén”. Idén befejezzük a Felső- Tisza vizsgálatát, ezt követően a folyó magyarországi szakaszára, a Tisza-völgy természeti értékei­nek összegzésére koncentrálunk. A folyók, ezek hullámterei, holt­ágai az élővilág beszűkült terének hordozói, ahol szerencsére még van mit megvédeni. Elsődleges célunk az ökológiai állapot fel­mérése, ezt követi a védelmi ja­vaslatok kimunkálása. Szakmai­lag sem megalapozott az egész Tisza-völgyet természetvédelmi területté nyilváníttatni, de szeret­nénk, ha laméleti területté válna. A zöld folyosón természetbarát magatartást szorgalmazunk, sze­retnénk elérni, hogy javaslataink beépüljenek az önkormányzatok területfejlesztési terveibe a fenn­tartható fejlődés részeként. En­nek realitása van, mert a Dunával ellentétben a Tisza völgyében ki­alakult egy összefogás.- A folyók útlevél nélkül kelnek át a határon, függetlenül attól, mit hurcolnak a „hátukon”. Mennyire partnerek a környezet­védelemben a szomszédos orszá­gok illetékesei?-A nyolc év során egyszer sem tapasztaltunk elzárkózást. Különösen a romániai kollégák­kal nagyon jó a munkakapcsola­tunk, de a szerb környezetvé­delmi miniszter személyesen is kifejezte abbéli örömét, hogy a vajdaságiakkal is együttműkö­dünk hamarosan. Befejeztük a Szamos, a Körösök, a Maros vizsgálatát. A Tisza „körbekerí­tését” a hazai Tisza-szakasz után a Hemád, Bodrog, Sajó folyók, majd az Alsó-Tisza (a vajdasági terület) vizsgálatával folytatjuk. Minden folyóról megjelentetünk egy angol nyelvű tudományos kötetet, amely adatbázisként is szolgál, ezzel párhuzamosan ki­adjuk ennek a népszerűsítő for­máját nemzeti nyelven is.- Elnök úr! Az elkövetkező években milyen vízminőséggel kell számolnunk a hazai élővizek tekintetében?-A legfontosabb a megelő­zésre koncentrálni. A Tisza - az alföldi vízgyűjtőjét tekintve -, a mennyiség és minőség dolgában is pengeélen táncol. Éppen ele­gendő víz van, éppen megfelelő minőségben. A majdani folyó­közeli iparfejlesztéseknél, beru­házásoknál nagyon körültekin­tően kell eljárni, mert egy esetle­ges vízvisszatartás, vagy szeny­­nyezés tragikus következmé­nyekkel járhat ... Simon Cs. József Hogyan emlékeznek az emberek május elsejére? Kinek mit jelent ez a nap? Május elsejével, a felvonu­lásokkal, a beszédekkel, a majálissal kapcsolatban mindenki hordoz magában valamilyen emléket. Vajon kinek mit jelent ez a nap, mennyire önkéntesnek vagy kötelezőnek ítéli a munka ünnepének egyes mozzanatait, jelszavait, szereplőit? Körkérdése­inkben erre keressük a vá­laszokat Maród Ilona bolti eladó, aki most Szolnokon él, de egy kis faluban járt iskolába.- Köröstetétlenen is az volt a szokás, hogy zászlót adtak a kezünkbe, és kimen­tünk a kiserdőbe. Volt be­széd, ezt rendszerint a ta­nácselnök mondta. Alig vártuk a végét, mert kezdő­dött a móka. Lángosevés, zsákbafutás, meccsek. A felnőttek külön tanyáztak, általában birkát főztek, lehetett venni belőle. Aki nem szerette, pacalt vá­laszthatott. Úgy emlékszem, mindig sokan kijöttek: gyerekek, felnőttek vegyesen. Enni valamit, meg­inni egy-két korsó sört, és ami lényeg, beszélgetni. Mára sajnos diskurálás helyett hátat fordítanak egymásnak, hiába, ilyen a világ. Jász Krisztina 26 éves. Újszászról jár be a me­gyeszékhelyre dolgozni a megyeházára.-Úgy emlékszem, a május elsejei felvonulás, részvétel félig-meddig kötelező volt az általános­ban, de a teljességhez hozzátartozik, hogy mentünk is. Adódott olyan időszak, amikor a hangosbe­mondó elsorolta az eredményeket, azt, ki miben je­leskedett. Valaki méltatta a munkásosztályt, néha ketten is beszéltek. Délután családi programokkal folytatódott az egész, általában kisétáltunk a parker­dőbe. Jó messze van a településtől, de megérte, mert ott lehetett játszani, ennivaló és üdítő is akadt. Ezekben az volt a jó, hogy mindig sok ismerőssel ta­lálkozhattunk az ott lévők között. Kiss Béla 72 éves tiszavárkonyi nyugdíjas.-A Horthy-korszakban sem feledkeztünk meg erről a napról. Április 30-án templomban voltunk, majd a Tisza-partról májusfákat vágtunk ki. Húzni tilos volt, csak vinni, hogy ne sérüljön a gallya. A háború után ez a nap zenés ébresztővel kezdődött, majd ökrös-szekeres, bivalyos fogatok is felvonul­tak. Nem hiányzott a cigányzene, tánc sem. A falu kommunista vezetői, akkori első emberei mondtak egy-egy beszédet, majd a felvonulást követően meccsek kezdődtek. Valahogyan annyiban volt poli­tikai jellege ennek az egésznek, hogy főleg a Rá­­kosi-rendszerben kellett elmenni, de Kádárék idején is várták a részvételt. Akkorra rövidültek a szónok­latok, több lett a kötetlen program. Mára felemás napnak számít a munka ünnepe, különösen úgy, hogy a dolgozók egy része nem keres sokkal többet a mi­nimálbérnél. Fodor Károlyné Tériké szolnoki ügyintéző.- A hatvanas években jár­tam a Kassaiba, és az úttörők­nek egyenruhában feszítve kö­telező volt a felvonulás. Az iskolában gyülekeztünk, és bizony olykor sokat kellett vá­rakozni, hogy besorakozzunk a helyszínre. A városháza előtt üdvözöltek bennünket, elso­rolták, melyik iskola, intéz­mény miben ért el az átlagnál sokkal jobb eredményt. Emlí­tettek neveket is, ez nagyon jól esett annak, akiről szó volt. A délután lett az igazi, mert a Tiszaliget a miénk volt. Csak azt sajnáltuk, az iskola nem adott semmit. Legfeljebb annak, aki sportolt. Nem így volt a vállalatoknál, szövetkezeteknél. Akinek az apukája, anyukája ott dolgozott, nem maradt éhen, hiszen kevés pénzért neki is jutott ebéd, vagy az, amit benn, a sátorban készítettek. Mára üzleti jel­legű kirakodóvásár az egész majális, sokan ezen a napon akaiják megkeresni a havi bevételt. Kovács Ottó 34 éves karbantartó a szolnoki főis­kolán, eredetileg jászladányi.- Úgy emlékszem, kötelező volt a suliban, de még a szolnoki szakmunkásképzőben is vonulni. Jászladányban ez úgy történt, hogy kimentünk a fo­cipályára. Volt beszéd, de őszintén bevallom, én egyre sem emlékszem. Olykor erre a napra lejött egy-egy együttes, amelyik tömegeket vonzott, és fő­leg a fiatalokat érdekelte. Ez jó volt. Meg az is: any­­nyiba került a meleg étel, hogy ezen a napon egy át­lagcsalád bátran megebédelhetett odakinn. A kis­gyerekeim most is váiják ezt a napot, a majálist, amelyiket úgy ítélem meg, hogy elveszítette a poli­tikai jelentőségét. Sajnos az árak, az ottani árak - gyanítom - nem a bérekhez igazodnak. Kovács Béla iskolaigazgató Tomajmonostorán.- A mi falunkban korábban sem volt felvonulás, beszéd, hanem csak majális, és ezen megjelent a falu apraja-nagyja. A tanácselnök vagy az elöljáró mondott két mondatot, aztán kövérek-soványak, nő­­sök-nőtlenek meccsei követték egymást, a gyere­keknek szerveztek zsákbafutást, lángosevést, lekvárevést, majd közvetlen utána lisztfájást. A tá­nyérban akkor öt-tíz forint lapult a ászt alatt, most száz-kétszáz. Ennyit a forint értékéről. Májusfa mindig volt, egy óriási 5-7 méteres, a tetejében üveg borral. Mifelénk szokás a tréfa: ezen az éjszakán, ha buják, leveszik és messze elviszik a kiskaput, a ke­rékpárt felrakják a fa tetejére. A lányos házaknál vál­tozatlanul fújja a szél a májusfákat. Szóval ebben a faluban nem sokat változott a május elseje. D. Sz. M. Nonstop vetélkedő Karcagon A karcagi Déryné Művelődési Központ Gyermekek Háza idén hetedik alkalommal ren­dezi meg május elsején a 24 órás nonstop vetélkedőt, mely­nek első három helyezett csa­pata különböző időtartamú, berekfürdői nyaralást nyer. A verseny fő játékmestere, Türke Jánosné igazgató kis csa­patával hetek óta készíti a vetél­kedő mókás, játékos és szellemi feladatait. Az előzetesen kiadott feladatokból már kiderült, hogy lesz véradás és pénzgyűjtés a Vöröskereszt által szervezett, egészségileg károsodott gyere­kek nyári, berekfürdői táborá­hoz. A csapatok ma részleteket adnak elő az István a királyból, a My fair ladyből, a Padlásból, az Evitából. Újdonság az idén, hogy a csapatoknak is kellett szponzorokat gyűjteniük. A vetélkedő központi hely­színe a sportcsarnok lesz, de „Bent vagyunk a vízben” cím­mel a strandon, „Tűz van ba­bám” címmel pedig a főtéren is rendeznek versenyeket. Emellett rengeteg gyűjtő feladat is vár­ható. A korábbi versenyeken volt már oldalkocsis motorke­rékpár-, babakocsi-, sőt egzoti­kus állatgyűjtés, és minden bi­zonnyal az idén is lesznek mó­kás ötletei a szervezőknek. A ve­télkedőt lapunk is támogatja, így a csapatok mai lapszámunkban is találnak versenyfeladatot, de

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom