Új Néplap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-01 / Ünnepi különszám
1998. május 1., péntek 5. oldal Szakszervezetek Önmagukról 1998 a politikában különösen fontos év, hiszen parlamenti és önkormányzati választások lesznek, majd pedig novemberben megtartják az üzemi tanácsok választását. Ez utóbbi ugyan csak közvetve tekinthető politikai kérdésnek, de szintén nagyon fontos, hiszen ezen dől el, hogy mely szakszervezeti konföderációk vehetnek részt az Érdekegyeztető Tanács munkájában. A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége azonban több szinten folyik, az Érdekegyeztető Tanácsban, az országgyűlésben, a megyei, a városi önkormányzatokban, és korántsem utolsó sorban a munkahelyeken. Május elsején időszerűnek tartjuk, hogy felvillantsuk ennek a sokrétű munkának néhány területét. A szervezkedés szabadságáról A szervezkedés szabadságát alkotmányunk biztosítja. A rendszerváltozás óta ez valódi lehetőséget ad arra, hogy az állampolgárok érdekeik védelmében egyesületeket és más társadalmi szervezeteket, köztük szakszervezeteket hozzanak létre. A szocializmus éveiben - a szinte kötelező szakszervezeti tagság miatt nem a szervezkedés szabadsága, hanem inkább ennek kötelező volta és formája adott okot aggodalomra. A rendszerváltozás óta eltelt években bebizonyosodott, hogy a szervezkedés szabadsága nagyon fontos állampolgári alapjog, ami nagy figyelmet, megbecsülést és kiállást érdemel. Nem véletlen, hogy az alkotmányban kell biztosítani ezt az alapjogot, és nem véletlen az sem, hogy külön törvények biztosítják a sztrájk jogát, a szakszervezetek jogait és a tisztségviselők védelmét. A munkáltatók ugyanis nem szívesen veszik, ha bárki ellentmond elképzeléseiknek. Ilyenkor gyakran választják az egyszerűbbnek tűnő megoldást: felmondanak a szakszervezeti vezetőknek, kitiltják őket a gyár területéről, vagy nem engedik be oda a felsőbb szakszervezeti tisztségviselőket, elbocsátással fenyegetik a szakszervezet támogatóit. Az utóbbi években sokan igyekeztek kihasználni a gazdasági rendszer változása, főként a privatizáció során történt elbocsátásokat és tulajdonos-váltásokat, gyárleállításokat, majd újraindításukat, és az így kialakult helyzetben akadályozták a munkavállalók szabad szervezkedését: gyakran kikötötték, hogy akit felvesznek, az nem lehet szakszervezet tagja, megtiltották, hogy a munkahelyen szakszervezetet hozzanak létre. Ezek a tiltások mind törvény- és alkotmányellenesek voltak, de sajnos mégis nagyon sok „eredménnyel” jártak, mert nagy számban csökkent a munkavállalók szakszervezeti tagsága. A munkavállalók szervezettsége pedig a munkáltatóknak is érdeke: a modem vállalatvezetés kifejezetten igényli a munkavállalók érdekképviseleti szerveit, amelyekkel meg lehet állapodni az alapvető jogokban és kötelességekben. így biztosítható a munkabéke, melyben a munkavállalók a munkájukkal foglalkozhatnak, és nem kell tartani a fel-feltörő elégedetlenségtől. Természetesen a gyorsan meggazdagodni akarók, az erejük feletti vállalkozásokba fogók, a közös teherviselés alól kibújni szándékozóknak (akik csak a minimálbér után kívánnak közterheket fizetni, és a Munka Törvénykönyvében biztosított jogokat nem akarják a munkavállalóiknak megadni), kellemetlen a szakszervezet, és kellemetlenek a szervezett munkavállalók). Ezekkel a jogtalanságokkal szemben ma még ritkán szállnak szembe a munkavállalók, ritkán fordulnak bírósághoz, pedig törvényeink védelmet nyújtanak számukra. Sajnos a munkanélküliségtől való félelem visszatartja legtöbbjüket attól, hogy kiálljon jogáért. De vajon megéri-e a hallgatás? Megéri-e, hogy kiszolgáltatottak lesznek, hogy a törvényekben meghatározott jogoktól és konkrét anyagi javaktól elesnek, hogy kevesebb nyugellátást, kevesebb táppénzt kapnak. Amíg működik a munkáltatónál szakszervezet, működik ágazati szakszervezet, addig a kívülállók is élvezik munkájuk eredményét. Vajon gondolnak-e arra, hogy ha megalkuvásból mások is távol maradnak a szakszervezetektől, akár egész ágazatok maradhatnak szakszervezetek nélkül, és akkor ki fogja védeni az érdekeiket? Mindannyiunk közös érdeke, hogy a munkavállalók szabadon szervezkedve, szakszervezeteik útján megkössék a munkáltatókkal azokat a megegyezéseket, melyek tartósan biztosítják a békés munkát, munkáltató és munkavállaló anyagi gyarapodását. Dr. Szegedi Károly Az MSZOSZ megyei jogsegélyszolgálatának vezetője Szakszervezet és privatizáció Általában igaz az a vélemény, amely szerint amelyik cégnek jól megy, ott könnyebb a munkavállalóknak minden szempontból kedvező feltételek teremteni. A környezethez képest jó jövedelmi és szociális viszonyokkal érkeztek a Tiszamenti Vegyiművek Rt. munkavállalói a rendszerváltáshoz, a privatizációhoz. A társadalmi és gazdasági átrendeződés senkit és semmit nem hagyott érintetlenül. A hullámverés ma is tart, sőt lehet, hogy állandósul. Esetünkben ez piacaink háromnegyed részének elvesztésével a munkahelyek számának kétharmados csökkenésével járt. A termelés és a piaci tevékenység korszerűsítése - forráshiány miatt - elmaradt. A csalódottság itt is megjelent úgy, mint az országban más helyeken, csak egy kis fáziskéséssel. A cégnél válságmenedzselés folyt. Kis reményt az adott, hogy az MRP szervezetén keresztül saját gazdánk lehetünk. Ám hamarosan rá kellett döbbenni, hogy létszükséglet külső tőke és társ bevonása. A privatizáció során sikerült olyan munkavállalói érdekeket elfogadtatni az új tulajdonossal, amelyek valamelyes garanciákat jelentenek: a jelenlegi munkajogi létszám megtartása három évig, amely a természetes fogyást is beleértve 3 százaléknál nagyobb mértékben nem csökkenhet, a szerződés szerint a tulajdonos a munkakörülményeket javítja, tartózkodik az érvényes kollektív szerződés munkavállalókra hátrányos egyoldalú módosításától, és a munkabérek reálértékét az infláció mértékének megfelelően megőrzi. Szakszervezetünk - a Szolnoki Vegyész Szakszervezet - a TVM Rt. területén működik. Szervezettsége 60 százalék felett van, és a privatizációval párhuzamosanjavult. Az üzemi tanácsi választásokon mindenhol a szakszervezeti jelöltet választották meg. így a reprezentativitást egyedül értük el, és kizárólagos jogunk a kollektív szerződés megkötése. Úgy érezzük, hogy van mit féltenünk, van mit megőriznünk. Hiszen a KSZ-ben többek között olyan juttatásokat sikerült rögzíteni, amelyekre méltán büszkék lehetünk: minden munkavállalók javára négy százalék bérnek megfelelő nyugdíjat fizetünk az MSZOSZ Önkéntes Nyugdíjpénztárába, amelynek eredményes működése révén 7 százalékos reálkamatot (az infláció felett) sikerült elérni a múlt évben. A távolléti díjat átlagbérrel fizetjük, a jogszabálynál lényegesen magasabb a végkielégítés, stb. Vannak olyan juttatások - melyeket a KSZ nem tartalmaz, de megtartásokra szóbeli ígéreteink vannak, és nem szeretnénk ha ezek feledésbe merülnének. E néhány példa csak kiemelés az évek óta formálódó, javuló KSZ-ből. Ám nehogy valaki rosszul értelmezze a juttatásokat, ezeket nem „tálcán kínálták” a szakszervezetnek. Meg kellett dolgozni értük. Sajnos így is kopnak, leértékelődnek a juttatások, ugyanúgy mint a bérhelyzetünk, amely mára az átlag szintjére, vagy az alá süllyedt. Nem sikerült a meglévő üdülők kitöltése, elsősorban a fizetésekhez viszonyított aránytalanul magas térítési díjak miatt. A munkahelyen dolgozó bizalmiaktól a vezető testületig tavaly újraválasztották tisztségviselőinket. Nagy az elhatározás bennük, hogy a jelenlegi pozíciót megőrizzük vagy tovább javítsuk. Nagy figyelmet fordítunk elsősorban a főbizalmiak képzésére a tagság tájékoztatására. Feladataink sokrétűek. Első és legfontosabb a munkahelyek megőrzése, a tisztességes munkáért elfogadható, a megélhetést normális szinten biztosító bérek megszerzése, és egy javuló szociális gondoskodást nyújtó humánpolitika biztosítása. Az egészségre ártalmas munkahelyeken a 36 órás munkahét bevezetése óriási eredmény volt. Ennek megőrzése nem csupán gazdasági kérdés részünkről, hanem egy kissé létkérdés is. A korkedvezményes munkaköri jegyzék módosítását évek óta szorgalmazzuk. Úgy látjuk, hogy egyes munkaköreink ebbe beleférnek. Aggaszt minket a korai halandóság, itt is van érdekvédelmi teendő. Már régi felismerés, hogy az a munkás dolgozik hatékonyan, akiről megfelelő színvonalon gondoskodnak. Ez a tulajdonos érdeke is. Mi elsősorban tárgyalni, megegyezni akarunk, ez az alapvető irányzat a Vegyipari Szakszervezetek Kongresszusán született. Ha ez nem járható út, keresnünk kell egy másikat, amely csak akkor lehet eredményes, ha összefogunk és közösen lépünk föl. Bauer István SZB-titkár Ötévesek az üzemi tanácsok Az 1990-es évek elején a rendszerváltozás, a privatizáció és a szakszervezetek pluralizációja hatására politikai kényszer volt a munka világának szereplői közötti munkaügyi kapcsolatok törvényi újraszabályozása. így született meg az 1992. évi XXII. törvény a Munka Törvénykönyvéről. Ebben a magyar munkavállalók számára új részvételi intézmény létrehozására nyílt lehetőség: az üzemi tanácsok megválasztására. Az üzemi tanácsok létrehozásakor a törvényalkotás az 1956-os Munkástanácsok hagyományainak egy részét kívánta feleleveníteni. Modell híján sokat átvettek az Európai Unió országainak törvényeiből. Legtöbbet a német és az osztrák gyakorlatból merített a törvényalkotó. Az üzemi tanácsok létrehozása vegyes érzelmeket váltott ki a munkaadók és a munkavállalók részéről is: a munkaadók egy része nem igazán érezte a szükségességét, a munkavállalók pedig a szakszervezet konkurenciáját is látták benne. Ezért is érdemes szólni az 1993 májusában első alkalommal megválasztott üzemi tanácsok jogosítványairól, feladatairól, működési lehetőségeiről. A legfontosabb, hogy éljenek a törvény biztosította jogaikkal, az együtt döntési, a véleményezési és a tájékozódási joggal. Együtt döntési jog illeti meg az üzemi tanácsot a szakszervezetek által a kollektív szerződésben meghatározott célú pénzeszközök felhasználása és az ilyen intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében. A véleményezési jog azt jelenti, hogy a munkáltató köteles döntése előtt az üzemi tanáccsal véleményeztetni például: a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedések tervezetét, a munkavállalók képzésével összefüggő terveket, a korengedményes nyugdíjra vonatkozó elképzeléseket, az éves szabadságolási tervet, és más, a munkavállalókat érintő intézkedések tervezetét. A tájékozódási jog kötelezi a munkáltatót, hogy félévente a gazdasági helyzetéről,, tevékenységi köre módosulásáról, a beruházásokról, a bérek, keresetek alakulásáról, a likviditásról, a foglalkoztatás helyzetéről tájékoztassa az üzemi tanácsot. Ugyanakkor lehetőséget ad az üzemi tanácsnak, hogy minden olyan kérdésben tájékoztatást kérjen, amely a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatos, és a munkáltató a tájékoztatást nem tagadhatja meg. Az üzemi tanács jogosult a munkáltató nyilvántartásaiba betekinteni, ugyanakkor titoktartási kötelezettség terheli. Tagjait feladatuk ellátásához munkaidő-kedvezmény és a szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozó munkajogi védelem illeti meg. Az üzemi tanácsok és a szakszervezetek Vannak, akik még nem látják a szakszervezetek és az üzemi tanácsok jogosítványai, lehetőségei, feladatai közötti különbséget. Tegyünk egy kis összehasonlítást! A szakszervezetek alkotmányon alapuló, önszervező, hierarchikusan felépülő, önfinanszírozó jogi személyek, saját tagsággal, tagdíjjal és költségvetéssel. Az üzemi tanácsok törvény által („felülről”) létrehozott, jogi személyiséggel nem bíró, nem hierarchikus intézmények, nincs tagságuk, működési feltételeiket a munkáltató biztosítja. A szakszervezetek a munkavállalók érdekvédelmi szervezete, az üzemi tanács a munkavállalkozók részvételi intézménye. Az üzemitanács-választások A Munka Törvénykönyve üzemi tanácsi választásokkal foglalkozó paragrafusait többször módosították az elmúlt években. A legutóbbi módosítás szerint 1998-ban az üzemitanács-választásokat a korábban jelzett májusi időponttól eltérően - az országgyűlési képviselőválasztások miatt - november 16-27-e között bonyolítják le. Az idei üzemitanács-választások eredményétől függ, hogy mely szakszervezeti konföderációk vehetnek részt az Érdekegyeztető Tanács munkájában. (Á választásokon a leadott szavazatok legalább 10 százalékát kell elérni ehhez.) Változás van a választható üzemi tanács tagok számában is: csökken a testületek tagjainak száma. Új elem viszont a póttagság intézményének bevezetése. Az üzemi tanácsok megyénkben Nincs pontos nyilvántartás arról, hogy hány üzemi tanács működik a megyében, de az 1995-ös választás eredményei ismertek. Ezen az MSZOSZ elérte a szavaztok 86,01 százalékát. Van megyénkben az üzemi tanácsnak egy olyan jellemzője is, mely az ország egyetlen régiójában sem működik, de Európában is egyedülálló, ez az Üzemi- és Közalkalmazotti Tanácsok Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Klubja. A második üzemitanácsválasztások után 1995 nyarán az MSZOSZ megyei képviselete a megye szakszervezeti aktivistái, üzemi- és közalkalmazotti tanács tagjai részére módszertani, elméleti és gyakorlati segítséget egyaránt nyújtó felkészítőt szervezett, amely segített a jog útvesztőiben eligazodni, megtalálni az üzemi tanácsok helyét a munkahelyi érdekegyeztetésben. Ëzen a felkészítőn fölmerült az igény a rendszeres találkozókra, a tapasztalatok kicserélésének lehetőségére, az érdekegyeztető munka során felvetődött problémák megvitatására. És ekkor jött az ötlet a Papírgyár, a Solami és a MÁV Járműjavító képviselői részéről: alapítsunk egy olyan klubot, ahol mindezeket közösen megbeszélhetjük! Az 1995 novemberi alakuló ülés óta 23 üzemi- és közalkalmazotti tanács tagja a klubnak, így megyénk mintegy 10 ezer munkavállalóját képviselik a klub tagjai. A klub megalakulásához és munkájához folyamatosan segítséget nyújtott és nyújt a Friedrich Ebert Alapítvány Budapesti Irodája szakszervezeti projektje és az MSZOSZ megyei képviselete. Mándoki Imre a MÁV Szolnoki Járműjavító KFT Üzemi Tanácsa elnöke Az alapszervezet a döntő Az Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete (ÉDSZ) az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szövetségét alkotó szakmai szervezet. Az ÉDSZ szakmai, ágazati szakszervezet, mely 69 önálló gazdasági egységben működő alapszervezetet tömörít egybe. A nagy múltú szakmákat tömörítő szakszervezetet a rendszerváltás a privatizáció súlyosan érintette. Sok vállalatot és gyáregységet felszámoltak, és a csődeljárás miatt bezártak. A fennmaradó gazdasági egységeknél nagy gondot okozott a piac beszűkülése, a magánépítkezések drasztikus csökkenése. Az iparágra jellemző az alacsony munkabér a dolgozók többségénél a minimálbér a meghatározó. Az ÉDSZ-t alkotó szervezetek, az azbesztcementipar, a betonipar, a finomkerámia-, a tégla- és cserépipar, az üvegipar. A szövetség célja az alapszervezetek, szakosztályok és azokon keresztül az ottani szervezett dolgozók érdekvédelmi képviselete. Az építőanyag-ipar területén a sok buktató ellenére is sikerült eredményeket elérni, talán a legfontosabb, hogy minden gazdasági egységnél érvényes kollektív szerződés a cementipari szakosztálynak keret kollektív szerződés áll rendelkezésére. A szervezet dolgozók tudatában vannak, hogy mit jelent az, hogy érvényes kollektív szerződés van, amelyben a legfontosabb kérdések, juttatások, megállapodások vannak rögzítve, aláírva a munkavállalói érdekképviseletek és a munkáltató között. Az alapszervezeteknek felkészülteknek kell lenniük, hiszen javaslataikat érdemben meg kell védeniük, valamint törvényes keretek között kell maradniuk. Ez sok feladatot ad a szakszervezeti tisztségviselőknek. A szakszervezeti tagok felvetik több esetben, hogy amit a szakszervezet kiharcol, például a kollektív szerződés megkötését, a bérek emelését, a szociális juttatásokat és egyebeket, ezekből a nem szakszervezeti tagok miért részesülnek. A felvetett kérdés jogos, hiszen ebben az átalakuló gazdasági rendszerben szükség van arra, hogy minél nagyobb szervezett dolgozói réteg legyen a tisztségviselők mögött. Ehhez az kell, hogy céltudatos ráhatással és valós érdekképviselettel győzzük meg a dolgozókat, a nem szakszervezeti munkavállalókat. A szakszervezetnek új tagokat kell beszervezni, és meggyőzni arról, hogy mit jelent szervezet dolgozónak lenni, ehhez több információs anyag, valamint a tisztségviselők oktatása szükséges. Éhhez az anyagipar megtette a kezdeti lépéseket negyedévenként megjelenik a Hírlevél, és a szervezet ebben az évben az oktatást is megkezdi. Ebben az átalakuló gazdaságban a szakszervezeteknek is át kell alakulniuk, hiszen részesek az eredményekben és a kudarcokban. Ebben a /nehéz időszakban, elsősorban az alapszervezetekben végzett szakszervezeti munkának köszönhető, hogy létezik a szakszervezet. A BVM Mobeton Kft. alapszervezete is csak úgy tudja eredményesen végezni a szakszervezeti munkát, ha partnerként fogadja el a kft. vezetése. Az eddigi tevékenységünk alapján a kapcsolat jónak mondható. A szakszervezeti munka eredménye, hogy volt és van érvényes kollektív szerződés. A ksz. a munkavállalók érdekvédelmét, a szociális juttatást, a bérezést tartalmazza. A szakszervezetnek feladata figyelemmel kísérni, hogy a ksz.-ben rögzítetteket betartsák, ami meg is történt. A szakszervezet elsődleges feladata a dolgozók érdekképviselete, melyet a napi teendők mellett a ksz megkötésével tudunk még biztonságosabban és hatékonyabban végezni. Gombás Gáborné SZB-titkár
